Cseke Gábor: Firkák (161)

Mit firkálgat?

Kis állomás, csatlakozásra várva, vadgesztenyefa alatt, árnyék. Váratlanul, ahogy az érett gesztenye kipotyog a burokból, rám talál egy gondolat. Le kéne jegyezni. Vakarózás, írószer után, a csomagban. Tovább »

Klárik Loránd: Mosoly

klarik_mosoly

Még több fotó a szerző blogján: https://www.flickr.com/photos/fotovilag/

Kedei Zoltán: Ingoványos talaj

Értelme lenne hangsúlyt fektetnem az ingoványos talajra, amelyen állok, de időpocsékolásnak tartom a vele való törődést. Formalitás az egész, pedig mozog a talaj. Süpped. Tovább »

Cselényi Béla: lapos cukorkás doboz

a lapos doboz mentolos drazsé
illetve a mentolos drazsé
lapos doboza Tovább »

B. Tomos Hajnal: Kalandozás az Al-Dunán (II)

05_Iroda a vizen

Folytatom al-dunai kirándulásom képeinek közreadását * 5. Iroda a vizen

Tovább »

Vasi Ferenc Zoltán: Aforizma

A világ ott ér véget,
hol felélednek a rémek.
És ott kezdődik el,
hol megindul a szeretet.

Ady András: Észak, dél

ahogy egyik folyó tudhat a másikról,
miképpen adott esetben vizük is, Tovább »

Bálint Zsigmond: Az első próbálkozások

Hortobágy _probalkozas

Hortobágy, 2014

Száz év – nagy háború: Kire emlékszik az utókor?

Az első világháború centenáriumi megemlékezéseire készülődve, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) parancsnoka, Kovács Vilmos ezredes 2013-ban interjúban ismertette a magyar hivatalosságok ama szándékát, hogy a centenáriumi programsorozat első évében online elérhetővé teszik az első világháborús veszteségi adatbázist – természetesen folyamatos bővítése mellett. Alább az interjú néhány tanulságos gondolatát ismertetjük. (Káfé) Tovább »

Cseke Gábor: Firkák (160)

A rosszak

Olvastam valahol, és éppen Szolzsenyicinnél, hogy a rossz emberek mind támogatják egymást, ebben áll a legfőbb erejük. Ez olyan elemi erejű, mély igazság, szinte nem is hinné az ember, hogy ki is kell mondani. Evidencia..

Keszthelyi György: Afrikai falu

afrikaifalu_keszthelyi

Cselényi Béla: gyászjelentés hajnalban

hallom a vekkert
tegnapi csitri hal el
mai matróna

Budapest, 2014. VII. 22.

Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 129. (Morzsák… – Az erdész gumis)

Szép dolog a lokálpatriotizmus, az (általában a szülő-) helyhez való ragaszkodás. Akkor is, ha már a múlté. Fekete András nyírségi eredetű, Nyíregyházán vagy ahhoz nem messzire született. („Szégyelld magad, hogy még ezt se tudod! – mondja, és mondja szülőfaluját is, amelyet rendre elfelejtek, és már éppen kezdeném a szégyenkezést, mikor – talán huszonhatodszor – elkezdi ócsárolni a hegységeket, Egert, Tovább »

B. Tomos Hajnal: Kalandozás az Al-Dunán (I)

01_Utasokra várva

Nemrégen csónakkiránduláson vettem részt az Al-Dunán. Nagyszerű tájak, egyedülálló látvány… Küldöm sorjában képeimet, ahogy a gépem megörökítette őket… / 1. Utasokra várva

Tovább »

Andrassew Iván: 295 ember

Van egy teljesen fölösleges, de azért eléggé szórakoztató programom: ha az ember fölnéz az égre és lát egy röpülőt, megkeresi a képernyőn és máris tudja, hogy melyik légitársaság hányas számú járatát látja. Ha valaki például betegen fekszik, és már olvasni sincs ereje, a tévét is unja, akkor még egy darabig ezt szórakoztatónak találhatja. Legalábbis azt biztosan, hogy “hol tart ma a tudomány”. Tovább »

Ad notam Geo Dumitrescu: Romantika (Romantism)

Intelligens emberek vagyunk — örülhetünk, barátom!
A vers méreg, a kenyér meg drága és száraz,
máskor csak beszélgettünk és köptünk egyet,
és nem bántuk egyáltalán a tegnapi vágyat. Tovább »

Gergely Tamás: Függőkertem

fuggokertem

Vasi Ferenc Zoltán: Axióma

A nő szeret szeretni.
Szeretve szeret
lenni.
Szeretve szeret
szeretni.

Száz év – nagy háború: A mesterséges végtagok gyártása

A háború nagyon megszaporította azoknak a műhelyeknek a dolgát, amelyek mesterséges kezeket-lábakat készítenek csonka emberek számára. De nemcsak sokat, hanem sok újfajtát is készítenek, mert a sok ezer csonka ember csonkasága is igen különféle, meg a cél is különféle, amire a mesterséges végtagot használni akarja. Tovább »

Ádám Gyula: Fátyol alatt

fatyolalatt

Csíkszeredai Régizene Fesztivál, 2014

Elekes Ferenc: Levél Petrarca asztalára

Látod-e Francesco, olykor mennyire semmi tud lenni a szigorú, könyörtelen idő! Hatszáz esztendők távolából írok neked ezen a bágyadt éjszakán, amikor sötét és cikkanó lepkék röpülnek be a nyitott ajtón, van, amelyik leszáll ide, az asztalomra, s nézi, mivel is foglalkozom, hogy elkerül az álom. Tovább »

Zsidó Ferenc: Vonatokról, pokrócokról

He­gyek között, völgyek között zaka-zaka…
Úton len­ni jó. Nem kell Ke­ro­u­ac­nak len­nem ah­hoz, hogy ezt megállapítsam. Az em­ber ha­lad, ugye, lát, fel­fe­dez, az is­me­ret­len varázsa, stb. A lel­kes utazó haj­la­mos azt gon­dol­ni, hogy a megújuló tájban ő maga is megújul. Ez so­sem­volt örömmel tölti el. Néha azon­ban – a körülmények mi­att – úton len­ni mégsem annyi­ra jó. Ezt ki­mon­da­ni sincs szükség Ke­ro­u­ac­ra. Például ak­kor nem jó, ha. Tovább »

H. Szabó Sándor: Hűsölés

222 Jaszarokszallas hus vizeben   HSzabo Sandor felvetele

Jászárokszállás, 2014

B. Tomos Hajnal: Axiómák

Minden akkor kezdődött,
amikor nem bírtam lakni
a vadonatúj axiómákban – Tovább »

Székedi Ferenc: Gólya és sültgalamb

Gál Mária és Demény Péter, közvetlenül a Szász Jenő féle székely bélyegek megjelenése után, a más jelképekből össszeollózott nemzetstratégiai műremekekről elmondták már mindazt, amit el kellett mondani. [Vélemény, maszol.ro]  Csupán egyetlen megjegyzést szeretnék véleményükhöz hozzáfűzni: a romániai magyar média aláírással vagy anélkül úgy vette át az MTI közleményt, hogy meg sem próbálta legalább egy picit saját olvasói számára módosítani. Tovább »