A nemrég a Magyar Elektronikus Könyvtárba felkerült könyvéről (Senki sem akart költő lenni?) nyilatkozik a szerző: Kenéz Ferenc
Kérdez (a Káfé főnix nevében): Cseke Gábor

1.Milyen konkrét szándékkal vágtál neki a nyolcvanas évek elején gyermekinterjúidnak? Miért voltál kíváncsi akkor a 9-10 éves gyermekek jövőképére? Miként sikerült “vevőt” találni a sorozatra?

Hogy mi vitt bele? Hát röviden szólva: a kényszerűség és a kíváncsiság. A beszélgetés-sorozatot 1981-ben készítettem, természetesen, nem annyit, amennyi végül is kötetembe bekerült, hiszen, a kezdeti lelkesedés után, amelyet az ötlet keltett bennem, sorozatos kudarcok értek. Tovább »

Cselényi Bélának

A svéd Raoul Wallenberg száz évvel ezelõtt született. Mikor halt meg – kevesen tudják, a svéd hatóságok, Wallenberg családja mindenesetre nem. Nagy tette: zsidók tízezreit mentette ki a halál torkából a nyilaskeresztesek Budapestjén. Élete kockáztatásával – a sors iróniája, hogy az egyik embertelen hatalom, a náci Németország ellen küzdött, s a másik embertelen hatalom , a sztálini Szovjetunió tette el láb alól… Tovább »

Kisolgának

Előrebocsátom, hogy az ötlet Dézsányi Béla (Öcsi) agyában született meg. Aztán közölte velem. Köszönöm.

Ebben a sorozatban foglalkoztam már élőkkel, félholtakkal és csupán jelzésszerűen, három holttal (a szüleimen kívül), akik közül ráadásul Halmai Pista „a Malomárok halottja” volt. Nem hűtlenségük (mert mi más a halál az élőkkel szemben?) időrendjében idézem fel őket. Mindegyikük nem volt a barátom. Tovább »

Furulya

Nem búgok, mint soksípú orgona.
Királyi hangszer nem leszek soha.

Mesterhegedű is alig leszek.
Ne várjatok ilyennek, emberek! Tovább »

Andorra az andorákoké. Ez a nyilvánvaló igazság rokonszenvessé, mi több rokonunkká teszi a Pireneusokban megbúvó törpeállam lakóit. Akárcsak mi otthon, ők is harcoltak a megsemmisítő természettel és az örökké a határok közelében szaglászó szomszédsággal, némelyikük nagyhatalom volt. Hát így, mondhatta Csóti, aki ha nem lett volna álmos, még farkas-szemet is néz a tájjal. Most viszont az ölébe ejtett útikalauzzal (nem a légikisasszony rokona!), orráról lecsúszott pápaszemmel begördült Andorrába. Tovább »

anya, emelj magasba, mint az
angyalokat az aranykeret
a dunyhafelhők felett
hol esténként pockok ugrálnak
- látod a bogarakat?- Tovább »

Forgószél a menü, nem teasütemény
vagy forró fekete – húsból van a teste
az esti mesének – különös jövevény.
napszelet? seszínű sejtállomány?…
ki hitte volna, hogy erre vándorol
távoli égövek gazdag tájairól? Tovább »

Történelem

A történelmet mindig szerettem, önmagáért, hivalkodás nélkül, szenvedéllyel, őszintén, hittem mindig az egész értelmében. Nem úgy, mint a szorgalmas jótanulók, akik minden részének egyforma hévvel esnek neki, hanem, mint egy nőt, egyben az egészet, mert filozófia, vízió, értelem, titok, nagyszerűség és kicsinyesség húzódik benne, mögötte, időnként ruhát-szemléletet vált, bizonyos tájékai elbűvölnek, megint másokat sokszor és behatóan kell tanulmányozni, más pontjai izgatóak, s időnként ellenszenves vonások is megjelennek szép arcán. Tovább »

hm
nem tudom megmondani
anyám mikor készített
külön kis kék húsőrlővel
SOS-piskótakekszet Tovább »

A RÉGI KERT

hogy éje csak végtelen árny
e nap ne menjen le haraggal
fénye még éltet de túlról
késő válaszok árnya födi át
és eltűnik az út a vágy —
akár egy büntetés után Tovább »

(Hendi Péter elbeszéléskötetéről)

Ez a könyv 2011 tavaszán egyszerre jelent meg Párizsban franciául, és Budapesten magyarul, – ilyen azért ritkán történik íróinkkal, könyveinkkel.

Hendi Péter különös pályát befutó alakja a magyar irodalomnak, elbeszélései, útirajzai, tárcanovellái évtizedek óta vannak jelen folyóiratainkban, egy rövidebb válogatással már a Két dióhéj c. kötetben is szerepelt, 1987-ben. Tovább »