‘Esszé’

 

Ami elronthatatlan…

2018. január 14.

Caligula helytartója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban Vannak darabok, amiket nem lehet elrontani. Székely János* erdélyi gondolkodó színdarabja is ilyen. Azért nevezem így ezt a kiemelkedő szerzőt, mert olyan témára adta fejét-szívét-tollát ezzel a színdarabbal, ami nem hagyhat közömbösen senkit, aki érteni szeretné a világ dolgait és benne a sajátját.

Tovább | 1 hozzászólás »

Székedi Ferenc: Medvetánc

2018. január 13.

Minthogy a medve télen sem nagyon alszik, a medvekérdés pedig az utóbbi években a Székelyföldön és különösképpen Hargita megyében ennél is éberebb, az össze-vissza kapkodás láttán ezelőtt másfél esztendővel írtam egy szöveget a maszol.ro-ba, az egykori Romániai Magyar Szó világhálós utódjába, amelyben felhívtam a figyelmet, hogy a megvilágosodásért nem kell túl messzire menni, csak ide […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Gondolat és indulat

2018. január 12.

Nemrég egy interjú során – őskori közéleti és kulturális sajtóműködésem kapcsán – szóba került az ismeretterjesztés is. Csupán érintőlegesen, de így is elég volt hozzá, hogy fájdalmas nosztalgia és vágyakozás ragadjon el ártatlanságom ama kora után. Tudományrovatot vezettem, végzettségemnek megfelelően, és nem tudtam betelni az újdonságok, felfedezések és találmányok követésével, megosztásával, több száz szerzős munkatársi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Rózsa Gyula: Korniss Péter igazsága

2018. január 7.

Legkésőbb kilencszáznyolcvan körül nyilvánvalóvá vált, hogy Korniss Péter nem népviseletet, nem folklórt, még kevésbé Erdély-nosztalgiát fényképez. Ha voltak addig csak honfibút és parasztromantikát látó hívei (mert bőségesen voltak), meg az előbbiekért munkáját idegenkedve fogadó gyanakvók (szintén bőségesen), azoknak A vendégmunkás megjelenése után csalódniuk kellett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Farsang, böjt – szokások kapcsán

2018. január 6.

(Ézsaiás 58: 4-6) A böjt nem akkor igazi, ha magunknak kedveskedünk vele. Bár a mértéktelenség ennek az ellentéte, és utálatos, mégsem leszünk kedvesebbek Isten előtt attól, hogy megvonjuk magunktól az eledelt. Hiszen arra teremtette, hogy hálával együk, dicsérve érte őt, aki teremtette mindazt, amit kezünkbe adott, hogy okosan gazdálkodjunk vele.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Kényszerképzetek, jó hírek

2018. január 5.

„Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.” Radnóti Miklós harmincöt évesen, 1944 májusában írta Töredék című versét, s az év novemberében megölték. A megrázó költemény azokban az órákban született, amikor világra jöttem. A személyes […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Tánc

2018. január 2.

Néztem a Duna csatornán, hogy ropják a csárdást a férfiak, leányok. Székelyek voltak, fiatalok, erősek, büszkék. A férfiak délcegen forgatták a lányokat, a lányok, mint a fűszál, simultak kezeikbe. Csupa erő, lendület, élet. Teremtő öröm. Ahogy a férfi pörgeti asszonyát, ahogy a tulajdonos játszik tulajdon felével. Ragyog keze között a lány. Kivirul. Rózsa. Szegfű. Bazsalikom.

Tovább | 2 hozzászólás »

Bangha Mónika: 70 – 40 – 50

2017. december 25.

Szülinapi találkozás Salman Rushdie-val Sze­re­tek a számok bűvöletében for­golódni, ahogy a nyelvében is, bármennyi­re is csodálkoz­na ezen drága ma­tek­tanárnőm, Kati néni. Pe­dig ak­ko­ri­ban is élvez­tem, ha érez­tem az összefüggése­ket, a játékot, csodáltam Bar­but, aki­nek összejött a nagy találkoz(tat)ás a ma­te­ma­ti­ka és iro­da­lom között, majd Mérőt, elvégre ő is on­nan in­dul ki, eti­mológi­a­i­lag is, mér, mérleg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Jócskán elkéstem ezekkel az interjúkkal

2017. december 25.

(A színészinterjúk margójára / Önkritika) Jócskán elkéstem ezekkel az interjúkkal. Már ami az érdemi érdeklődést illeti. Mikor megszülettek, még egy diktatúrában, fű alatt éltünk, bátor tettnek számított volna. Kivált szakmai szempontból. Mert azért készültek, a színészekért, az őket nem értő, a megbízhatatlan emlékezetnek kitett színészekért, az alkotói munkájuk elismeréséért, egymásnak, egymásért – ezért születtek a […]

Tovább | 6 hozzászólás »

Koszta Gabriella: Barátság két felvonásban (4)

2017. december 24.

Előfordult, hogy rövidebb-hosszabb időre kiengedték a kórházból, olyankor az öccsééknél, Tamáséknál lakott. Náluk is elég sok időt töltöttem Gizivel, sokszor hatalmas lábas káposztáskockát főztünk, és arra rájártunk. amíg elfogyott. Rengeteget dolgozott akkoriban, sok kortársával és fiatal költővel, irodalmárral tartotta a kapcsolatot. Rengeteg népdalt tudott, gyönyörű hangja volt, és sokszor sétálás közben az utcán vagy a […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Fortepan.hu: Képekben a huszadik század (159)

2017. december 24.

Szentgyörgyi Nagy József: Csillag keménypapírból Még az ’igazi’ békeévekben készült a fénykép: 1906-ban. Kispolgári, minden bizonnyal városi miliő. ’Madonnális’. Nyugodalmas. Szívmelengető. És csak picike – jelképes – karácsonyfa van. A Jézuska hozta (nem a ’Santa’… a Mikulás egykor még egyértelműen elvált a Karácsonytól). Mostanra a jelkép már régen elvált a hagyománytól, a tartalomtól. A szívünktől. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Az anyák tehetetlenek, ha nagyobb Erők parancsolnak…

2017. december 23.

1989 decemberében a fiam Szebenben volt katona. Disznó­vá­gásra vártuk, 18-án érkezett haza, Szilágylelére. Még szerencse, hogy elengedték. Egész nap az apjával pusmogtak, politizáltak, oda sem mertem figyelni…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Katalónia

2017. december 23.

Az éjszaka későn feküdtem le, és nem véletlenül: vártam hogy teljenek az órák, kíváncsi voltam a spanyol hatóságok által kiírt, tegnapi katalán parlamenti választásoknak azokra az eredményeire, amelyekkel az elkövetkező napokban, hetekben, a legkülönbözőbb összefüggésekben még gyakran találkozunk valamennyien.

Tovább | 1 hozzászólás »

Ágoston Hugó: Rémségek szezonja, kései sirató

2017. december 22.

Hallották önök, hogy Romániában az új igazságügyi törvények csak azért születnek a parlament boszorkánykonyhájában, hogy a „vörös pestis” korrupt politikusai megszabaduljanak a börtöntől (felakasztástól, karóbahúzástól)? Hát azt tudják, hogy e törvények szerint az őrülteket mind kiengedik a pszichiátriákról, hogy a metrós gyilkos megmeneküljön a büntetéstől? Különben a börtönök lakóit is szabadon engedik. Bizony, mindezek megtörténhetnek, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Koszta Gabriella: Barátság két felvonásban (2)

2017. december 22.

Este lett, mire felkerekedtünk Gizivel. Eszméletlenül szakadt a hó. 1975-ben a romániai nagyvárosokban még volt rendes közvilágítás, és a fénytől szikrázó hóréteg jótékonyan eltakarta Bukarest reménytelenül szennyes és szegényes utcáit, omladozó épületeit, betonrengetegeit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Az én rendezőm: Seprődi Kiss Attila 

2017. december 22.

Akivel nem élsz együtt, hogy naponta, hetente találkozhassatok, olyannak marad meg emlékezetedben, amilyennek utoljára láttad.  És ha alkotó éveinek teljében „hagytad” el őt, akkor így is őrzöd meg őt. Még a halála sem tudja ezt a képet kitörölni. Számodra most is ugyanolyan fiatal. És egy kicsit nem is halt meg.

Tovább | 2 hozzászólás »

Koszta Gabriella: Barátság két felvonásban (1)

2017. december 21.

1974 tavaszán a Korunkban olvastam a Zuhanások (Oratórium három hangra) című hosszú verset, és úgy megérintett, hogy a sűrű színházi elfoglaltságom ellenére hamar megtanultam kívülről, és foglalkoztatni kezdeti egy Hervay Gizella-est gondolata. Az előadás gerince a Zuhanások poéma lett volna, de válogattam a Virág a végtelenben, a Tőmondatok, az Űrlap és a Kobak könyve című […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gizi jött s ment… (5. – befejező rész)

2017. december 20.

Hervay Gizella az Ifjúmunkásnál (1968–1971) Említésre méltó az a rendkívüli érzékenység, amivel az általa legtehetségesebbeknek vélt fiatal verselők sorsa fölé hajolt. Több kötetes, eredeti hangú erdélyi költőnk, Simonfy József többször is nyilvánosan bevallotta, hogy Hervay Gizellát tekinti szellemi mentorának. Igaz, hogy ennek nyomát a lapban csupán egy nyílt levél őrzi, amit a hihetetlenül nehéz körülmények […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Székedi Ferenc: A hercegnő

2017. december 19.

…A Carmen Sylva név minden bizonnyal felidéz valamiféle emlékeket legalább az idősebb nemzedék számára. Az 1866-ban fejedelemnek meghívott, majd 1881-ben román királlyá koronázott, a Hohenzollern-Sigmaringen családból származó I. Károly felesége ezen a néven írta irodalmi alkotásait, miközben ő maga hivatalosan az Erzsébet királyné nevet viselte. Német nyelvterületen a történészek azonban még mindig lánykori nevén emlegetik: […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gizi jött s ment… (4)

2017. december 19.

Hervay Gizella az Ifjúmunkásnál (1968–1971) Hozzávetőleges munkaideje okán ellentmondásos volt a hangulat Gizi körül. Egyes munkatársak, s különösen a családi gondokban érdekelt, naponta bejáró nők szerint a vezetőség, s személyesen én, túlságosan kesztyűs kézzel bánunk vele, olyasmiket nézünk el neki, amit máson szigorúan számonkérünk. A kimondatlan, elsuttogott vádak alapjában igaztalanok voltak, ám jelezték, hogy a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gizi jött s ment… (3)

2017. december 18.

Hervay Gizella az Ifjúmunkásnál (1968–1971) Hervay Gizi, mielőtt újra elszegődött volna az újsághoz, nem hallgatta el: csak úgy tud eleget tenni feladatainak, ha nem kell naponta bejárnia a szerkesztőségbe. Kérése merészen hangzott, még azokban a romániai „olvadásra” jellemző években is, de a nagyvonalúság hagyományosan otthonra lelt az Ifjúmunkás tájékán – különösen előbbi főszerkesztőnk, Dali Sándor […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Sarány István: Számháború

2017. december 18.

Nagy bajban van az, aki a hírügynökségi beszámolók alapján próbálja megállapítani, hányan voltak tegnap a marosvásárhelyi autonómia-tüntetésen. A magyar hivatalos jelentések szerint – amint a hirado.hu portál is tanúsítja – „a székelység autonómiaigényét kívánja nyomatékosítani 30 ezer ember Marosvásárhelyen”, ezzel szemben a román közszolgálati hírügynökség honlapja, az agerpres.ro arról számol be, hogy „több mint 5 […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ambrus Attila: Gondolatok nyugalmi időben

2017. december 18.

Nem azért jut naponta eszembe, hogy ideje letenni a lantot, abba kell hagyni a jegyzetírást, mert éppen kétszáz éve született a szállóigévé vált vers szerzője, Arany János. Noha a két évszázaddal később sorokat rovó és hibákat felrovó publicista lelkiállapotát is tökéletesen leírja a néhai költő: „Nem az vagyok, ki voltam egykor, / Belőlem a jobb […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hibából erényt kovácsolva

2017. december 17.

Visky Árpád emlékének Mindig felemelte szavát, színházi ügyekben elsősorban, hogy jobban menjenek a dolgok. De ez mindig is ciki volt. A jóért lázadni. A dekadens hozzáállás, a minden mindegy sokkal tetszetősebb. Főként, amikor a Hivatal is azt parancsolta: lelkesedj! Örülj! 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gizi jött s ment… (2)

2017. december 17.

Hervay Gizella az Ifjúmunkásnál (1968–1971) Az első, a kezdeti időszak a kölcsönös alkalmazkodás és a szerzői szabadság jegyében telik. További közéleti jegyzetei születnek (Eszmény és illúzió, 1968. december 5. / 49. szám: „Illúziótlanok vagyunk. Egyenként vesztettük el illúzióinkat, hogy szembenézhessünk a dolgok igazi arcával. De nem vagyunk eszménytelenek… Eszménk az ember szabadsága. Csak illúzióink nincsenek” […]

Tovább | 1 hozzászólás »