Bálint György breviárium (23)

Bűnökből és büntetésekből áll az élet ebben a társadalomban. Melyik az igazi bűn, és melyik a hamis: ki ér rá, hogy ezt kutassa? És hogy melyik a nagyobb bűn és melyik a kisebb: ezt is kevesen kérdezik. A legtöbb bűnöző nem érzi magát bűnösnek abban, amivel a törvény, vagy az erkölcs vádolja – és talán egészen más, hivatalosan nem is létező bűnökért hordoz magában lelkiismeretfurdalást a sírig. Én magam is, mint a legtöbb ember, elkövettem már bűnt, a törvény és a hivatalos erkölcs ellen és nem éreztem sem bűntudatot, sem szégyent: de szakadatlanul bűnösnek érzem magamat gyermekkorom óta, valamiért, amire már nem emlékszem, amiből csak az önvád maradt meg. Igen, mindenki bűnözik és mindenki bűnhődik, csak az összefüggés hiányzik legtöbbször. És hiányzik az arány is. (Két gengszter)

Folytatjuk

Dácsák – hétvégi házak…

Beküldte Szentgyörgyi N. József

Nagy László Mihály: Piros ribizli

A napközi jó helyen volt, közel a főtérhez, de távol a civilizáció zajaitól. Egy csendes kis mellékutcában, tágas udvara volt, fürdőmedencével, kerítése mellett ribizli- és egresbokrokkal.
A gyerkőcök élvezték és zabálták is a bigyuszokat. Tovább »

Cseke Gábor: Hajótörött, aki nem tudott meghalni

(Alain Bombard „öngyilkos” bravúrja)

Az egész világ őrültnek tartotta… Legalább is, egy ideig.
Mi más lehet az az orvos, aki elhatározza, hogy önszántából szenved hajótörést? És azt bizonygatja a világ előtt, hogy a legkétségbeejtőbb helyzetből is létezik menekvés…
Ráadásul Alain Bombard az az ember, aki nagyon is szerette az életet. Szeretett jókat enni, ami joviális testalkatán is meglátszott, s ha valaki ránézett, annak rögtön a kiadós reggelik, hangulatos asztaltársaságok, lelkes pohárköszöntők jutottak eszébe. Tovább »

Cselényi Béla: sziluettek

sétatéri út

sárga búra van
a lombalagút végén
abban sziluett

Budapest, 2017. VIII. 16. Tovább »

Szentgyörgyi N. József: Az orosz (szovjet) Szigliget

V. Gubarev festménye: Dácsák világa

Peregyelkino ismert név Oroszországban – talán ismertebb, mint Szigliget Magyarországon. Ott van az orosz (szovjet) írók alkotóháza – mi több: alkotó faluja.
Pedig még csak nem is falu: egy üdülőközpont Moszkva mellett (mára már be is szippantotta a terjeszkedő főváros). Sosem volt önálló település – mindig egy másiknak a része volt csupán. Amikor ’megalakult’, valamikor jó háromszáz évvel ezelőtt, hajóépítő (inkább csónaképítő) mesterek építették-javították-átépítették egy kis folyócska partján a vízi eszközöket (az elnevezés is az átépítésre utal: a peregyélaty-ból származik). Tovább »

Fülöp Kálmán: Kérdőjelek

A lehúzott redőnyök
úgy hallgatnak, mint
balga est arcán a döbbenet,
vitorlát bont a pillanat Tovább »

B. Tomos Hajnal: Hétköznap

Daráló pörgésével
feleselnek a rímek,
asztaltól főzőlapig
három és fél lépés – Tovább »

Talán egy fénykép ez az egész / Botka László

„Szerényebb fiú vagyok én annál…”

A kedvet lenne érdemes eltanulni tőle. Azt, ahogyan bejön a színpadra és a közönségből kitör a nevetés. Azt a jó étvágyú belefeledkezést a komédiázásba. Sugárzik az arca az örömtől, hogy színpadra léphet. És nem marad egy néző sem komolyan a székén. Árasztja magából azt a színházi „ájert”, ami nélkül egy színész sem az, ami, hanem csak egy szürke civil. Botka Laci mindent felhasznál az életből: eseményeket, történéseket, legfőként pedig saját kiolthatatlan humorát, játékkedvét, hogy az életet ne éljük olyan savanyúan… Láttam már tőle blőd, humortalan szöveget is előadni olyan fergeteges sikerrel, hogy csak ámultunk. Külön műfaj, amit művel. Kabaré. De olyan mesterségbeli tudással, ízléssel csinálja, ahogyan csak nagy magyar elődjei tehették.
Bródy Sándor A tanítónő próbájának szünetében beszélgetünk az öltözőben, Sepsiszentgyörgyön. Tovább »

H. Szabó Sándor: Ünnepre készül a gecsei kenyér

Gecsei János nyugalmazott pékmester a család és az unokák kedvéért süti augusztus 20-ára a hagyományos, ropogós héjú, “gecsei kenyeret”

Bölöni Domokos: hajnali morbidocska

koccintunk ha találkozunk
találunk ha koccintozunk
ha koccintunk lálkozunk tal
mindenféle szeszitallal Tovább »

Nászta Katalin: Lesepert…

Igen,
hogy játsszak
a világot átölelni vágytam
de az Úr Jézus a világból
kiszakított magának Tovább »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (8)

(Kultikus sci-fi regény)

5 Mrd 507

Mikor kinyitottam a szememet, egy teljesen idegen szobában találtam magamat. Most me-gint hol vagyok – fürkésztem körül a cellaszerű, hófehér helyiségben. Jézusom, csak nem ravatal ez a dikó itt alattam?
– Egyeske! 30-as! Van itt valaki?
– Isten hozott az Édenben? – jelent meg az ajtóban…
Na, ugyan ki jelent meg? Újra csak a faterom, ki is lehetett volna más. Tovább »

André Zsuzsa: Pillanatkép

Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.ro

Márton Károly: Kőtemplom

Északi oldalát
Meglepte a moha.
Nem csak a léleknek
Lett így az otthona.

Cselényi Béla: ha ritkán utazol

mintha gyomrodban
nikkelkarika lenne
de csak úgy érzed Tovább »

Fülöp Kálmán: Nem lettem celeb

Vargyas Rékának szeretettel

Hát kedves Réka
ma már bevallom, féltem,
nekem ez új volt,
távoli, ismeretlen Tovább »

B. Tomos Hajnal: Napfürdő

Kosztolányi Dezső: 1.500,000.000 buta ember

Kezembe nyomnak egy testes, negyedrét alakú könyvet. Walter B. Pitkin írta s New York-ban jelent meg. Nézegetem a címét: «Rövid bevezetés az emberi butaság történetéhez». 574 oldal. Szóval ez még nem minden? Dehogy. Folytatása következik. Az író egy életen át figyelt, jegyezgetett. Itt csak alapelveit, főbb szempontjait rögzíti le, csak az emberi ostobaság körvonalait rajzolja meg. Ez a tárgy kimeríthetetlen. «Vége» – írja könyve utolsó oldalára, de utána még ezt a megjegyzést fűzi: «Most pedig megkezdhetnők az emberi butaság történetét.» Tovább »

Bölöni Domokos: Uhá!

Sokáig nem értettem, miért sikoltoznak a lányok olyan furcsán. Esterházynál láttam, hogy a szlovák nők a szerelmi csúcson azt sivítják: Joj!
Nálunk a lányok, nemcsak lányok, asszonyok is, kijártak a Kisutcán lévő közkútra. Az sem viselt normális nevet, mert csak így emlegettük: Fickút. Tovább »

Nászta Katalin. Kétség

él bennem egy asszony
ki szerelemre vágyik
és él az is ki meghalt
már régen és nem látszik Tovább »

Hajdú Tamás: Beszorulva

Még több fotó a szerző blogján: http://hajdutamas.blogspot.ro

Cselényi Béla: Növendékek

Indultam iskolába.
Sötétség volt még.
Ezüstpapírból keserű port
vettem be, de még nem hatott. Tovább »

Fülöp Kálmán: Rügyremények

Indulnék
törten
vakmerőn Tovább »

B. Tomos Hajnal: Álarcos rapszódia

Itt van ez a
tetőn futó ösvény
s a szellőt suttogó
nyers sövény, Tovább »