Kapui Ágota: A tűnt időt

A tűnt időt
az ízek hozzák vissza
a mádlenek *
s a sózott aromák Tovább »

Kedei Zoltán: Csapongó játék

elhagytak az álmok
szaladok utánuk
nyílt seb és kiáltás
az ami visszaránt Tovább »

Steigerwald Tibor: Armageddon

Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.com/

Ady András: Flepnis

Szerintem sültbolondnak
tartanak a fák, a növények,
persze csak ők, ilyesmit az
ember nem a szomszédok előtt Tovább »

Nagy László Mihály: Győzelem tangában

Csíki Eszter csinos, bájos, értelmes fiatal lány. Magas értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezett.
A színire készült.
A város legjobb, legelismertebb színésze készítette fel, szigorúan. Roppant szigorúan! Tovább »

B. Tomos Hajnal: Költészet saját nyomtávon

Régi szokásom, hogy belesek
a hálószobák és szinpadok
nehéz függönyei mögé, Tovább »

Cseke Péter: Bárka

Reykjavík, Izland (2018)

Cselényi Béla: Gondolat a fürdőszobában

Izland-alakú
vakolat a kőpadlón.
Hét vége van. Nyár.

Budapest, 2018. VI. 16.

Nászta Katalin: Mit ér az ember, ha Czegő Zoltán?

80 év semmi az örökkévalósághoz képest,
és ő oda törekszik

Czegő Zoli, nekem az vagy a három közül
ki lehajoltál hozzám
mikor még majdnem egyformára nőttünk
ha te nem lettél volna magasabb már akkor
egy asztalnál ketten írtunk meg egy verset Tovább »

Czegő Zoltán 3 verse*

Betakarodás

Volt néhány aranyos vetésem
Már nem is félek
hogy az aratást ismét lekésem
Annyi mindent láttam vagy nem
idelenn
Távozzék tőlem a félelem Tovább »

Florin Andreescu: Madagaszkáron

Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/

Antoine de Saint-Éxupéry: „Írni, de a testünkkel”

Periszkóp-klasszikusok

[Anne Morrow Lindbergh (a nevezetes óceánrepülő felesége, aki megírta útjuk történetét) 1940. június 7-én ezt jegyezte fel naplójába:]

„Ma, mielőtt beszaladtam volna a városba, szemembe ötlött Dorothy Thompson beszámolója a [The New York] Tribune-ben: Egy Saint-Exupéryvel folytatott beszélgetést idéz fel. Annyira szép, hogy elszorult tőle a torkom, és könnyek szöktek a szemembe. Tovább »

Márton Károly: Zsarolás

Elérhetetlen
Vágyam kapod érte,
Ha örömökön
Osztozunk cserébe.

Ady Endre beszól… (116)

Dénes úrfi mulat
Dénes úrfit elküldte az apja, hogy tudományt faljon a Sorbonne-on. Milyen szép dolog lesz az. Dénes úr örökölni fogja az apja mandátumát. És a képviselők Almanachjában benne lesz: “tanulmányait Párizsban folytatta”. Az öreg Boldi mester egy este a Paix étteremben játszik. Dénes úrfi ül az asztalnál. A második üveg pezsgőt fogyasztja. Boldinak már kétszer küldött ötven frankot. Hangos a legény. Nyugtalanul, értelmetlenül figyelik a szomszéd asztaloktól. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Ébresztő

Bölöni Domokos: Ceruzarajz

Alsósófalvi parasztház.
Felsősófalvi panaszház.

Cselényi Béla: azóta

azóta pont a hétszer hetedik
nyaramat kezdem meg Tovább »

Szente B. Levente: Álmodtam egy fát

Egyszer álmodtam egy fát:
távol az embertől,
sűrű erdő közepére.
Moha és páfrány nőtt körötte,
az erdőn túli világ gyönyörű rétekkel,
illatos vad virágokkal volt tele. Tovább »

Kedei Zoltán: Kávézacc

Nászta Katalin: Folyamat /2

Hogy ne fájjunk, meg kell elégednünk azzal, ami van.
Az örökkévalóságba így is bekerülünk.
Egyesek azt mondják, mindenki.
De ki törődik az egyesekkel?
Kettő sem igaz.
Legalább hárman kellenek, hogy ne szakadjon el.

2018-06-13

Székedi Ferenc: Példázat a fociról

Nemzedéktársaim közül nem én vagyok az egyetlen, akinek hosszú esztendőkön át tulajdonában volt egy hazai gyártmányú kis, fekete-fehér sporttévé, persze még a romániai rendszerváltás előtt. És valószínű, nem is én vagyok az utolsó, akinek nehezére esett megválni tőle, immár a színes tévék és a kábelhálózatok időszakában. Tovább »

Demény Péter: Könyvheti impressziók

1.

Van egy úr, nem jön ki semmire.
Nem izgatja barátja semmije.
De ha te nem mész el,
szívében düh fészkel,
elhomálylik néki a szelfije. Tovább »

Free Camp 14. (2018): Verena Prendstätter (AT)

Tovább »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (9)

Kajszibarack, Monet és San Giacomo

A barátaim tudták, miért vagyok itt, ők nem, de mások elvétve megkérdezték, mit tervezek az olasz riviérán. Hogy ne kelljen sokat magyarázkodnom, nekik mondtam:

– Kajszibarackot enni. Sok kajszibarackot. Eszpresszót inni harmatos reggelen, és a tenger korai szellősimogatásában felnézni San Giacomo haranglábjára, mikor minden félórában megkondul. Nagyokat sétálni fel a dombra, az óvárosba, vagy le a tengerparti promenádra. Kiállni a magas piazzetta szélére, és lenézni a végtelen tenger kanyarulataira. Tovább »

Cselényi Béla: A felvételi

Mintha a legnagyobb csapás mégis a fiatalság lenne, amely olyan, mint az öregség, de a beletörődés képessége nélkül. Boldog pillanataimnak holdudvara van: az előtte történt, s kissé az utána következő jelenetek, tárgyak, körülmények kinagyítódnak és évtizedekkel később is pontosan felidéződnek. Tovább »