Cseke Péter: Vakvágányon

Mariazell, 2017

Bölöni Domokos: Két sor Arghezi tollából

Spune-mi cum îi recunoşti
Dintre proşti pe cei mai proşti?

Mondd-sza, miről ismernéd
Meg, hogy ki a leghülyébb?

Lőrinczi László: József Attila holdudvarában (1)

(Az alábbi vallomás kilenc évvel ezelőtt, 2008 kora tavaszán látott napvilágot az Új Magyar Szóban; egy ideig elérhető volt az internetes archívumban, mára már csak a lap nyomtatott változatában fellelhető. Felelevenítése kordokumentum volta miatt jelentős: a 2011-ben elhunyt szerző ténylegesen József Attila kortársa volt, s írásában arról tesz hitet, miként érzékelhette erdélyi pályatársként a tragikus véget ért nagy magyar költő irodalmi pályafutását, ellentmondásos fogadtatását és értelmezését. Cs.G.)


„Kérem, vegyék barátságos cselekedetnek.”

1

Azok közé tartozom (de vajon hányan lehetünk még?), akik 1937 tragikus decemberében búcsúzó cikket írtak József Attiláról. Tizennyolc éves voltam, első éves joghallgató, a kolozsvári Ifjú Erdély (református ifjúsági folyóirat) munkatársa. (Írásom gyászkeretben, több J.A.-verssel együtt jelent meg.) Tovább »

Bálint Zsigmond: Tavaszi készülődés

Ágoston Hugó: A bőgés zavara

Olyan pontossággal, amit a königsbergi (kalinyingrádi) remete is megirigyelhetett volna (Kant pontos időben végrehajtott kerti sétáiról mindenki hallott), reggelente hétkor újságért megyek. A könyvelőnőket gyártó szakközépiskola mellett van egy földszintes ház, és ebben a kicsi házban sír egy csecsemő; menet-jövet sír, úgy értem, akkor is, amikor oda rohanok a kioszkhoz, és akkor is, amikor hat-nyolcezer lejjel könnyebben, de újságokkal megrakodva visszafelé tartok. Fél tizenegykor már nem sír, délután fél ötkor sem. Tovább »

Demeter Mária: A nap kezdete

Vadgalamb felhők,
az ég hamvas szárnyalás –
Merem a hamut.

Vasile Dorolți: Hólé

Még több fotó a szerző blogján: http://vasiledorolti.blogspot.ro

Zsidó Ferenc: Könyvek élete

Azt mondják, min­den könyv­nek meg­van a maga élete. Jól hang­zik, ha csak általánosságban mond­juk, ak­kor is. Ne­kem azon­ban nemrég két konkrét példa bi­zonyítot­ta be, mennyi­re igaz e ki­je­lentés. Tovább »

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella-breviárium (88)

Arról szónokolsz, hogy kínozzák a gyermekeket, aztán egyszerre rajtakapsz, hogy ásítozom. De te sehová se vezettél el engem. Ilyeneket mondasz: “Egy hajótörés alkalmával tíz gyerek fulladt a tengerbe…” Csakhogy én nem értek az aritmetikához, és nem fogok kétszer annyi könnyet ejteni, ha kétszer annyi az áldozatok száma. Tovább »

Tóth Mónika: a nap nagy kerek kosár

mióta szeretek a nap nagy kerek kosár
hold mézeskalács
csillagok aprósütemények Tovább »

Cselényi Béla: (fájt a torkom / apám három lejes zöld léggömböt vett nekem)

ballada fél évszázada széles franciaágyon
ballada mely most elszomorít ám óv kicsinyég Tovább »

Két vers – egy témára

Vincent Van Gogh: Irgalmas szamaritánus (1890. After Delacroix)

Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József versei Tovább »

200 Arany

(szeszélyes napló/12)

“Én mostanában semmit sem dolgoztam. Minek és kinek? Jókai nyakán te magad is elég koloncz vagy, nem hiszem, hogy nagyon óhajtsa az én fűzfa poemáimat. Hát avval a TOLDI-val mit csináljunk? Már gondoltam, hogy átadom nektek a lapba, hiszen négy számban kijöhetne. Nem szeretném, hogy kéziratul jusson a muszka örökkévalóság fénycsarnokába; olvasná el legalább a kinek még most lelke van hozzá. Ha lapotok megbírja az áldozatot, tegyétek — vagy akarom
mondani vegyétek meg. Tovább »

Ágoston Hugó: Voltam a boltban

És láttam csirkecombot, és láttam, hogy nem kell a nőnek. Fintorgott s forgolódott, mint kinek hirtelen farka és patái nőnek. – Kurázsi, hölgyem, mükéne önnek? – kérdé az eladó szolgálatkészen, és ott volt mögötte húsból, zsírból, bőrből, belsőségekből, csontból és mindezek változatos méretű, állagú, színű és szagú készítményeiből a hely kelléktára: a hátország. – Párizsi, parizer – felelé a vásárló hölgy merészen, mint akit soha el nem hagyott a bátorság. Tovább »

Hegedűs Zsolt: A semmi kapujánál

Még több fotó a szerző blogján: http://azhfoto.blogspot.ro/

Ady András: Amatőr

Nem rosszindulat
volt, még ez sem az
enyém, pedig mennyire
jól mutatna ez egy férfinál, Tovább »

Nászta Katalin: A rendelt idő

(Értelmező kézi szótáramból)

Fel kell ismerni mindennek az idejét. Nem a szokások, a hagyományok szerint. Az elrendelt időt Isten bocsátja rendelkezésünkre. Hogy ilyen nyakatekerten fejezzem ki magam.
Itt az idő, szoktuk mondani. Most. Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (Transzcendens közelítések)

Kedei Zoltán festménye

Ahhoz szokott a dolgos elme,
hogy sorsunk orcán ne viselje,
mikor csípőre tett kezekkel
állunk egy ablak szűrt fényében. Tovább »

Demeter Mária: Tavasz

Üvegkörben csend –
Lilából zöld harsan fel,
orgonafutam.

Oláh István: Két út – a szabadulás ígérete

Magam sem tudom, hogy lettem zarándok, de egyszer csak ott voltam. Lehet, hogy pápalátni mentem, mert II. János Pál hazalátogatott Lengyelországba. Árpád-házi Kingát avatták szentté, erre fel hirdették meg a processziót 1999 nyarán. No és ott voltak Patrubányék, a Magyarok Világszövetsége. Ószandecen állítottak kaput székely faragók, állítólag a legnagyobbat a műfajban. Úgyhogy bár utólag el lehet dönteni, mit kerestem s találtam meg a tömegben és mit nem azóta sem. Tovább »

Fortepan.hu: Képekben a huszadik század (90)

Párizs gyomra: Les Halles, 1931

Farkas József György: Gábor Zsazsa – Hollywood

Néhány héttel századik születésnapja előtt távozott az élők sorából Gábor Zsazsa (1917–2016) magyar születésű amerikai filmsztár. A Golden Globe-díjas színésznő Gábor Sári néven, Budapesten indult neki eseménydús életének, s 1936-ban már Miss Hungaryként kezdhette építeni nem mindennapi karrierjét. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Azok a kékek

Ó, ezek a tavaszi kékek,
melyek ágak szitáján szűrve
szívemre csöppennek ! Tovább »

Szente B. Levente: Ablak mögött egyedül

A templomgerinc tetejéről
hogy száll a sok galamb
és veréb
egy se –
hát mire jó ez? Tovább »

Steigerwald Tibor: Erdei típusú találkozás

Még több fotó a szerző blogján: http://steigit21.blogspot.ro