‘Interjú’

 

Talán egy fénykép ez az egész / Csorba András

2017. október 16.

„Nem lehet áldozatok nélkül csinálni” Csorba Andrással nagyon nehezen tudtam találkozni. A vásárhelyi színművészeti főiskola rektora jelenleg, akinek rengeteg ügyes-bajos dolga akad épp emiatt. Régóta tanít a főiskolán. Régi nagy színészek jutnak az embernek eszébe róla, Csortos Gyula, stb. akik nem csak kitűnő színészek, de tekintélyesek is. Oláh Tibor a következőképpen jellemzi (A Hét második […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / László Gerő

2017. október 9.

„Mintha a világ velem játszana” Személye volt az én „gyermekkorom”, diákkorom színészsztárja. Ő játszotta a legfontosabb szerepeket, illett viszonyulni játékához, élő téma volt felnőtt körökben az alakítása. Elsősorban zengő orgánumáért, arisztokratikus játékstílusáért kedvelték. Valódi urat nehéz volt elképzelni nélküle. A fejét kicsit mindig hátratartotta, volt benne valami hamisítatlan úri dölyf, nem csak abban, ahogyan játszott, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

5 kérdés, 5 válasz Balázs Imre József-hez/-től

2017. október 8.

Tízmondatos kritikáinak formájához némiképp igazodva, gyorsinterjú, vagyis 5 kérdés, 5 válasz keretében próbáltuk körüljárni Balázs Imre Józseffel azt, amit a megjelenő kötetéről tudni érdemes. – Ezeregy mondat címmel rövidesen megjelenik tízmondatos kritikáid gyűjteménye a Lector Kiadónál. Értelemszerűen száz írás van benne? És mi a helyzet azzal a plusz egy mondattal? – Száz írás, száz könyvről, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Gáll Annamária

2017. október 2.

A színész mint forma-lehetőség Levélben válaszolt kérdéseimre. Szentgyörgyön csak futólag találkoztunk, Oldrich Danek: Szünet után tör ki a háború című darabjában egy kis táncos, illusztratív szerepben láthattam. Viszont a „rettegett” Szőcs István kritikus tollából szép méltatást olvastam róla az Irgalmas hazugság (Székely János) darabjában nyújtott alakításáról. Amúgy szőke, nyúlánk lány…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Parászka Miklós

2017. szeptember 25.

„A színház élő szervezet” A 80-as években forrt a színházi világ Erdélyben. A hagyományos helyét a korszerű követelte. A világban zajló folyamatok minket is elértek. Feszegetni kezdtük a határokat. Parászka Miklós, bár sok szerepet nem játszott, de kor- és nemzedéktársai, korosztálya, ha úgy tetszik máris felmutatta őt, mint a régivel csak a legkisebb mértékben azonosuló, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

„A magyar arisztokráciának, mint osztálynak, meg kell szűnnie”

2017. szeptember 21.

Mai Világ 1931. ápr. 5. 78. sz. 5.: A magyar arisztokráciának, mint osztálynak, meg kell szűnnie – mondja Tamási Áron a Czímeresek című új regényének megjelenése napján. Az író véleménye Erdély tragédiájáról, a magyarországi és az erdélyi irodalomról. – „Az új magyar irodalom legnagyobb kincse a székely humor” – vallja Tamási Áron. A Mai Világ […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Isten velünk, és mindenki ellenünk?”

2017. szeptember 20.

Független Újság 1936. febr. 15. 7. sz. 6–7.: Tamási Áron nyilatkozik Németh László romániai tanulmányútjának indító okairól, az erdélyi magyar politikáról és a „vád”-ról, hogy ki „informálta” a budapesti írókat. Tudjuk, hogy az a magyarországi írócsoport, amely a Válasz című folyóirat körül csoportosult, s amelyhez Németh László is tartozik, leginkább Tamási Áron irodalmi működésében látja, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / István Márta

2017. szeptember 18.

„Nem mondtam el, hová készülök…” Kollégák voltunk Sepsiszentgyörgyön. István Márta az emlékezetes, főiskolás Káin és Ábel Arabellája volt. Süvítő szenvedéllyel játszta végig mindkét előadást azon az emlékezetes, első színházi kollokviumon. Egyöntetű vélemény szerint ezzel az előadással utolérték, lepipálták a hivatásos színházakat. A kollokvium szabályai szerint díjat nem nyerhettek. Már akkor hallottuk, hogy hozzánk készül a […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Bálint Péter

2017. szeptember 11.

„Akarhatnának többet, jobbat is tőlünk…” Egyszerre végeztünk a főiskolán, együtt kerültünk Sepsiszentgyörgyre. Azonnal szerepet kapott és azóta sem esik le a színpadról. Ahogy a helyi lapban írták róla, ő a szépfiú nálunk. Lelkes, tehetséges, bár adottságaival nem bánik mindig a legokosabban. Kamaszkori szeleburdiság, olykor felelőtlenkedés jellemzi. Szélsőséges. Vagy nagyon jó kolléga, vagy nagyon rossz. Vagy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Király József

2017. szeptember 4.

„Egymástól tanulhatunk a legtöbbet” A színész arca – a világ arca. A színház arcát színészei jelentik. Ha a színházat szidod, színészeit kárhoztatod, őket ütöd pofon. A színész mindig kint áll, a legveszélyesebb időkben is, a sokasággal szemközt. Őt lehet megkövezni. Az ő hátán csattanhat az ostor. Kivételes sors az övé. S ahogy a színház arcát […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Borbáth Júlia

2017. augusztus 28.

„Ha csak én érzem, az nem igazi csoda…” Azt hiszem ő is azok közé tartozik, akikre bármilyen feladatot rábízhatsz. Magától értetődően – színésznő. – Tudat alatt kisgyermek korom óta élt bennem a vágy, de tudatosan csak nyolc-kilencedikesen fogalmaztam meg így magamban: színésznő leszek. Sokat jártam színházba, az iskolában meg szavalgattunk, a szavalóversenyeket mindig megnyertem, s […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Botka László

2017. augusztus 21.

„Szerényebb fiú vagyok én annál…” A kedvet lenne érdemes eltanulni tőle. Azt, ahogyan bejön a színpadra és a közönségből kitör a nevetés. Azt a jó étvágyú belefeledkezést a komédiázásba. Sugárzik az arca az örömtől, hogy színpadra léphet. És nem marad egy néző sem komolyan a székén. Árasztja magából azt a színházi „ájert”, ami nélkül egy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egyszercsak rádöbben, kezében az Idő

2017. augusztus 19.

Kérdések a 65 éves Gergely (Káfé) Tamáshoz Nehéz volt eljutni a 65-ig? Mely évek tűntek a legnehezebbnek és miért? Különös dolog ez: vállalkozni egy legalább negyven évet átölelő emlékezésre, úgy, hogy – mailinterjú lévén – téged is csak sejtlek valahol, de nem ülünk egymással szemben, s hogy még kik olvassák, amiket ideírok, ha egyáltalán kíváncsi […]

Tovább | 6 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Fábián Enikő és Szentmiklósi József

2017. augusztus 14.

Késő délután érkeztem Váradra. Két héttel korábban találkoztam velük, Fábián Enikővel és férjével, Szentmiklósi Józseffel, a Nagyváradi Színház fiatal színészeivel, akik Sepsiszentgyörgyön vendégszerepeltek, és meghívtak magukhoz. Két éve végezték el a színművészeti főiskolát, a „csendes” évfolyamhoz tartoztak a híres Panek–István–Keresztes–Tatay… eresztés után. Azóta Fábián Enikő több főszerepben bizonyította, hogy nem érdemelte meg a „csendes” jelzőt. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Nemes Levente

2017. augusztus 7.

Vidéken szítani-rakni a tüzet az emberekben… Marosvásárhelyről jött át Sepsiszentgyörgyre. Illetve ment át, hiszen akkor én még diákként szemléltem őt Vásárhelyről. Nem játszott sokat, tehát nem is nagyon tartottuk színészként számon. Amiben nagyon tetszett, de ott sem ő volt az első, a Visky Árpáddal készített József Attila-estjük. Aztán hallottuk, hogy átment Szentgyörgyre. Hová? Arra a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Vadász Zoltán

2017. július 31.

Aki virágzó fáinak szavalt Kolozsváron, a régi Hétvezér térrel párhuzamosan fut a gyönyörű, lombos fák övezte, csendes és mindig vasárnapi hangulatú Rákóczi út, ahol Vadász Zoltán lakik. Meleg van, a járda feltörve, gázvezetékeket javíthatnak, jólesik a séta és az egyedüllét. A kapu nyitva, hosszú, keskeny ösvény visz a hátsó házig, ahol ő lakik. Ház? Mesés, […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Keresztes Sándor

2017. július 24.

…A Zoo-story -ban nyújtott alakítása, annak próbahangulata, mikor ott jártunk egyszer Vásárhelyen és beültünk az egyik Zoo-próbára, kivételes élményt szerzett. Nem csak az egész próba, hanem ő maga, Keresztes Samu is. Szemünk előtt lényegült át, irigylésre méltó gátlástalansággal. Úgy játszott, mintha mi ott se lennénk. Zavartalanul. És amilyen mélyen alá tudott szállni a figurában, olyan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elhunyt Kántor Lajos író, irodalomtörténész

2017. július 22.

Szombaton, július 22-én elhunyt az 1937-ben született Kántor Lajos író, irodalomtörténész, a Korunk egykori főszerkesztője. Gazdag életművéből immár elmarad a legújabb kihivás: Láng Gusztivval ugyanis arra vállalkoztak, hogy kiadják a romániai magyar irodalom története 1945-1970 cimű kötetének máig bővitett és javitott változatát. A megrenditő esemény kapcsán, munkatársunk 1983-ban készült interjújával búcsúzunk az erdélyi szellemi élet kimagasló […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Orosz Lujza

2017. július 17.

„Az igazi színész… be is ismeri hibáit” Telefonálok. A drót másik végén felveszik a kagylót. – Jónapot kívánok, Lujzi néni – s mondom a nevem. – Szervusz, Kati! Hát te mi járatban? – Könyvet szeretnék írni a színészről. – Menj el te! S azt hogyan? – Ezt még nem tudom egész pontosan. Mikor beszélgethetnénk erről? […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom: Kosztolányi Dezső

2017. július 12.

Csupa nő… – Milyen fényképek ezek? – Amint látja – szól a fényképész -, nők. Csupa nő. Leányok, asszonyok. Soványak, kövérek. Szőkék, feketék, vörösek. Hetvennégy darab. – Az ön fölvételei? – Nem. Ezeket úgy kapom. Minden hónapban. Az az úr hozta, aki most ment el. Nem ismeri? – Nem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Szilágyi Enikő

2017. július 10.

„Tied a szerep, ha uralkodsz rajta” Elsőévesként ismertem meg. Hosszú fekete hajával, szürkészöld szemével rendkívüli jelenség volt. Később egyik versemet mondta a főiskolai beszédtechnika vizsgán. A tanárok nehezteltek rá emiatt, én örültem neki. Imponált, hogy a versemért a tanári kar rosszallását is vállalta. Majd láttam az Utolsó futamban, mikor az első nemzetiségi kollokviumon szerepeltek a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Hajdú Géza

2017. július 3.

„Simogatni a színészt, mint a gyermeket…” – Hogyan lehetnénk itthon világszínvonalúak? – kérdem tőle váradi otthonában, miután felesége, aki szintén színházi ember, felöltöztette egyetlen fiukat és elvitte az óvodába. Hajdú Géza úgy néz rám vissza, hogy elnevetem magam. – Sehogyan – mondja. – Nincs olyan alapvető kultúránk, hogy betörhetnénk, se képzettségünk. Nem is tudjuk, mi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A szabadság állapota

2017. július 1.

Népújság-interjú a hetven éves Ágoston Vilmossal Egyre gyarapodnak hetven éves íróink. Akikről nem is olyan rég még úgy beszéltünk, mint a magyar (erdélyi) irodalom utánpótlása. Közéjük tartozik Ágoston Vilmos, aki 1947-ben született a háború utáni Marosvásárhelyen, 1986-ban áttelepült Magyarországra, jelenleg az Egyesült Államokban (Texas) él. Hetven éves születésnapja alkalmából a Népújságban N.M.K. interneten készült interjút […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Méhes Kati

2017. június 26.

„A legfontosabb a szerep, a színház…” Hárman voltunk Katik egyidőben a főiskolán: Gábor, Méhes, Nászta… Albert egyedül Júliáskodhatott a nevével. Méhes Kati is Kolozsvárról indult, én legalább is ott ismertem meg. Egyazon téren laktunk. Meglepett, mikor elsőnek jutott be. Aztán ő volt, aki emlékeztetett arra, hogy érettségi táján egyszer megkérdeztem tőle, mire készül. Nevetve mondta: […]

Tovább | 5 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Kiss Törék Ildikó

2017. június 19.

„Éppen a próbán kellene csetleni-botlani” A nagyváradi színház magyar tagozatának vezetője. Kíváncsi voltam, hogy látja ő a színház ügyes-bajos dolgait. Roppant energikus teremtés. Mégis megszelídül, mikor – még 1982-ben – felteszem az első kérdést, hogyan alakult a pályája, melyek fontosabb állomásai. – Hát ez elég hosszú mese – mondja maga alá húzott lábakkal. Nem igen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »