Farkas György: Túra

Forrás: Művelődés, 2018/6. szám

Ezüst híd– Srebrni most: Dragana Tripković verse

Fehér Illés műfordításaiból

A sziget– Ostrvo

Fontos, hogy mint téged,
úgy szólítsanak.

Akkor, míg szigeted mellett
haladnak el,
nyugodtan
tekinthetsz a hajón utazók szemébe.
Az a tekintet csak tompaságában
hasonló. Tovább »

Faluvégi Anna: „Lehetne ennél rosszabb is…” (8)

A Ceausescu-korszakban együtt szenvedett a nép, nemzeti hovatartozástól függetlenül. Mégis a székely ember nyomorúsága sokkal elviselhetetlenebbé vált. Nem csak a nélkülözéssel kellett megküzdenünk, hanem azzal az elnyomással is, amivel a hatalom sújtott. Ceausescu azt hajtogatta, hogy a különböző nemzetiségű emberek egyenlőségben élnek, de mindenki tudta, hogy ez nem igaz. Tovább »

Nyelvi álarcok – Tizenhárman a fordításról

Kaptam ajándékba egy könyvet. Dedikálva.

Nyelvi álarcok – ez a címe. Alatta, gyengébbek kedvéért: Tizenhárman a fordításról. Balassi Kiadó, Budapest, 2008.

Hamarosan kiderül: a kötet egy könyvsorozat (Pont fordítva) része, a sorozat 2006-2010 között jelent meg, gyakorlatilag tíz könyvről van szó, amelyek a műfordítás témaköréből választott kérdéseket járnak körül. Tovább »

Nászta Katalin: Fülön csíptem…

Ady András: Kék árnyalat

Amott a hajnal,
Alatta utcavázra
Száradt város,
Ébred-szédül. Tovább »

Faludy György és az esőerdő (14)

1987. június 6. (V)

Derék emberek, nagyrészt értelmiségiek, papok, lelkészek, nem kis áldozattal magyar iskolákat létesítettek, ahol – rendszerint szombaton délelőtt – a kisebb gyerekeket magyarra tanították. Miután ezt nemes vállalkozásnak tartottam, olykor magam is részt vettem benne, bár tudtam, hogy teljesen hiábavaló. Magyar-írást, -olvasást tanulni az angollal párhuzamosan rendkívül nehéz. Tovább »

Tóth Mónika: Bánat

Ha megidézem eljön:
az esthajnalcsillag hozza
csókokkal, bókokkal elhalmozom
nehogy valaki elorozza.

Dobrescu Anna: Csónakházi Hajnalka

Cselényi Béla: akik a hálót megtörik

a hálót akik folyton megtörik
a szájat akik folyton tépik
az urbánusok és a népi’k
s azok akik a vasfegyelmet
valahogy mégis megtűrik Tovább »

Fülöp Kálmán: Magunkban hordozzuk

Elgyötörten szorongatom
sovány kezemben
a tegnapból maradt
perceket,
Tovább »

Ady Endre beszól… (146)

Francia diákok Németországban

Gambetta Sedan után diák-regimenteket csinált Franciaországban. Franciaország mai férfiait arra tanították az iskolában, hogy kell a Rajnán rohamban átlépni. Hogy kell golyót lőni Elzász-Lotaringia elrablóiba. És ma átlépik bizony a francia diákok a Rajnát. De éljenző deputáció s lelkes szónoklat várja őket. Vakációkon francia és német családok kicserélik gyermekeiket. És diák-expedíciók járják be a két országot. Tovább »

Bartha Árpád: A vágóhíd felé

Bartha Árpád fotóalbumából ARTPrinter, 2016 /V – Vidéki élet

B. Tomos Hajnal: Valamikor

Valamikor hívtál engem
Valamikor meghallottam
Valamikor hozzád léptem
Valamikor válaszoltam Tovább »

Faluvégi Anna: „Lehetne ennél rosszabb is…” (7)

A Ceausescu rendszerben az emberek szinte mindenben hiányt szenvedtek. Sem tisztálkodószert, sem tisztítószereket nem árultak a boltokban. Így aztán, nem csak az alap élelmiszerekhez jutottunk hozzá sorbaállással, hanem a samponhoz, mosószerhez, vattához, jobb minőségű szappanhoz is. Persze, ezeket is minimális mennyiségben lehetett vásárolni. Túl kellett élni ezt az időszakot, tehát módot kellett találnunk rá, hogy kielégítsük a higiéniai szükségleteinket. Tovább »

Florin Andreescu: Nagymosás

Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com

Nászta Katalin: A férfi meg a nő

tetszenek a magas
inkább szikár, hajlott hátú
idősebb
aszkétajellemű
magát uralni képes
fegyelmezett
végtelen szelíd
erős akaratú
férfiak Tovább »

Márton Károly: Homokóra

Megállt az idő.
Jóslatom: nyirkot kapott
A homokóra.

Hegedűs Zsolt: Nyugalom

Cselényi Béla: A Goethe Intézetben

Az asztal átlátszó
jénai üvegből volt.
A német asztalok
átlátszóak.

Budapest, 2018. VIII. 10.

Márton Tímea: Gyere

Bordáim cseppkőbarlangja
Sötétséget ölel körül,
Érintésed öngyújtója
Talán egy nap majd lángot szül, Tovább »

Elekes Ferenc: A műanyag légycsapó

Vajon mitől van az, hogy nem lehet tisztán és őszintén kimondani, hogy mibe halt bele valaki ? Mindenki csak elszólja magát: beteg is volt, nem is, nagyon szenvedett mindentől, amitől mások is szenvednek, ameddig élnek, de mindenki azért nem hal bele a szenvedésébe. Hatalmas költőkről, írókról, filozófusokról meg lehet írni, hogy ki akasztotta fel magát, ki ment a vonat elé, ki vágta föl az ereit, de egy újdonsült halottról senki nem meri, vagy nem akarja kimondani, hogy miképpen halt meg. Vajon, mitől van ez? Vajon jobb a találgatás, a föltételezés? Tovább »

Cseke Péter: Égi és földi fények vetélkedése

Vandans, Auzstria, 2018 augusztus

Székedi Ferenc: A medve sem szereti az űrt

Nem vagyok heraldikus, nem vagyok jártas az ebből vagy abból a századból származó címerekben, de azt tudom, hogy nagyon sok nyugat-európai város vagy éppenséggel ország címerében ott a medve. Előszeretettel használták a középkorban, mert úgy tekintettek rá, mint az erő, a bölcsesség, a függetlenség példaképére, a közösség oltalmazójára. A medvés címeres városok és országok nagy többségében azonban a természetben már gyakorlatilag eltűnt a medve, még Svájc fővárosban , Bernben is, amely éppenséggel a medvéről kapta a nevét, csupán néhány címerállat fürdőzik egy híd alatti kis tóban, a turisták és a városlakók nagy örömére.

Tovább »

Cselényi Béla: Egy sorozatfilm dallamára

Felvezető dallam babonázta akkori létem.
Ünnepi műsor dallama hogyha még utolér,
dúdolom azt, trillázva sokáig, végtelenítvén,
s újra szerelmes, szép hevülettel serdülök én.

Budapest, 2018. VIII. 12.