‘Esszé’

 

Gizi jött s ment… (1)

2017. december 16.

Hervay Gizella az Ifjúmunkásnál (1968–1971) Egyik nap azzal nyitott be a titkárnő, hogy Hervay Gizella szeretne velem beszélni. A tekintélyesre méretezett íróasztal mögött, szinte-szinte elveszve, cigarettára gyújtva töprengtem: mit akarhat tőlem a verseiből már ismert Költőnő? Hamarosan elmondta: szeretne hozzánk kerülni. Állandó alkalmazottként.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Némi zaklatás

2017. december 15.

Az utóbbi időben szerte a világon a legfontosabb hírek, tudósítások között szerepelnek azok, amelyek szexuális zaklatásokról számolnak be. Ennek egyszerre oka és következménye, hogy egyre több esetre derül fény.

Tovább | 3 hozzászólás »

Nászta Katalin: Az én Betlehemesem

2017. december 15.

(Ádám Gyula betlehemes fotóalbumának margójára) Bevallom, nem írnék erről, ha nem hívták volna fel rá a figyelmem. Pedig aktuális, most az egész keresztény vagy keresztyén világ ezzel foglalkozik, erre emlékezik. Ádám Gyula képein keresztül érintett meg az esemény. Hagyományőrzés, vidéki misztériumjáték, népi szokásrendszer tartozéka – mind olyan címkék jelentek meg bennem, amik eddig közömbösen hagytak.

Tovább | 2 hozzászólás »

Bogdán Tibor: A román himnusz – mint vekkeróra

2017. december 14.

Ébredj, román – hallhattuk számtalanszor a román nemzeti himnuszt ezekben a napokban, amikor a minimum kétfelé szakadt ország az egységét ünnepelte. De hát azt már megszokhattuk, hogy Romániában a szavak és a valóság közötti összhang mintha inkább a hiányával tüntetne. Meg aztán ez egy kicsit amolyan előgyakorlat is volt az egyesülés jövő évi, századik évfordulója […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Koszta István „végigharcolja” a világháborút

2017. december 13.

Három év kihagyással újabb (a második) kötettel* folytatódik Koszta István 2014 tavaszán beígért könyvsorozata, amely az idei marosvásárhelyi könyvvásárra jelent meg s immár azt a közös címet viszi tovább, hogy „Erdély a nagy háborúban”. Fogadjuk hát el, hogy a monumentális dokumentum-gyűjtemény és -értelmezés a későbbiekben ezen a vonalon fut majd tovább.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Könyvmosás

2017. december 12.

Augusztus 23-ára terveztem a mosást. Miért pont akkorra? Kit, mit kell emlékeztetnem ezzel a provokációszámba menő gesztussal, mire? Ezek a könyvek a nagy áradáskor kerültek víz alá, sokat el kellett dobni, mert többé nem lehetett kinyitni, miután megszárítottam a nem napos, annál szellősebb fészerben.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ausztria Erdélye, Dél-Tirol

2017. december 11.

Napjainkban, amikor aktuálisan a katalán fejlemények borzolják Európában a kedélyeket, jó visszaemlékezni arra a tanulmányútra, amelyet az osztrák kormány szervezett 2000-ben a Bécsben akkreditált tudósítóknak – Olaszországba… Bárcsak ma is egyre többfelé lehetne ehhez fogható fejlődést tapasztalni földrészünkön a hasonló vitás kérdések megoldásában! A cikk a Népszabadság Világtükör oldalán jelent meg a 20. század utolsó […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egy nagy gondolkodó a jövő(nk)ről

2017. december 10.

John Lukacs: A Modern kor véget ér Életem során mindig könyvek vettek körül. Így van ez most is, 94. életévem végéhez közeledve; a pennsylvaniai Chester megyében lévő házam nyugati szárnyában, a hatalmas könyvtárban 18 ezer kötet van. Így volt ez már a kezdet kezdetén is: egy szanatóriumban születtem Budapesten, ahonnan pár nap múlva „átfordítottak” anyám […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Az Író

2017. december 9.

Hogyha valaha szobor készül majd Fodor Sándorról, akkor minden bizonnyal ott lesz majd a közelében Csipike. Lehet, hogy ülnek egy padon, lehet, hogy kuporognak egyetlen vastag csutakon és mellettük mindegyre kinő a mohából, vagy a lehullott levelek foszladozó szőnyegéből legalább egy-két légyölő galóca, mert ha az ember nem is, de a természet bármiféle csodára képes,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi Nagy József: Akkor most higgyünk az internetnek?

2017. december 8.

Évek óta kereng a neten (mint ’bölcs gondolatok az életről’) – minden lehetséges nyelven, még spanyolul is és magyarul is; néha csonkán, néha átköltve, sosem ugyanúgy; de mindig föltüntetve szerzőnek, írónak Pablo Nerudát. A versnek két magyar műfordítását is ismerem: az egyik Somlyó Györgyé (1920 – 2006), a hatvanas évekből – a másikat a minap […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: A király recepciója

2017. december 7.

Mióta az eszemet tudom, megrögzött köztársaságpárti vagyok. Ennek ellenére gyermekkorom óta érdekelt a románok Mihály királyának a sorsa, aki alaposan lerövidítette a második világháborút, ha éppen meg nem változtatta a kimenetelét. Arra gondolok naivul, hogy ha még korábban történik meg, vagy ha a magyaroknak is sikerül a kiugrás, talán másképp alakul Európa második nagy újrafelosztása, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi N. József: Mikulás és centenárium ürügyén

2017. december 7.

December 6-án kellett jönnie a Mikulásnak a magyar gyerekekhez. Ha még jön. Ha nem szorította ki teljesen a jenki Santa (a Claus). Mert az csak Karácsonykor jön majd; nem hófehér paripán, hanem szarvas húzta szánon. Északról. Finnországból, pontosabban Lappföldről. A (halszagú) rokonok földjéről.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: A tőkésréce és a költő helye

2017. december 5.

Megállított Albert Gabi, a Csere utcai, a Küküllő nagyhídján, gyere, most mutatok neked valamit, hogy bámulj. Rendben van, bámulok. Látod, ott a költő helye, és lefelé mutat, a senki szigetére, amit egyszer már megírtam, bár ezzel nagyobb, de kisebb se lett. Elöntött a nyugtalanság, nem tagadom.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi Nagy József: Fejtegetés Noé vesszeje kapcsán

2017. december 4.

’December folyamán, kétnaponként, egy-egy “pohárköszöntőt” adunk majd közre a ’Noé vesszeje’ című 1972-es antológiából, hogy ezáltal is ünnepi kedvre hangolódhassunk’ – ígérte a minap a Káfén csg. Dicséretes kezdeményezés, mint a szerkesztő-költő megannyi más tematikus kalandja. (Utánanéztem a világhálón: másoknál is vannak hasonló gyűjtemények -. itt az egyik angol nyelvűnek a mottója: ’Nincs egyetlen verssor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Simó Márton: Miről is van itt szó?

2017. november 29.

Vajon kik azok, akik utánam jönnek? Nagyon sokszor feltevődik a kérdés, hogy ki vagyok én? És ki az, aki utánam jön? Szoktam erről beszélni máskor is: jövök-megyek otthon, a faluban, ha nagy ritkán hazavetődöm. Járom az utcákat, keresem az embereket, akik gyermek- és ifjúkorom meghatározó figurái voltak.

Tovább | 1 hozzászólás »

Oláh István: Csak Európa még nem vette észre

2017. november 28.

Még márciusban történt, hogy Henry Boulad Egyiptomban élő jezsuita felvette a magyar állampolgárságot. Okfejtése szokatlan, de a mai világban minden további nélkül elképzelhető: rokonszenvesnek tartja az Orbán-kormány migránspolitikáját. Boulad atya Semjén Zsolt minisz-terelnök-helyettes alexandriai látogatásán jelentette be szándékát:

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi Nagy József: Feloldott hallgatás

2017. november 28.

In memoriam K. M. (1928 – 2006) Föloldották a ’Végső hadművelet’ (Final Operation) titkosítását, a dokumentumok immár kutathatók. A fedőnév az izraeli titkosszolgálat, a Moszad 1960-as argentínai akciójára vonatkozik, melynek keretében Buenos Aires elővárosában elfogták és Izraelbe csempészték Adolf Eichmannt. Az 55 éve elítélt és kivégzett náci háborús bűnösről – kiemelten elfogásáról és elszállításáról – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Adyra emlékezve

2017. november 25.

Úgy hozta a sors, hogy az 1989-es romániai fordulat előtt meglehetősen sokat jártam Nagyváradon és különösképpen a Breiner Béla utcában. Az ott lakó idősek még Szent Jánosként emlegették az utca korabeli nevét, én azonban már az egykori illegalista névtáblája alatt ballagtam a szűk járdán, gyakran megállva az egyik házon nagyon is szerényen meghúzódó emléktábla előtt. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Szurkoljunk a Fidesznek

2017. november 24.

Bevallom, szurkoltam a Fidesznek. Szurkoltam már amikor meg sem volt, amikor magam is fiatal és liberális voltam. (Az idő mindkettőn sokat finomított.) A rendszerváltás hajnalán imponált az ötletes név, amit választottak: a Fiatal Demokraták Szövetségéből alkotott betűszó a „fides’ latinul rengeteg sok jó dolgot jelöl – becsületességet, bizalmat, hitelt, hűséget, lelkiismeretességet, lojalitást, oltalmat, szavahihetőséget…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Pogány rádió

2017. november 21.

Istók Béni a lehető legjobb nevet kapta a Seregek Urától. Tényleg így mondják? És miért? (Utánanézni a guglin!) Ezzel a névvel egy Tamási- vagy Nyirő-hős lehetne, lenne is, csak irodalmunk nagymesterei nem rá pillantottak. Hogy egész pontosak legyünk, ő még meg se született, amikor a két novellista a penna végét rágta, hogy valakiknek nevet adjon. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert Csilla: A hősi magatartásminta vége – Švejk, az antihős

2017. november 17.

Az irodalom tele van nagy hősökkel. Mióta világ a világ, a dicsőségre szomjazó Akhilleusz dárdájának útját éppoly szédült csodálattal követték a görögök, ahogyan ma a „fantasy” irodalom olvasói a szörnyalakokon, gonosz hatalmakon győzedelmeskedő kedvenceiket – és akkor Harry Potterről meg a barátairól még nem is beszéltünk…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: Sorsok

2017. november 17.

Barát, mozgássérült. Korea legjobb, világhírű egyetemén szerzett két diplomát egymással párhuzamosan, rendkívül okos, zseni. Matematikus és jogász. Saját vállalkozása van, gazdag. Még sincs felesége a lába miatt. Túl sokat nem mesélt, de szegények voltak nagyon. Az egyik lába születése óta jóval rövidebb a másiknál. Most is valami furcsa kötést hord a lábfején, vélhetőleg torz, azért, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Vesztünkbe rohanunk

2017. november 17.

Miközben a tudomány és a kutatási eredményeit hasznosító technikai fejlesztés soha nem látott forradalmat idéz elő mindennapi életünkben, az emberi társadalom átalakulásában, maguk a tudósok a széles nyilvánosság előtt mondhatni arctalanok, a lapok és képernyők „felületeit” elözönlik a politika, rosszabb esetben a bulvár „celebjei”.

Tovább | 1 hozzászólás »

Hegedűs Zsolt: Vadregényes falatok

2017. november 15.

Rossz evő voltam, az ínséges idők pirított gríze és tejes puliszkája nem volt kedvemre való táplálék. Édesapám esténként May Károly regényhőseiről, Winnetouról, az apacs főnőkről és sápadt arcú vértestvéréről, Old Shatterhandról mesélt. Ami a mesékből leginkább megragadta a képzeletemet, az a medvetalp pecsenye és a bölénypúp rostélyos volt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Eugenia S. Lee: A téli kimcsi ideje

2017. november 15.

Reggel az első dolgom, hogy felhúzzam a rolót, jöjjön be a fény. Délkeleti fekvésű a lakás, és itt szinte mindig süt a nap, a fény nekem nagyon fontos, a virágaim is imádják. Apró kis jószágok voltak, mikor vettem őket, mindig kis növényeket vásárolok, szeretem őket felnevelni.

Tovább | 1 hozzászólás »