Cseke Péter: Hív az Alpok!

varazalpok-csp

Untertal, 2015 (Ausztria)

Borsodi L. László: A hiány visszhangjai

Ebben a botladozásban jól érzem magam, mert nem kell, nincs akinek megmagyaráznom visszatérő-elfolyó álmaimat. Nem kell számot adnom tanult szavaimról, és azokról sem, amelyeket te tanultál el tőlem. Hozzád szólok, neked beszélek, de sehol nem vagy, és kétséges, elegendő feltétele-e az én létezésemnek, ha téged megszólíthatlak, ha a te hiányod megszólíthatósága kezeskedik az én megszólalásomért. Tovább »

Mit kezdünk a honnal és a vággyal?

A Honvány című kötetről

Írók, költők, tudósok val­lomásaiból állítot­ta össze a köte­tet a szer­kesztő, vissza­pil­lant­va a múltba, ku­tat­va ezt az érzést történe­tiségében és je­len időben. Mi a honvágy? Nosz­tal­gia? Vágya­kozás az el­ha­gyott hely után vagy sóvárgás az elmúlt idő után? Tovább »

Vasile Dorolţi: Húsvét után

03052015_foto V Dorolti_37

Még több fotó a szerző blogján: http://vasiledorolti.blogspot.ro

Kocsis Francisko: Rossz vicc

A sértegetés és a tréfa nem rokonértelmű szavak. Egyesek tudatában örökéletű a félreértés, és sose fognak rájönni, miért sértenek másokat a rossz vicceik. Nem veszik észre (vagy úgy tesznek), hogy a tréfa megnevettet, a sértegetéstől pedig a fogunkat csikorgatjuk.

Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Cselényi Béla: két évszak

nincs egyenlőség
gyámság alatt a tavasz
meztelen a nyár

Budapest, 2015. V. 4.

Miklós Csongor: Arcpoétika – Ádám Gyulával

mcsongi2

A 2015-ös évi Photo Romania Festival (illetve a Kolozsvári Magyar Napok) egyik meghívott kiállítója Ádám Gyula csíkszeredai fotográfus volt: tárlata május 23-án nyílt meg. A megnyitón Korniss Péter ismertette az alkotó Arcpoétika című tárlatát. Tiszteletét tette: Sylvia Plachy (André Kertész tanítványa), valamint Colin Ford, a British Media igazgatója. A rangos eseményre Ádám Gyula fiatal tanítványát, Miklós Csongort választotta “kísérőül”, aki fotóriportban örökítette meg a kiállítást és környékét. Ebből válogattunk néhány felvételt. (Forrás: https://www.facebook.com/mikloscsongor.ro) Tovább »

Kölcsönsorok: Mircea Dinescu

Az öngyilkos szomorú eltérítése / Trista deturnare a sinucigaşului

Az emberben felejtetted Uram
ezüst szerszámod ragyogását,
mint egy szórakozott sebész, Tovább »

B. Tomos Hajnal: Infinitívusz avagy a tettek végletessége

szavakat vetkőztetni
síma igazukig Tovább »

Miklós Csongor: A tünemény

atunemeny-mcs

Még több fotó a szerző blogján: https://www.facebook.com/mikloscsongor.ro

Kuti Csongor: A pincsikutya-fejű nő

A huszonnyolcas megallójában
állt egy pincsikutya-fejű nő Tovább »

Klasszikusok kézfogása: Áprily Lajos

LEVÉL
Gruzda Jánosnak, a tél-festőnek

Mi itt a téli Szép titkát kerestük
halott falukban, hó-hullámokon,
s beporozott az erdők zuzmarája,
lelkünk a tél lelkével lett rokon. Tovább »

Mondott vers: Csata Ernő – Egy ötvenes férfi aggályai

Elmondja Olasz Szabó Soma, budapesti színész.

Fortepan.hu: Pasaréti kertben

-pasaret-26

1926

Száz év – nagy háború: Fáber András

Tragédia és statisztika

„Egy ember halála tragédia. Egymillió emberé statisztika.” – mondta állítólag a huszadik század egyik legkegyetlenebb diktátora, Joszif Sztálin.
„Ma csendes nap volt a harctéren. Egyetlen ember halt meg. Én.” – írta az első világháború idején egy még ma sem eléggé méltányolt, békés és szelíd magyar író, Karinthy Frigyes. Nála tömörebben talán senki sem tudta kifejezni azt az abszurd tragédiát, amit bármelyikünk halála jelenthet bármelyik háborúban. Tovább »

Kocsis Francisko: Kéményseprő

A tömbházak között kéményseprő lépdel. Csöppet sem hasonlít ahhoz, akit gyermekkoromból ismerek. Túlságosan tiszta – és talán fölösleges is. Hirtelen a régmúlt idők ablakosa jut eszembe. Stein halála óta nem láttam ablakost. Csak a koldus nem tűnik el. Sőt, feltűnik…

Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

H. Szabó Sándor: Útmentén

utmenten

Cselényi Béla: távoli földrengés

rezeg katmandu
vibrál maga a lomb is
az udvari fán

Budapest, 2015. IV. 26.

Borsodi L. László: Másik út

Gyűlöletem mára rettegés, így mentlek fel, így büntetem magam. Magammá rothadok, ez a függetlenség ára. A rám csorgó esővíz hűs. Tudom, ezt is neked köszönhetném, de nem keresek többé okot és okozatot. Menekülök, gondolod, de léteznem csak így lehet. Különben is járatlanságom folytán zűrzavaros minden megérkezés, amíg te magadat mutogatod. Tovább »

Gergely Tamás: Templomajtó

Templomajtó

B. Tomos Hajnal: Közhelyek

Fújhatod hatalmasra
szavaid léggömbjét,
mindig kiderül,
hogy náladnál volt már
nagyobb tüdejű – Tovább »

Kuti Csongor: Fado

mily nyugodt vagy, ó távoli tenger
mily törékeny habjaid csöndje
s a kék mellyel bevonod az eget Tovább »

Dancs Artur: Metróállomáson

metroallomason-dancs

Még több fotó a szerző blogján: https://www.facebook.com/myNYsom

Kapui Ágota két verse*

Ha én virág volnék

Ha én virág volnék
csak hajnalban nyílnék
kék lenne a szirmom
fűbe csöppentett ég Tovább »

Kocsis Francisko: Hárfa a szélben

Nyurga nádszálak susognak az őszi szárazságban, egy tó helyén, amit valósággal magukba szívtak; s felszántatlan, elvadult mezőn galambraj szemelget elhullott magvak után; a vadász elsüti a fegyverét; a megtizedelt madárraj helyén – tollúfelhő. A nád között dúslombú fűzfa hárfaként zeng a szélben.

Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]