Demény Péter: Ami nem elég

Ahhoz képest, hogy Petőfi egy izgága, hülye barom volt, mégiscsak Arany legjobb barátja lett – mondom, a lyányom meg felröhög. Ebből a kacagásból azt olvasom ki, mekkora levegőt kell még mindig venni, hogy a költőket annak nézzük, amik: embereknek. A magyar oktatás, mely (most tudom meg Nyáry Krisztiántól) úgy alakult, hogy az egyházi iskolákban a szentek élete tantárgyat az irodalom vette át, hosszú ideig őrizte, sok helyen ma is őrzi a régi meghatódást. Tovább »

Bigonya: Vajda János (1827– 1897)

A végrendelet

A főuri kör diszépületén
Zászló bejelent nagy gyászt feketén:
Hogy sírhat a nemzet, mert ime holt,
Ki köztük a jobbak egyike volt. Tovább »

Öregek napjára

oregek

Őszikék – B. Tomos Hajnal fotója

Cselényi Béla: aggály

nyelvem országa
csak le ne vitézledjél
valami módon

Budapest, 2016. IX. 29.

Elekes Ferenc: Dikics

Jön az új postás, megáll a kapunk előtt és azt mondja: – Maga itt lakik, hogy öntözi a rózsákat, vagy meg van fogadva? Mondom, itt lakom. Épp öntözöm a rózsáimat. Szereti a rózsákat?
– És mondja, maga meg van győződve arról, hogy a saját rózsáit öntözi, nem pedig a más rózsáit öntözi? Tovább »

Ádám Gyula: Tárlaton

adamgyula1_13

IV. Hargita Szalon * Háttérben: Kovács Kinga Kötelékek cimű installációja

B. Tomos Hajnal: Öltözzünk őszbe

Járjunk még avarban,
rozsdában, aranyban,
öltsünk magunkra őszt
mint sorsot, Tovább »

Gergely Tamás: A rút kiskasa (III)

Detektív novella, Andersen nyomán

4. rész: HOGYAN EMÉSZTIK MEG?

Következtetése az volt, hogy látták a szüleinek tudott rucapár, hogy az egyik tojás nagyobb a többinél. Mindketten tapasztalták. Lehet a gácsér szórakozott, vagy csak ímmel-ámmal költ, de fel kellett tűnjön neki is. Detektívünk kérdése viszont ezek után: hogy mire gondoltak? Tovább »

Megnyilt a IV. Hargita Szalon

csillag_istvan2

Csillag István: Kapu III. (C-print, tus, vászon) * A Hargita Szalon anyagából. Fotó Ádám Gyula

Székedi Ferenc: Változatok az együttélésre

Botár László, a IV. Hargita Szalon kurátora, még a nyár elején az Együttélés címszóban jelölte meg a Hargita megyében élő, innen elszármazó, vagy a megyével rokonszenvező képzőművészeknek az idei kiállításra bezsűrizhető alkotásainak az alaptémáját. Elgondolkodtam, mi történt volna akkor, ha a felkérés 1989 előtt történik. Akkor ugyanis a fogalmat kizárólag két témakörre szűkítették le: a román és a hazai nemzeti kisebbségek harmonikus együttélése, illetve a kapitalista és szocialista világrendszer háború nélküli modus vivendi-jének a megtalálása. Tovább »

Keszthelyi György: Két parton

Édesanyámnak

A drótháló két kegyetlen oldalán
forrottak össze ujjlenyomataink –rozsdás kötődések –
ott álltunk, mint aszott kopjafák,
kapaszkodtunk, mint a gyökerek. Tovább »

Demény Péter: Operamesék (15)

Pillangókisasszony

(Zene: Giacomo Puccini, szöveg: John Luther elbeszélése nyomán)

Cso-cso-szán, akivel Pinkerton szórakozni vágy, az amerikai immoralitása és a saját családja merevsége között a semmiben marad. Vagyis saját lelkével, mely nagyon semmi tud lenni ilyen esetekben. A szerelem nevetséges fényűzés a hagyományban, valami büntetés azért, hogy nem hallgattál a nagybátyádra, aki dörög, mint egy protestáns szamuráj. Végül Cso-cso-szán is úgy hal meg, mint egy igazi japánhoz illik. Nagy vigasz ez kétségtelenül. Tovább »

Ádám Gyula: Udvaron

udvaron_agy

Még több fotó a szerző blogján: https://www.flickr.com/photos/dm_gyula/

Cselényi Béla: eredetmonda

áthallatszik hogy
boldog a szomszéd asszony
és elgondolom Tovább »

Nagy László Mihály: Kivirágzott magány

Vadász Levente vénülő fejjel levelezte le az egyetemet.
Nem tette hiába: pályája innentől felfelé ívelt. Vállalkozó lett: volt vér a rucájában, s benne is.
Kockáztatott és nyert. Tovább »

Márton Károly: Önámító vallomás

Híres leszek én is végül,
Szobromról is szobor készül.
Ráismersz az alakomra
Kinagyított képem ott van.

Ma: megnyílik a IV. Hargita Szalon

csata_jeno

Csata Jenő: Határtalan határok (vegyes technika) * A képek már a galéria falán, repróik megtekinthetők a frissen nyomott katalógusban, éppen csak bele pillantottunk s kiragadtuk a fenti munkát, a későbbiekben beszámolunk az eseményről, ismertetjük a kiállitók munkáit…

Para Olga: A kockák

Az irányt már tudom, a végső úton egyenes az út, már látom. Visszafele is látok már, tudom, melyik útra nem kellett volna térnem. Mint városi utak térképe bomlik ki bennem az életem útjainak ingoványos talaja, az utak igézete, hite, hogy végtelen hűségből csak be az ingoványba, süppedőbe, csak egy lépés kellett volna, de ez az egy a legnehezebb. Tovább »

1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (73)

Szabó Lőrinc: Meglepetések

I.

Gyanútlan vers október 15-én
Szájon csókol a pillanat,
másik kést üt a szivedig,
a harmadik halk telehold, Tovább »

Hajdú Tamás: Tartós frizura

tartoshullam

Még több fotó a szerző blogján: http://hajdutamas.blogspot.ro/

B. Tomos Hajnal: Vérző sorsvonal

Még a történelmet sem lehet,
mint elszundított kiskutyát
gyanútlanul megsimogatni, Tovább »

Bigonya: Hadnagy József (1950)

Nő a holdon

Amit férfi nem tesz soha,
seprűnyélen száll a holdra
a nő, és ott Tovább »

Ádám Gyula: Válaszút

valaszut_agy

Még több fotó a szerző blogján: https://www.flickr.com/photos/dm_gyula/

Demény Péter: Operamesék (14)

Faust

(Zene: Charles Gounod, szöveg: Goethe színműve nyomán)

Az ember egyik örök ábrándja, hogy túljárhat az ördög eszén. Ez azonban ábránd a köbön, hiszen az ördög azt tart be, amit akar, míg az ember kénytelen-kelletlen ragaszkodik a szerződéshez, és minden szerződés dacára halál vár reá mindenképpen, bármilyen szépen énekeljen. Van szép leány és hős
katona, a leghátborzongatóbb mégis Mefisztó áriája: Eladó az egész világ. A kolozsvári Kovács Attila úgy énekelte, hogy még Goethe is megfagyott az ereimben. Tovább »

Cselényi Béla: a gesztenyések

majd jönnek a gesztenyések
fekete pelerinben
színházból kölcsönzik Tovább »

Keszthelyi György: Mimikri

mimikri

Házsongárd, 2016