Akinek MM lett a végzete…

Marilyn-marilyn-monroe-56939_393_500

Amikor Marilyn még Norma volt… / Fotó Dienes Andor

Szokatlan, kalandos életpályát futott be Dienes Andor (ismertebb nevén: André de Dienes fotóművész), aki 1913-ban egy kis székely faluban, Ikafalván született és aztán az élet sodrása olaszföldön keresztül Észak Afrikába vezette, ahonnan a következő állomás már Párizs volt, s innen jutott el az Egyesült Államokba. Képzőművészeti érdeklődését még Tuniszban a fotográfia felé fordította, s amikor Párizsba utazott, már tudta, hogy a fényképezőgép lesz kenyérkereső társa. Tovább »

Ady András: Haszonelv

Egy kis gyávaság még jól
jöhet, és persze bármikor
adódhat Tovább »

Elekes Ferenc: Elrajzolt angyalok (25)

Útszéli szobraim

Szép ember volt a bözödi néptanács titkára. Keményített, hófehér inget viselt és olyan nyakkendőt, amelynek megkötését reggeltől délig sem tudtam volna rendesen bevégezni. Vékonyan rajzolt mosolyát csak arra használta, hogy ép fogsora éppen csak kivillanjon. Tovább »

Balló Andrea: Az idő körei

Az idï körei (ahogy a világ...)

Demény Péter: Ellenminden

Két ellentétes irányultságú áramlatot figyelek mostanság: az ellensötétet és az ellenkacagást. “Túl sötét!”, hallom itt és ott, magyarul és románul, éjjel és nappal, és azon töprengek, aki így kiált fel, ugyan mit keres a művészetben, és hogy vajon az az óhaj, minden legyen világos, nem a diktatúrának a sötétnél is sötétebb örökségéhez tartozik-e. Emlékszünk még, hogy a “dekadens” jelzőre egész vádiratokat lehetett építeni… Tovább »

Alina Nelega: Elégjólhallok Nyuszi meséi (6)

Hogyan gyógyította meg a fogát a Nyuszi?

Egy szép decemberi reggelen, Karácsony és Újév között Elégjólhallok Nyuszi, aki Zöld-erdőben élt, arra ébredt, hogy megbénult az arca. Megpróbált kiáltani Néninek, a dadájának, de egyetlen hang sem nem jött ki a száján. Sőt, mi több, éles fájdalom hasította az állát. A nyuszi döbbenten keresett egy tükröt, s amikor belenézett, majd hogy üvölteni nem kezdett a rémülettől. Csakhogy nem lett volna rá képes. Mert a felső fogai akkorára nőttek, hogy nem tudta kinyitni a száját tőlük. Tovább »

Dancs Artur: A sarkon

asarkon_dancs

New York, 2015 * Még több fotó a szerző blogján: https://www.facebook.com/myNYsom

Száz év – nagy háború: Charles Vildrac

Meghalt az ellenségem

Azt mondják, meghalt.
Régóta ellenségek voltunk.
Megbántott egyszer és a sérelem
Súlyos volt még csak tegnap is, Tovább »

Csata Ernő: Ady igaza

…A lelkek temetője

Ez a föld, melyről gesztáink
dicső históriákat mesélnek,
a lelkek temetője ma is,
hol bús édesanyák mára,
hatmillió magzatot
boldogan elvetéltek. Tovább »

Porpáczy Zoltán: Napi Jókai (16)

napijokai20

„Ki az, kinek bemutatásunk nem beleegyezésünkkel történik, de kitől aztán oly nehezen tudunk megválni? – Az élet.” / Az Üstökös c. hetilap/

Kamenitzky Antal: Eltűnődöm

Télestén, ha kint az éjben
kést csorbít a hold az égen
eltűnődöm, hogy miképpen
végződik be majd regényem. Tovább »

Szente B. Levente: (csillagtitok)

fejünk fölött
a kéklő nagy palettán
habzanak a csillagok Tovább »

Dorolți Vasile: Szabadtéri mulatság Borsabányán

foto V Dorolti16082014_614

Még több fotó a szerző blogján: http://vasiledorolti.blogspot.ro/

Mondott vers: Csata Ernő – Siratóének

Elmondja Szauter Dominika, budapesti színésznő.

Kosztolányi Dezső a pesti utcán (116)

Óraigazítás

Fiatal lány megy át a kocsiúton, s amint az úttest közepére ér, meglátja a szemközti utcai órát, s ott, a száguldó kocsik között hozzáigazítja a saját karóráját. Se lát, se hall. Csaknem nekivágódik egy rohanó kocsinak. Akocsis az öklével fenyegeti, egy fiatalember pedig mosolyogva jegyzi meg: – Könnyen ez lehetett volna az utolsó órája … (Pesti Hírlap, 1935. november 30., szombat).

Elekes Ferenc: Elrajzolt angyalok (24)

A borjút nem adjuk el

Arra én már nagyon régen reájöttem, hogy semmi nem tudja annyira nyomni a fehérnépek lelkét, mint a titoktartás. Ha csak mákszemnyi titkuk van, azt úgy hordozzák, mintha egy egész zsák búzát cipelnének a hátukon. Az én elrajzolt angyalom, a testes asszony például, amint megszabadult titkának súlyától, vagyis elárulta nekem, miért kutatja oly szorgalmasan a múltamat, máris futott a hír végig a falun, hogy hamarosan elhagyom Bözödöt. Újságíró lesz belőlem. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (177)

rajz07-pp

Grafika

Április elseje: Christian Morgenstern 3 verse

A TÉRD
Das Knie

A föld körül egy térd bolyong.
Egy térd és semmi más.
Nem szálfa-csonk, nem ponyva-rongy!
Egy térd és semmi más. Tovább »

T. Ágoston László: Rémálom

A villamoson ült, ölében tartva a táskáját, és a le – felszálló utasokat bámulta. Igen, bámulta, mert lényegében ugyanazok a megfáradt, semmitmondó arcok voltak, amelyeket évek óta látott maga körül hazafelé, meg munkába menet, mégis idegenek. Például az a nő, ott a kapaszkodónál. Időtlen idők óta ott áll, és időtlen idők óta azt a színehagyott, kopott barna táskát hordja a vállán. A haja, a frizurája se változik. Az a másik meg ott, a gyerekkel az ölében. Vajon mióta ül ott az a gyerek? Hová mehetnek, és miért nem szállnak le sehol? Ugyanabban a ruhában, ugyanúgy bámulnak ki az ablakon. Furcsa… Soha nem növi ki a ruháját az a gyerek? Tovább »

Szóbogáncs

” A csiburek egyfajta burek.” (ajaj)

Cseke Péter: Temetői tavasz

temetoitavasz-csp

Kerepesi temető, 2015

Palotás Dezső: Például szerelmes vers

Zöldeket kímélek okos gólyalábon,
hozhatsz új szabályt is, én majd végét várom – Tovább »

Száz év – nagy háború: Bulat Okudzsava

A papír-katonácska

Hej, élt a földön egy vitéz,
De nem, minőt
a hír hord;
Hiába volt derék s merész,
A teste csak —
papír volt… Tovább »

Klárik Loránd: Vágta

klariklorand_vagta

Még több fotó a szerző blogján: https://www.flickr.com/photos/fotovilag/with/14436451297/

Ady András: Biztos

elképzelhető, hogy
minden változások páter
familiárisa a nem-mondás
képessége, Tovább »