B. Tomos Hajnal: A Föld napjára

Gergely Tamás: A hír

A Koma jött a hírrel, hogy már kétezres a lista. S hogy nem lehet tudni, megállnak-e itt, a kétezernél.
A lista szóra Malacka kijött a konyhából. Nyugtalanul nézett Vadmalacra, az is elég sápadt volt.
Megvárták, amíg bekapják a vacsorát, és a Koma elbúcsúzott, s akkor, hogy magukra maradtak, megkérdezte Malacka a társától:
– Belelőnek minket a Folyóba?

Forrás: fb

Albert-Lőrincz Márton: (Könyvvásár)

Eljöttek, parádés hintókon, cifra batárokon,
városi buszokon, taposva dérszőnyeget, kásás
hólucskot, sarat, begombolt köpenyekben lihegve, Tovább »

Dancs Artur: Tavasz a Park Avenue-n

New York, 2018

Bulat Okudzsava: Szentimentális induló

Remény! Majd visszatérek én,
mikor a trombita lefújja
az utolsó csatát, magasra
emelve hegyes könyökét. Tovább »

Ady Endre beszól… (97)

Borzalmasan megrázkódott nagy Oroszország. Fogvacogva néz Moszkva felé a világ. Égszakadás és földindulás ez. Véres felekkel labdáztak valamikor Párizs utcáin is. Iszonyatosságokat látott már a történelem. De a legborzalmasabb latin forradalmakban is lappangott valami derű. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Monológ

Nászta Katalinnak szeretettel

Ne csak rám csorgassátok a fényt,
gyújtsátok meg minden fej felett,
lenn a nézőtéren. Tovább »

Két napos Rákóczi-rendezvény

Tovább »

Cselényi Béla: tiszta víz

állomási zöld
kerekes kút pléhcsupra
békát emel ki

Budapest, 2018. IV. 20.

Csata Ernő: Márton Áron misztériuma

…megőrzöm és átadom…

Szentdomokosra, a mennyei ének szállt le a tájra,
dombjain árkot, sáncot vájva az ég dühös árja.
Volt a Doberdón, ott megvédte a rózsafüzére,
láng gyúlt benne a véres kor sátáni dühére. Tovább »

Kercsó Attila: Valami ismét…

Valami ismét elmerült
Borzongás fut a vizen
Valami az emléktelenség
Iszapjába most vész el Tovább »

Fülöp Lóránt: Csendélet

– Reggel fél nyolc és nyolc között találkozunk, Róza néni – mondtam izgatottan, amikor elbúcsúztam tőle.
Csomor (Kövecsi) Róza néni a falu legidősebbjei közé tartozik, kevesen vannak már, akik kilencvennel hetvenkednek. A későesti látogatásom után teljesen felpörögtem, alig vártam a reggelt. Hajnalban keltem, kávésbögrével a kezemben szotyogtam a házban, mint a hazajáró lélek, majd nyolc óra előtt hátamra vettem a kábé 8 kilogrammos fotóstáskámat, és azon elmélkedtem, vajon sikerül úgy beszélgetnünk, hogy kicsikarjam 92 évének néhány izgalmas részletét? Éppen nyitotta a kaput, amikor odaértem, örömmel nyugtázta jelenlétem:
– Már azt hittem, elfelejtette! – mondta csillogó tekintettel. Tovább »

Málnási Ferenc: Egy költői üzenet “lekottázása”

A lírai költő írótársaival szemben közelebb áll a zeneszerzőkhöz, mert őt segíti varázslatában a leghatékonyabban mindaz, ami az irodalom nyersanyagában, a beszédben, eredendően zenei: a ritmus, a hangzás és a rímek csengése.
Horváth Imrét (1906–1993), a méltatlanul elfeledett költőnket idézzük meg az alábbiakban. Válogatott versei című kötete 1954-ben jelent meg, e kötetet mottóként nyitja meg a költő ötvenedik születésnapján írt, szerény, derűs és további szép termést ígérő számvetése: Előtte ballagok… Tovább »

Borsodi L. László: Éjszakányi csend

A reggeli madárdal vagy szőnyegporolás nem baj, ha elmarad. Van valami rendkívüli a reggeli zajok hatásában. A csend szövetét akaratosan feltépve, a korán kelők öntudatával kérnek helyet maguknak abban a közegben, amely térként, időként egyaránt meghatározható. Szálljanak magasan, vagy az utca kövezetének szélén egyensúlyozzanak, cserébe nem nyújthatnának semmit azért az eredendő létezésért, amelyet az éjszaka szült meg nagy vajúdások közepette, tudva, hogy a némaságra ítélt világ pillanatnyi, és hogy akikre ráterül fátyla, azok most otthon vannak, míg a fény és zaj újabb hulláma föl nem buzog a hegyek mögül és a tengerek arcán.

Lászlóffy Csaba: Ember

Kegyetlen földi térbe,
űrszondát szívó fénybe
zuhanva-szállva mind

azt lesi, hol a ring! Tovább »

Nászta Katalin könyvbemutatója Brassóban

2018. április 19, Brassó, Reménység Háza. Sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi és csíkszeredai bemutatkozása után munkatársunk és barátunk, Nászta Katalin a brassói közönség előtt mutatta be Thália erdélyi napszámosai (interjúk, Tinta, 2018) és Ének az élőknek (versek, Underground, 2018) c. köteteit, majd pénteken kolozsvári közönségtalálkozóra került sor. Brassói fotók: B. Tomos Hajnal Tovább »

Cselényi Béla: az áldatlan elektrolízis

Ki tesz a vízbe kémcsövet,
szénrudat, huzalt, elemet,
hogy az italt agyonrázza
veszélyes durranógázzá? Tovább »

Szente B. Levente: Múltbéli árnyak jönnek a kertlakókra

Hajnalhasadás előtt a nagy tölgyfa egyik gyökerét amelyik, mint valami megkövült könyök, úgy állt ki a földből, egy igen furcsa és a Kertben eddig soha nem látott alak vizsgálgatta. Görbe és idomtalan árnyéka remegett bele, szemmel láthatólag olyan izgalomban volt amint hosszasan tapogatta a fa gyökerét, miközben mormogott hosszú és vastag orra alá. Egy pillanatra fogai is kivillantak. Hegyes, tőrszerű pengékhez hasonlóak voltak, és már a levegő is izzott körötte, amikor puttonya mély zsebébe nyúlt. Kotorászott benne egy darabig, de végül ismét makogott, mordult egyet, sötét fejét megrázta. Figyelni kezdett, a levegőbe szimatolt. Tovább »

Ady András: Vas-út

azt hiszed bárgyú
türelmeddel, az örök
kazánfűtőt kijátszhatod, Tovább »

Hírét vettük: Az írószövetség nem tágít

A Romániai Írószövetség temesvári fiókja előszedte Herta Müller 1985-ös kérvényét a szervezethez való csatlakozásra és a hozzá csatolt három ajánlólevelet a News.ro kérésére. Abban az évben tiltották be Romániában az írónő műveit, így nem volt esélye felvételt nyerni. 1990 után viszont újraértékelték a rendszerváltás előtti kérvényeket, így Herta Müller végül megkapta a tagságot, csakhogy akkor már négy éve Németországban élt. Tagságának felfüggesztése tehát mégsem annyira abszurd, ahogy azt az írónő állította. Tagságának elnyerése annál inkább…

Albert Csilla: Egyszer már kellene

Egyszer már kellene egy vidám verset írni.
Mint mondják, a téma az utcán hever…
fel-felugat, vagy lelkesen csahol,
esetleg sört iszik, vagy azt csapol, Tovább »

Fortepan.hu: Képekben a huszadik század (185)

Fogaras vára, 1972

Gergely Tamás: Rosszra rossz

Vadmalac Komája tapintott rá lényegre. Kérdés formájában, de mégis:
– Miért van az – kérdezte -, hogy a rossz után rossz jön?
Ezen már Vadmalac is gondolkozott. Mégse tudott mást válaszolni, mint hogy:
– Ez nem ugyanaz a rossz. Tovább »

Faluvégi Anna: fa

beszéltél velem
szúrtál szavaiddal
mit ér a kés-hang
mi szívembe
harap Tovább »

Czegő Zoltán: Árva Bethlen Katáéknál

Nem kell megvárni a küldetést ah­hoz, hogy meg­is­merd a körülötted pislákoló, téged is övező világot. Iga­zi le­gendákban sok okos dol­got végez­tek a re­meték is. A romániai ma­gyar író nem vállal­hat­ja a bezárkózottságot. Ami a mi életünk­ben is történik a szemünk előtt és velünk, ritkán en­ge­di csi­tul­gat­ni a lel­ket meg a költésze­tet, iro­dal­mat. Az Erdélyi Ma­gyar Írók Ligája (E-MIL) küldetésében kerültünk Tamás Kincsővel Fo­ga­ras­ra. Tovább »