‘Vita’

 

Retro-vita: …az Akadémiát?

2010. szeptember 17.

A finomkodásról, a vulgarizmusról ésatöbbi: énszerintem ez egy hamvába holt vita, vulgaritáson általában az obszcenitást értjük – ami faszt sem jelent. Vulgáris lehet egy értelmezés, egy pár(huzamos-)beszélgetés, fájdalmas lehet egy helyesírási hiba, az viszont hazugság, ha valaki úgy “ábrázolja”, “írja le”, “lényegíti át” az aktuál cuccot, ahogyan az a büdös életben nem az.

Tovább | 6 hozzászólás »

Retro-vita: Spontán gondolat

2010. szeptember 15.

Se finomkodás, se trágárkodás, se semmilyen -kodás ! Bizonyos korokban és társadalmi rétegekben hódíthat a finomkodás, mint ahogy hódítani látszik most a trágárkodás.

Tovább | 7 hozzászólás »

Retro-vita: Ha neked az anális túl lokális

2010. szeptember 13.

Különbséget kell tennünk az egyes országok között, az obszcenitás és a pornográfia Romániában – tudtom szerint – alkotmányellenes. Lautréamont, Henry Miller, Boris Vian (Köpök a sírotokra) és a punk, rap szövegek után már nehéz mérlegelni. Azt hiszem, Orbán János Dénesnek van igaza. Az alkotmányellenességre visszatérve: ismerek olyan politikust, kinek a jelenléte a Hegyibeszédet is beszennyezné. […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Retro-vita: Hány lófasz teszi a finomlelkű írót?

2010. szeptember 10.

Interjú a szerkesztővel (Szonda Szabolccsal – RMSZ) 1. Miért volt szükség a finomkodás-vitára, szerkesztő uram? Az még nem biztos, hogy szükség volt rá, ez majd kiderül a reagálásokból, én azonban helyénvalónak ítélem (itt és most) a téma felvetését, ami – bár az idők folyamán, ilyen vagy olyan formában többször vita szintjén is szóba került a […]

Tovább | 5 hozzászólás »

Retro-vita: Nyolcvan procent

2010. szeptember 8.

Az utóbbi időben egyre kevesebb szépirodalmat olvasok, annál több dokumentumirodalmat: Alekszejevics könyveit a volt szovjet valóságról, Politkovszkaját a csecsen háborúról stb. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy befolyásolnak a svéd (nyugat-európai) olvasási szokások, a másik, hogy ezekben a könyvekben nem „finomkodnak”.

Tovább | 5 hozzászólás »

Retro-vita: A szótár teli van mindenfélével…

2010. szeptember 6.

Miként a jó zsibvásár, olyan a nyelv is: minden ki van terítve a gyékényekre, sőt, még azon felül is van, s ha az ember úgy járna el, miként József Attila tette Párizsban (bár lehet, csak legenda az egész…), hogy a gyorsan megszerezhető, alapos francia tudás reményében nekiállt bevágni a magyar-francia (vagy francia-magyar?) nagyszótárt,

Tovább | 8 hozzászólás »

Retro-vita: Mikor és miért (ne)?

2010. szeptember 5.

Az irodalom anyaga a nyelv, így anyaga kifogyhatatlan – hacsak bele nem szól a cenzúra. Viszont akkor csak cenzúrázott, életidegen nyelvet nyerünk vissza, és kiherélt irodalmat. A maga természetességében az irodalmi forma változatossága ugyanúgy végtelen, mint a nyelv önmegújító képessége, ami nélkül terméketlen az irodalom.

Tovább | 7 hozzászólás »

Retro-vita: Rendhagyó „Nyelv és élet”

2010. szeptember 4.

A szerelem hatalmáról Minden magyar ember ismeri azt a költői alkotást, amely inkább csak énekelve szokott elhangzani a jókedvnek egy bizonyos fokán. „Nini-nini-nini-ni, mi mozog a zöldleveles csipkebokorban!” – így kezdődik, s bármely magyar ember kapásból folytatja szöveggel, dallammal, mely szerint a szemlélő a bokor mozgása nyomán arra gondol, hogy egy róka meg egy nyúl […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Retro-vita: A dolgok néven nevezéséről

2010. szeptember 3.

A nyelvi szemérem és szemérmetlenség egyaránt stílus, nyelvi opció, szabad választás a nyelv különböző regisztereiből. Az adott téma hordozza, hogy melyiket „használjuk”. Olykor az elhallgatás, a sejtelmes körülírás mond többet, máskor a nyers, darabos beszéd sokkoló (polgárpukkasztó?) hatása révén érünk el esztétikai hatást. Persze, az már alkati kérdés, hogy melyik szerzőnek melyik stílus iránt van […]

Tovább | 8 hozzászólás »

Retro-vita: Az irodalom nem mindig a szépről szól

2010. szeptember 2.

A finomkodás önmagában negatív előjelű, és bármelyik művészeti ágban nézzük is, ha az olvasó (néző, hallgató) megsejti a szerzői szándékot, miszerint a mű éppen nagyon finom, légies akar lenni, megette az egészet a fene. Más kérdés az: lehet finomnak, könnyednek lenni úgy is, hogy nem látszik az akarás – viszont ez inkább csak a ténylegesen […]

Tovább | 9 hozzászólás »

Retro-vita: Irodalom és szabadság

2010. szeptember 1.

Jajna, hogy trágárság, obszcenitás, szex az irodalomban? Szabadság és szabadosság a literatúrában? Káromkodás a jambusban? Négybetűs szavak a rímkényszerben? Nem is tudom.

Tovább | 6 hozzászólás »

Retro-vita: Egy konkrétum

2010. szeptember 1.

Valamikor 2003 elején figyeltem föl a képernyőnkön a valóságshow-kra. (Lásd: “valóságszabályozás”! [George Orwell: 1984]) Annyira megrázott, hogy nem jutottam szavakhoz. Amikor pedig igen, egy tagolatlan, trágár felkiáltás hagyta el a számat, amely azonban – hisz idestova negyven éve tipródom a profizmus kétes útjain – elég hamar publicisztikai kisdolgozattá formálta, szinte, önmagát.

Tovább | 6 hozzászólás »

Retro-vita: Jó, rossz stb.

2010. augusztus 31.

Otthon nem használtunk csúnya szavakat. Ezek szerint vannak csúnya szavak. És szép szavak, most nem a Kosztolányi-féle fülolajat értve ez alatt: a szép valamiként a morál szférájába csúszik. Jelentős amúgy is a csúszkálás-bizonytalankodás, sőt csúsztatás, sőt. Hazudozás. Hipokrízis, szóval, már bocs, de szar az egész. Jók vannak és rosszak, rendes-becsületes szavak meg fúj, de rondák,

Tovább | 7 hozzászólás »