Ágoston Hugó: Otelló

Egy villanás volt az egész. A bundás nő mögöttem állt a kasszasorban. Magas termet, erősen rúzsozott ajkak, kékesfekete haj – egyszerűen, de ízléstelenül öltözve. Van úgy, hogy ilyenkor az ember előzékenyebb, mintegy jelzi, hogy „észre sem veszi” a repedt sarkot. Ezt kognitív disszonanciának hívják (olyanok, akik nem egészen pontosan tudják, hogy mi az). Tovább »

Ward, J. R.: Birtoklás (Bukott angyalok 5.)

„Szeretlek. Te vagy a testemen kívül dobogó szív. Nem érdekel, kivel kötöd össze az életed, hogy szőke vagy fekete hajú, kék vagy zöld szemű, nő vagy férfi, ha téged boldoggá tesz. Nekem csak ez a fontos. Azt kívánom neked, amit te szeretnél magadnak.” Tovább »

Ádám Gyula: Képmutogató

Székedi Ferenc: Parázs a hamu alatt

Az elmúlt napokban, az egyik alcsíki nagyközségben, egy fiatalember felült a saját traktorára, és szándékosan összedöntött egy cigány házat, amelyben két kisgyermekével bent üldögélt az édesanya is. Szerencsére a lelki megrázkodtatáson kívül testi sérülés nem történt. Az esetnek természetesen meg voltak a maga vitás-veszekedős- sértegetős előzményei, de az önbiráskodást nyilvánvalóan nem igazolhatja senki és semmi. Tovább »

Gergely Tamás: Kívánok

“Kívánok kellemes szombatot!” – rikkantotta el magát a koma, amikor Vadmalacékhoz belépett. Úgy tudta, sem szülinap, sem egyéb ünnep nincs aznap, Húsvét is csak később, a juhok éppen csak megellettek… Tovább »

200 Arany

(szeszélyes napló/18 – Aranytelér)

…tele kebel – üres levél!

Ettem, ittam, vegetáltam: de egy verset nem csináltam.

Jobb órában többet s jobbat… Tovább »

H. Szabó Sándor: A mosolygó kézműves

Hatvan, 2017

Horváth István: Rengetegben

Színes, lüktető élőcsend,
Susogást szövő hallgatás.
álomvetéllő suhan a
fényszálak villanásain. Tovább »

Fekete Vince: Horváth István válogatott verseiről

Fa­lu­si költő, de inkább a falu költője, an­nak min­den terhével, hátrányával, majd előnyével együtt. Te­her, hátrány inkább az elején, előnyök főleg a végén, de inkább a közepén. Hat ele­mi­vel, au­to­di­dak­taként, maga mögött hagy­va aprócska fa­luját, Ózdot, „sorsának természe­tes díszletét” (Deák Tamás), a tájnyelv­vel, iga­zi anya­nyelvével felvértez­ve, természe­tes közegéből, fa­lu­si közösségéből ki­sza­kad­va lép a poétai mezőkre. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Rendben

Még eligazítom
ezt a függönyredőt,
kinyitom a mosdó ablakát,
járjanak ki-be a kóbor fuvallatok,
mert elmegyek
és nem tudom,
emlékszem-e majd
a függöny illatára – Tovább »

Olasz Ferenc: Krisztus a hóban

A Magyar Művészeti Akadémia film- és fotótörténeti tagozata budapesti Kép/Társak elnevezésű kiállításának anyagából (2017)

Nászta Katalin: Ujj nélkül

mert fiú soha nem voltam
bár szerettem volna lenni

mert szabadabbak voltak
úgy láttam innen, lenti
szuterén kis szobánkból
rúghatták a bőrt estig
nem hívta vacsorázni
őket az anyjuk, senki Tovább »

Farkas József György: Kossuth Emília – New York/Brooklyn

…Az 1848/49-i forradalom és szabadságharc után nemcsak Kossuth Lajos választotta az emigrációt, de a bécsi udvar a családtagjait is elűzte az országból. Formailag özvegy Kossuth Lászlóné, a kormányzó édesanyja kérelmezte Ferenc Józsefnél a család kivándorlását az Amerikai Egyesült Államokba. A bécsi kormány javaslatára a császár 1852. április 9-én hozzájárult a kérelem teljesítéséhez. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (340)

Havanna ’89 – Hüvelyes és akt Hemingway kertjében – PP

Márton Károly: Erdőn

Az arcomhoz tapad
Néhány lapi.
Fák szeretetének
Csóknyomai.

Kádár Sára Hajnalka: Öröm

Biri mama jól érezte magát. Rég óta élt egyedül már, nem is emlékszik, mikor maradt magára. De jó volt így! Reggelijét-tejeskávét mézes kenyérrel-maga készítette el. Az anyjától kapott darálóján megőrölte a három kanál babkávét, illata megtöltötte érzékelő bimbóit, s a kívánság már a szájában csorgott. Mire felfőtt a tej, készen gőzölgött a feketekávé is, összeöntötte őket a fehér mázas csuporba, s öt szem kockacukrot tett bele. Tovább »

Magyar Sajtófotó pályázat, 2017

Érdeklődők a 35. Magyar Sajtófotó pályázat kiállításán a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban / MTI Fotó: Kovács Tamás

“A színház menedéket nyújt”

Isabelle Huppert üzenete a Színházi Világnap alkalmából

55 év óta minden tavasszal megünnepeljük a Színházi Világnapot. Mintha 24 óra alatt bejárnánk a színházi univerzumot, kezdve a NO-val és a Kathakalival, folytatva a Pekingi Operával és a Kathakalival, elidőzünk Görögországban, Aiszkhülosztól, Szophoklésztől Skandináviába látogatunk Ibsenhez és Strindberghez, majd Angliában Sarah Kane-től Itáliába száguldunk Pirandellóhoz, azután Franciaországba, Párizsba, ahol talán a legtöbb külföldi társulatot látjuk vendégül. Tovább »

Ágoston Hugó: Zsűrizek

Előadásában az volt a megkapó, hogy nem hajlongott, nem végzett behízelgő mozdulatokat. A kűrjét nemes egyszerűséggel kezdte, mindenféle captatio benevolentiae mellőzésével. Már amikor feltűnt egyszerű vonalú ruhájában, fehér oroszos kucsmával, alul rojtos nagykabátjában, a levegő vibrálásából érezni lehetett, hogy élményszerű látványban lesz részünk. Tovább »

Koosán Ildikó: Mellékutcán

A mellékutcán autók haladtak,
Lemenő naptól hunyorgott az ablak,

Háztetők fölött félhomály tenyészett,
S a csöndből, ami tunyán heverészett Tovább »

Kőrösi András: Dante Aligheri szűrő hatása a hétköznapokra

A Magyar Művészeti Akadémia film- és fotótörténeti tagozata budapesti Kép/Társak elnevezésű kiállításának anyagából (2017)

Cselényi Béla: önmagáért szép

kissé pirosas
teában tükröződő
kerekded szoba

Budapest, 2017. III. 25.

Blőd Li: Szhabadon háramló henergia (Feng shui)

„Hallodé Fhenri khomám, az öste a korcsomában ki a fenghe vert hézzám?”
„Tudja a rhák shúj! Ejszen hogy a phálinka, khomám!”

Beküldte: bölöni

B. Tomos Hajnal: Ibolyakék

Újra az ismert, halk illat köszönt
rám,
most, a hajnalba nyitott ablakon
át,
tavasz surran a szobámba, titkos
szerető, Tovább »

Ádám Gyula: Tavaszváró