‘Interjú’

 

„ Fészket rakott bennem egy elvakult évben / a megsebzett, lódenes embermadár”

2017. június 18.

Beszélgetés Keszthelyi Györggyel Keszthelyi György Lódenes embermadár című kötetéről jegyzik fel: “klasszikus formákba öntött posztmodern líra”. Az olykor szaggatott ritmusú versek szürreális “magánlátomások” és “fekete” magánmitológiák történeteit örökítik meg. A szerzőt az apokaliptikus képek világáról, pszichokráterekről és művészetszemléletéről kérdeztük. A Lódenes embermadár című kötetét édesanyja emlékére írta, és Visszaépítelek című versében halhatatlanná teszi őt…. Keszthelyi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Sata Árpád

2017. június 12.

„Egymás nélkül nem megyünk semmire” Soha nem hőbörgött, mindig szerényen meghúzódott a hangoskodók mögött. Sata Árpi volt a béke szigete. Megpróbált igazságos lenni. Kicsi Sata, kicsi Méhes, ilyen jelzővel illettük őket. Ők voltak az ártatlanok, a szelídek, a jók, a tehetségesek… A Karnyóné *bolond fiújának szerepében nagyon szerettük, tele volt humorral, játékkedvvel, ötlettel. Máskülönben roppant […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Bányai Irén

2017. június 5.

„…El akarom mondani, milyen ez a világ” Fehér liliommal állítottam be Bányai Irénhez. Meleg volt, mégis többször tüsszentettem az úton. Mikor Inci kinyitotta az ajtót és átvette a csokrot, elhúzta az orrát. Zavarba jöttem. Valamit nem jól csináltam? Talán mégsem kellett volna virágot vennem, úgy látszik vagányabb annál, hogysem ilyen gesztusokra igényt tartana. Aztán… – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész / Biluska Annamária

2017. május 29.

„Tulajdonképpen erényeim sincsenek…” Mikor még főiskolások voltunk, Tarr Laci nagyon dicsérte: Biluska remek színésznő. Micsoda Ilma volt! Nem láttuk, nem is láthattuk, mert Váradon dolgozott s nemsokára ki is ment Magyarországra. Mikor visszajött, mindenki ámuldozott. Hogyhogy? Ilyen is van? Biztos rosszul ment neki – hangoztatták, sutyuputyálták a rossznyelvek. Nem ment rosszul neki. Csak egyszerűen haza […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Kisfalussy Bálint

2017. május 22.

„A közösség zsákutcáiban huzat van..” Mostoha sorsuk van a kabaréknak, ami a kritikát illeti. Láttam jó pár szilveszteri szórakoztató műsort, s nem egy unalmas, fárasztó volt. Ám a közönség derült rajta. Láttam olyat is, ami ízléses csomagolásban, elegánsan tálalta a minket abszolút hidegen hagyó, idejét múlt témát, és láttam napi aktualitású vicceket, szófűzéreket olcsón, ízléstelenül […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kapui Ágotával a költészetről

2017. május 19.

Ágotával ugyanabban a városban éltünk. Én oda kerültem, ő ott született. Egyszer érintette sorsunk egymást, ami akkor bennem nem realizálódott. Verset mondott egy rendezvényen, aminek egyik konferálója voltam. Később olvashattam megjelent verseit a honi lapokban. Tehetséges volt. De éltük a magunk életét, nem tudva, nem igazán foglalkozva egymással. Aztán a sors érdekes és tekervényes útjai […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Balázs Éva

2017. május 15.

„A jó rendezőt a jó színész határozza meg” – Így jöttem – kezdi rendhagyó módon kolléganőm, a sepsiszentgyörgyi színház művésznője. – 1950-ben születtem, Udvarhelyen. Az udvarhelyi gimnáziumban végeztem, abban, amelyik olyan sok híres embert indított útnak, hogy most ne említsem, csak Tamásit és Farkas Árpádot. Hagyományai vannak… Nem véletlen, hogy színésznő lettem. A város, a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Szabó Lajos

2017. május 8.

„Maholnap a néző jön fel a színpadra…” Eredetileg díszletmunkás volt. Tehetségére Szabó Ernő figyelt fel. 1956-ban a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett. 1962-ig a temesvári Állami Magyar Színház művésze volt. Onnan Kolozsvárra szerződött, majd hét év után visszament Temesvárra. 1971-ben Nagyváradra költözött, és haláláig a színház magyar tagozatának színésze volt. Ösztönös művész, aki szuggesztív […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gálfalvi György: 1977-es beszélgetés Farkas Árpáddal

2017. május 6.

Farkaséknak minden bizonnyal van lakáskulcsuk, de tapasztalatom szerint nem használják: soha sincs bezárva az ajtójuk. Többször előfordult, hogy őket nem találtam otthon, csak a vendégeiket, ha ugyan vendégeknek lehet nevezni azokat, akik legalább olyan otthonosan mozognak a lakásban, mint a névleges házigazdák. Csöndes pihenőórán például legbelső szobájukban rám nyitott egyik szomszédjuk, majd zsörtölődve távozott, mert […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsehránszky István: Kinek jár nálunk töviskoszorú?

2017. május 5.

Képzeletbeli interjú Hencz Hildával legutóbb megjelent könyve kapcsán Hencz Hildától interjút kértem. De annyira lehangolt és bánatos, hogy munkájáról nem akar többet beszélni, mert úgy érzi, semmire sem becsülik. Teljesen lebénult attól, ahogyan fogadták, s ahogyan vele szemben viselkednek többségiek és kisebbségiek – e tekintetben nincs különbség köztük. Ekkor határoztam el, hogy mégiscsak szóra bírom, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Zárszó helyett (az öninterjú folytatása)

2017. április 26.

– Fontos, alapvető kérdés. Honnan jövünk? Honnan jössz? – Egy boltból jövök, ahol háztartási elektromos készülékekhez árulnak pótalkatrészeket. (Milyen szép régi görög név: Alkatrész! „A daliás Alkatrész szerelmet vallott a bús Aszténiának.”) – Sőt, Pótalkatrész, és Euraszténiának. Ne felejtsük, hol élünk… integráció, miegymás.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Mátray László Gyula

2017. április 25.

Rendhagyó levelezés, amiben nálam is elszakad a cérna Szükség törvényt bont-alapon ezúttal levélben kértem színész kollégámat, válaszoljon kérdéseimre. Mátray Lászlótól hamarosan kaptam is levelet Temesvárról. „Kedves Katalin – olvasom –, a Korunkbeli beszélgetésekhez képest a mi írott válaszainknak lesz egy óriási hátrányuk, mégpedig a túlfogalmazottság, a vissza- és rákérdezés lehetetlensége, vagyis a beszélgetés lélektanából következő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Öninterjú

2017. április 25.

– Ideje szembenézned önmagaddal, nem gondolod? – Az sose árt, de vajon elég-e ehhez az, hogy az ember elér egy bizonyos életkort? Meg aztán nem szerénytelenség az ilyen önmegszólaltatás? – Ha nincs ki megszólaltasson, szólalj meg magad. – Mégis miről? – Ha már az életképeidben vagyunk, hát a városról, embereiről.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Molnár Gizella

2017. április 24.

„A színész mint művész, úgyis megmarad” A legfurcsább, legkülönösebb kolléganőm. Picit mindig tartózkodtam tőle, olyan komor volt, annyira távolságtartó. Egy időben merevnek, sőt rossznak is tartottam, amit színpadon csinál. Aztán megtanultam szeretni. Bármilyen furcsán hangzik, ez is elsajátítható ezen a pályán. Megszerettem mint embert, amikor közelebbről megismerhettem. Rájöttem, hasonló gondokkal küzd, és az egyenes emberfajtához […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Kakuts Ágnes – Czikéli László (2)

2017. április 18.

„A színész felelőssége az emberformálás felelőssége” (Czikéli Laci) … Berobban Laci, azaz Czikéli László színművész, aki körül nyomban felpezsdül a légkör… Oda a halk beszélgetés-hangulat. Zajos, lármás, jókedvű. Pedig gyalog jött fel a színháztól, egészen a Monostor negyed egyik utolsó tömbházába, az éppen aktuális lakásukba. („Nincs ennek a lakásnak semmi baja, kérlek”, mondják, „csak borzasztó […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Kakuts Ágnes – Czikéli László (1)

2017. április 17.

„Számít, hogy hol érzed először azt, hogy fázol…” (Kakuts Ági) (Kakuts Ágit nagyon szeretem. Főiskolás voltam, mikor láttam kettőjüket Czikélivel a Varsói melódiában. Nem tudom, milyenek voltak, jók, rosszak, annyit tudok csak, hogy hosszú percekig nem tudtam magamhoz térni. Bementem gratulálni az öltözőjükbe, s csak sírtam, sírtam, mint a záporeső. Ági vigasztalt, kérdezősködött, de én […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Zsoldos Árpád

2017. április 10.

„Kiszolgáltatott, élő anyag a színész” Faggatnám Zsoldos Árpádot erről a pályáról, amely mindkettőnké. Arról, amit csak ő tudhat , ami saját, külön művészete. Tanulnék tőle. S hiszem, velem együtt még sokan. De hát nem engedi. Kerül. Együtt próbáljuk Illés Endre darabját, a Stendhal nyomán írt Vörös és feketét. A próbák aránylag simán mennek, csak egyszer […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Jászberényi Emese: Málenkij robot

2017. április 6.

Interjú Dobozi Eszter íróval – Idézettel szeretném kezdeni a most következő interjút. „Hát így él az ember, bele a világba, még arra sem marad ideje, hogy elgondolkozzék rajta, miért és hogyan került ide. No meg hogyan kecmereg ki innen”. Szolzsenyicin. Egy könyvet tartok a kezemben, írónője Dobozi Eszter. A könyv címe: Csak a napnyugtát níztük. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Sebők Klára (és egy kicsit Héjja Sándor)

2017. április 3.

„A színésznek éltető erő a konkurencia…” Dicsőségesnek láttuk: nimbusza volt. Már főiskolásként csodáltuk, milyen szép, nemes a tartása. Ahogy ült, járt, nem lehetett nem odafigyelni. Tökéletesnek tetszett. Ha egy társaságban ő is ott volt, másra nem tudtam figyelni. Elnéztem, hogyan viselkedik, hogy tartja a kezét, a fejét, a lábát. Néztem az arcát, ami újra és […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Egy kis Káfé-történelem (13)

2017. március 31.

Pillangókönyvek, könyvpillangók Interjú Damó Istvánnal (2002) – Marseille-ben – ezt a hírt hozta a posta – sikeretek volt. Mit állítottál ki Marseille-ben? Franciáknak a franciát: talán a Villon-sorozatod? – Október közepén tartották Marseille harmadik nemzetközi könyvfesztiválját és egyben könyvvásárát. Ezen tizenöt ország képviseltette magát. Valóban sikerünk volt. Több alkalommal állt módomban összehasonlítani a mi művészkönyvtárgyainkat […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Péterffy Lajos

2017. március 27.

„… én közönség centrikus színházat mondanék” Sepsiszentgyörgyön ismertem meg. Akkurátus, semmit el nem siető embernek tűnt. Nyugodt természetével sokszor dühített másokat. A színház egyik legjobb színésze volt, aztán Temesvárra került. Őszi turnéjuk alkalmával találkoztam vele. Odaadtam a kérdéseimet, válaszoljon rájuk… De nem: kihasználva szabadidejét, leutazott Sepsire, felkeresett és szóban mondta el a magáét. Magas, alig […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Csíky Ibolya*

2017. március 22.

„Legeslegjobban a próbákat szeretem” 1982-öt írunk, Nagyváradon vagyok, az egyik legszebb, legkellemesebb teremtéssel, aki most nyit nekem ajtót. Csíky Ibolya mögött két – saját! – gyermek rakoncátlankodik, Andrea és László. Megöleljük egymást. Aztán bemegyünk a szobába. Nézem Ibit. Alakja még nem kapta vissza eredeti formáját a második szülés után. Őt ez nem bosszantja. – Úgyis […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… / Elekes Emma

2017. március 20.

„Mintha légszomjjal küzdene a színész” A nagy Elekes tulajdonképpen kicsiny. Fekete asszonyka, élénk, kutató tekintettel. Nem sokszor láthattam színpadon. De színészkollégák mesélik, milyen tűzről pattant, élénken működik a fantáziája, és mindent tud, ami a színjátszáshoz tartozik. Hogy meg is keseredett, mióta… Erről faggatom… 1983-at írunk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Talán egy fénykép ez az egész… /Miske László

2017. március 13.

„ Nem tettem semmit, és megtettem mindent” 1982 nyarán csíptem el Sepsiszentgyörgyön. A színházi cukrászdában találkoztunk, de végül csak a Sugás kertvendéglőjében kötöttünk ki. Kevés vendég volt, nyugodtan beszélgethettünk. – Egyszer azt mondtad, a színész közkatona. Hogy gondolod, hogy is érzed ezt? Hatalmas, robusztus termetével olyan az asztal mellett, mint valami Góliát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Alapvető hiba szent könyveket összevetni

2017. március 11.

Interjú Gyöngyösi Csilla Nelli iszlámkutatóval a jódeménység foka: Fel tudnád sorolni az iszlámra vonatkozó közhelyszótár néhány szócikkét? Gyöngyösi Csilla Nelli: – Minden muszlim terrorista; a kendős nők el vannak nyomva; az iszlám a középkorban van, avagy esetleg a reformáció korában; jönnek és bevezetik a sarí’át; félnek bemenni egy arab negyedbe.

Tovább | 1 hozzászólás »