‘Esszé’

 

Ágoston Hugó: Egy asszimiláns feljegyzései

2017. október 21.

Rövidesen megjelenik egy rendkívül érdekes könyv egy felkavaró témáról. Székely Ervin legújabb regénye az erdélyi magyarok identitásproblémáiról szól. Alapvonásaiban róla magáról, a szerzőről, de sok szempontból mindazokról, akik a romániai diktatúra körülményei között szembesültek az asszimiláció „gyakorlati” és tudati, lelkiismereti problémáival, de szembesülnek ma is, a megváltozott körülmények között. Ami nem azt jelenti, hogy egyformák […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Egy család vagyunk

2017. október 20.

Egészen fiatal voltam még, mikor kaptam ajándékba egy csodaszép fotóalbumot. Amerikában élő, híres, koreai származású fotóművész képei voltak benne, a címe az volt, hogy „We are one family”. Gyönyörű képeket láttam a könyvben emberekről, mosolyokról, gesztusokról, az életünk egyetlen fontos dolgáról, a kedvességről. Valamiért megragadt bennem az album képeinek lenyomata, pedig akkor még nem biztos, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Tüzek és szobrok*

2017. október 18.

(Elhangzott Ferencz Imre Félbemaradt tüzek című, legújabb verskötetének csíkszeredai bemutatóján, 2017. október 12-én) Ferencz Imre ma kettős minőségében van közöttünk: mint költő és mint szobrász. Költőként Félbemaradt tüzek című kötetében összegyűjtötte legújabb verseit, szobrászként pedig megfaragta azokat a szobrokat, amelyeknek alapanyaga a meg sem gyújtott tűznek köszönhetően jelenthették idővel dacoló menedékét a tartalomnak és a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Szolgáltatási paradicsom

2017. október 18.

Tulajdonképp nekem természetes ami itt van, hiszen megszoktam, és a jót bizony nagyon könnyű megszokni. Ugyanakkor párhuzamosan élek a német/holland határvidéken is, ahol a koreai tapasztalataim száznyolcvan fokos ellentétét vagyok kénytelen elviselni. Magyarországra annyira nem emlékszem szörnyen, ott mindig voltak ismerősök és kiskapuk, többnyire, ha fifikásan is, de megoldottuk a bürokráciát és az egyéb szolgáltatásokat […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Oláh István: Vai, Doamne!…

2017. október 17.

Nem szeretem, egyenesen utálom az így kezdődő vádbeszédeket: egy kenyeret akartam venni. S a folytatás az, hogy nem adtak, mert nem magyarul kértem. Ezzel az érveléssel mindkét történelmi fejedelemségből, Moldvából és Havasalföldről érkezőknél is találkozunk, az erdélyi románoknál kevésbé, mert hol békésen, ritkábban akár nagyobb konfliktusokkal,de mindmáig tény az együttélés.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Zene a szoborparkban

2017. október 15.

Kétség nem fér hozzá, a művészettörténészek egybehangzó megállapítása, hogy az 1937-ben Homoródszentmártonban született és 1995-ben Párizsban elhunyt Román Viktor a legnevesebb erdélyi magyar szobrász, akit sokkal jobban ismernek külföldön, mint hazájában, hiszen alkotásai a francia fővárosban és nagyvárosokban ugyanúgy jelen vannak, mint Svájcban, Olaszországban vagy éppen Angliában.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Angol és autóvezetés

2017. október 13.

Nos, ez a címben szereplő két dolog, ámbár nincs összefüggésben egymással, egészen komolyan képes a koreaiak mindennapi életét megnehezíteni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Átlagemberek

2017. október 12.

Vannak színészek, akik kicsit hasonló utat járnak be, mint Karinthy híres hegedűse. Kúsznak felfelé, hosszú éveken át a trapézon, aztán a cirkusz magasában egyszer csak előhúzzák a hangszerüket, amit ott rejtegetnek a ruhájuk alatt, és eljátsszák azt az egyetlen dallamot, amire egész életükben készültek. Általában már deres hajjal, hiszen sokáig tart olyan magasba jutni, aztán […]

Tovább | 5 hozzászólás »

Nászta Katalin: Gondolatdepó

2017. október 12.

/avagy az agy polcain keresgélés közben/ 1. • Végül is az van, amit kitalálok. Ha nem mondja ki, vagy el, kigondolom. Úgyis mindig az történik, amit kigondolok. Vagy sikerül, vagy nem. Vagy bejön, vagy nem. Örülhetek, vagy bosszankodhatom. De ha az igazságot nem ismerem, mert nem osztják meg velem, akkor csak a találgatás marad.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Hagyományok és ami már nincs mögöttük

2017. október 11.

Koreában számos szokás él, aminek az eredeti jelentésével már az én korosztályom sincs tisztában, de azért tartják, mert így látták a szüleiktől, illetve más hagyományok nyugati elemekbe öltöztek, és egy egészen sajátos kulturális ötvözetet alkotnak a jelen Koreájában.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: “Mindegyik nemzet meg akarta mutatni az itt élőknek, hogy mire képes”

2017. október 10.

Ma délelőtt /október 6-án/, amikor ezeket a sorokat megfogalmaztam, nagyon törtem a fejem, hogy az idén 91 éves Kallós Zoltánnal mikor is találkoztam utoljára. Majd felderengett néhány kép, amint a nyárádmenti Jobbágytelkén kiszáll az autóból, nyilvánvalóan valamelyik mezőségi falura utaló, kék zsinór díszítésű, fekete ruhájában, amelyet ha néprajzkutató lennék, azonnal fel kellene ismernem, vállán pedig […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Klein Ármin

2017. október 10.

Hegyi beszéd a vendégjogról Szaladni kell a garázsboltba, ejsze nem zárt még. Klein Ármin három szem cukorkával meglopta magát. Arra vigyáz, nehogy piros-fehér-zöldet tüntessen el öreg lóéhoz hasonló pofájában, „ mert ezzel is fogy a nemzet.” K. Á. jobbján két ementáli, balján egy láda szederíz. Zárni készül. Egy gyerek bevágtat, bor kell, mégpedig három liter.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: A nép szabadsága

2017. október 6.

Vasárnap, október nyolcadikán lesz egy éve, hogy felszámolták, megszüntették a legrangosabb, külföldön is legismertebb magyar napilapot, a budapesti Népszabadságot. Hetek óta készülök a szomorú évfordulóra, töröm a fejem, miként mutassam be, hogy milyen fontos kulturális és közéleti fórumtól, demokratikus értéktől fosztottak meg bennünket, magyarokat…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Pokoli különkiadás

2017. október 4.

Ma már nem is nagyon érthető, miképpen hagyhatták, hogy Bajor paródiákat közöljön, vagy hogy egyáltalán írjon. Hamvas Bélától is tudjuk, a mindenkori hatalom legfőbb ellensége a bolond, aki valamiképpen kívül van a hatalmasok ellenőrizte rendszeren, s így ki tudja nevetni őket.

Tovább | 1 hozzászólás »

Oláh István: Endre-nap volt éppen…

2017. október 3.

Az Udvarhelyi Híradó tavaly július 15–17-i számában egy több mint érdekes spontán összefüggés jelent meg. Endre-nap volt éppen, a szófejtő szerint ez egy német-szláv-magyar eredetű név, és a latin Endreas, a német Endres, Enders névformából származik. Ugyanazon az újságoldalon, de egy másik rovatban olvastam, mi történt aznap fél- avagy régmúltunkban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Ha egy koreai zavarba jön

2017. szeptember 29.

Azóta már én is tapétázok és designt választok, a főnökasszony a visszajelzések alapján egyre jobban bízik bennem. Tele a testem ismeretlen eredetű kék, zöld foltokkal, nyilván munka közben szedem őket össze, de nem is emlékszem, csak a zuhany alatt szoktam rájuk találni esténként.

Tovább | Nincs hozzászólás »

175 éve született a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem névadója: Szentgyörgyi István

2017. szeptember 29.

Ha az ember színészetre adja a fejét, valljuk be, nem a színháztörténelem nagyságai miatt teszi. Jórészt nem is hallott róluk, meg különben is, a saját életét, idejét szeretné úgy élni, ahogyan ma lehet. Én is így voltam ezzel, és bevallom, sokáig így is maradtam. Lassan jutottam el odáig, hogy a színésztársadalom kiválóságaival foglalkozzam.

Tovább | 2 hozzászólás »

Bajor Andor: Mélyen tisztelt Óesztendő!

2017. szeptember 28.

Miután a babonákat nagyjából leküzdöttük, még megmaradt egy belőlük. Nevezetesen az, hogy az óesztendőt el kell búcsúztatni, különben utólag bajt csinál; talán a sötét utcán megharapja az embert.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Jorgi

2017. szeptember 27.

Hogy aludtál az éjszaka, Jorgi? Egyáltalán aludtál? Aki ilyesmiket kérdez, rendszerint jópofa, de közhelyes sztereotípiákhoz szokott. Ám most nem róla, hanem Jorgiról, akit Jorgónak mondanak olykor, és aki Jorge lenne, ha spanyol lenne. Ebből a hogy aludtál és egyáltalán aludtálból is ki lehet hámozni valamit, csak körül kell nézni a kérdés színhelyén.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Tapétázni még nem tudok

2017. szeptember 27.

Amiről ebben a részben írok, az nekem is új tapasztalat Koreában. Eleddig a mi családunk vállalkozókból állt, beleértve a férjem és engem is. Ez annyit jelent, hogy nincs főnök, nincs szabadidő, huszonnégy órás a munkaidő és este az ágyban is az üzleti dolgokat beszéltük meg. Cserébe van rengeteg felelősség, stressz és kiszámíthatatlan anyagiak.

Tovább | 5 hozzászólás »

Doszlop Lídia: Chagallt megidézendő…

2017. szeptember 24.

Későre veszem észre, hisz szerényen „meghúzódik” a műterem egyik sarkában. Döbbenet, a szó legpozitívabb értelmében, hiszen ez… Chagall – asszociálom, gondolatban. Chagall-i oldott, stílus! -’ Alant mélységek, emberi gyarlóságok hínárjai megpróbálnak visszarántani, nem hagyhatom helyem.

Tovább | 1 hozzászólás »

Szemlér Ferenc: Brassó

2017. szeptember 24.

8. AMI NINCS ÉS AMI VAN A szászok és mindig csak a szászok! Ők adnak példát nekünk mindarra, amit már eddig megcsináltunk, vagy meg kellene csinálnunk. Vádoljuk őket hidegséggel, vagy távolítson el tőlük józan, pénzügyi gondolkozásuk, de el kell ismernünk azt, hogy a pénzügyek mellett megadják a szellemnek is azt, ami a szellemé. Máskülönben nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi N. József: Szárnyaló költészet

2017. szeptember 24.

Mindenki tudja – leginkább a nem igazi költők, a rossz fűzfapoéták – , hogy verset írni a legegyszerűbb: kell egy múzsa, aki homlokon csókol, meg egy szárnyas paci, amelyre föl lehet pattanni, s máris az Olümposzon vagyunk (ld. még: csúcsra járatás). Rükvercben elmondva az egészet: ha nincs szárnyas paripánk, se frontofil múzsánk – ne is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szemlér Ferenc: Brassó

2017. szeptember 23.

7. ALMA MATER Ó fiatalság, te vagy Brassó dísze és reménysége! Talán azért, mert oly diadalmas az ellentét a mohos falak és saját lobogó élniakarásod között. A város is szeret, hiszen egyik hegyét rólad nevezte el, azokról a szász diákokról, akik évenként egyszer tanáraikkal együtt felkeresték a Keresztényhavas merev bérceit s melyet azóta a brassói […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Sose halunk meg

2017. szeptember 22.

Mint azt már oly sokszor leírtam, a koreaiak nagyon is tisztában vannak az élet mulandó voltával, és azzal is, hogy minden egy körforgás része, élünk, meghalunk, újra születünk, meghalunk, bár mindig más a díszlet és a mellékszereplők is, de még mi magunk is csak következményei vagyunk előző életünk énjének, amolyan függőségi viszonyban vagyunk azzal, de […]

Tovább | 2 hozzászólás »