Cselényi Béla: csíksomlyói búcsú

teli a domboldal nyüzsgő parányokkal
mint egy vibráló hatalmas báránybőr
egy győztes magyar–magyar háború Tovább »

A “tüzes nyelvek ünnepe”

Pünkösdkor – nyelvszerető amatőr lingvistaként – nekem az újszövetségi nyelvcsodák jutnak először eszembe. Amúgy is a nyelvet tartom a legnagyobb csodának… Kissé profanizálva a vallásos elbeszélést, úgy vélem, hogy a pünkösd a szinkrontolmácsolás születésnapja: az apostolok több nyelven, egyidejűleg ’tolmácsolták’ a Szentlélek sugallta mondandót… Mint egy nagy nemzetközi tanácskozáson, amilyenen magam is ’apostolkodtam’ eleget. De fejemen csupán fülhallgató virított, nem lángnyelvek… Tovább »

Fülöp Lóránt: Árpi bácsi, a pakulár

Még több fotó a szerző blogján: http://fuloplorant.blogspot.ro

Ezüst híd-Srebrni most: Enesa Mahmić és Milica Petričević verse

Fehér Illés műfordításaiból

Enesa Mahmić: Latyak – Blatuša

A vasúti sínek mellett laktunk
Ahol a múlt században otthagyott
Tehervagonok
Rozsdásodtak Tovább »

Szente B. Levente: Tücsök, Zöld Manó és a többiek (24)

Amikor a napsugarak elérték az érett szederszemeket, s egy harmatcsepp csilingelve földre cseppent, Tücsök kinyitotta szemét. Vissza is zárta nyomban, mert úgy hitte, álmodik. Aztán megrázta fejét, és nagyot nézett. Maga előtt egy kis manószerű, zöldszárnyú teremtményt látott. Nem volt más választása, megböködte a mellette mélyen alvó Picurt. Tovább »

Száva Csanád: (sötét)

milyen csend van most!
még az éjszaka sötét
színét is hallom

Steigerwald Tibor: Csupa akácfürt…

Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.ro/

Nagy László Mihály: Felvonás

Negyvenöt éves vagyok, anyám egy évvel idősebb mint én. A méhében élek.
Nehéz a melóm, egész nap járkálok, fel-le.
Nincs megállás.
Negyvennégy testvérem van. Mindegyiknek a méhében van egy család; gyerek, többnek unoka, rokon, barát.
Én mindenkit kiszolgálok. Tovább »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (4)

Eltévedni csak szépen

Dél múlt, amikor Cremába visszaérkeztem, és éppen megérettnek éreztem a helyzetet rá, hogy átadjam magam az olasz szokásoknak, és sziesztát iktassak be a déli órákra, persze, csakis az után, hogy a kiadós és legkevésbé sem diétás ebéd után egy-két pohár proseccót hűsítő gyanánt benyakaltam egy napsütötte terasz napernyője alatt, ahonnan pazar kilátás nyílott Crema délire elcsendesedett főutcájára. Tovább »

Ady András: Ki mit nevez…

mert nem a csend fog visszamaradni utánam ha majd…de hisz tudják ha majd nem lesz ennek itt majd…hanem az értelmükből kivetkőző sőt inkább kiürülő szavak az én szavaim az általam használtan feltaláltan torzítottak amelyek amíg mások szájpadlás műhelyében új munkadarabokká robbannak forrnak szét és össze még mindig engem a már teljesen értelmetlent és teljesen értelmetlenül jelentenek s ezt én egyelőre és örökre jobb híján tudva hogy színtiszta őrület úgy hívom hogy eternitás … hát nekem az

Cseke Péter: Vihar előtt

Dörgicse, 2018

Farkas József György: Esztergom megörökítése – Vatikánváros

A római katolikus egyház székhelyén, a Vatikánban áll a Szent Péter székesegyház, jelenleg a nyugati kereszténység legnagyobb temploma. A többi (részben nemzeti) katedrálisok mind elférnének benne. Márványpadlóján a nemzeti egyházak bazilikáinak hosszméreteit jelzik a fémvésetek, mellettük a számmal. Képünk tanúsága szerint a ferrarai katedrális és az esztergomi azonos méretű,118 méter hosszú.  Tovább »

Márton Károly: Déli eső

Az ég elborult,
Sűrűn hull a zápor,
Fény meghúzódva
Tisztul árnyékától.

Cselényi Béla: léggömb

valami felejthető

egy rendezvényre

félhomályos álmosító köd
valami a kezdetektől
felejthetőnek tűnik Tovább »

Nászta Katalin: Összekötözött madarak

Szente B. Levente: Tücsök, Zöld Manó és a többiek (23)

[Fátyolka] Sziszegő, morgó zajra ébredt. Moccanni ugyan alig tudott, de valahogyan a hangok forrása fele fordította arcát. Szörnyűséges dolgot látott. Hirtelen azt kívánta, bárcsak meg sem ébredt volna.
Úgy tíz arasznyira tőle hatalmas Imádkozó Sáska-had menetelt, sejtése szerint a saját faluja irányába. Minden egyes teremtmény hátán egy-egy állig felfegyverzett kobold ült. Egyesek bóbiskoltak, mások mereven néztek maguk elé, miközben páncélos kezük tövisdobót vagy hosszú kést szorított magához. Tovább »

Ady Endre beszól… (104)

Románia
A déli Kárpátok alatt szaporán és érdekesen éli világát egy ifjú királyság. Románia a románoké, s türelmetlenebb sovinizmus ezidőszerint egész Európában nincs az oláhnál. Néhány nappal ezelőtt forradalom tört ki Bukarestben egy francia előadás terve miatt. Románia vezető emberei, intelligensei csaknem egytől-egyig európai emberek. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Sercenéseim

Bármerre fondulnék
a négyarcú pontban,
előre-hátra,
száznyolcvan fokban, Tovább »

Múltból szálló kávéillat (2)

Kávéház a (volt) Tabánban. Fotó: Klösz György / Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.162

„Nem tudok felelni”(3)

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával
a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével


• Szerintem ez egy terápia is. Mert ha végképp elrejtőztem volna, akkor aztán nagyon bántottam volna magam. S idősebb koromban is merni kell vállalni önmagam a színpadon, de mégis rejtve maradok, mert igazából egy szerep, egy más személyiség által mutathatom meg magam, meg amit a rendező, az író, meg én gondolunk, érzünk. A szerep határain belül biztonságban vagyok, ott nyugodt, ott mindent kipróbálhatok. Az élet nehezebb. A színpadon már tudom, ki fog bántani, miért, hogyan, mit kell csinálnom.. A tesi tanárom mondta, iskoláskoromban, Lujzika, el kell menni sportolni, annyi energiád van. Barátja edző az Alu-nál, menjek csak nyugodtan. Elengedtek a szüleim. Atlétika. Futás. Területi, megyei bajnokságokon általában nyerni szoktam, országoson nem, de nagyon szerettem. Nagyon sokat adott. Aztán a sportot elhagytam a színházért. Tovább »

Demény Péter: A vígképű lovag – Dávid Gyula kilencvenedik születésnapjára

Akinek a kolozsvári egyetem bölcsészkara… a Professor Honoris Causa címet adományozta, igazi erdélyi ember, ahogy a hiteles transzszilvanisták értették: művelt, dolgos, megértő, együttérző, értelmes, szemhatártágításban érdekelt személyiség.

Akármerre tekintünk az életművében, mindig ugyanazt látjuk: a szerkesztőt, aki több mint két évtizedig nem „egyszerűen” kéziratokat gondoz, hanem olykor, s nem is ritkán, a vérével írja meg vagy állítja össze a köteteket, Tovább »

Két vers egy témára – Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

Albert-Lőrincz Márton: (Kihívás)

Múzsám, hazudhattál,
mikor a kapuba
kihívtál. Tovább »

Petre Attila: Értékvesztő

Cselényi Béla: Négy haiku Ladik Katalinnak

A Belső vízözön (2011) című kötet kritikája


az út

narancssárga láz
s lila megérkezés közt
piros híd feszül Tovább »

Ágoston Hugó: A megbocsátható és a megbocsáthatatlan

Kezdjük magasan: létezhet-e demokrácia, amely – a szónak akár európai, akár amerikai értelmében – nem liberális? Nem a liberty, a liberté, a Freiheit, a szabadság a demokrácia alapja? Nem fából vaskarika az „illiberális demokrácia”? Tovább »