Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (5): Justh Zsigmond – Álarcosbál Párizsban

Justh Zsigmond a XIX. század végi magyar irodalom szokatlan jelensége: az arisztokrácia tagja, külföldön szerez élettapasztalatot, de rendkívül kritikusan viszonyul osztályos társaihoz, ahhoz a réteghez, amelyből vétetett. Ebben segítik irodalmi ambíciói, illetve az az időszak, amit Párizsban töltött s ahol megismerkedett a kor haladó eszmerendszerével. Tovább »

Szente B. Levente : Három sorban

Ébredés

rügy fakad, átszitál
tavasz tekintetén –
az ág-pillákat ölelő köd. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Vörös nosztalgia?

Dsida Jenő: Hogyan kell verset olvasni?

3.

A helyes versolvasáshoz, a költemények szeretetéhez, az ínyencségig fokozott műélvezethez természetesen sok minden szükséges. Rengeteg olvasás, önmagunknak bizonyos irányban való szakadatlan művelése, némi zenei képzettség, versformák ismerete, nyelvtudás és még sok egyéb. Szó sincs arról, hogy most mindezeket is tárgyaljuk. Tisztán arról beszélünk, hogy milyen előzetes hangoltsággal kell kezünkbe vennünk egy-egy költeményt, milyen hangulati feltételek biztosítják a zavartalan műélvezetet. Tovább »

Nászta Katalin: Értelmező kézi szótáramból / 3

„nem avatkozni az élet dolgaiba”
(Pál Timóteushoz írt első leveléből)

Nem foglalkozni az életnek csak a legszükségesebb dolgaival – enni, inni, aludni, imádkozni, testvéri közösséget vállalni, segíteni.
De ehhez dolgozni kell, pénzt keresni, bele kell avatkozni az életbe, állást kell foglalni, háborúzni is kell, ha úgy adja az élet – mégis, mit jelent, be nem avatkozni az élet dolgaiba, nem beleelegyedni? Tovább »

H. Szabó Sándor: Ballagáson

Hatvan, Bajza Gimnázium, 2017

Bölöni Domokos: Fagallér Pistu

Kósza Bandit ismeri a helység, Oly nagy benne az élhetetlenség, jutnak eszembe Arany János sorai. Csoda tudja, mostanában már rendes falubolondok sincsenek. Farkas Kálmán barátom a Küküllő mentén él, nyugdíjas ember, neki jutott eszébe, hogy az idős embereket megkérdezve összeírja faluja bolondjait, a huszadik század elejétől napjainkig. A település alig nyolcszáz lelkes, kevés benne a fura ember. Tovább »

Két vers egy témára: Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

Albert-Lőrincz Márton: (Ugranc)

Kis ugrancok keresték a Sánta Kovács nevű
mesterembert, valami olyan címerügyben,
ami nemesi rangra emelné őket. Tovább »

Talán egy fénykép ez az egész / Biluska Annamária

„Tulajdonképpen erényeim sincsenek…”

Mikor még főiskolások voltunk, Tarr Laci nagyon dicsérte: Biluska remek színésznő. Micsoda Ilma volt! Nem láttuk, nem is láthattuk, mert Váradon dolgozott s nemsokára ki is ment Magyarországra. Mikor visszajött, mindenki ámuldozott. Hogyhogy? Ilyen is van? Biztos rosszul ment neki – hangoztatták, sutyuputyálták a rossznyelvek. Nem ment rosszul neki. Csak egyszerűen haza akart jönni. Tovább »

Puskás György: Pillantás a toronyból

Nyárádszentlászló

Cselényi Béla: évszámok

egy évszám jupiter vörös
bárányfelhőbe röpít
tiszta hűvös ingbe von
a kikötői esteledésben Tovább »

Ady András: Éberálom

már nem
félek a tárgyaktól
vagy már nem annyira
egy fénykép megmaradt ruhadarab
igen ezek őriznek meg Tovább »

Cseke Péter: Óriáskerék

Budapest, 2015

Fülöp Kálmán: Ideglázban

Csipetnyi föld,
rögeiből
Kodály-muzsika
árad a forró
esti ködben… Tovább »

Demeter Mária: Vágy

Árnyalakomon
testillat suhan végig
öreghárs alatt.

Hajdú Tamás: Sarkon

Még több fotó a szerző blogján: http://hajdutamas.blogspot.ro

Székedi Ferenc: A paraván körül

“Vasárnapig bábszínház az egész Csíkszereda. És bábszínész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit, sőt minden tárgyat sok szerep vár még két napig” A legjobban talán a közismert és általam kissé átírt Shakespeare-idézettel tudnám jellemezni ezen a héten Hargita megye székhelyét, hiszen hétfőtől kezdve mást sem látni a városközpontban, mint az egykori Művelődési Ház, a jelenlegi Csíki Játékszín épülete fele ugyancsak sűrűn közeledő, majd onnan távolodó kisebb-nagyobb gyermekcsoportokat. Tovább »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (4): Szép Ernő – Anzikszkártya

“Századunk / a 20. századról van szó – szerk. megj./ első évtizedében a könyvolvasó közönség nemigen tudta eltartani íróit, ezért azok hírlapi munkára szorultak. A kényszerűségből a magyar újságírás visszahozhatatlan fénykora állt elő: egy korszak, melyben szinte mindennap és szinte minden újságban olyan nevek jelentek meg cikkek, karcolatok, tárcaremeklések alatt, mint Adyé, Kosztolányié, Móricz Zsigmondé, Szomory Dezsőé, Krúdyé. E nagyok hírlapi munkáit többnyire már kötetekbe gyűjtötték; Szép Ernő tárcacikkeinek összegereblyézése még várat magára” – olvashatjuk Lukácsy Sándor felvezetőjében. Tovább »

Pusztai Péter 8 karátos képe alá

benne vagyok abban a nyolc
lehajtott fejű csengettyűben
gyászkeretben illatozok
búra alá került a lelkem Tovább »

Albert Csilla: „Sötétedik, gyertek ki a vízből!”

A szerző felvétele

Nem mondhatnám, hogy nagy fotós vagyok,de meg kell hagyni, ez a kép most sikerült. Persze része volt benne a legelképesztőbb Piktornak (Természet), no meg a – nem leg-,de elképesztő – digitális technikának, amelynek lenyűgözően finom applikációjával ráfókuszáltam a stégre ott a Tatai-tó partján, ahol éppen szárítkoztak a gyerekek – a naplemente aranyló-pirosló melankóliájában.

Tovább »

Dsida Jenő: Hogyan kell verset olvasni?

2.

Ismétlem, bennük a hiba. Mert költőnek születni kell, de műélvező akárki lehet. Épp úgy képezhetem magamat jó olvasóvá, ahogyan megtanulhatom a helyes beszédstílust, elleshetem a nagyvilágban jártas ember modorát, szónokká képezhetem magam vagy elsajátíthatom a gyorsírást.
Érzék és született hajlandóság dolga, hogy kinek mennyi idő alatt sikerül bizonyos tudást tökéletessé fejlesztenie magában, de tisztán az akaraton, szorgalmon és esetleg a helyes irányításon múlik, hogy végeredményben mégiscsak beletanuljon a „mesterségbe”. (Persze nem beszélek azokról, akiket a dajka kicsikorukban a fejükre ejtett, s akiknek ez észrevehetően megártott.)

(Folytatjuk)

Forrás: Magyar Karaván

Nászta Katalin: Értelmező kézi szótáramból / 2.

emlékezés: emlék-más
Sikereink oka nem egyenesen arányos a tehetségünkkel. Egészen mástól függ. Például:
1. Mennyire széles körben mozgunk.
2. Hány emberrel tartunk baráti kapcsolatot.
3. Milyen régóta élünk. Tovább »

André Zsuzsa: Sárvulkán

Buzau megye * Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.ro/

Ráduly János dicsérete

„Bécsbe, Budapestre / csak a szívem vágyik, / az ottélést, lakást / nem bírná sokáig, / lélegezni – nagyot – / csak Kibéden lehet, / a cseperedő vágy / itt nagy útra kelhet; / testemnek e falu / megmarad alapnak, / hegyei nyergéből / felcsapok angyalnak.” (Dal Kibédről) Tovább »

Cselényi Béla: egy gyermektelen nőre

szülés nélküli lét
suhant át rajta
s ő is átsuhant
a szülés nélküli léten Tovább »