Fenyvesi Orsolya: A képzeletbeli világháború*

A szobrok a kertben megöregedtek,
nem jön többé álom a szemükre. Nézd
árnyékszínű testem a lélegzet lövészárkaiban,
liliomokat raksz egy áttetsző üvegvázába.
Mondd, hogy nem fogok meghalni. Tovább »

Lőrinczi László: “Csak a szerelem sújtson…” (16)

Hetvenegy

Hajnalban felébredt. Rágta, mardosta a féltékenység. “Az a tök József…” Itt valami titok lappang! Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen csodás külsejű és okos leány csak úgy beleszeressen egy kockafejbe! “Igen, akárhogy is, József egy klasszikus kockafej!” (Ezt élvezettel ismételte meg). De lehetne-e egyszer minderről beszélni Eszterrel? Tovább »

Eugenia S. Lee: Sose halunk meg

Mint azt már oly sokszor leírtam, a koreaiak nagyon is tisztában vannak az élet mulandó voltával, és azzal is, hogy minden egy körforgás része, élünk, meghalunk, újra születünk, meghalunk, bár mindig más a díszlet és a mellékszereplők is, de még mi magunk is csak következményei vagyunk előző életünk énjének, amolyan függőségi viszonyban vagyunk azzal, de semmiképp sem ugyanaz születik meg, aki meghalt. Tovább »

Arany és a dal

Tovább »

Nászta Katalin: Esőre várva

prózában is ugyanaz mozdul
fájdalmat okoz
kimondom Tovább »

Cselényi Béla: halmaz négy elemmel

zsírpapír
cukorspárga
spanyolviasz
tintaceruza

Budapest, 2017. IX. 12.

Múltszázadi történetek: Molnár Ákos – A SZÖKÉS

Óvatosan körülnézett. Hiába, meg kell kísérelni. Ervin három napja influenzás és ki tudja, mikor vetődik újra ide semleges hajó. Vigyázat… Egy teherautó közeledik, de nyomban elhalad mellette. Az egyik raktárház csukott kapuja előtt, hátát a falnak vetve bóbiskol egy csupaszképű, orosz legény. Két idősebb japán civil befordul a sarki teaházba. Tovább »

B. Tomos Hajnal. Faluvég

Fülöp Kálmán: Tavaszi kacaj

Szőlőlugasom
filozófiája,
delavári illatú
vasárnap, Tovább »

Márton Károly: Sz. D. hátrahagyott sorai

Elmentem, elmentem
Csendben megkeresni,
Égi titkok nyomát –
Magam felfedezni.

Bálint György breviárium (46)

Utoljára a római futballpályán győztem, de ezt nem vettem észre. Késő este hallottam az uccán, hogy milyen fényes diadalt arattam, mialatt gyanútlanul ültem otthon. „No igen”, – mondtam lelkesen és másra gondoltam. Tovább »

André Zsuzsa: Délután

Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.ro/

Nászta Katalin: Súlytalanítás

Ha tudnám mikor mondom ki az utolsó szót… Sokszor elképzeltem, ha meghalok, előtte mindent elmondok majd, amit az életemben nem tudtam vagy nem akartam, vagy nem hallgattak meg. Mert akkor biztosan meghallgatnak. Aztán rájöttem, hogy már késő lesz akkor. Már a másnap is késő, amit nem mondtál el aznap. Először is: nem tudom, mikor következik be az a pillanat, lesz-e elég időm, ott lesznek-e mellettem, akiknek mondani akarok valamit, stb. És ha addig nem érdekelte őket, miért gondolom, hogy akkor mégis? A haldoklóval szembeni tisztelet? Hátha tud valamit már, s elmondja nekünk, mielőtt meghal, hogy mi vár odaát? Senki nem tudja, milyen állapotban éri utol a halál. Tovább »

Cselényi Béla: Csendélet verandán

Alkony. Nyáridő.
Szőlőt piszkol a darázs
könnyű lábakon.

Budapest, 2017. IX. 17.

 
 
 
 

„A magyar arisztokráciának, mint osztálynak, meg kell szűnnie”

Mai Világ 1931. ápr. 5. 78. sz. 5.: A magyar arisztokráciának, mint osztálynak, meg kell szűnnie – mondja Tamási Áron a Czímeresek című új regényének megjelenése napján.
Az író véleménye Erdély tragédiájáról, a magyarországi és az erdélyi irodalomról. – „Az új magyar irodalom legnagyobb kincse a székely humor” – vallja Tamási Áron.


A Mai Világ munkatársa felkereste Tamási Áront, az ismert nagy tehetségű írót, akinek Czímeresek című kétkötetes regénye húsvét napján hagyta el a sajtót. A regény már megjelenése előtt a legszélesebb körökben élénk érdeklődés és vita tárgya volt, mert úgy a könyvnek életbevágó témájánál fogva, mint az írónak bátor hangú irodalmi működése után, tőle az új irányt megjelölő és az erdélyi magyar életet átfogó regényt várják.

Tovább »

Orbán Lajos: Főtéri konflisok

Kolozsvár / Erdélyi Audiovizuális Archívum gyűjteménye

Fülöp Kálmán: Mondat-szilánkok

D. M-nek köszönettel

Megszoktam azt,
hogy álmodom
világom, s bár
vágyom arcát Tovább »

Demeter Mária: Megnyugvás

Kiszállt egy lepkével –
Porral kavargó fény,
bíboraranyzöld zuhogás
és letisztulás, Tovább »

Petőfi Sándor: Szeptember végén – tíz nyelven

Petőfi örökszép – lassan ismét időszerűvé váló – költeménye nem ismer földrajzi határokat. Úgy látszik, nem csak a szeptember ugyanolyan a glóbuszon, de a költői szépségre is egyként fogékonyak a más-más nyelven beszélők. Előkerestük a netről a költemény német, angol, eszperantó, francia, horvát, olasz, lengyel, román, szlovák nyelvű fordításait.

Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt. Tovább »

Steigerwald Tibor: Tény

Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.ro/

Cselényi Béla: letargia

csak elmenni
csak fogadni
csak felhívni Tovább »

„Isten velünk, és mindenki ellenünk?”

Független Újság 1936. febr. 15. 7. sz. 6–7.: Tamási Áron nyilatkozik Németh László romániai tanulmányútjának indító okairól, az erdélyi magyar politikáról és a „vád”-ról, hogy ki „informálta” a budapesti írókat.


Tudjuk, hogy az a magyarországi írócsoport, amely a Válasz című folyóirat körül csoportosult, s amelyhez Németh László is tartozik, leginkább Tamási Áron irodalmi működésében látja, itt Erdélyben, az új magyar törekvések kifejezését. Feltűnő volt tehát, hogy éppen Tamási nem szólt bele abba a vitába, amely Németh Lászlónak Magyarok Romániában című könyve körül kerekedett, és hosszú hetek óta zajlik. Más körülmények folytán is fontosnak és igen érdekesnek tartjuk ezzel a vitával kapcsolatban megszólaltatni ezt az erdélyi írót. Egyrészt, mert nem tartozik semmiféle politikai párthoz, sem pedig másfajta érdekcsoportosuláshoz, melynél fogva a véleményének minden külső befolyás nélkül adhat hangot. Másrészt pedig a székelység egyik irodalmi kifejezője, s mint ilyen, elsősorban hivatott arra, hogy Németh Lászlónak a székelységre vonatkozó véleményét és annak helyességét megítélje. Tovább »

Cseke Péter: Niagara-függöny

2017 július

Lőrinczi László: “Csak a szerelem sújtson…” (15)

Hatvanhat

A népi demokratikus rendszer bevezetésének az évfordulóját kellett megünnepelni munkakezdés előtt, de nem tartott sokáig, a tagok rohanva igyekeztek a földszinti “nagy” büfébe. Róbert kihasználta a szünetet és elrohant a postáig. A tudakozónál a helyettes fiókvezetőhöz utasították. Ez egy idősebb, izgékony fejtartású nő volt, és hosszú ideig fel sem nézett Róbertre. Végül megszólalt: – Da, tovarăşe! – és kérdően széttekintett, mintha keresné a vendégét. – Van-e üres postafiókjuk? – kérdezte Róbert. Tovább »

Eugenia S. Lee: Nem vak, csak bátor

Dél-Korea egy kreatív világ. Ez nagyban köszönhető annak a gyorsaságnak, amit az itteni élet megkövetel.
A minap egész érdekes dolgot láttam. Vannak itt egy, másfél tonnás kisteherautók, sok mezőgazdász és iparos, szállító és költöztető használja ezeket a járműveket nagy előszeretettel. Tovább »