Kölcsönsorok: Marin Sorescu

Szimmetria / Simetrie

Mendegéltem,
Amikor egyszer csak előttem
Ketté vált az út:
Egyik jobbra,
Másik balra,
A szimmetria szabályai szerint. Tovább »

Gergely Tamás: Egy másik ország

Hogy Svédország más “kontinens”, mint az, amelyikről érkeztem, első nap kiderült. Az étterem fényes volt és tiszta, már az elámított. És ingyen adták az ételt nekünk, menekülteknek, még “bon”-unk sem volt, “jegyünk”, “kartellánk”, minek nevezzem. Tovább »

Románia háborúja / Războiul României / Rumänien Krieg

szumpozion

Nemzetközi hadtörténeti szimpózium Erdélyben

Nemzetközi hadtörténeti szimpóziumot tartanak 1916 – Románia háborúba lépése címmel augusztus 28. és 31. között Marosvásárhelyen és Brassóban. A rendezvény befogadója a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, fő támogatója Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa. Tovább »

Demeter Mária. Változás

Elefántfelhő
fátyolfényen jön,minden
szorítás enyhül.

Cseke Gábor: „Örökre feküdni…”

(1965)

Egy székelymuzsnai öreglegény alakja, bár olykor megszakításokkal, folyamatosan végig kísérte az életemet. Bán Péter a becsületes neve, éppen csak túl a hatvanon, s máris múlt időbe tette az immár megfejthetetlennek tűnő végzet.
Ha nagy ritkán találkoztunk s feltűnt alacsony, cingár alakja valamelyik székelyföldi városka utcáján, törékeny gyerekarc nézett vissza oldalt fésült, iskolás frizurája alól, szétálló lapát fülekkel és kerekre tágult, csodálkozó szemekkel. Tovább »

André Zsuzsa: Pillangó

andrezsuzsa_pillango

Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.ro/

Cselényi Béla: Két szelfi

a boltos fiú a fűszeres fiú
önarcképeket küldözget a nyárba Tovább »

Elekes Ferenc: Filozófia

Az égvilágon a minden,
s a semmi az égvilágon
ott fönn és itt lenn,
rokonok valamilyen ágon. Tovább »

Bigonya Pataki István (1953)

Nemes* László-paródia: A háromárbócos magány

(Részlet egy kisregényrészletből)

A kapitány épp nagylábujjával navigált egy lavór forró vízben, mikor egy kötélhágcsón bemásztam hozzá az ablakon. Nem szerette, ha ilyenkor zavarják, de látogatásomat nem halaszthattam későbbi időpontra. A másodnapos tiszt üzenetét hoztam, arra kért engedélyt, hogy felesége szülhessen háromezer kilométerre a legmagasabb árboc csúcsától. Az Öreg Fóka, ahogy egymás közt neveztük, körme feketéjével átsiklott az egyenlítőn, majd rám se pillantva engedélyt adott a jelentésre. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (307)

Rajz

Rajz bohózatból, 1977. Jelenleg a bukaresti Parlament Palotájában van kiállítva / George Serban gyüjteményéből

B. Tomos Hajnal: Szememmel nézi

Nappal robotol a Föld,
cipeli a hátára nőtt
város-púpokat, Tovább »

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella-breviárium (20)

“Ha sajnálkozol a kapott seb miatt, annyi, mintha azon sajnálkoznál, hogy nem más korban élsz vagy születtél. Mert egész múltad nem egyéb, mint mindennapi megszületésed. A múlt ilyen, érd be vele. Fogadd el olyannak, amilyen, ne rendezd át a hegyeket. Ott és úgy vannak jól, ahogy vannak.” Tovább »

Bérczes Tibor: Élni és halni hagyni

Bérczes Tibor az eutanázia hollandiai legalizálásának tizenöt évének tapasztalatait próbálta összegyűjteni beszélgetéseivel. Ezek egyértelművé teszik, hogy az eutanáziával kapcsolatos kérdésekre mindig is világnézetfüggő marad a válasz, de azt is, hogy jobb, ha eggyel több, mint ha eggyel kevesebb választási lehetőségünk van. A legalizálással korántsem zárult le, csak új szakaszába lépett az eutanáziáról immár jó ötven éve zajló hollandiai diskurzus. Tovább »

Száz év – nagy háború: Készülő emlékoszlop

csikiemlekmu2

CsG felvételei

Csíkszeredában az elmúlt napokban, a Millenniumi templom és a Szent Kereszt templom közötti füves terecske közepén, némi késlekedés után, felállítani készülnek a város első világháborús hőseinek emlékoszlopát. Száz évvel ezelőtt Csíkszereda jelentéktelen kis település volt a vidéken, az őt körülvevő helységek – Csíkzsögöd, Csíktaploca, Csíksomlyó – jóval népesebbek voltak a megyeközpontnál, s valamennyiben jó ideje, hogy megépültek az illő emlékoszlopok. Tovább »

Gergely Tamás: Teréz anya intelmei

Lasse azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült szakítani a kábítószerrel. Ám mert a drog a szervezetét kikezdte, betegnyugdíjba helyezték. S mivel ideje temérdek, és kíváncsiságát a szer nem kezdte ki, olvas. A közkönyvtárból kölcsönöz könyveket, főként a vallásról meg a természetfölötti erőkről szóló szakirodalmat. Nemrég Teréz anyáról szóló könyvet vitt el… Tovább »

Demeter Mária: Nosztalgia

Katángtengerkék
réten visz az út, édes
illat , habzó tej.

Keszthelyi György: Átjár a kétely

Rejtőzöm, lappangok,
szinte lejárt, mechanikus szívvel,
valahol a város északi sarkán,
mint hő- vagy vérnyomásmérő,
vérvörös vasutas óra. Tovább »

Ádám Gyula: Ványoló

vanyolo_agy

Még több fotó a szerző blogján: https://www.flickr.com/photos/dm_gyula/

Bigonya: Pataki István (1953)

Démongráfia

Gruberoviciu Yvette, miután nem lépett ki négy évesen a hetedik emeletről, nem vitte el tinédzserként a drogtúladagolás, és barátja sem trancsírozta fel; miután elszívott három kamionnyi cigarettát, megivott négy lajt kávét, és átesett tizenegy abortuszon, tízéves párkapcsolatának megkoronázásaként megszülte Gruberoviciu Vanesszát, akit most megnépszámlálnak. Tovább »

Cselényi Béla: sésismeghogyde

választott hazámban az úton
mintha csak kötőszavak közlekednének
toldalékok Tovább »

Hajdú Tamás: Hétfői csoda

tomi5422

Még több fotó a szerző blogján: http://hajdutamas.blogspot.ro

Gergely Tamás: Öngyilkossági kísérlet

Erdélyi színésznő meséli, hogy évekkel ezelőtt hirtelen – a színpadon – elment a hangja. Hogy mitől, nem csak ő maga nem tudta, hanem kerek egy évig az orvosok is csak hümmögtek.
Nehéz periódus volt. Egyik este már nem bírta, s eldöntötte, hogy a vonat elé veti magát. S úgy, ahogy volt, pizsamásan, papucsban nekiszaladt a töltésnek, egy nagykabátot öltött azért magára, mert kemény tél volt. Tovább »

Anekdotázó Gergely Tamás?

Azt mondják, ha valaki sűrűn anekdotázik, az annak a jele, hogy mind erősebb benne a visszatekintési kényszer. Hiába, az élet telik, az élményzsák is lassan megtelik, jó ha a benne összezsúfolódottat feldolgozza az ember.
Pontosan nem is tudnám meghatározni: Gergely azért anekdotázik, hogy rögzítse a múlt jelentéses történéseit, vagy azért, mert ezáltal hű maradhat irodalmi kedveséhez, a rövidprózához. Tovább »

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella-breviárium (19)

Hogyan ismernék az emberek saját cselekedeteiket, ha nagy fáradsággal sohasem mászták meg egyedül a hegyet, hogy megpróbáljanak önmagukká lenni a csendben? Minden bizonnyal egyedül Isten képes ismerni a fa formáját. Az emberek azonban azt tudják, hogy az egyik jobbra húz, a másik balra. És mindegyik szívesen megfojtaná a másikat, aki bosszantja és zavarja, holott egyikük sem tudja, merre tart. Így ellenségeskednek egymással a trópusi fák is. Mert egymást nyomják-tapossák el, egymástól rabolják el a nekik járó napfényt. De lám, az erdő mégis növekszik, és a hegyet fekete bundával borítja be, amely hajnalban szárnyra bocsátja madarait. Azt hiszed, az egyes ember szavai képesek megragadni az életet? Tovább »

Demény Péter: Kelemen Albert csavargásai – a művész kolozsvári tárlatáról

demenyhez1

Személyesség, intimitás, emberi mérték, fantázia — ezek a jelzők jutottak eszembe, amikor Kelemen Albert kiállítását végigjártam. Bevallom, először gyanakvó voltam a kolozsvári Minerva Ház Cs. Gyimesi Éva termében megrendezett tárlattal kapcsolatban. Megrajzolt erdélyi értékeink — ez a cím nem töltött el túlságos örömmel. Tovább »