‘Interjú’

 

Akinek nem kellett cigány költő – Sárközi László

2018. szeptember 13.

Sárközi Lászlót 2005. július 7-én hazafelé menet leütötték, lebénult: a csodával határos módon életben maradt. Az állami gondozásban felnőtt roma költő, akinek mestere Faludy György volt, hosszú lábadozás után újra tanult járni, beszélni. Több verseskötete is megjelent, legutóbb tavaly [2015] nyáron a „Pokolkapu” című, amelynek kapcsán elmondta, hogy a mű azért egyedülálló, mert ebben a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A megállított idő: kis erdélyi fotográfiatörténet

2018. szeptember 10.

A csodájára járt a nép, amikor 1840-ben Kolozsváron bemutatták az első dagerrotípiát, hogy rá egy évre egy olasz festő már meg is jelenjen a városban, és sorra örökítse meg az ezüstözött rézlemezekre a kor tehetős embereit. Volt, aki a festészetet temette, amikor meglátta az első felvételt, a tömegek viszont rajongtak érte. Kis fotótörténet Molnár Attila […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Előhívott beszélgetések: Zalán Tibor

2018. augusztus 25.

Lehet egy óceánnal több? – Ország, ahol minden ki van találva – Zalán Tibor költő neve a köztudatban összefonódik a fiatal nemzedékben újraéledt és megújított avantgárddal. Egy nagy visszhangot kiváltott vitairat, az Arctalan nemzedék és egy formabontó antológia, a Ver(s)ziók szerkesztőjeként vált ismertté. Tíz évvel ezelőtt jelent meg első verseskötete, majd szaporodó verseskönyvei mellé drámák, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fél évszázados publicisztikai montázs a Hold-utazásról

2018. augusztus 19.

„Hogy röghöz kötött nyomorúságainktól megszabaduljunk…” 1969. július 20-án történt meg a nagy történelmi pillanat, amikor az első ember, Neil Armstrong az Eagle (Sas) névre keresztelt holdkomp fedélzeti ajtaján kilépve a Hold felszínére lépett. Az 1961-ben beindított Hold-program évről évre jobban izgatta az emberiség fantáziáját. Fiktív kerekasztal-értekezleten mondatta el írókkal és tudósokkal a kolozsvári Korunk szerkesztősége […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nyelvi álarcok – Tizenhárman a fordításról

2018. augusztus 16.

Kaptam ajándékba egy könyvet. Dedikálva. Nyelvi álarcok – ez a címe. Alatta, gyengébbek kedvéért: Tizenhárman a fordításról. Balassi Kiadó, Budapest, 2008. Hamarosan kiderül: a kötet egy könyvsorozat (Pont fordítva) része, a sorozat 2006-2010 között jelent meg, gyakorlatilag tíz könyvről van szó, amelyek a műfordítás témaköréből választott kérdéseket járnak körül.

Tovább | 1 hozzászólás »

“Smaranda” – Molnos Ferenc TV-interjúja

2018. július 12.

A Sóvidék Televízió jól szerkesztett Beszélő rovata nemrégiben interjút készített magyar nyelven Smaranda Enache-val. A műsornak talányos címet adott Molnos Ferenc: Smaranda. Felvezetőjében a riporter elmondta: meggyőződése, hogyha Erdélyben valaki levelet akar írni a marosvásárhelyi politikus asszonynak, aki amúgy emberjogi aktivista és a Pro Europa Liga társelnöke , elég annyit írnia a borítékra, hogy “Smaranda”, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Brassó egy tíz éves antológiában

2018. július 7.

2008-ban jelent meg az az antológia, amely 101 vers Brassóról címmel a Cenk alatti város magyar lírai emlékezete kívánt lenni. Annak idején a Káfé munkatársa, Gergely Tamás interjút készített az egyik szerkesztővel, Krajnik-Nagy Károlyjal. Mint kiderült, Krajnik-Nagy tandemben dolgozott a könyv szerkesztésén Jancsik Pállal, kettejük összehangolt munkájának eredménye a válogatás. A pár nappal ezelőtt elhunyt, […]

Tovább | 3 hozzászólás »

„Nem tudok felelni”(3)

2018. május 19.

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével • Szerintem ez egy terápia is. Mert ha végképp elrejtőztem volna, akkor aztán nagyon bántottam volna magam. S idősebb koromban is merni kell vállalni önmagam a színpadon, de mégis rejtve maradok, mert igazából egy szerep, egy más személyiség által mutathatom meg magam, meg amit […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

“Nem tudok felelni” (2)

2018. május 18.

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével • Hát mért színész az ember? Te miért vagy éppen színész? • 25 éves voltam, amikor először végig mertem menni Ajkán, a sétáló utcán egyedül, lassan. Addig nem mertem. Mindig kerülő utakon jártam, mert féltem, hogy kinevetnek, megszólnak. Ugyanakkor, azt korán éreztem, hogy van […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Nem tudok felelni”(1)

2018. május 17.

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével Pap Lujzival – ahogy mindenki szólítja, Lujzikával – elég sokáig egyeztettük a beszélgetés időpontját. Rég szerettem volna az interjút, aztán egyszercsak megelőzött Arany Horváth Zsuzsa, aki az ORGONA PRESSZÓ beszélgetősorozatába meghívta. Örömmel mentem meghallgatni, ott is beszéltük meg a kettőnk találkozóját, ami aztán objektív […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

“Engem nem ünnepeltek ennyire soha”

2018. május 8.

(Interjú Nászta Katalinnal, erdélyi könyvbemutatói kapcsán) Riporter: – Kedves Kati, nem vagyok én hivatásos riporter, habár volt idő, amikor naponta az volt a feladatom, hogy embereket faggassak, ilyen-olyan technikákkal szóra bírjam még a legzárkózottabb “alanyokat” is. Erre most már nincs szükség. Úgy gondolom, esetedben nyíltan és egyenesen feltehetem a kérdést: beleegyeznél-e egy rövid interjúba a nemrég […]

Tovább | 5 hozzászólás »

„Ecsedi, te olyan vagy, mint a vasbeton!”(3)

2018. április 25.

(Az Ecsedi Erzsébet-interjú befejező része) • Sok öregasszonyt alakítottál, alkatodnál fogva. A rendező azt mondja, ó, ezt már úgyis tudja, adjuk oda neki… -nevetünk. – Ebben a szerepben, Az ügynök halálában, viszont kivirágoztál, mint nő. Milyen érzés volt? Nem volt új? Mintha megfürödtél volna benne. • Igen, jó érzés volt, hogy szárnyalhattam benne egy kicsit.

Tovább | 2 hozzászólás »

„Ecsedi, te olyan vagy, mint a vasbeton!” (2)

2018. április 24.

(Folytatjuk az Ecsedi Erzsébet színésznővel készült beszélgetésünket) • Példaértékű színésznő vagy számomra, ha leseper a sors a pályáról, nem hagyod abba, ragaszkodsz ehhez a hivatáshoz. Nagyon nehéz volt az életed, ahogy én láttam. Biztos nem láttam eleget. Egyedül maradtál, a párod meghalt… • Hát, nem volt egyszerű. • Emlékszem, kiköltöztetek egy birtokra.

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Ecsedi, te olyan vagy, mint a vasbeton!” (1)

2018. április 23.

Van nekünk egy nagyon közeli, nagyon egyszerű, nagyon belevaló színésznőnk, aki messziről indult, mélyről kezdte, minden akadályt sikerrel vett, igazi túlélő típus. Már nem találkoztunk kolléganőként a színpadon – ilyen ez a pálya. Az egyik jön, a másik megy. Ki hogy éli túl ezeket, és hogyan építi be később az életébe – emberfüggő. Ecsedi Erzsébet, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hargitai böngészde (24): Ki forgatja a történelem kerekét?

2018. március 29.

A Hargita Népében lezárult a székely többségű Hargita megye és intézményei létrehozása fél évszázados évfordulójára indított emlékező cikksorozat. A lap keddi, 2018.március 27-i számában látott napvilágot az az interjú, melyet a sorozat gondozója, Daczó Katalin készített Novák Csaba Zoltán történész-szenátorral, a korszak alapos ismerőjével. Beszélgetésükből idézünk jellemző részleteket. – Hogyan kezdődött az ország 1968-as közigazgatási […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Aranyszalagtár: Földes László “vendégei”

2018. március 28.

Földes László beszélget Hervay Gizellával és Ana Blandianaval (1970) / TVR1 Hervay Gizella: Átalvető A csíkos átalvető lecsusszan a salakra.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Amikor a társadalom megszólít (Sárpátki Zoltán)

2018. március 3.

2016. május 15-én Csíkszereda főterén ünnepélyes külsőségek között leplezték le, szentelték meg azt a Márton Áron szoborkompozíciót, mely nem csupán a jelennek, hanem a jövőnek készült. Néhány napra rá, hadd tekintsünk vissza a múltba, pontosabban a közelmúltba, ismerkedjünk meg az alkotó munka folyamatával. Sárpátki Zoltán szobrászművész milyen időponthoz köti a kezdetet?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Blőd Lí: Robotok olimpiája

2018. február 20.

Válaszol Stegbauer Tibor Kérdez Gergely Tamás 1. Olvasom, hogy Bükszádon már a szél sebességét is mérik. Abiza nagyot fejlődött az ország az elmúlt harminc évben… Hatalmasat nőtt országom nemzetközi megítélése, miután a Fekete-tenger rettegett kalózaivá nőttük ki magunkat egy Basescu nevű kapitány jóvoltából, mert ha nem kerüli meg a Duna az egész dobrudzsai lekopott hegyeket, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Száraz levelek kapkodó tánca

2018. február 19.

Születésnapi beszélgetés a 60 éves Molnos Ferenc költővel, festőművésszel – Egyik vallomásodban írod: a toll és az ecset váltakozva tolakodik ujjaid közé, és ezek vezetnek el a szédítően szép kalandokba. Most is érzed ezt a „tolakodást”? – 2005-ben írtam ezeket a sorokat: Egész életem a székely Sóvidékhez kötődik. Korondon születtem és cseperedtem emberré, azóta pedig […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Rafi Lajos olasz nyelven

2018. február 13.

Interjú Csikós Ibolya műfordítóval Meséljen magáról, mivel foglalkozik, mikor épp nem fordít? Csikós Ibolya: Hogy mivel foglalkozom, mikor nem fordítok? Az igazság az, hogy a fordítás hatalmába kerített, mint a drog, következményeként minden más háttérbe szorul. Mivel négy évtizeden át külföldön éltem, hatalmas hiányosságaim vannak a magyar irodalom és költészet terén.

Tovább | 2 hozzászólás »

Minden út a színpadra vezet… (2)

2018. február 7.

Beszélgetés Balogh Tamással, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagjával Előzmények: 1. rész – A régi királyi televízió épülete mögötti Parabola presszóban ültünk le Ascher Tamással. Szimpatikus volt a fiú. Javasoltam, lemennék Kaposvárra, megnéznék egy-két előadást és úgy adok választ. Így is lett, akkor ment a Konyha c. előadásuk, amit Gazdag Gyula és Zsámbéki jegyeztek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Blőd Lí: A HELIKOPTER ZAJOS

2018. február 7.

Válaszol Stegbauer Tibor Kérdez Gergely Tamás Olvasom, hogy Románia egyre inkább halad egy bizonyos irányba – mármint ami az egészségügyet illeti. Még Albániát is lekörözték. Kérdem én, miért hagyják ezt azok a huncut albánok? Azért, mert az albánok intelligensek, s odafigyelnek az emberre. Csak rá kell nézni a bunkerek lőréseire, mind a tenger felé néznek, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Minden út a színpadra vezet… (1)

2018. február 6.

Beszélgetés Balogh Tamással, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagjával Idén januárban került bemutatásra Zalaegerszegen a Caligula helytartója című Székely János darab. Ez adta beszélgetésünk apropóját. Balogh Tamás számos szép szerepet, feladatot oldott meg pályája során, amiből a zalaegerszegi időszakot kísérhettem figyelemmel. Beszélgetésünk viszont főleg arról szólt, hogyan boldogulhatott az ember, aki 1944-ben született Magyarországon, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

“A legszebb mesék bennünk vannak”

2018. február 1.

Beszélgetés Kovács Emil Lajossal Vannak metszéspontjai a monumentalitásnak és az anyagtalan repülésnek: megrendülés, végtelen utazás és rejtett öröm, amelyet a szellem misztikája közvetít, és olykor láthatóvá válik az érzékek számára is. Többdimenziós történetek és többsíkú látomások gyűrűznek be. A kép előtti egyidejűség megnyitja az utat a végtelenbe. Kovács Emil Lajos világa folyamatosan alakuló univerzum, a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farsangi „alakoskodás” Zsidó Ferenccel

2018. január 29.

Január 25-én Csíkszeredában járt Zsidó Ferenc író, az eirodalom.ro portál főszerkesztője az E-MIL fiatal írócsapatával együtt, akik az erdélyi írószervezet idei Farsangi felolvasások elnevezésű rendezvényén két helyszínen is megmutatták magukat és írásművészetük sajátosságait – délben a Márton Áron Gimnáziumban, este pedig a Székelyföld folyóirat szerkesztőségében. A társaságukban eltöltött sűrű hatvan perc elegendő volt arra, hogy a beszélgetést […]

Tovább | Nincs hozzászólás »