‘Kalandozók’

 

Dancs Artur: Esőben, rhododendronok közt

2016. május 20.

Mondom az én barátomnak, hogy nagy bajban vagyok. Kinek másnak mondaná el az ember manapság az ilyesmit, ha nem annak, akiben megbízik, egyrészt, másrészről, meg akitől valamiféle megoldását is reméli az állapotnak. Mondom, hogy ez az én bajom furcsa keletű: nem lelem a helyem. Csavargom ezt a világot széltiben-hosszában, és valami mégsem hagy nyugodni. Hazamentem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Áfonyadzsemes reggeli Stockholmban

2016. április 24.

Stockholmban élvezet lemenni reggelizni a szálloda melletti vendéglőbe, mert létezhetetlen, hogy az ember ne fusson bele valamelyik kedves ismerősébe. És ez igaz a hajnali négy órai nyitásra is, akkor nyit ugyanis a svédasztalos reggeliző, hogy azok, akik korai repülővel utaznak valamerre, ne induljanak el üres hassal.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: A tetőről rázott kövér nyúl és életem egyéb villanásai

2016. április 1.

Felfelé haladtam az East River partján nagyokat tekerve a pedálon, bár ezen a folyón nehéz eligazodni, mindig arra folyik épp, amerre kedve van, és miközben jobbról kapott a nap, a reggeli sugarak meg-megcsillantak a vizén, a fülembe meg az édenkertről szólt egy régi dal. Olyan az én életem, mint egy vadul vágott mozifilm. Ez jutott […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Hogyan lettem amerikai

2016. február 27.

Vasárnap este van, és a szakadó esőben a Sixth Avenue-n ürühússal készített gíroszt eszem a Halal Boys utcai kocsijánál, mint hat és fél évvel ezelőtt. És felnézek az égre, a tornyoktól semmit sem látni, csak magamat a mindenség közepén, és nem szédülök felnézni. Már rég nem szédülök New York magasságaitól – én ide haza érkeztem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Az angol vidéki élet bája és a konyak a bukszusokban

2015. december 26.

(azaz Miss Marple mindent tud!) – A dél-afrikai cabernet sauvignont vagy ezt a francia merlót tudnám ma délutánra ajánlani – hajolt keresztül a bárpulton a pincér, mikor délután ebéd után koslattam a szállodában. – Én hiszek magának, Henry. Ha maga nem, akkor ki tudná jobban, mi kell egy ilyen esős dél-angliai délutánhoz. Megbízom a választásában.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bangha Imre: Tagore emléke Balatonfüreden

2015. november 10.

Napjainkban egyre több magyar utazó ismeri meg azt a felemelő érzést, mikor Dárdzsíling peremén sétálva szeme elé ötlik a fényképekről jól ismert látvány: Kőrösi Csoma Sándor síremléke, aki 1842-ben e városban halt meg, és a helyi brit temetőben nyugszik. A magyar feliratokat látva minden magyar utazó valamennyire otthon érzi magát a Himalája e távoli szegletében. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (10)

2015. október 9.

A piac az legyen piac A bejárt kilométerek is megtették hatásukat, és ebédidőt hirdettek. Skandináv országokban „kinn” ebédelni nem olcsó mulatság, de ahogy egy barátom sürgősen esemesezte nekem, mikor elmondtam neki, milyen falatokat találtam: egyszer élsz, nem kell gyereket nevelned, sem harisnyába raknod a pénzt! – és hát nekivágtam a híres koppenhágai élelmiszerpiacnak. Ezt persze, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (9)

2015. október 8.

Andersen mesevárosa és a szelídarcú, szép és vidám skandik Kiváltságos helyzet Koppenhágába utazni. Nyájas földi halandónak azért, mert nagyon drága, fellegekbe burkolt fejű hasonszőrűeknek meg azért, mert kevés a járatunk arrafelé egy héten a tenger másik feléről, így alaposan megcsappan az esély sűrűn sziesztázni a dán fővárosban. És ha néha el is jut az ember, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (8)

2015. szeptember 10.

Malibui mese A legfontosabb tanácsom azoknak, akik nem csak gondolatban és szavakban, hanem valójában is az igazi arcát akarják megismerni egy helynek, hogy tévedjenek el. Említettem már, hogy tömegközlekedési- és várostérkép nélkül nem indulok el sehova. Mégis úgy járom be az ismeretlen helyeket, hogy legtöbb esetben soha nem veszem elő a térképeket, legfennebb az esti […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (7)

2015. szeptember 8.

Santa Monica-i mese Az út a tengerpati gyöngyszemhez West Hollywoodon vezet keresztül, ahol azon a júniusi napon, amikor első ízben jártam ott, az itt jelentős számban élő meleg közösség épp a Pride ürügyén italozott és bulizott, hullámokban és helyenként megdöbbentő kosztümökben hömpölyögve az utcákon. West Hollywoodot Beverly Hills villái követik, és az út lassan ereszkedik […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (6)

2015. szeptember 6.

Hollywood-i mese Hollywood ma már Los Angeles szerves része, illetve a metropolisz egyik negyede. Lényegében a Hollywood Boulevard mentén elterülő környékről beszélünk, amit még a Sunset (Napnyugta) boulevard és a Santa Monicába tartó sugárút is meghatároz. Persze, a filmgyárról, a stúdióiról lett világszerte ismert, és a „főutca” lényegében ugyanaz az ingyencirkusz, mint amit a Times […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (5)

2015. szeptember 5.

Los Angeles-i mese Noha kezdetektől tapasztalom, hogy folyton egy lapon emlegetik Los Angelest New Yorkkal, a magam részéről semmi sem fogható New Yorkhoz, így – mint akármilyen ezzel kapcsolatos sztereotípia legfennebb is csak addig érdekel, amíg elmondják. Ezzel a Los Angeles-szel is így vagyok.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (5)

2015. július 21.

Oslói mese Amikor a norvég légitársasághoz szerződtem, úgy gondoltam, elkerülhetetlenül gyorsan megismerem majd a norvég fővárost is. Ehelyett beutaztatták velem a világot széltében is és hosszában is, mire az első norvégiai utak elkezdtek beszivárogni az órarendembe. És ez még mindig nem jelentette a személyes találkozást Oslóval, hiszen Jessheim a reptérhez közeli szálláshelyünk – amiről már […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (4)

2015. június 23.

Jessheimi mese Senkinek sem kell zavartan az emlékei közt keresgélni, hátha valahol lapulna ott valamiféle információ, ami megfoghatóvá, kicsit is valamihez köthetővé tenné Jessheimot az emlékei között. Jessheim nem az a település, amiről nagy mesélők szőnek legendákat, filmekben mutogatnak, vagy a híradásokban csépelnek. Hogy nekem mégis van szerencsém időről-időre ide eljönni, és itt mesékre időt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (3)

2015. június 7.

Amageri mese A dániai szállásunk a koppenhágai Amager Strand nevű üdülőtelep mellett van az öböl partján. Az alkony is mindig szép innen, de a hajnallal semmi sem összevethető. Amikor a szobámban derengeni kezdett a fény, és a nyitott ablakon a tengervíz illata és a rigók trillázása szivárgott be, és a környékbeli tarka faházak barna háztetői […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (2)

2015. június 5.

Stockholmi mese A szemerkélő esőben az élénkszínű királyliliomok és fritilláriák még zajosabbaknak tűntek a hűvös tavaszi délelőttön. Még nem ismerem ezt a várost eléggé ahhoz, hogy pontosan tudjam, az a sok víz és csatorna, amin keresztül kisebb-nagyobb hidakon kell átkelni a régi város felé tartva, honnan jön és merre tart. Csak azt, hogy megnyugtatóan szép […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Világkörüli mesék (1)

2015. június 4.

Lehetséges, hogy egy meghitt családi életet élő szemével nézve, a mi munkánk kényelmetlenségekkel teli, zaklatott, hektikus mindennapokat eredményez. Tagadhatatlan, hogy sokszor kiszámíthatatlan az életünk, ugyanakkor ez talán, ami a legtöbb izgalmat is hozza a mindennapokba. Amint arról már szóltam, az első, ami megszűnik, amikor az ember világcsavargóvá válik, az a saját időnk. Mindig azt az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Tíz nap a világ körül (5)

2015. május 14.

Nyolcadik nap: a szégyentelen lazsálás napja …Szóval ott lebegtem mozdulatlanul a kristálytiszta víz tetején a medencében az orchidea-lugasok alatt a világ másik végén, sütött rám a nap, és reméltem, hogy nagyon távol van a pillanat, amikor nekem ki kell majd mozdulnom ebből az állapotból. Reggeli után, hogy a fejemet megvédjem a további égésektől és attól, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Tíz nap a világ körül (4)

2015. május 13.

Hetedik nap: Bangkok – az ellentétek harmóniája A Suvarnabhumi-i csoda Thaiföldről az információk kétfélék: borzasztóak és meseszerűen szépek. Sokakban Thaiföld az álomszerűen idilli és giccsesen szép kékvizű, pálmákkal és orchideákkal szegélyezett szigeteket jelenti, míg a hírekből, kormányzati honlapokból tájékozódva elrettenünk a sok borzalomtól, amit egy harmadik világbéli ország jelenthet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Tíz nap a világ körül (3)

2015. május 12.

Negyedik nap: amikor a reggelinél összedől a rántottás világ bennem Ugyanazon az ablakrésen, ahol éjszaka a virágillat sorakozott be a szobámba édes álomba ringatva a széltében-hosszában kényelmes ágyban, kora délelőtt monoton zaj zümmögött be, amitől gyorsan kiugrott az álom a szememből, és odasiettem megnézni, nehogy valami repülőgép akarna oda nem illő, rossz helyre leszállni. Szétrántottam […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Tíz nap a világ körül (2)

2015. május 10.

Az új forradalom, a San Francisco-i csoda Amerikában az idők során történt pár csoda. Az egyik az ipari forradalom volt, amely lényegében létrehozta azt az Amerikát, amelyiket mindenki – és főleg a megrögzött romantikusok – Amerika gyanánt emleget a világban, és amelyikből ma már csak nyomokban létezik valami – hisz mentalitásában és hozzáállásában semmiképp nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Tíz nap a világ körül (1)

2015. május 6.

Mozdulatlanul lebegtem a kristálytiszta víz színén a langymeleg medencében a világ másik végén, egy másik kontinens távoli zugában, felettem halványlila orchidea-lugas kapaszkodott a hűsítő és védelmet nyújtó árnyékot alkotó pálmafákra. De láttam az eget, mélykék volt és mozdulatlannak tűnő habfelhők tették érdekesebbé. Szeret engem a Gondviselés! Na meg a Crew Control… Ez járt a fejemben. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: (Újfent) alsónadrágra vetkezve különféle luxusszállodákban

2015. február 2.

– Piszokul mázlista vagy és kell, hogy legyen egy nagyon gondos őrangyalod… – A mázliról vitatkoznék – válaszoltam – de igen, van őrangyalom. Valóban – jelentettem ki gondolkodás nélkül. És mivel egy élet távlatából tekintve eléggé átlátok a rózsaszínű ködön, ami az embert egy új lehetőség felbukkanásával teljesen megüli, egy röpke másfél napos ünneplést követően […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: STAR-interjú és amit még a kitartásról szerintem tudni kell

2015. január 27.

Amint arra már korábban utaltam, nem ért váratlanul a Finnair döntése, hogy megszűnteti a munkahelyünket, és nem is akkor kezdtünk neki új munkahelyek után keresgélni, amikor Minna hivatalosan megfogalmazott levele megérkezett. Sokan már akkor interjúkra készültek, mások már más légitársaságok kiképzéseink vettek részt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: A búcsúdal

2015. január 24.

Suhant a busz a késő éjszakában – lényegében az én személyes különjáratom – Helsinkiből a repülőtér felé, és senki nem volt rajtunk kívül a kocsiban. Samer bekapcsolta a mikrofont és arab nyelven énekelni kezdett. – Szólj, ha zavar. – Mi? – Hogy arabul énekelek. – Mit énekelsz? – Búcsúdalt. Neked.

Tovább | Nincs hozzászólás »