‘Esszé’

 

Amikor Angela Davis beszél

2018. szeptember 18.

Tizennyolc éves korától kommunista párttag, 1967-től a Fekete Párducok önvédelmi mozgalmának résztvevője, hangja, nyilvános megjelenítője, a fennálló hatalmi elit elvetemült kritikusa. Militáns osztályharcosként, az 1965 februárjában meggyilkolt Malcolm X és a ’68 április negyedikén meggyilkolt Martin Luther King küzdelmének folytatója, minden háborús mocsokság, faji elnyomás, uralgó undormányosság elemi kritikusa, Herbert Marcuse tanítványa, egész életében fáradhatatlan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

MEK-újdonságok: B. Tomos Hajnal – Nászta Katalin Van ilyen? (Szellemi négykezes)

2018. szeptember 17.

A napokban rendhagyó képeskönyv került föl a Magyar Elektronikus Könyvtár virtuális polcára, Van ilyen? címmel; B. Tomos Hajnal rövid prózáihoz (jó részük korábban megjelent a Káfé oldalain is)  Nászta Katalin készített illusztrációkat. A kötethez a szerkesztő Cseke Gábor, illetve az illusztrátor Nászta Katalin írt bevezető sorokat.

Tovább | 2 hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (27)

2018. szeptember 17.

1987. június 21. Lüktető fejfájás. Beszedtem ellene az orvosságot, de orvosságtól éppen olyan kevéssé tudok írni, mint fejfájástól. Itt fekszik mellettem a tegnap említett notesz a konyhaasztalon, tízezer bejegyzéssel. Aforizmák, gondolatok, kommentárok, történetek. Hadd idézzek belőlük.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Murádin László: Nyelvművelés (2)

2018. szeptember 17.

Farkas Ki tudja, volt-e, s mi lehetett a neve annak a félve tisztelt és rettegett állatnak, vérengző vadnak, melyet ma leginkább farkasként szoktunk emlegetni? Ha volt is, e név a régmúlt századok homályába merült, mert a farkasnak, mint totemállatnak (vallásos tiszteletben részesített állatnak) a neve tilalom alá esett, tilos volt nevén nevezni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Murádin László: Nyelvművelés (1)

2018. szeptember 16.

Énekkar, kórus, dalárda  Egy nyugdíjas olvasóm azt írja levelében, hogy ő még hajdan dalárdában énekelt, de ez a szó mintha kiment volna a divatból. Naponta olvas műkedvelő énekkarok, kórusok szerepléséről, vetélkedőjéről. „Épp úgy énekelnek, szerepelnek – írja -, mint mi a dalárdában. «Dalárda» mégsincs, nem kár a dalárda szóért?”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: A szép gyógyszerésznők

2018. szeptember 15.

Manapság ugyancsak gyakran beszélünk arról, hogy kifordult a sarkából a hagyományos világ. Számítógépek, mobiltelefonok, az újságok alkonya és a közösségi oldalak tündöklése a maguk azonnali híreivel és álhíreivel, gyors és gyakori utazások földünk egyik sarkából a másikba, szakmák tűnnek el és új foglalkozások jelennek meg, ha nincs munkaerő a gyárakban, akkor majd jönnek a robotok, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: A hiány dala

2018. szeptember 15.

Isten szomorúan ül a mennyben. Rám vár, meg rád. Mellette Fia könnytelen imákkal, mintha benne ülne, kéri. Értem, érted. Nem boldogtalan, csak az idők vége előtti fájdalmak hullámzanak. A teremtés készül újra. Gyenge hasonlat, de hogy értsük, a régi golyót újra gyúrva, betölt Önmagával mindeneket.

Tovább | 2 hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (26)

2018. szeptember 14.

1987. június 20. Ma reggel, miközben nesztelenül sétáltam a moha szőnyegén és a lehullott levelek közt az erdőben, akár egy indián vadászember, néhány tűrhető sor jutott eszembe készülő versemből. Haza kellett sietnem, mert vállamra akasztott tarsolyomban sok minden volt velem – nitroglicerin, pénz, három töltőtoll –, csak éppen jegyzetfüzetem hiányzott és féltem, elfelejtem a sorokat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az asszony nem ember?

2018. szeptember 14.

„Murádin László élete és szakmai pályája talán leginkább abban kivételes – olvassuk a magvas értékelést –, hogy a 20. század történelmi terelőfalai és akadályai ellenére szívósan haladt és megmaradt, megmaradhatott a maga által választott úton. Az pedig a sors és a történelem elégtétele, hogy a nagy munkái úgy valósultak meg az elmúlt negyedszázadban, ahogy korábban […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Oláh István: A székelyudvarhelyi kódex

2018. szeptember 13.

A fiatal lány a klastrom cellájából nem láthatta a tornyot, amit Hunyadi János, a törökverő építtetett csaknem nyolcvan évvel korábban. Ez a torony még sokáig állni fog még azután is, hogy az oszmán porba gázolja a sereget, a királyt, az országot. Kis idő múlva a kertben látni, kezében egy imakönyvnél nem nagyobb, de vastagabb könyvecske. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (25)

2018. szeptember 11.

1987. június 19. (II) Great Moments in Photo Journalism (A hírlapi fényképezés nagy pillanatai) – ez a könyv kellemetlenül hivalgó címe. Az Egyesült Államokban jelent meg és fényképeket közöl az utóbbi évtizedek leghíresebb csatáiról, gyilkosságairól, forradalmairól. Most láttam először a magyar forradalomról készült nyugati fényképeket. Reszkettem a haragtól és szégyentől.

Tovább | Nincs hozzászólás »

A demokrácia valós eredete*

2018. szeptember 11.

Az iskolában nekünk úgy tanították, hogy a demokrácia bölcsője Görögország. Egyesek ezt kétségbe vonják és arra esküsznek, hogy az alábbi történetben rejlik a demokrácia alapja. Függetlenül attól, hogy mi a történelmi igazság, az alábbi történetből sok, ma is alkalmazható, tanulságot vonhatunk le.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (24)

2018. szeptember 9.

1987. június 19. (I) Vancouvert hívtam fel a vegyeskereskedés előtti telefonfülkéből ma délelőtt és hangokat, csengést, recsegés-ropogást hallottam a kagylóban. Egész életemen át, valahányszor csak telefont használtam, azon járt a fejem: lehallgatják-e ezt a beszélgetésemet, vagy sem? Egy éjszaka, 1956 augusztusában Pálóczi-Horváth György barátom hívott fel: „Jó meg rossz hírem van számodra, Gyurka.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az új nemzedék fiataljai…(nem mind ilyenek)

2018. szeptember 9.

A fiatalok. Az új nemzedék. Ők szeretik Romániát. Ők elutasítják a korrupciót. Ők megváltoztatják Romániát. Őket nem lehet manipulálni. Ők tanultak. Ők tanulnak. Ők nem parasztok.

Tovább | 4 hozzászólás »

Cseke Péter: Zarándokutak a Fekete kolostorhoz (2)

2018. szeptember 7.

2. 3. Jeney Éva Lőrinczi nemegyszer hangsúlyozta: nem akarja kisajátítani a Kuncz-kutatást, bőven jut elvégeznivalójuk másoknak is. Halála után derült ki, hogy reálisan mérte fel a helyzetet. Jeney Éva az első világháború kitörésének századik évfordulója közeledtével indult útnak emlékezethelyeket fölkeresni, föltáratlan forrásokat föltérképezni, dokumentumokat gyűjteni. A Klebelsberg Kunó Alapítvány ösztöndíjasának egyik célja Noirmoutier és Ile […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (23)

2018. szeptember 7.

1987. június 15. Mintegy mérföldnyire kunyhómtól kicsiny, mézeskalácsszerű mesebeli ház áll. Fiatal pár lakik benne, aranyhajú kislányukkal. A házat maguk építették óriási, mohos tölgyfa aljában. A ház déli oldalán szépen ápolt virágágy, inkább virágmező, nagy kert, kis somfa. A fiatalokat hippiknek is nevezhetném, de hozzá kell tennem, hogy a hippik újabb, javított és kifinomult változatát […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Ecce homo

2018. szeptember 7.

Hallottam egy történetet, elmondom, hátha érdekel valakit. Egy égszínkék szemű öregemberről szól, aki korábbi életére nem emlékezett. * A történet idején az öreg egy lécekből, bádogból és kartonból összetákolt kalyibában lakott, a nagyváros legszélén. Amikor még jobb erőben volt, megpróbálta szolgálatait felajánlani csapszékekben, raktárakban, üzletekben, de ahogy gyengült, ruhája rongyolódott, büdösödött, lemondott róla, hogy munkát […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Péter: Zarándokutak a Fekete kolostorhoz (1)

2018. szeptember 6.

avagy egy remekmű kultúr-diplomáciai szolgálata 1. Kuncz Aladár „jelenidejűsége” Előadásomra készülve látómezőmbe került Józsa Mártának, az EX Symposion szerkesztőjének öt évvel ezelőtti olvasónaplója, amelynek végkicsengése: a második világháború narratívája „máig felülírja, relativizálja és elfeledteti az első szenvedéstörténetét, okait, következményét, tanulságait”.1 Megkerülhetetlen nézőpont ez kétségtelenül, ajánlatos végiggondolnunk, nehogy a feledés homályába kerüljenek olyan remekművek, mint például […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Játszmáink (8)

2018. szeptember 6.

Középső Középső Apával maradt. Apa ellátásra szorul. Középső játékszabályai érvényesülnek. Középső nem beszél problémáiról, pedig vannak. Ő úgy tanult meg játszani, hogy saját gondjait elrejti, közben testvéreit kritizálja, bíráskodik, ítélkezik felettük. Ezzel bebizonyítja magának, hogy ő helyesen cselekszik, ez az ő önámítása, önigazolása. A Játékosok nem egyenlő ellenfelek, inkább fölé-, és alárendeltek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Játszmáink (7)

2018. szeptember 5.

Kicsi Kicsi próbál új kapcsolatot kialakítani, persze, nincs tudatában, hogy ő társfüggő. Sajnos, minden próbálkozása kudarcba fúl. Úgy tesz, mintha élvezné a játékot, de valójában érzi, hogy ez nem az ő játéka. Új ismeretség, alkalmi kapcsolat – titokban, hogy Apa meg ne tudja. Kicsi Lány tolerálja. Mit tehetne? Ő védtelen, kiszolgáltatott, semmit nem tehet Kicsi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Merény-regény, kételyekkel és álomtalansággal

2018. szeptember 4.

Olvasótünet, vagy kornapló …de akár olvasónapló is lehet, amely mintha kortünetre vallana… Három kötetről kéne szóljak, melyek összerakhatatlanok ekképpen, egybehangzanak mégis. Más tájak, más kultúrák, más-más korszakok, eltérő problematikák, semmiben sem rímelő kulcsszavak. Regény-esendőség, könyv-véletlen talán, így esett: egyik könyvtári, de nem pont az, hanem a mellette álló kötet…, a másik régről megmaradt recenziós példány, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (22)

2018. szeptember 4.

1987. június 13. Tegnap későn este szél támadt, mikor lefeküdtem és kegyetlenül sivított kunyhóm hol egyik, hol másik, hol mindkét oldalán. Rágöngyöltem fülemre a párnát és rögtön elaludtam. Később azt álmodtam, hogy kísértetek járnak a padláson. Nem hiszek kísértetekben és a házacskának nincs padlása. Lapos tetején mókusok szaladgálnak kora reggel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kisebbségi sport

2018. szeptember 4.

Nemzetiségi alapon törtek derékba ígéretes sportpályafutások, ékezeteken, „kimondhatatlan és leírhatatlan” neveken múlhatott, hogy kit válogatnak be az olimpiai küldöttségbe – mesélték évekkel ezelőtt Kolozsvár ma is élő magyar olimpikonjai. Ezek voltak a 70-es, 80-as évek. A kettős mérce alkalmazása nemcsak hogy bevett módszer volt, de a rendszernek lepleznie sem kellett. Persze ez nem volt törvényszerű.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nyárvégi olvasmány – Italo Calvino: Monte Cristo grófja (9)

2018. szeptember 3.

Folytatjuk hát a győzködést a várral; Faria úgy, hogy kitapogatja a falak gyengéit, s újra meg újra ellenállásba ütközik, én pedig úgy, hogy elgondolkozva az ő sikertelen kísérletein, új meg új falak feltételezésével egészítem ki erőd-elképzelésem tervrajzát. Ha sikerül gondolatban fölépítenem egy erődöt, melyből lehetetlen megszökni, ez a képzeletbeli erőd vagy ugyanolyan lesz, mint az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Játszmáink (6)

2018. szeptember 3.

Középső Középső karriert futott be. Középső haladt. Férje és ő egy malomra hajtották a vizet. Középső hallgatott, nem fecsegett semmilyen dolgáról. Középső álruhába bújt, felvett egy maszkot. Nem akart őszinte lenni, nem is tudott. A felmerülő feszültségeket megoldotta ajtón belül, nem szivárgott ki semmi a kapcsolatukból. Nem töltött időt sem Naggyal, sem Kicsivel, nem beszélgettek, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »