‘Esszé’

 

“Bandi” – 2

2017. június 28.

Gergely Tamás: Az én Koreám – 2017. június Eleddig dokumentumokat olvastam az észak-koreai helyzetről, mert azok voltak hozzáférhetők, de az emberek lelkéhez nem, vagy nehezen vagy alig jutottunk el. Emlékszem egy idegenvezető Kimre, aki az érzéseivel küzd a csoporttól való elválástól, szeme beszél, de különben nagyon fegyelmezett, csak sejtjük, hogy legszívesebben a csoporttal menne, ha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: A könyv

2017. június 28.

Ma már úgy vagyok vele, hogy minden könyvet szeretek, amit elejétől a végéig elolvasok. Sok-sok éve ugyanis már nem olvasok el minden könyvet, és pláne nem olvasom el valamennyit elejétől a végéig.

Tovább | 2 hozzászólás »

Demény Péter: Mivel köt össze a kaputelefon?

2017. június 28.

A magyar és a román párhuzamos valóságról Sokan azt mondják, az RMDSZ nem jókor próbált alkudni a múlt héten. Én viszont azt mondom, teljesen mindegy, hogy mikor próbált volna alkudni, mert azok a nacionalista reakciók, melyek kilövelltek, bármelyik pillanatban éppen így kilövelltek volna. Mégpedig szerintem azért, mert mindig csak horizontálisan gondolkodunk, vertikálisan soha. Illetve mindig […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Kdráma, Kpop és a rögös valóság

2017. június 28.

Korea egy ország, pont, mint bármely másik. Vannak benne jó dolgok és jó emberek, a másik oldalon pedig ennek az ellentéte is megtalálható.

Tovább | Nincs hozzászólás »

“Bandi” – 1

2017. június 26.

Gergely Tamás: Az én Koreám – 2017. június Hogy igazi szépirodalmat is írnak, arról idáig talán egyszer olvastam, méghozzá olyan megközelítésben, hogy valaki észak-koreai író csak a múltról hajlandó írni, a jelenről, ahogy elvárnák tőle, nem. Nevet sem tudok, ki lenne a szerző, mindenesetre elcsodálkoztam, hogy ilyesmi lehetséges.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tíz éves nekrológ

2017. június 26.

/Cseke Gábor: Kő a boltozatban/ 2007 júniusában, a Hargita Népében az akábbi cikkben búcsúztam el – személyes jó ismerősként, küzdelmeinek tanújaként – Domokos Gézától, az RMDSZ alapító elnökétől, a Kriterion egykori igazgatójától. Ma délelőtt újraolvastam a szöveget és úgy találtam, hogy a tíz évvel ezelőtti szavak nemhogy megkoptak volna, de ma is maradéktalanul érvényesek.

Tovább | 1 hozzászólás »

Székedi Ferenc: Tíz éve hunyt el Domokos Géza

2017. június 26.

Aki nem tudja, hol keresse, a zágoni temetőben nem könnyen találja mega sírját. Semmifele hivalkodás, egybeolvad az egykori falustársai emlékezetével. Sírkövének jobb felső sarkában, a név és az évszámok után azonban ott egy kis szerény jelkép, amelyet mi romániai magyarok, a digitáliskor előtti olvasók nagyon is jól ismerünk: a Kríterion-embléma, a könyvet formázó Pegazus alakja. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (19): Márai Sándor

2017. június 25.

Gyorsfénykép A búcsúsokkal, akiknek örömére minden évben felütik sátraikat a városban a vásárosok, egyidejűleg érkeznek a gyorsfényképészek, a fekete kendővel, a kerekes lábakon mozgó, ócska és tekintélyes terjedelmű, pókhasú masinával, a pálmával, melyhez hozzá lehet dűlni, a kasírozott autóval, melybe be lehet ülni, a múlt századbeli szalonbútorzattal, melyen helyet lehet foglalni és igényükkel, mely nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Kénkőszag

2017. június 24.

Megfakult, régebbi cédula került a kezembe. Szokásomtól eltérően elfelejtettem lejegyezni forrását. Megállapításait most mérhetem föl igazán. Amit Ceauşescu gyakorolt Elenájával, azt ma már százezrek akarják: mindent maguknak! Lám csak, kiáltanék fel, de inkább legyintek: a társadalom anyagi süllyedése, erkölcsi züllése folyamatosan mélyült.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Koreai jósda

2017. június 23.

Ismét éjjel van, éjfél is jóval elmúlt már. Kiérdemelt magányom ideje ez, ma is tettem a tőlem telhetőt. Azon gondolkoztam, mennyi mindent mesélhetnék, s vajon a hosszú és részletes beszámolókból mit olvasna ki bárki, aki az én nyelvemen ért.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Ez olyan világ, ahol minden megeshet: az illatnak cseppje is lehet

2017. június 23.

És van is! Fifi-vel belépünk abba az elrejtett világba, aminek a felszínén legalább olyan otrombán viselkedünk, mint elefánt a porcelánboltban. Itt a szemnek láthatatlan, fülnek hallhatatlan, prózaiak számára felfoghatatlan tüneményes kertben a Vörös Áfonya illata, annak is egy cseppje szíveskedik megosztani velünk egy közönséges napját. Kiérdemelhetetlen megtiszteltetés ér bennünket. Beleámulhatunk, miután lecseréltük a régi ékszíjat […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Bölöni Domokos: Szomorú ürességek

2017. június 21.

Vizsgázunk, ha tetszik, ha nem. Nekem speciel kész utálat. Azt hiszem, a „tudás” 99, 99 százalékát mára elfeledtem. Csak haszonélvezője vagyok a tudománynak, nem pedig továbbalkotója. Hát el tudnám magyarázni az unokámnak a telefon működési elvét? A rádióét? A televízióét? A számítógépét?

Tovább | 1 hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Határon túl és innen

2017. június 21.

A romániai magyar sajtó ellenzéki részének ellehetetlenítése kapcsán merengtem egy keveset. Nagy rálátásom ugyan nincs a dologra, de az igaz, hogy személyes jó barátnőm férje erdélyi magyar, az is, hogy koreai férjem legjobb barátja is az, akitől nem kevés alkoholbevitel mellett sajátította el anno a magyar nyelv alapjait, jobban, mint bárki, bármelyik iskolában.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Beszéljünk a fociról

2017. június 19.

Jó nyári téma a fociról beszélni, és eleget tesz annak az alternatív lehetőségnek is, amit ez a sport olyankor nyújt, amikor „másról” akarunk beszélni, mert fontosabb, kényesebb ügyekről nem tanácsos.

Tovább | 2 hozzászólás »

1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (102)

2017. június 17.

Dávid Gyula: 1956 és az erdélyi fiatalok (4) 1956 hatása a munkás- és parasztifjúság körében Erről tulajdonképpen már az előzőkben is lehetett volna beszélni, hiszen például az EMISZ, a Fekete Kéz vagy a Török József-csoport fiataljainak számottevő része a munkás- és parasztfiatalságból került ki. Mégis külön kell róla szólnunk – ha röviden is. Az ő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dsida Jenő: Bolondsapka

2017. június 16.

Az élet apró csalódások szakadatlan láncolata. Rövid nadrágos kisfiú voltam, s már megtanultam, hogy mi a csalódás. Karácsonyra May Károlyt hozott az angyal, holott én A Pál utcai fiúkat vártam. A költőket hatalmasoknak képzeltem, szépséges arccal, babérkoszorúval, hullámos fürtökkel, és az első eleven „költő”, akivel megismerkedtem a vidéki kisvárosban, kopasz volt és pocakos. Egyszer csillogott […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (101)

2017. június 16.

Dávid Gyula: 1956 és az erdélyi fiatalok (3) A forradalom hatása a magyar középiskolás diákságban Az erdélyi magyar ifjúság tizenéves rétegében az együttérzés kinyilvánításának kalandos formái is születtek: kis csoportok vágtak neki – a baróti kisdiákokhoz hasonlóan – a zöldhatárnak, „segíteni a forradalmat”, falfirkák és szórólapok tűntek fel az iskolákban és azok környékén, a világháborúból […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Mandarin

2017. június 16.

Jött a mandarinos autó az apartman elé. Fogtam tízezer wont és kiszaladtam venni egy zsákkal. A ritka alkalmak egyike, amikor készpénzt használhatok. Valódi jejui mandarint szállítanak télen a félszigetre, nagyon finom, édes, magja sincs. Már válogattam a kisteherautó platójáról, mikor utánam jött a férjem.

Tovább | 1 hozzászólás »

1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (100)

2017. június 15.

Dávid Gyula: 1956 és az erdélyi fiatalok (2) 1956 és az egyetemi ifjúság Az 1956-os év a romániai magyar felsőfokú oktatást a leépítés folyamatában találta. Felülről jött adminisztratív intézkedésekkel változtatgatták többször is fennállásának első tíz évében a Bolyai Tudományegyetem struktúráját, oktatási rendjét, cserélgették tanszemélyzetét, a párt- és államvezetés rendeletei alapján formálták vagy szüntették meg az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (99)

2017. június 14.

Dávid Gyula: 1956 és az erdélyi fiatalok (1) Bizonyára a közhelyek közé tartozik az a megállapítás, hogy minden forradalomban meghatározó szerepet játszik a fiatalság. Koránál fogva hamarabb és teljesebb átéléssel vállal fel – a forradalmakban mindig nagy szerepet játszó – nemes  eszméket, könnyebben teszi túl magát a kockázattal járó félelmeken, s kevésbé tartják fogva olyan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Nyár

2017. június 14.

A legkegyetlenebb évszak. Júniusban még magas az ég és olyan kék, amilyenre valóban csak a rajta átvonuló hófehér bárányfelhők tarthatnak igényt. Ragyog a nap, tele a tengerpartok és a vízi élményparkok emberrel, akik fényvédő krémekkel, napernyőkkel, kar és homlokvédőkkel, kendőkkel és pólóban fürdéssel védekeznek a lebarnulás ellen. Abban a kultúrkörben bronzbarnának lenni nem az egészség, […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Kockaüveg

2017. június 9.

Egészen picike koromban, még a balatoni évek előtt, a szüleimmel Budapesten éltem. Azt mesélték, az esküvőjük napján főtt kolbász volt az ünnepi ebéd, de a tányérokat és az evőeszközt a szomszéd adta kölcsön.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet

2017. június 8.

Olyan jól tájékozódtam mostanáig. Tudtam, kik azok, akik otthon, Erdélyben, kik azok, akik itt fontosak nekem, kik hova tartoznak és bennem milyen súllyal esnek latba. De most összezavarodtam. Mikor otthagytam azt a világot, egy korszak is lezárult. Akik ott maradtak is megváltoztak. Az én vélekedésem azonban róluk még ma is azon alapul, amit akkor otthagytam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Honvágy 

2017. június 7.

Lassan illendő lenne éreznem.   itt lenne az ideje, hogy magam elé képzeljem a Lágymányosi hidat vagy a Petőfit, ha még egyáltalán úgy hívják őket, és a budai alsó rakpartot, amint a reptérről hazafele autózom.

Tovább | 4 hozzászólás »

Bölöni Domokos: Bilánc, bilánc

2017. június 6.

Mindannyian tudjuk, hogy az ember nem szeret dolgozni. De amikor kénytelen nem dolgozni, akkor is bekövetkezhet az állapot, amit a népi bölcsesség így fejez ki: a kutya akkor vész meg, mikor a legjobban megy a dolga. Hát hogyne veszne meg a szegény tömbházlakó troglodita, akit hivatalosan foszt meg a piacgarázdálkodás átmeneti szakasza (ez a definiálhatatlan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »