Cseke Péter: A roncs

Izland, 2018 február 16. (1973-ban egy repülő kényszerleszállást hajtott végre nem messze a tengertől. A repülőgép roncsai a mai napig ott vannak ahol akkor sikeresen landolt. Ide egy közel egy órás séta vezet egy unalmas tájon keresztül ami Izlandon igen furcsa. Mégis, turisták százai teszik meg ezt az utat naponta, csak hogy lássák ezt a roncsot. )

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (5)

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)


Később:

A kiküldetését mindenki teljesítette, több-kevesebb sikerrel. Az első és második expedíció a tábortűznél megtalálta egymást. A szesz-beszerzők hosszas menetelés után megérkeztek Jabalcsára. A falu teljesen kihalt volt, még macska sem lapult a falak mentén, s a kutyák, mint a harangok nagycsütörtökön, némák voltak, vagy elmentek Rómába. Hogy a fura csapatot sanda szemek figyelték, azt csak az árulta el, hogy, néha-néha halkan becsapódott egy-egy kapu. Tovább »

“1 gondolat bánt engemet”

Egy táska a kocsi ülésén. Hatalmas, fekete diplomatatáska. Valahogy ottfelejtették. Vagy éppen csak így utazott, magányosan.
Egy férfi elindult feléje. Lassan, óvatosan. Közelebb, egyre közelebb. Aztán már ott ült mellette. Olyan ismerősen, otthonosan. Hirtelen megragadta. Le akart szállni vele.
Akkor állt eléje a kalauznő. Tovább »

Nászta Katalin: Karám

Nem fogalmaztam egyértelműen.
Szerintem nincs különbség a próza és széppróza között
Van különbség Esterházy és József Attila között.
Választékosan beszélni nem egyenlő a sima beszéddel.
A magyarok nem két részre, hanem szétszakadtak. Tovább »

Fortepan.hu: Képekben a huszadik század (174)

Beszterce környéki szász ház konyhája, 1940

Cselényi Béla: ember alkotta

toxikus ómen
a szivárványos csermely
mégis gyönyörű

Budapest, 2018. II. 11.

Ady Endre beszól… (56)

A rettenetes angolt Munsch-nak hívják. Doktor. A mese Monte Carlóból érkezik. Folytatásos mese. Az egész Riviéra lázban van. Érkezett Nizzába egy rettenetes angol, aki naponkint átzónázik a monacói fejedelem kis országába, és reszket tőle Monte Carlo híres palotája. Munschnak egy gépe van ugyanis, és a rulett-asztal úgy igazodik, ahogy a rettenetes angol nyerőgépe akarja. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva / A kém

Z. egész télen hóember volt egy szokványos család udvarán. Nem mondhatnám, hogy unatkozott. Kiszimatolta (jó hosszú volt az orra), mit főznek, mit esznek, miért veszekszenek. Ki jön hozzájuk, mikor megy el és mennyit költenek benzinre. Szóval, a legjobb szemtanú válhatott volna belőle, mondjuk egy korrupciós perben. De ahogy az mi udvarainkon történni szokott, a dolgok csigalassúsággal haladtak. Óhatatlan eljöttek a verőfényes, meleg napok s az értékes információk hóemberestől elolvadtak. Z. után már csak a fazék meg a sárgarépa maradt.

Dancs Artur: Kis vörös világítótorony

New York, 2018

Para Olga: Én is várlak

Már éjfél van. Ady verseit olvasom.
Kinn esős, hűvös, de itt belül már melegedni kezd, a szívem lankáin kicsalod a legelső apró rügyeket, a rózsalugasban a levelek már álmodják a legszebb rózsáikat. Készülődés van, lázas, érkezésedre, ki még oly mennyei kényelemben vagy, és létezéseddel műveled a csodát. Tovább »

Demeter Mária: Etüd

Esik, hideg szél fúj. Ázottság, tócsák, kalimpáló esőernyők és sietés … Elvegyülök én is. Az egyik kicsi tócsában verébtetem. Átlépjük. Nem túl magasan társa köröz rikoltva, ahogy kicsi verébtorkából kifér:
segítsen már valaki !
Tovább »

Ady Endre beszól… (55)

Amerikában nem félnek az emberek a sajtótól. Azaz, hogy ott mindenki készen áll a publicitásra. Ha Smith Elly kisasszony fess és csinos, talán tíz újság is számontartja róla, hogy időnként kivel-kivel flörtel. És Elly kisasszony bátyja nem rohan párbajsegédekért. Tovább »

Steigerwald Tibor: Újszülött

Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.ro/

Márton Károly: Szótlan szóltam

Szótlan szóltam, kinevettek,
Ha elbújtam, nem kerestek,
Így lett a csend jó barátom:
Csak ő érti szótlanságom.

Nagy László Mihály: Disznó voltál…

Sándor a legjobb vadász Székelyföldön. És a nagyapád.
Brigádos az Erdészeti Hivatalnál. Tisztelik, ő is mindenkinek megadja a tiszteletet. Téged, mint a legnagyobb unokáját különlegesen szeret, mert sok könyvet megtanultál, ott az egyetemen, de még a fejszét és a kapát is ismered. És mered kézbe is venni. Tovább »

 Farkas József György: Liszt Ferenc – Európa és Kanada

A zene iránti rajongásáról mindig is jól ismert cseh főváros közönsége viszonylag későn, 1840-ben élvezhette első alkalommal Liszt Ferenc (1811–1886) zongorajátékát. A koncert helyszínén, Prága legrégebbi bérházának falán mellszobor – Hana Wichterlová cseh szobrászművésznő alkotása – és rövid szöveg emlékezteti az arra járókat a művészettörténeti eseményre. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Varjak a tájban

Cselényi Béla: égtájhoz kötött ars poetica

úl a haikuk egyszerű gépén
gomolyog a költészet
mint seprű alatt a por Tovább »

Laczkó Vass Róbert: Úton a Koponyák hegyére

Első állomás

mielőtt magad is elkövetnéd
zabolázhatatlan bűneidet
harminc ezüstért a sorsszerűség
próbára teszi maradék hited Tovább »

Ágoston Hugó: Dagadó botrányok

A skizofrén helyzetnek, amelyben mi erdélyiek leledzünk, előnye, hogy a dolgoknak egyszerre láthatjuk a romániai és a magyarországi vetületeit, vonatkozásait, párhuzamot tudunk vonni, összehasonlíthatjuk a két országot például a gazdasági fejlődés, a demokrácia, a jogállamiság vagy a korrupció szempontjából. Vegyük ez utóbbit. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (377)

Hóabrosz a kerti asztalon – PP

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (4)

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)


Augusztus 23, negyedik nap

Miután felfedeztem, hogy dohos-korpás hálószobánk ablakát egy egészséges rúgással ki lehet nyitni, felkeltünk. A nem éppen első osztályú komfort miatt a Túramama másodosztályú megrovásban részesített (én javasoltam neki a kis raktárt!). Tovább »

Cholnoky Viktor: Betegségdivatok*

Gimnazistakoromban bibliai óráról kijövet sokszor eltöprenkedtem azon, hogy miért nincsenek ma már bélpoklosok és inaszakadtak. S a tűnődésem mindig bizonyos elszomorodással járt, mert a jövőnek még ki nem tárult s csak a múltban csapongani tudó gyermekfantázia megaranyozta előttem ezeket a krisztusi betegségeket, éles ellentétbe helyezve őket a hétköznapi náthával s gyomorfájással. Mély megvetéssel gondoltam a klórkálira, amivel a torkomat kellett gargalizálni, s őszintén szántam a szomszédék Kálmánját, akinek ahelyett, hogy a lepra lepte volna el a testét, a mumpsz szalajtotta daganatra a füle alját. Tovább »

Négy vers egy témára: Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

Albert-Lőrincz Márton: (Színek és érdemek) 

Az ég kékje miért nem reped széjjel,
s válogat színeket, kinek-kinek mi jár?
A hazudozóknak sötétlilát,
olyat, amilyen vihar előtt az égi világ, Tovább »

Cseke Péter: Téli éjszaka

Izland, 2018 február 14.