‘Riport’

 

Orbán Ferenc: A kockázat napjai (8)

2018. szeptember 18.

Valami lóg a levegőben A fiúk izgatottak, csendesebb a beszéd, mindegyre fülelünk, hátha meghalljuk az előttünk járók hangját. Bárcsak minél később hallanánk meg! Azt jelentené, hogy hosszú utat tettek meg. – Figyeljétek, hogy hasonlít ez a járat a barlang eleji részhez… Nem nagyon méltatnak figyelemre. Csak Tamás mondja, hogy „tényleg”, inkább udvariasságból. De csakugyan hasonlít! […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Orbán Ferenc: A kockázat napjai (7)

2018. szeptember 17.

Nevek a sziklafalon Háromnegyed tizenkettőkor cédulát kapunk a rohamcsoport táborhelyén: „Elindultunk a végpont felé 7, 30 órakor, 1968. IV. 29-én. B., M., F., Sz.” Haditanácsot tartunk. Ezen a szakaszon eddig még csak három ember járt: Bányai, Moravek és Kőműves Emil. Ők fedezték fel legutóbb a járatot. Emil vezet egy újabb tejpatak elágazásáig. Ott kettéoszlunk. Emil, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Orbán Ferenc: A kockázat napjai (6)

2018. szeptember 16.

Egy száraz nadrág Ösztönösen védettebb fészket keres az ember magának: lehetőleg fal mellett, fölötte ne legyen omladékos a mennyezet. A homokos fekhely ideális. Általában. Ki nézi most ezt! Lerogyunk a sziklapárkányra. s ki hol ül, ott lesz a fekhelye. Az üreg S alakú, nekem pont a kanyarban jut hely, másnap reggel érzem a bordáim között […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Orbán Ferenc: A kockázat napjai (5)

2018. szeptember 15.

Lélekmelegítő Most már mindent egyre nehezebb elviselni. A hátizsákot, az átnedvesedett rongyokat, a felelősséget. Nem lehet kiállni. Az ember még azt a fényűzést sem engedheti meg magának, hogy kificamítsa a bokáját vagy elnyúljon egy hasadékban… amíg innen kiviszik! Mert maga vállalta. – Megjött Emil! – halljuk elölről.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Orbán Ferenc: A kockázat napjai (4)

2018. szeptember 14.

… Egy… kettő…. tíz! Előbb még azt kellett megtanulnom, hogy mi a „smirgli”. Ez nem természettudományos szakszó, de tökéletesen kifejezi azt, ami itt az emberrel történik. A járat hasonlít a Gályarabok folyosójához. A dolomitos mennyezetből a víz. tüskéket oldott ki, olyan éleseket, mint a csiszolópapír felülete. Csak valamivel durvábbak a szemcsék. Annyival, hogy átszúrhassák a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Orbán Ferenc: A kockázat napjai (3)

2018. szeptember 13.

Vörös kérdőjelek nyomában Megszusszanunk, közben hallgatjuk a prof szakszerű magyarázatát. Valahogyan úgy keletkezhetett ez az oázis, hogy a felszínről beszivárgó víz a talajban átvándorol a lazaságokon, s itt, a mélyben egy szikla csücskéről csepeg, amíg meggyűl a tömött, agyagos fenéken. Csak annyi gyűl össze, hogy a prof megmerítheti farzsebében hordott műanyagpoharát, s osztogatja. Megszívjuk magunkat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Orbán Ferenc: A kockázat napjai (2)

2018. szeptember 12.

Nincs pardon Kapusnál ver az eső a nyitott teherautóban, valaki aggódik, mert ilyenkor megnő a barlangban a vízállás. Réven besötétedünk, háromnegyed kilenckor aztán megérkezünk a sonkolyosi kastélyhoz. Mihály bácsi fogadja a társaságot, most is, mint mindig, évek óta. Ő a kastély gondnoka. Az utolsó ember, aki látja a barlangászokat -leszállás előtt, s az első, aki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Valóság és irodalom: Kaland a Szelek barlangjában

2018. szeptember 11.

Olvasom Kereszthy András frissen megjelent, a Káfén is hirdetett riportkönyvét a XXI. századból eddig eltelt évek legnagyobb és legmediatizáltabb barlangi mentéséről. Sűrű szövésű, tömör szöveg és benne a lényeg: a történtek hiteles mozaikjának értő összerakása. Arra gondoltam, mennyire másként írta volna meg ezt a történetet egy írói vénájú szemtanú, aki maga is részt vett a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Wigner Jenő – Princeton, Göttingen

2018. szeptember 10.

Wigner Jenő Pál (1902–1995), az egyik legkiválóbb magyar–amerikai kutató, aki Nobel-díjat kapott „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetria-elvek felfedezéséért és alkalmazásáért”. Egyike volt azon 1920-as évekbeli tudósoknak, akik gyakorlatilag újjáteremtették a fizika tudományát.

Tovább | 1 hozzászólás »

Farkas József György: Zsigmondy Richárd – Göttingen

2018. augusztus 30.

A kolloidkémia megalapítója és egyik legkiválóbb kutatója, a Nobel-díjas Zsigmondy Richárd (1865–1929) Bécsben született, egy az osztrák fővárosba költözött magyar nemesi család gyermekeként. Münchenben végezte tanulmányait majd Grácban lett egyetemi tanár, pár évvel később a magyarok által is szívesen látogatott, híres göttingeni egyetem professzorává választotta, ahol csaknem két évtizeden át, a haláláig dolgozott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Bethlen István – Moszkva

2018. augusztus 23.

Az orosz főváros egyik híres műemlék-együttese, a Donszkoj kolostor tőszomszédságában található az a temető, ahol tömegsír rejti a sztálini belügyminisztérium, az NKVD számos neves és névtelen áldozatát. E sírba fektették a két világháború közötti Magyarország legtehetségesebbnek tekintett konzervatív politikusát, Bethlen Istvánt (1874–1946), aki 1921–31 között a kormány élén állott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Retusálatlan Besszarábia-kép erdélyi lapokban

2018. augusztus 21.

A román Geo Bogza és az erdélyi Asztalos István kortársak voltak. Talán még jól ismerték is egymást. Esztétikai eszményeikben is rokoníthatók: mindketten elkötelezett hívei voltak az emberközeli valóságmegismerésnek és -ábrázolásnak. Hivatásszerűen végzett, legtöbbször köznapi szállítóeszközökön, de akár gyalog is megtett utazásaik nem maradtak nyomtalanul írói munkásságukban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Kármán Tódor – Göttingen, Egyesült Államok

2018. augusztus 18.

A Harz-hegység lábánál fekvő patinás egyetemi város, Göttingen/Göttinga számos magyar fiatal tehetséget indított el a tudományos pályán. A sorozatunkban szereplők közül többek emlékét márványtábla örökíti meg egykori göttingeni szálláshelyének falán. Közéjük tartozik Kármán Tódor (1881–1963) is…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Zalka Máté – Szimferopol, Csebokszári

2018. augusztus 13.

A 20. század első felének egyik nemzetközileg legismertebb kommunista szereplője Zalka Máté (1896–1937) volt, politikai és katonai szerepvállalása mellett irodalmi tevékenysége okán is; 1936-ban, a spanyol polgárháború kitörésekor az elsők között indult a köztársaságiak megsegítésére. 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Landler Jenő – Moszkva

2018. augusztus 5.

A Vörös tér nemcsak az orosz főváros központja, de a szovjet állam és a nemzetközi kommunista mozgalom egyedülálló panteonja is. Lenin mauzóleuma mögött sorakoznak a Szovjetunió legismertebb párt- és állami vezetőinek mellszoborral ékesített sírjai, a Kreml téglafalában pedig urnatemetőt alakítottak ki, ahol a Nagy Honvédő Háború hadvezéreitől Jurij Gagarinig számos nevezetes személyiség hamvait őrzik az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Kun Béla – Szentpétervár, Szimferopol

2018. július 28.

Az 1919-ben kikiáltott és 133 napig létezett Magyar Tanácsköztársaság tényleges vezetője Kun Béla (1886–1938?) volt, aki 1904-ben, félbeszakítva kolozsvári jogi tanulmányait a „kincses városban”, és kezdett Nagyváradon újságíróskodni. Még kolozsvári tanulóévei alatt Ady Endre ismertette meg budapesti baloldali értelmiségi körökkel. 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Ady Endre – Párizs, Róma, Bukarest

2018. július 22.

Már a középkorban is számos magyar diák tanult a francia főváros egyetemén, a felvilágosodás és a francia forradalom nyomán pedig megkülönböztetett figyelmet fordítottak a műveltség kovácsai a Szajna-parti metropolisra. „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” – írta Batsányi János, s felszólítását azóta is híven követték megannyian.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Magyar lőszer és fegyver – Varsó

2018. július 15.

A magyar és a lengyel államelnök 2011 márciusában felavatta Varsóban azt a kétnyelvű emléktáblát, amellyel a lengyel nép köszönetét fejezi ki a magyar népnek az 1919–21 közötti években országának nyújtott – lőszer- és fegyverszállítmányban megvalósult – katonai segítségért. 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Magyar huszárok – Limanowa

2018. július 9.

Lengyelországban, az 1914. november 28. és december 18. közötti limanowai csatában az osztrák–magyar csapatok megállították és a Dunajec folyó mögé szorították vissza a Krakkó irányába áttörni készülő orosz csapatokat. A Limanowa melletti Jabloniec-hegyen a magyar Honvédelmi Minisztérium és a Kislengyelországi Vajdasági Hivatal a csata centenáriumára mintegy 15 millió forintból felújította a temetőt. 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Magyar katonasírok – Jeruzsálem

2018. július 4.

Az izraeli főváros Sion-(Cion-) hegyi protestáns temetőjében számos német és osztrák halott mellett néhány magyar katona is alussza örök álmát. Abból a nyolcszázból, akit az I. világháborúban, 1916 májusában – török szövetségese kérésére – vezényelt a Szentföldre az Osztrák-Magyar Monarchia. A Központi Hatalmak oldalán harcoló Törökország sikertelen kísérletet tett az angol kézen lévő Szuezi-csatorna bevételére.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Magyarok az I. világháborúban – Taskent

2018. június 30.

Ötszázezernél több magyar katona esett fogságba az első világháborúban (1914–18), az orosz fronton 1917 októberéig. Legtöbbjét Szibériában és Közép-Ázsiában – akkori nevén Turkesztánban – őrizték, sokan még a Bajkálon túlra is elsodródtak. Ahol munkalehetőség adódott, bányákban, az iparban és a mezőgazdaságban is foglalkoztatták őket. 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Magyar internacionalisták – Omszk

2018. június 24.

Az 1917. októberi forradalmat követően, az oroszországi polgárháború éveiben – egyes értékelések szerint – százezernél is több magyar harcolt a Vörös Hadseregben. „Internacionalisták” gyűjtőnév alatt más nemzetiségű hadifoglyok is bekapcsolódtak a küzdelembe a bolsevikok oldalán, megint mások – például az ugyancsak nagyszámú cseh „legionárius” – a fehéreket erősítették. 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lászlóffy Csaba-emlékműsor a Kolozsvári Rádió műsorán

2018. június 12.

Lászlóffy Csaba József Attila-díjas költő, író, esszéíró, műfordító három évvel ezelőtt, 2015 április 14-én hunyt el, és jövőre lenne 80 éves. Az alkalmat az emlékezésre a Kriterion és a Polis kiadók közös gondozásában megjelent Memóriapróba című kötet szolgáltatja, amelyet a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mutattak be. A könyvet Lászlóffy Csaba munkásságának két kiváló ismerője, Balázs Imre […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Magyar hadifogoly zenészek – Habarovszk

2018. június 12.

Az 1917. októberi forradalmat követő oroszországi polgárháborúban – mint arra sorozatunkban több helyen utalunk még – a magyar hadifoglyok nagyobb része a bolsevikokkal rokonszenvezett, tőlük remélte mielőbbi hazatérését. A legtöbben fegyverrel is részt vettek a fehérek és az Antant-csapatok elleni harcokban, és akadtak olyanok is, akik más módon fejezték ki szimpátiájukat a vörösök iránt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Magyar hadifoglyok olasz börtönszigeten – Asinara

2018. június 7.

Első világháborús magyar katonák tiszteletére avattak emlékművet az olaszországi Asinara szigetén. A magyar közvélemény előtt hosszú időn át teljesen ismeretlen, Szardínia melletti börtönszigeten magyar katonák ezrei raboskodtak. Őket „Asinara szellemkatonái” néven is ismeri az utókor – áll a magyar Köztársasági Elnöki Hivatal tájékoztatásában, az emlékművet ugyanis Áder János avatta fel.

Tovább | Nincs hozzászólás »