MEK-újdonság: Hová lett a katonatiszt, avagy a nagy háború apró csodái

A Magyar Elektronikus Könyvtár az érdeklődőknek szeretettel kinálja tanulmányozni azt az antológiát, mely egyenes folytatása a Sorscédulák a nagy háborúból cimű rendhagyó olvasókönyvnek, amit nemrégiben ismertettünk e hasábokon. Az ugyancsak kacifántos cim (Hová lett a katonatiszt, avagy a nagy háború apró csodái) mögött olyan vendégszövegek gyűjteménye bújik meg, amelyet Cseke Gábor válogatott össze első világháborús dokumentumok – feljegyzések, naplórészletek, levelek, önéletirások, vallomások stb. tanulmányozása közben. Hogy mennyire szűk vagy tág az a kép, ami e folyamatos olvasásra szánt, egységes üzenetű történetté ősszeálló mozaikból kirajzolódik, az olvasó képzelőerejétől függ.  Tovább »

Fotó és irodalom (38): Röhrig Géza

Nagymama

Csak nézzük kétéves Nagymamánk
fenekét söprő vörös haját a fotókon,
majd a hosszú, égszínkék féknyomot,
mit egy gyerekkori szerelem hagyott, Tovább »

Steigerwald Tibor: Nosztalgia

Még több fotó a szerző blogján. https://steigit21.blogspot.ca/

Gergely Tamás: Bezárul

Áll Vadmalac a mezőszélen, azaz az obszervatórium domboldalának alján. Olyan a domboldal, mint egy legelő, amit viszont nem is kaszálnak, vagy mint erdei tisztás – az Isten vetette el, ami ott terem, kinő a földből.
Vadmalac közel megy, és hozzászól az immár sárguló fűszálakhoz. Egyhez, amelyik hozzá legközelebb áll:
”Most volt, hogy szürkéllt a föld, ti még ki sem bújtatok.” Tovább »

Cselényi Béla: konvoj a nyárban

valaki távozik
ablaktalan mikrobuszban
rengeteg rendőr Tovább »

Hajdú Tamás: Árut hoztak

Még több fotó a szerző blofján: http://hajdutamas.blogspot.ro/

Zsidó Ferenc: Huszonnégy*

Vaj­da Ger­gely megállt a lépcsőházban, elővet­te ter­moszát, na­gyot húzott belőle. Eszébe ju­tott, va­la­hol látott egy olyan fel­ira­tot, hogy egy pohár tej, tisz­ta fej, s mo­so­lyog­nia kel­lett. Csak a har­ma­dik korty kávé után pil­lan­tott rá a szom­szédos ajtóra. Igen, ő követ­ke­zik. Hiába próbálná odázni, ha­lo­gat­ni. Ke­szeg Irma néni. Özvegy, egészsége eléggé meg­rok­kant már, de va­la­hogy még gon­dos­ko­dik magáról (bár a har­ma­dik­ra egy­re ne­he­zeb­ben jön fel), így lánya ja­vas­latát, hogy költözzön hozzá, eset­leg men­jen öreg­ott­hon­ba, határo­zot­tan el­utasítja. El­ma­tat­gat a lakásban, megnéz néhány so­ro­zat­fil­met, de, mi­vel na­gyon kíváncsi természetű, fő szóra­kozása a trécselés. Tovább »

Fülöp Kálmán: Jégi rímek

Arcomra dermedt a téli reggel,
a befagyott víz riasztott a mélyből.
Őznyomok álmán mélázott a félhold,
és kancsalul kipillantott az éjből. Tovább »

Nászta Katalin: Fényképeim / 5

Igazából nem olyan. Csak én akarom olyannak látni. Az a gyanúm, sokkal kockásabb. Már a feje is. Az arca. Csak én gondolom kerekebb lelkűnek, aki, ha volt is neki, már elhagyta a kackiás, hetyke mozdulatait. Megengedő és bölcs lett. De nincs így, hallom, ahogy vénen is vitatkozik vérre menően. Mert olyan nehéz a magunk igazából engedni. Még ha vélt is. Tovább »

Gombos Lajos: Aki ott sem volt

Bugacpuszta, 2017 / Még több fotó a szerző blogján: http://slowvision.blogspot.ca/

Szentgyörgyi N. József: Divatszalonna

Az Auchanban szidta a kormányt, az áruházat, mindent és mindenkit egy füstölt szalonnát (hiába) kereső korombéli: a legolcsóbb magyar energiapótlék éppen kifogyott a polcról – csak a kétszer annyiba kerülő mangalica termékből lehetett (volna) választani. B@sszák meg a divatszalonnájukat – summázta a nyuggertárs… Tovább »

Koppintó / Ma: Bálint György

A lekoppintás ma tömegjelenség. Egyre kelendőbbek a készen vett gondolatok, elképzelések és megoldások. Szellemi téren ez talán azért van, mert kevesebbet olvasunk, mint amennyit okoskodunk. És rendre-szerre rá kell ébrednünk, hogy előttünk már nagyon sok mindent megéreztek, kitaláltak.
A minap Bálint Györggyel jártam így, akinek irásait amúgy ismerem, szeretem, élvezettel olvasom. Most viszont, belelapozva Jégtáblák, könyvek, koldusok (1937) cimű könyvébe, olyan elemi erővel fogott meg az Előszó helyett irott bevezető vallomása, hogy egy percig, titokban, azt reméltem: mégis csak én irtam minden sorát. Azzal ijeszt meg s nyűgöz is le egyszerre, hogy megirása óta mégis csak eltelt kereken nyolcvan esztendő…  (No jó, bevallom: tudtam, hogy az érdem nem az enyém, és csupán mélységesen szerettem volna, ha mindezeket én irhatom meg. De erről már lekéstem. Vagy mégsem?! / csg) Tovább »

Vasile Dorolţi: Mosoly

Még több fotó a szerző blogján: http://vasiledorolti.blogspot.ca/

Ágoston Hugó: Elképesztő dolgok

Elképesztő dolgok történnek itthontájt és a világban, s nem csak azért, mert ilyenkor, úgymond uborkaszezonban a sajtó kénytelen mindenféle figyelemkeltő dolgot kitalálni, hanem azért is, mert a lényegest jószerével már alig lehet megkülönböztetni a lényegtelentől, a hírt az álhírtől. Hagyományos értelemben vett uborkaszezon nincs is, hiszen minden az ég világán kommentálható „ténnyé” válik. A szó hagyományos értelmében sajtó is alig van már, csak üres bulvár, propaganda és ellenpropaganda. Tovább »

Szente B. Levente: Nagyapám kétszer is…

(Nagyszüleim emlékére!)

Az én nagyapám, kétszer is feltarisznyált.
Egyszer ötvenhatban, amikor megkérdezték tőle:
”Ha szimpatizáns lenne a határon túliakkal,
magyarságával hányadán állna?” Tovább »

Cseke Gábor: Üzenet

Minden rendben. Ezzel nincs hiba.
Még birjuk az iramot. A gyűrődést.
Még tartjuk a lépést. Tovább »

Florin Andreescu: Üzenet

Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.ca/

Cselényi Béla: Bérházudvar. Csend

Ül a küszöbön.
Mikor leviszem a szemetet,
rám köszön.
Megijedek,
aztán jól esik.

Budapest, 2017. VII. 18.

Nászta Katalin: Pislákoló

Írom, ami jön.
Fájok. Kicsit.
Nem engedem
hogy megöljön. Tovább »

Fotó és irodalom (37): Berczik Árpád

Egy photographus életéből

„Uram ez a kép rossz – nem kell.”
„De nézze csak meg jól.”
„Ajánlom magam.” Tovább »

Fülöp Lóránt: Reggel a tengeren

Még több fotó a szerző blogján: http://fuloplorant.blogspot.ca/

Két vers egy témára – Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

Albert-Lőrincz Márton: (És akkor)

               Öcsém emlékére

És akkor beszállt.
Reggeli kávéját nem itta meg.
Kháron kérdezte, nincs-e túl korán,
mert ragyog a nyári nap, Tovább »

B. Tomos Hajnal: Hosszú kérdés

Igy, útközépen,
– lehet már a végen –
megkaptad-e a folyton keresettet,
lábad visszerére,
kiégett szemedre indokot ? Tovább »

Cseke Péter. Hajófenéken

SS Keewatin hajómúzeum, Port McNicoll, 2017. A hajó a Titanic “kistestvére”, 110 éves születésnapján

Fülöp Kálmán: Zápor-ballada

Simogatnak
lenge fények,
dombok,
lankák lejtenek Tovább »