‘Dokumentum’

 

Farkas József György: Batthyány Lajos – Ljubljana

2017. december 10.

A szlovén főváros fölött magasodó vár magyar vonatkozású nevezetessége, hogy 1849-ben csaknem három hónapig falai között őrizték az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. Gróf Batthyány Lajos (1807-1849), akit a márciusi forradalom hatására nevezett ki a császár kormányfőnek, 1848 őszén – döntően a Jellasics-féle horvát támadás nyomán, október 2-án – lemondott erről a tisztéről.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Kossuth Emília – New York/Brooklyn

2017. december 3.

Mint arról sorozatukban már beszámoltunk, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után nemcsak Kossuth Lajos választotta az emigrációt, de a bécsi udvar családtagjait is elűzte az országból. Formailag özvegy Kossuth Lászlóné, a kormányzó édesanyja kérelmezte Ferenc Józsefnél a család kivándorlását az Amerikai Egyesült Államokba. A bécsi kormány javaslatára a császár 1852. április 9-én hozzájárult a kérelem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Kossuth Lászlóné – Brüsszel

2017. november 26.

A belga főváros Saint-Josse-Ten-Nood-i temetőjében 2015 júniusa végén felavatták Kossuth Lajos édesanyjának, Tyrlingi Weber Karolinának (1770–1852) közadakozásból állított emlékoszlopát. Az 1848/49-i forradalom és szabadságharc leverése után a Kossuth család száműzetésbe kényszerült, Amerikába tartott, de csak Brüsszelig jutott. Az 1848-i forradalom vezető politikusának édesapja, Kossuth László Monokon, az Andrássyaknál volt uradalmi ügyvéd. Ott vette el – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Széchenyi István – Bécs

2017. november 23.

Az osztrák főváros I. kerületében, kőhajításnyira a császárok egykori palotájától, a Burgtól született gróf Széchenyi István (1791–1860). A Herrengasse 5. szám alatti épület, az egykori szülőház falán 1966 óta kétnyelvű márványtábla örökíti meg a 19. század magyar polgári átalakulása legmarkánsabb alakjának emlékét. 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kárpát-medencei vallomások Ady Endre centenáriumán

2017. november 22.

az Igaz Szó és a Korunk 1977-es emlékszámai alapján Szemelvények Balogh Edgár, Bálint Tibor, Bodor Pál, Bori Imre, Dan Culcer, Domokos Géza, Paul Drumaru, Franyó Zoltán, Horváth Imre, Lászlóffy Aladár, Ion Minulescu, Nagy László, Aurel Rău, Saszet Géza, Sütő András, Szász János, Szemlér Ferenc, Szilágyi István, Marin Sorescu, Terényi Ede, Tóth István, Veigelsberg Emma   […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Szaladj, kopott szekér…” (Ady Endre)

2017. november 22.

Ahogy az már lenni szokott, barátainkhoz-munkatársainkhoz fordultunk ez alkalommal is, megtudakolni, milyen helyet foglal el a 140 esztendeje született Ady Endre és költészete szívükben, tudatukban, mindennapi eszmélésükben. A beérkezett válaszokból – a beérkezés sorrendjében – csokrot kötöttünk, szerény hozzájárulásként nagy költőnk emlékezetéhez. (csg) Tartalom: Csata Ernő: Csillagporban Zsidó Ferenc: Szeretem háromszavas címeit… Cseke Gábor: Adynak […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Farkas József György: Gyulai Sámuel – Gorizia

2017. november 18.

Az olasz városka, amely nem egyszerűen a szlovén határnál, de kifejezetten a szlovén határon fekszik, magyar szempontból is tartogat meglepetést. Ilyen volt például Gyulai Sámuel (1803–1886) magyar gróf is. Gyulai nemcsak kedvelte a helyet, de le is telepedett ott, s a város iránt táplált rokonszenvét 1877-ben egy díszes szökőkút ajándékozásával fejezte ki.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas József György: Wesselényi Miklós – Jeseník

2017. november 13.

Az ismert észak-csehországi fürdőhely, Jeseník (eredeti német nevén: Gräfenberg bei Freiwaldau, 1947-ig pedig Frývaldov) jelképe az oroszlán, amelynek szobrát az ott megfordult, gyógyulásukért hálás magyarok állíttatták fel. A Priessnitz-féle vízkúra szülőföldjén (a valamikori Osztrák-Sziléziában) olyan neveket őriznek a vendégkönyvek, mint Széchenyi Istváné, Tompa Mihályé. Az üdülőhely leghűségesebb magyar látogatója (életének utolsó éveiben lakója) báró Wesselényi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ernst Lajos eltűnése – korabeli sajtószemle

2017. november 9.

1. Meglepő fordulatot várnak Ernst eltűnési tragédiájában Ernst állítólag él és vagy Apcon a bátyjánál vagy egy pesti ismerősénél bujkál- Ha előkerül, mindent rendezni lehet, sőt Ernst még nagy csomó készpénzhez is juthat – mondja báró Herzog András, a legnagyobb hitelező. Vasárnap délelőtt a Nagymező ucca 8. alatti híres Ernst-palotában megnyitott az 55 – ik […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dávid Gyula: Bajor Andor esetei a “haragos káderesekkel / 3

2017. november 5.

Az előbbiekben felidézett események azonban egy, a „pártvonal”-ban bekövetkezett, sokkal mélyrehatóbb változás részei, s ez a román kommunista párt áttérése egy olyan „nemzeti” vonalra, amely Gheorghiu-Dej utódja, N. Ceausescu idején teljesedik ki, és amelynek nyilvánvaló célja Románia „homogén nemzetállammá” formálása: „megtisztítása” a nemzetiségektől.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dávid Gyula: Bajor Andor esetei a „haragos káderesekkel” /2

2017. november 4.

A másik eset következményeiben már sokkal súlyosabbnak bizonyult a Hatalom illetékesei szemében, háttere és összefüggései tekintetében pedig több mint félszáz esztendő távolából feleleveníti az 1956-ot követő romániai megtorlások egész légkörét, és főképpen azt az ideológiai visszarendeződést, amellyel – ezzel a szatírával – Bajor is szembement. Ezeknek az összefüggéseknek az ismeretében kétségtelen, hogy az Utunk 1958. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Jászai Mari leveleit olvasom…

2017. október 25.

Önérzetes. Maga taposta ki az útját. Kiáll magáért, alakításaiért kritikus ellenében is! Másokat patronált, kilincselt értük. Kiosztott igazgatót, megírta véleményét vetélytársairól, privát. Remek baráti kapcsolatot ápolt hitelezőjével, egészen szoros, lelki szeretettel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi N. József: Párhuzamos történetek 1956 kapcsán

2017. október 25.

Az 1956-os forradalom 50. évfordulója a Bem-téren ért: már nyugdíjas külügyérként főszerkesztettem a külügyminisztériumi dolgozók szakszervezetének (KMDSZ) a lapját, a Hírfutárt. Még azon a nyáron megkeresett egykori (egyik) hivatali főnököm, hogy szeretné, ha az ’ünnepi számban’ írnék róla és a minisztérium 1956-os ’nemzetőr-alakulatáról’ egy méltató cikket. A ’nemzetőrnek’ megmondtam: csak akkor mutatom be őt a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

200 Arany

2017. október 24.

(szeszélyes napló / 36) Arany János és a lópasszus * Elismert és híres költő volt már Arany János, mikor a nagyszalontai heti és országos vásárok alkalmával, mint másodjegyző egyre készítette a „passzusokat” s végezte mindazokat a teendőket, melyek a viczenótáriussággal együtt járnak. Pedig 1845-ben „Elveszett alkotmány” czímű víg eposzával elnyerte már a Kisfaludy-Társaság pályadíját s két […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Elment a rózsám Ámerikába…” (1)

2017. október 13.

(Ismert nóta) Elment a rózsám Ámerikába de én nem megyek utána Elment a rózsám Ámerikába de én nem megyek utána

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hídavatás

2017. október 10.

1. A budapesti Erzsébet-híd E hó [1903. október] 10-ikén nyitották meg szép ünnepélyességek közt Budapest hatodik dunai hidját, melyet boldogult királynénk emlékére Erzsébet-hid-nak neveztek el. Az új hid valóban nagyszerű alkotás s díszére válik nemcsak fővárosunknak, hanem a magyar műszaki tudománynak és iparnak is, mert magyar emberek tervezték s magyar munkások épitették fel csupa hazai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Legyen hát Cluj-Napoca”

2017. október 8.

Cluj és Napoca: egy névcsere története címmel az Erdélyi Krónika történelmi portálon T. Szabó Csaba utánajárt, hogy 1974-ben, amikor Kolozsvár városa fennállásának 1850 évfordulóját készült megünnepelni, a pártfőtitkár Nicolae Ceausescu javaslatára egyik napról a másikra fölvette a legmagasabb szinten ajándékul felkínált Cluj-Napoca / Kolozsvár-Napoca elnevezést.

Tovább | 1 hozzászólás »

Petőfi-fa a Tisza partján

2017. szeptember 8.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasárnapi Újság: Magyarok Afrikában

2017. augusztus 22.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (8): Szekér Joachim – Magyar Robinson

2017. június 9.

“Régen szerették a hosszú címeket. Annak a kétkötetes könyvnek például, melyet Szekér Joachim cisztercita szerzetes adott ki 1808-ban és 1809-ben, ez volt a teljes címe: Magyar Robinson, vagyis Újvári és Miskei magyar vitézeknek viszontagságai és azoknak e világ külömbféle részeiben történt csodálatos esetei. Egy eredeti költeményes igazság, mely a gyönyörködtető történetnek előbeszéllése mellett külömbféle dolgoknak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az anyanyelvhasználati küszöb 10 százalékra csökkentését kérik az erdélyi magyarok

2017. május 30.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 2017. május 23-án benyújtotta a román parlamentben a közigazgatási törvényt módosító javaslatát, mellyel az anyanyelvhasználati jogokat kívánja bővíteni. A javasolt törvénymódosítás a jelenlegi húsz százalékról tíz százalékra csökkentené azt a küszöbértéket, amely fölött egy kisebbség tagjait anyanyelvhasználati jog illeti meg a helyi közigazgatásban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (98)

2017. május 13.

1956-ban tankkal hozták a fizetést Részlet Tápi Ottóné Petercsák Mária újságírónő önéletírásából A Petercsák család 1939-ben költözött Sátoraljaújhelyről Dunakeszire. A családfő, Petercsák Gyula asztalosmester sokáig munkanélküli volt, ám végül állást kapott a Dunakeszi Járműjavítóban. A nagy távolság miatt döntöttek úgy, hogy odahagyják korábbi lakhelyüket. Kisebb kitérő után a Gyártelepen, a Köröndön kaptak lakást. A család […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

200 Arany

2017. április 12.

(szeszélyes napló / 21) “A modor nem segít semmit: a ki furulyán lelketlenül játszott, az a verklin is csak verklis fog lenni, uti figura docet. A nem-népiesen író verselők száma most is nagyobb, mint azoké, kik furulyáznak, ám számlálja fel valaki: s hol a Byron? hol a Hugó?

Tovább | Nincs hozzászólás »

József Attila: Születésnapomra

2017. április 11.

Tovább | 2 hozzászólás »

Távozott a marosvásárhelyi Aranyszalagtár napszámosa

2017. április 5.

Jászberényi Emese halálára (1940-2017) Alacsony, kemény asszonyka volt: született rádiós, bár volt idő, amikor ő úgy remélte, színpad lesz a végzete. Hát nem éppen úgy lett. Viszont a kultúra mindvégig megmaradt élete értelmének… A kolozsvári egyetem bölcsészkarán végzett 1962-ben s nyugalomba vonulása után is még sokáig rendszeresen bejátszották a marosvásárhelyi rádió Aranyszalagtárában őrzött, megismételhetetlen riportjait, […]

Tovább | 6 hozzászólás »