‘Kalandozók’

 

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (10)

2018. február 26.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 28, kilencedik nap Induluuunk! – szirénázott reggel 7-kor túravezető János! Nemsokára kiadós hátszéllel eveztünk Román Sáska felé. Az éjszakai vad szél sehogy sem akart csillapodni. Aki az előző napon nem vett részt a piabeszerző expedícióban, annak nem volt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (9)

2018. február 24.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 27, nyolcadik nap Végre egy nyugodt délelőttre ébredtünk. Fél egyig lazsáltunk a Beuşniţa tündérkertjében. Csupán a kora reggeli harmat volt túlságosan bőséges, minden hálózsák elázott a nejlon fóliák alatt. Amíg száradtak, a hölgyek napoztak, a férfiak megtartották a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (8)

2018. február 22.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 26, hetedik nap Kot ..kot … kot vagyis: Ébresztőőő! Gyerekeeek! – hallatszott az éber Túramama hangja, és sóhajtozva fecihelődtünk. Aninára viszonylag gyorsan begyalogoltunk. Újból kiegészítettük készleteinket, és még aznap megjelent a városban az első hiánycikk, nevezetesen a paszulykonzerv.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (7)

2018. február 20.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 25, hatodik nap Induluuunk! – vezényelt dr: Bort Bele éjjel 4 órakor, mire Mr. Pomján hirtelen abbahagyta a horkolást, és a rá jellemző serénységgel kirohant az alagsor balkonjára. Ekkor ráébredt, hogy alszik. A fáradt olaj lecsapolása után visszatámolygott […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (6)

2018. február 18.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 24, ötödik nap Az ötödik napot az abszolút derültség és röhej jellemezte, miközben megint esett az eső. Kora hajnalban, 10 órakor kezdtünk ébredezni. Tova dél felé indultunk a Popováci barlangba. Természetesen velünk jöttek a barlangászok is. Ez a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (5)

2018. február 17.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Később: A kiküldetését mindenki teljesítette, több-kevesebb sikerrel. Az első és második expedíció a tábortűznél megtalálta egymást. A szesz-beszerzők hosszas menetelés után megérkeztek Jabalcsára. A falu teljesen kihalt volt, még macska sem lapult a falak mentén, s a kutyák, mint […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (4)

2018. február 15.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 23, negyedik nap Miután felfedeztem, hogy dohos-korpás hálószobánk ablakát egy egészséges rúgással ki lehet nyitni, felkeltünk. A nem éppen első osztályú komfort miatt a Túramama másodosztályú megrovásban részesített (én javasoltam neki a kis raktárt!).

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (3)

2018. február 14.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 22, harmadik nap Svejk kelt legkorábban, kb. 5 órakor. Rövidesen vidor fejszecsattogásra és krákogásra ébredtünk, ha tetszett, ha nem! Inkább nem! Mert olyan korán volt még, hogy mindenki szívesen aludt volna egy órát legalább. Így aztán a nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (2)

2018. február 13.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 21, második nap Naná, hogy Resicán külön buszt a kedvünkért nem állítottak be, a benzin-spórlásra hivatkozva, de ezt nem is nagyon erőltettük, csupán a „szívélyes miheztartás végett” megérdeklődtük. De a 11 órakor induló járat szerb (vagy horvát?) sofőrje […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (1)

2018. február 12.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31 között) A csíki Jöjjön velünk túramozgalom keretein belül, minden év nyarán egy több napos túrára került a sor, az ország valamelyik híres turisztikai helyszínére. A 12 napos „Bánáti túra” történéseit nekem kellett megörökítenem a csapat kérésére. Nem tudom, mennyire sikerült […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (16)

2018. február 10.

A következő délelőttön Marin bácsival a Várnai Ulászló parkmúzeumba mentünk, az általuk Vladislavovónak nevezett városnegyedbe. Régen különálló település volt. Ez a Hunyadi János úton található. Nem is sejtettük, hogy I. Ulászló lengyel-magyar királyunkat ennyi évszázad után is ilyen nagy tisztelet övezi. A XV. század közepén, az 1444-ben lezajlott Várnai csata Európa történelmének egyik vesztes csatája, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (15)

2018. február 9.

Várnában a legolcsóbb kemping Galatában volt. Amikor előőrsként körüljártam, nem tetszett, mert nem volt „művészbejárója”, azaz ép volt a drótkerítés, de amúgy is, messze esett a strandtól. Ekkor úgy döntöttünk, direkt a strandra megyünk, ami egy magas partszakasz alatt terült el. Miután lementünk a lépcsősoron, hanyatt vetettük magunkat a meleg homokon, és csak pihentünk, az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (14)

2018. február 8.

A következő napon a szófiaiak kedvenc nemzeti parkját, a Vitosa hegységet látogattuk meg. 1934-ben alapították, s nemcsak Bulgária, de az egész Balkán első nemzeti parkja. Eredeti területe kisebb volt, de ma már az egész hegységet felöleli, egy 266 négyzetkilométeres területen. 19 km hosszú, 17 km széles, és mint egy fal ugrik ki hirtelen a Szófiai-medencéből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: A különös szilveszter

2018. február 7.

A kis virtuális társalgónkba, amit hárman, a barátnőimmel, a lányokkal tartunk fenn pár éve, napi rendszerességgel mindannyian betérünk egy-egy kis időre, hogy szétnézzünk, ki miről értekezett a másikkal, elmondani mindennapi ügyes-bajos dolgainkat, kisebb-nagyobb örömeinket, kikérni a többiek tanácsát vagy véleményét döntéseinkben, egyszóval évtizedekre visszanyúló barátságunkat ápolni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (13)

2018. február 5.

Mindent egybevetve, Szófiát nem tartom látványosan szép városnak, már csak azért sem, mert nincs egy valamire való folyó a közepén, ami minden fővárost megszépít. Másnap belekeveredtünk a bolgár augusztus 23-ba! Mivel az ünnepre való tekintettel egy csomó utcát lezártak, nagyon nehezen jutottunk el az autóbusz állomásig. Végül nem oda mentünk, ahová akartunk, hanem Borovecbe a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Malibu

2018. február 2.

– Tegnap éjszaka egy felhőkarcoló tetején voltam egy tetőterasz bárjában, Los Angelesben, ott készültek ezek a fotók, majd a barátom meglepetés gyanánt elvitt – szintén a belvárosban – pár lépésre onnan egy magyarok által működtetett vendéglőbe, és gulyás levest rendelt nekem, ami isteni volt – mesélem a minap Bartos barátnémnak a napomat, miközben nála hajnal […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (12)

2018. február 1.

Gyönyörű szurdokban, a Sicevo kanyonban vagy Nisáva kliszurában robogott a vonat, amelyhez fogható alig van öreg Európánkban. Falai 300-400 m magasak. A vasút mindenhol legalább 30 méterrel az országút alatt kanyarog. A 11 km hosszúságú szurdok autósztrádáját számtalan alagút teszi változatossá. A kanyon falain szétszórva, mindkét oldalon kb. 30 apró kápolna, kolostor kapaszkodik meg. Érdemes […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (11)

2018. január 31.

Kinéztük az első Titovo Uzsicébe menő autóbuszt, és máris indultunk „minden partizánok legnagyobbikának” szülővárosa felé. Oda is csak azért, mert mihamarabb el akartuk érni a vasutat. A város egyáltalán nem vonzott, és eszünkben sem volt azzal tölteni az időt, hogy a nagyvezér szülőházát keresgéljük.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (10.)

2018. január 30.

Szarajevót, az „ezer mecset városát”- ahogy 1984-ben a Panoráma túrakalauz becézte -, nem így képzeltem el. Bosznia fővárosa egy Brassó nagyságú, végeláthatatlan ipari helység volt, aminek közepén egy nagyon mesterkélt bazárnegyed próbálta felidézni a múltat, de látszott rajta, hogy csak a turistáknak felcicomázott díszlet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (9)

2018. január 29.

Plocéból a további irány a Neretva völgye volt. A folyó itt torkollik az Adriába, széles deltát alkotva. És itt kezdődik a vasútvonal, meg a Szarajevóba vezető országút is. Egyszer, nagyon régen, láttam egy fekete-fehér filmet. A címe: A Neretvai csata.

Tovább | 1 hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (8)

2018. január 28.

A hegytetőn álló mauzóleumnak nem mindennapi a története. II. Petar Njegos (1813 – 1851) nyugszik itt, végakarata szerint, a Lovcsen hegyen. Alig volt 17 éves, amikor hatalomra került, és alig volt 38 éves, amikor eljött számára az elmúlás. Jelentősen kiterjesztette és megerősítette a pénzügyi, oktatási és politikai vezetési rendszert, és megvalósította Montenegro Ausztriától való különválását. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (7)

2018. január 26.

Sándor Mátyás Raguzája, a középkori európai kémhálózat legjelentősebb városa, úgy élt emlékezetemben, mintha minden zegét – zugát ismerném, amiből tényleg volt itt bőven. A 7. századtól létező görög kolónia régi neve, a Ragusium (görög – latin) meredeket, lejtőt jelent. Újabb, szerb neve jelentése tölgyes (dub, tölgy), amit a horvátok is átvettek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (6)

2018. január 25.

Splitből a Neretva torkolatánál elterülő Ploceba (Kardeljevo) autóbuszoztunk az adriai magisztrálén. Csomagjainkat a megőrzőben hagytuk, csak a legszükségesebb holmit vittük magunkkal. Megelégedéssel konstatáltuk, hogy a buszállomás mellett hatalmas park terül el, s csak azon túl kezdődik a kikötő.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (5)

2018. január 23.

Visszakanyarodtunk a tengerek királynőjéhez, a kék minden árnyalatát magára öltő Adriához. Hiszen úgy változtatja színét, mintha minden órában más-más ruhába öltözne. Egész éjjel utaztunk a kényelmes Volvo buszon (addig ilyent nem láttam) ahol hátrahajtottuk székeinket s még a televízió éjjeli műsora sem érdekelt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (4)

2018. január 22.

Zakatolt a kis hegyi vonat szurdokok tetején, szurdokok alján, hegyoldalakban, hegytetőkön, alagutakon keresztül a csillogó holdfényben. Alig volt rajtunk kívül valaki a vagonokban. Megkértük a kalauzt, Vrhovinében tegyen le. Egész éjjel aludtunk, de reggelre igen csípős lett a levegő. Ragyogó napsütésben szálltunk le a kis állomáson, s a pénztárostól megkérdeztük, mikor indul autóbusz a Plitvicei […]

Tovább | Nincs hozzászólás »