‘Vita’

 

B. Tomos Hajnal: Jelváltás

2017. szeptember 13.

Jártomban jelt hagytam erdőn, barlang falán, vörös kigyó-fonal írta históriám.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Két vers egy témára − Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

2017. május 10.

Albert-Lőrincz Márton: (Navigare necesse est) Szindbád kívánsága   Nem kell hajó, hiszen száraz a tenger, csak jó bocskor, jó karimás csizma kell, és jó iránytű, ködökre féltékeny észerő, végpontokon átevezzen,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demeter Mária: Hűség

2017. március 17.

Ütött az óra – Elment.Továbbjár halkan örök csenddel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kedei Zoltán: Szaggatnak a szavak

2016. július 12.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Száz év – nagy háború: Nagy Endre

2014. október 12.

Mit tegyen az író a háborúval szemben? (Hozzászólás egy hajdanvolt vitához) Ha a Háborúról beszélünk, vigyáznunk kell, nehogy eltévedjünk a széttaposott értelmű szavak közhelyein. Például a meggondolatlan szólam könnyen összetéveszti a Háborút a Harccal; így születhetnek meg azok a tetszetős elméletek, amelyek szerint a háború az ember alapvető, kiirthatatlan hajlamainak törvényszerű terméke. A Darwin-elméletre is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Égető kérdés: Itt a Nobel, hol a Nobel?

2014. október 9.

A most következő héten osztogatják az idei Nobel-eket. Kérdésünk mindenkihez – szerzőkhöz és olvasókhoz egyaránt – szól, és a hozzászólások helyén kérjük kifejteni: Esterházy lenne az ezévi irodalmi Nobel-díjas? Te kinek adnád/Ön kinek adná a tízmilliót érő plecsnit? És miért?

Tovább | 25 hozzászólás »

Demény Péter: Válasz az apák ügyében

2014. június 24.

Köszönöm mindenkinek, aki lájkolta, kommentelte vagy hozzászólt Kiáltvány az apák ellen című bejegyzésemet, -re, -hez, mely június 13-án jelent meg a blogomon, a kafe.hhrf.org már másnap lehozta, a Transindex 17-én Kántor Lajos válaszával együtt, a Szabadság másnap ugyanúgy, a maszol.ro pedig június 20-án a Hozzászólások az erdélyi besúgóvitához címmel, az említetteken kívül Jancsó Miklós morfondírozásával. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Apák, anyák, fiúk, lányok – unokák

2014. június 17.

Kántor Lajos levele Demény Péternek Kedves Péter, három nappal a sétatéri színház emeleti előcsarnokában lezajlott beszélgetés után (Te ugyan nem voltál ott, de szövegedből kihallani vélem Könczei Csilla általa nemzedéki szempontúnak mondott vádjait), a világbajnokság jobb mérkőzéseit nézve, egy kis szünetet tartva, nem állom meg, hogy válasz nélkül hagyjam kiáltványodat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Töredék, reménnyel

2013. augusztus 3.

Ha nem két életed lenne, hanem hetvenhét, és magyar népmese mindegyik egytől egyig − de lemondtunk mi már minden népmeséről, és nem is olyan gonosz az a mostoha, és ugyan miféle fele királyság?!

Tovább | Nincs hozzászólás »

“Vándortanácsok” – inkább tapasztalatok?

2013. január 15.

Visszhangot keltett Szele Tamásnak a gépnarancs.hu-tól átvett interjúja, amelyben egy igen rokonszenves magyar hölgy osztotta meg az olvasóval élményeit, tapasztalatait a szülőhelyről való kitelepedéssel, helyváltoztatással kapcsolatban. (Egy vándor tanácsai). Az íráshoz hamarosan az alábbi kommentár érkezett:

Tovább | 3 hozzászólás »

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (5)

2010. október 27.

Pál Katától: “A pina nem költészet”, ezt olvassa Ön ki a Kemál és Amál bemutatóján résztvevők szeméből. Azt viszont nem tudtuk kiolvasni tudósításából, mi az Ön véleménye: költészet-e a Kemál és Amál? – A pontos idézet így hangzik: “A harmadik szeméből süt, hogy a pina nem költészet (pedig ha tudná)”. Ebből szerintem elég jól látszik […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (4)

2010. október 21.

Válaszol Zsidó Ferenc: Nem túloz Cselényi Béla, amikor “ciklámen színű nőstényszagról”, meg “halványszürke kanbűzről” beszél? – Túloz, de szíve joga. Különben is, szerintem a nőstényszag rubinvörös, a kanbűz pedig opálkék. Persze, ezt mindenki másként gondolja, épp ez az érdekes a dologban.

Tovább | 1 hozzászólás »

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (3)

2010. október 18.

Sántha Attilától: 1. Sokak szerint nem irodalom a Kemál és Amál. Mi neked erről a véleményed? Pro primo. Gondolatszabadság van. Szólni is lehet, de akkor előfordulhat, hogy az illetőt egy lavórral (vö. kübli) fejbeütöm. Mehogy Kemál ilyen. S állítólag én is, mivel megírtam Kemált (no meg Amált, aki szintén én vagyok, amikor valami keményebb dologra […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (2)

2010. október 16.

Balázs Imre Józseftől: A Hervay “összes”-ben nem találok egyetlen káromkodást sem, attól olyan jó, amit írt? Talán jobb lett volna három lófasztól? – Szembeköpés van Hervaynál, lófasz nincs. Azt hiszem, ott, ahol a szembeköpés van, intenzívebbé válik a szöveg: úgy van megírva. Ezt a (tudom, nehezen körülírható) intenzitást sokféleképpen el lehet érni, de csupán a […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (1)

2010. október 12.

Mester! Nem is tudjuk, melyik Balla D. Károlyhoz forduljunk: előbb a költőtől kérdezzük: verseit alaposan áttanulmányozva, százöt istennőnevet találtunk, ám mindössze két phalloszt. Kérdezzük, miért az aránytalanság? Az Olymposzon talán nem káromkodtak? – Pontatlanul számoltak, uraim: 106 istennő, és csak egy phallosz. Nyilvánvalóan rossz kategóriába tették Phallosz Athéne istennőt, ez adta a tévedést.

Tovább | 1 hozzászólás »

Retro-vita: Finomkodás helyett finomság és ízlés az irodalmi szövegben

2010. október 10.

A kommunista rendszerben azt mondották, hogy a finomkodás, finomság úri betegség. Igaz is! Az úri – iskolázott – embernek más a gondolatvilága, a szóhasználata, választékosabb a stílusa, jobb az ízlése. Itt mindjárt álljunk is meg. Jómagam úgy tettem volna fel a kérdést (a Színképben): Létezik-e ma is ízléshatár az irodalomban, mikor lehet vagy szükséges annak […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Retro-vita: Amikor Pruteanunak igaza volt

2010. október 6.

A rutinos mûsorvezetô, Marius Tuca (Antena 1) egyik szópárbaj-rendezvénye során G. Pruteanu szenátor vette fel a harcot a brutális, obszcén, az ember méltóságát lealacsonyító jelenetek vetítésével szemben. Ellenfeleként három érett korú nô és egy férfi „vitézkedett”. Amikor az említett mûsorok sugárzását, legnagyobb meglepetésemre, két nô a védelmébe vette, Pruteanu felkérte ôket, hogy ott és akkor […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Retro-vita: Mumuban, akár a tehenek?

2010. október 3.

Néha “bekeményítek”, de úgy érzem, hogy a nyomdafestéket nem tűrő szavak akkor indokoltak, ha az adott szövegkörnyezetben szellemesek, frappánsak. Nem akarok ujjal mutogatni senkire, de egy-egy pesti nemzedéktársam novellája és/vagy verse olyan atmoszférájú, mint egy szellőzetlen szállodaszoba, ahol a ciklámen színű nőstényszag és a halványszürke kanbűz olyan fröccsentett [fröccsöntött] konglomerátumban tekereg egymásban, mint a betiltott […]

Tovább | 6 hozzászólás »

Retro-vita: svédek

2010. szeptember 29.

ez a címe az egyik jegyzetemnek és így folytatódik: megyek az I. barátomal a körre, ami nyilván azt jelentené, hogy a svédekről akarok majd írni, helyesebben, akartam, hiszen már bele is kezdtem a jegyzetelésbe, és azt jelentené, hogy az egyik barátommal megyek a körre, a körösi csoma sándor művelődési körre, de ez is abbamaradt, és […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Retro-vita: Elaléló lila ló

2010. szeptember 27.

A Bukaresti Magyar Közlöny – egyik – szerkesztési elve (egy nagy természetfilozófus után, szabadon): semmi sem idegen tőle, ami emberi. Tekintve, hogy a “lófaszozás” igencsak emberi (sőt, egyre “emberibb” lesz), természetszerűen annyit bír meg belőle, amennyi éppen indokolt. Másik szerkesztési elvünk ugyanis éppen az indokolatlan szavak, kifejezések, gondolatok mellőzése. A Bukaresti Magyar Közlöny tehát nem […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Retro-vita: A rendőr meghalt, a diri él

2010. szeptember 25.

Nem értem, mert nagyjából ugyanaz a problémám lehet nekem is, én a trágárságot csak indokolt esetben hagyom benne a lapban, akkor sem találom üdítőnek, ha momentán per pillanat tehetséges írók nobelparéjú szabadkikötőjéből árad. Valaki Arany János szemérmes trágárságairól beszélt, és oda konkludáltunk komor nyugatnémetséggel, hogy akartunk f-t.

Tovább | 3 hozzászólás »

Retro-vita: Ágoston Hugó finomkodik

2010. szeptember 22.

Lófaszról nem tudok, sem A Hétben, sem a Krónikában, de utóbbiban velem magammal megesett egy bájos történet elmesélem. Az interneten olvasom, hogy Molnár Gusztáv barátjaként és gyakori vendéglátójaként (is) a nemzetárulók kicsiny, de elszánt csapatát erősítem.

Tovább | 5 hozzászólás »

Retro-vita: Ribillió a Korunknál

2010. szeptember 21.

Most veszem észre, hogy a “mai magyar irodalom” inkább az oktatásban használható gyûjtõfogalom. Mert vannak õszinte írók és vannak finomkodó írók. Most és mindig. That is all. Különben egy régi-régi történet jut eszembe az õszinteségrõl az irodalomban. Volt egyszer hol nem volt, volt egy romániai magyar irodalom,

Tovább | 3 hozzászólás »

Retro-vita: Hogy beszélne egy katona?

2010. szeptember 19.

Az irodalom már rég beépítette, esztétikai kategóriává emelte a “szabadszájúságot”, bár ne feledjük, a filmművészet játszotta az úttörő szerepét az elmúlt évtizedekben, Bertolucci Utolsó tangójától Tarantino Ponyvaregényéig, amely kultuszfilmmé nőtte ki magát még abban az Amerikában is, ahol a lakosság negyven százaléka rendszeres templombajáró, és a Ponyvaregényben néhány bibliai idézettől eltekintve jóformán csak trágárságok hangzanak […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Retro-vita: Fragmentálunk?

2010. szeptember 18.

Én azt elfogadom, hogy a Demeter Szilárd által említett “kölkök”, a “büdös élet” oldaláról ez a vita “hamvába holt”. Viszont létezik még legalább egy oldala a dolognak: a Szonda Szabolcs szempontja, vagyis azé a szerkesztőé, aki naponta (hetente, hiszen konkrétan a Színképről van szó) ezzel a problémával küzd.

Tovább | 3 hozzászólás »