Kosztolányi Dezső a pesti utcán (25)

Bőgés

Az állatkertben, a vadállatok ketreceinek kettős sorfala közt remek kislányt tol ülőkocsiban a dada. A kislány álmos és rettentően bőg. Feszíti magát, ordít, semmi szóra se csitul. A vadállatok elhallgatnak. Kíváncsian a rácshoz futnak, bámulják őt. Csodálkoznak az új kartárson. Az oroszlán pironkodik, zavarában vakaródzni kezd, a tigris a vállát vonogatja, aztán elismerően tekintenek utána. Ilyen jól még ők sem értenek a bőgéshez. (Pesti Hírlap, 1932. június 1., szerda)

Bálint Zsigmond: A tett nyoma

Bukovina 140812-15 272-a

Bukovina, 2014

Vasi Ferenc Zoltán: Oldhatatlan ámen

Egy halott ütésével élek tovább.
Az izomreflex megkövült
s Ő agyonzúzta önmagát. Tovább »

Mircea Dinescu: A lámpaoltás dala*

Megnyitották ma a börtönajtót,
készakarva senki sem szökött,
volt akit egy álma felakasztott,
más pedig a falba költözött. Tovább »

Átadták Ady Endre felújított szülőházát

ady_endre_szulUhaza

Átadták Ady Endre felújított szülőházát, valamint az 1877 és 1919 között élt költő személyes tárgyait és családi ereklyéit őrző emlékmúzeumot szombaton, szeptember 20-án Érmindszenten.
A nyíregyházi Jósa András Múzeum és a szatmárnémeti Szatmári Múzeum által indított Cult-Tour program keretében hozzávetőleg 100 ezer eurót (31 millió forintot) fordítottak az adyfalvi szülőház és a család egykori kúriája – a jelenlegi emlékmúzeum – felújítására és a kiállítás anyagának felfrissítésére, kiegészítésére. (Újsághír)

Szente B. Levente: 3×1 / I.

Ha

tél közelít, ha
egymást keressük –
beszélgetünk. Tovább »

Cselényi Béla: Mesét írnék

Mesét írnék,
de nincs cselekménye. Tovább »

H. Szabó Sándor: Fogadást adott a jászberényi méhész

fogadas1

A jászberényi Tóth Endre közel négy évtizede foglalkozik megszállottként a méhészkedéssel. Több mint öt millió méhe van, s azon kevesek egyike, aki nem csak a virágot, hanem méheit is szereti, tiszteli és nagybecsben tartja. Az április elejétől, szeptemberig tartó termeltetési évad után, mielőtt hosszabb téli pihenőre térnének, a méhész úgy köszönte meg kedvencei szorgalmát, hogy a testére felkent friss mézzel adott „fogadást” számukra. Az örömteli zsongásban egy-két méhszúrás sem maradhatott el, amit a köszönet jeléül könyvelt el a méhész, remélvén, hogy reuma és ízület ellen jót tesznek majd a téli hónapokban.

Tovább »

Keszthelyi György: Célszerűtlenül

Ki gondolná, hogy a piros szekér
szomorú bohócot szállít
az állatseregletbe? Tovább »

B. Tomos Hajnal: Opportunizmus

Opportunizmus2

Mircea Dinescu: A lámpaoltás dala*

Már rég nincs őre a börtönajtóknak,
de az összes bűnös önként bennmaradt,
egyesek álmaik kötelén lógnak,
másokat örökbe vették a falak. Tovább »

Gergely Tamás: Ő regénye – Élve

Be kellett állni a sorba. Be kellett bizonyítani, hogy ugyanúgy gondolja. Hogy legény a gáton. Ahol a szíve, ott az agya is, hogy öl, ha kell, az eszme nevében.
Hogy kettőt lelőtt az jó volt, de nem elégséges.
Igazán akkor fogadták el, amikor egyet eltemetett élve.

Száz év – nagy háború: A mi hőseink (szemelgetés)

Négy székely baka

Együtt indult a háborúba, egy században szolgált, egymás mellett verekedett a muszkával a négy székely baka. A gyergyói bércek aljából kerültek el a messzi lengyel földre, hogy ott állják útját az ellenünk törő ellenségnek. A négy székely legény igazi székely módra verekedett. A lövészárokban is megálltak a helyüket, roham közben pedig a puska boldogabb végével dolgoztak. Tovább »

Cseke Péter: Tavi árnyak

tavi_arnyak_csp

Betws-y-Coed (Wales), 2014

Én, Petrozsényi Nagy Pál (94)

Önéletrajzi dokumentumregény

 Ahol az angyalok muzsikálnak

 

Úgy esett, mintha dézsából öntenék. A szikkadt talaj szomjasan itta magába a sóvárgott nedvességet, a bokrok, fák, virágok felélénkülve hajladoztak a friss szélben.
A román–magyar határ mentén magas termetű férfi botorkált. Éjfél körül vágott a határnak. Egyszer elesett, azontúl minden lépés, a legkisebb mozdulat is fájdalommal töltötte el. A szél arcába fújta az esőt, s így még kevesebbet látott a koromsötétben. Hopp, egy fa! Kimerülten sántított a terebélyes fatörzshöz. Alatta pajeszes, zömök legény üldögélt. Tovább »

Szente B. Levente : Egyszer ha…

…………………………………..
egyszer ha
valóban hozzám érsz
tündérré változom Tovább »

Urai Dezső. Frontjelenet

44

A Mackensen katonáival c. sorozatból, 1915 / fortepan.hu

Cselényi Béla: Halsors

A zártosztályba
születő aranyhalak
tubifex-álma Tovább »

Kosztolányi Dezső a pesti utcán (24)

Buzgólkodók

Egy kisebbfajta gépkocsi megrekedt az úttesten. Hiába nógatta a vezetője, csak nem akart megindulni. Nem marad más hátra, be kell tolni valamelyik javítóműhelybe. Egy óra volt. Az iskolából jöttek ki a diákok. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (103)

pp_neveto

A boldogság egy-két jele…

B. Tomos Hajnal: Keretek

Minden eddigi
tülekedés begyűlt
a bagoly fókuszába Tovább »

Dinók Zoltán: Az automata

Demeter Géza búskomor arccal ment le a kórház lépcsőjén. Éva a felesége rákos volt s úgy látszott a leletekből, hogy gyógyíthatatlan. Mikor a földszintre ért, úgy gondolta megiszik egy cappucinót. Tovább »

Hegedűs Zsolt: Óriáshernyó

oriashernyo_hzs1

Még több fotó a szerző blogján: http://azhfoto.blogspot.ro/

Tovább »

Derzsi Sándor: Köd nyelte el

Köd nyelte el az álmokat
Megette a virágokat
Felhabzsolta a képeket
Immár csak felém lépeget Tovább »

Szente B. Levente: (fák álmai között)

kísértenek még
fák őszbetemetett álmai között
a könnyeidben földre koppant hiány imák – Tovább »