‘Kalandozók’

 

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (5)

2018. július 29.

Mi a mongolokhoz képest rengeteget kerestünk. Egy mongol havi jövedelme legföljebb öt-hatszáz tugrik volt, mi meg ezerhatot kaptunk. Jutott bőven a piára. Egy üveg sör egy húsz volt. Rengeteget vehettem. Egy üveg vodka huszonnégy tugrik – a mongolnak ennyi a napi keresete. És voltunk egypáran, akik a népes piáló és a kevésbé népes kupor-gató csapatba […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (4)

2018. július 27.

Azt hiszem, eléggé tudatosan, készakarva zártam ki magam a magyar közösségből. Egyszerűen így kellett tennem. Például nem bírták elviselni, hogy én a csehekkel barátkozom – nemhogy a mongolokkal! Ahogy kimentünk, jött a szilveszter. Az európaiakkal aránylag hamar összeismerkedtünk, mert nem voltak sokan. A szomszéd házban csehek laktak, egy lépcsőházban négy-öt család. Együtt szilvesztereztünk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (3)

2018. július 24.

Elég sűrűn jöttek ilyen küldöttségek meg bizottságok. Az egyik a trösztünk vezérigazgatójának vezetésével érkezett. Eljöttek, hogy körülnézzenek. Persze… semmi értelme nem volt. Csináltak egy ilyen „fórumot” is, hogy mindenki láthassa: na, ők most a munkásokkal is beszélgetnek! 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (2)

2018. július 23.

A repülőtér egyetlen épület, körülötte szanaszéjjel jurták. Vámvizsgálat… Hogy mivel lehet seftelni? Például rettentően harapnak az ilyen giccses-csicsás dolgokra, mint amilyen a kacsingatós pénztárca. Itthon negyven-ötven forint. Ott a mongolok megcsókolják az ember kezét, ha ötven tugrikért odaadja. Az százötven forint ezért a szarért. Akkora valuta volt ez a tárca, hogy húsz darabért adtak egy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (1)

2018. július 22.

A szerző a napokban (július 29-én) lenne 66 éves. De már nem lesz, csak az emlékezete. Amit az alábbi könyvrészlete hivatott tovább éltetni. Az itt közölt terjedelmesebb írás címe nem tőle származik, hiszen az alapmű nem más, mint az 1988-ban megjelent Prolilét-ra, amit formailag a főhőssel, Pál Jánossal társzerzőségben követett el az akkor (még) fiatal […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (12)

2018. július 4.

Maurizio gesztusa Az óváros templomából, San Giacomo harangtornya alatt a Piazza del Popolo felől leszivárogtam ismét a tengerre néző piazzettára, a Di Amicis térre. Ez az egzotikus növényekkel sűrűn benőtt park a magasváros tövében többféle néven is ismert azok körében, akik otthonosan mozognak Bordigherában.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (11)

2018. július 3.

Monet nyomában Bordigherában A szobám falán lógó Monet festmény, a „Bordigherai látkép” ott terült el a valóságban, a szemem előtt a maga XXI. századi valóságában, és behunyt szemmel is meg tudtam volna jelölni az óváros tornyát, San Giacomo haranglábját, és az Etelinda kastélyt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Györkös Mányi Albert: Emlékeim a tájról

2018. június 30.

A tengerészről azt mondják, hogy mindig úgy néz, mintha egy hajót látna a távolban. Az én szülőfalum határát nem a tenger veszi körül, de mégis gyermekkoromtól kísér egy emlék, hogy valami ilyesimit láttam, amikor felmentem valamelyik hegytetőre, és addig néztem előre, ameddig a szemem ellátott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (10)

2018. június 20.

A nagy találkozás Monet kilátóján Amellett, hogy elsődleges célom az olasz riviérán az volt, hogy minden pillanatot teljes mellbedobással élvezzek, néhány dolognak feltétlenül utána szerettem volna járni zarándokutamon Elio és Oliver, és immár Monet nyomában. Tisztázni szerettem volna a könyvbéli történet helyszíneit, ahogyan azokat Cremonában is tettem április végén a filmben használt helyszínekkel kapcsolatosan. Logikai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (9)

2018. június 16.

Kajszibarack, Monet és San Giacomo A barátaim tudták, miért vagyok itt, ők nem, de mások elvétve megkérdezték, mit tervezek az olasz riviérán. Hogy ne kelljen sokat magyarázkodnom, nekik mondtam: – Kajszibarackot enni. Sok kajszibarackot. Eszpresszót inni harmatos reggelen, és a tenger korai szellősimogatásában felnézni San Giacomo haranglábjára, mikor minden félórában megkondul. Nagyokat sétálni fel a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (8)

2018. június 15.

SMS-ek a Burzsuj Disznó teraszán Három hónappal az után, hogy ugyanott „előkerült” Monet, és pontosan egy hónappal az után, hogy Elio és Oliver nyomába eredtem Észak-Olaszországban, ismét a Burzsuj Disznó teraszán találtam magam Los Angelesben, ugyanannál az asztalnál. Most egyedül ültem, és a szépmosolyú langaléta pincér helyett is egy semmilyen leány hozott lórúgást nekem a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (7)

2018. május 25.

Az éden-liget, Fontanile Quarantina Magam is olyan friss voltam, mint a kora reggel. Nyolc óra is alig múlt, amikor a dómtérről visszaérkeztem a teraszunkra, hogy a csíkos karosszékben befejezzem a korábban elkezdett eszpresszómat. A zöld bringa is türelmetlenül várta az újabb kalandokat Francesca családjának kerékpárjai társaságában. Az olasz nemzeti ünnep reggele volt, és a család […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (6)

2018. május 24.

Tükröződések Nem, hogy nem voltam fáradt az utazásoktól és a hosszú kilométereket felölelő kerekezésektől és sétáktól, az élmények izgalmaitól, azon a délutánon annyi energiát éreztem magamban a további felfedezésekre Lombardiában, hogy magam is meglepődtem. Ha belegondolok, érthető, hiszen bármi olyasmivel tölti az ember az életét, ami számára örömöt okoz, megsokszorozza lendületét és szinten tartja életkedvét.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (5)

2018. május 21.

A Palazzo Albergoniról és a szerencséről Reggel, amíg a csíkos karosszékben kávéztam a teraszon, még Francesca is kijött elmondani, mennyire izgatott az én élményeim miatt: – Annyira irigyellek, látod, én itt élek, de mégsem juthattam be sosem a kastélyba… – Távolról sem biztos, hogy én be fogok jutni – nevettem. – De-de, a polgármester biztos, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (4)

2018. május 20.

Eltévedni csak szépen Dél múlt, amikor Cremába visszaérkeztem, és éppen megérettnek éreztem a helyzetet rá, hogy átadjam magam az olasz szokásoknak, és sziesztát iktassak be a déli órákra, persze, csakis az után, hogy a kiadós és legkevésbé sem diétás ebéd után egy-két pohár proseccót hűsítő gyanánt benyakaltam egy napsütötte terasz napernyője alatt, ahonnan pazar kilátás […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (3)

2018. május 16.

Pandino – a szerelmi vallomás a Visconti kastély tövében egy háborús emlékmű körül Még az olyanok is, mint én, akik nem túlzottan járatosak a filmkészítés világában, tudják, hogy amikor egy-egy film forog, sokszor a helyszínek egyáltalán nem időrendi vagy logikai sorrendben következnek. A CMBYN esetében sincs ez másként, és ha egy 3 perces jelenetben lazán […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (2)

2018. május 14.

Crema – ahol az álom elkezdődött Amikor az útvonaltervezésnél tartottam, úgy gondoltam, ha már életemben első ízben érkezem Olaszországba, és épp Milánóba, adhatok neki is egy órácskát az időmből. Mikor a Malpensán leszálltam, és kézhez kaptam a poggyászom, eszemben sem volt többé a belvárosban kódorogni, hanem egy korábbi vonattal elindultam egyenesen Crema felé. Indulás előtt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (1)

2018. május 13.

(Bartos barátnőmnek) Mikor a gép felkapta a futóműveit a milánói pályáról, és elindult Oslo felé, azonnal elnyomott az álom. Később Oslóból felszállva New York felé, szerető kollégáim gondoskodtak rólam, tudták, honnan jövök, kényelmesen elhelyeztek a premium osztály hátsó sorában az ablaknál, ennem-innom adtak, konyakot töltöttek, majd betakartak, és New Yorkig újfent aludtam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Szólíts a neveden, és elmondom, hogyan került képbe Monet

2018. március 31.

Az én szemfüles olvasóim, akik a meséimen nevelkedtek az elmúlt években, minden bizonnyal felkapták a fejüket a megkerült Monet hírére, mert jogosan fordíthatják ezt úgy le, hogy ha Monet megkerült, akkor adott pillanatban el volt veszve, de legalábbis nem tudtunk fellelhetőségének helyéről pontos információt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Amikor a Burzsuj Disznóban egy lórúgás mellett megkerül Monet

2018. március 30.

Minden bizonnyal úgy reagál majd a nyájas olvasó, ha megtudja, hogy azon a korai reggelen Los Angelesben a Burzsuj Disznó volt az uticélom, kissé felhúzva homlokizomból az egyik, vagy akár mindkét szemöldökét éppen csak annyira, hogy az fura ívet írjon a szeme fölé, mint ahogyan én is reagáltam, amikor első ízben keveredtem oda – a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (13)

2018. március 3.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 31, tizenkettedik nap Reggel törődötten ébredtünk. Mosakodásról szó sem lehetett, mert a piketteken túl a Nádasig nem engedtek. Mégis megpróbáltam legalább egy fogmosásra való vizet szerezni, és elindultam oda, ahonnan az este a Puliszkamester vizet hozott. Ez egy […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (12)

2018. március 1.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 30, tizenegyedik nap Zötyögött a tömött autóbusz a döcögős úton. Sivár, szürkére pörkölődött, lapos síkság vett körül. Szenderegtünk a fülledt melegben, de egyszer csak megállítottak. Jegyellenőrzés. Amikor jegyeinket odaadtuk az egyenruhás ellenőröknek, egyenként leszállítottak az autóbuszról, ami nélkülünk […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (11)

2018. február 28.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 29, tizedik nap Indulu-u – u –unk! – szólt a havasi kürt rekedt hangján túravezető János, reggel 6 órakor. Fél hétkor már fürgén szedtük a lábunkat Hegyi Sáska felé, mert tudtuk, hogy elég hosszú út vár ránk a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Színes esernyők

2018. február 27.

Amikor New Yorkba költöztem, az esős napokon – ha csak tehettem – kimentem a városba az esőben mászkálni, és áhítattal néztem a New York-iak csudaszép színes esernyőit, valamennyi, mint valami színes mese. Jött egy piros valami reklámmal rajta, majd egy kék sietett el mellette Apt. 5 felirattal, amit sosem fejtettem meg azóta sem, akkor sem, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (10)

2018. február 26.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 28, kilencedik nap Induluuunk! – szirénázott reggel 7-kor túravezető János! Nemsokára kiadós hátszéllel eveztünk Román Sáska felé. Az éjszakai vad szél sehogy sem akart csillapodni. Aki az előző napon nem vett részt a piabeszerző expedícióban, annak nem volt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »