‘Dokumentum’

 

„Elment a rózsám Ámerikába…” (1)

2017. október 13.

(Ismert nóta) Elment a rózsám Ámerikába de én nem megyek utána Elment a rózsám Ámerikába de én nem megyek utána

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hídavatás

2017. október 10.

1. A budapesti Erzsébet-híd E hó [1903. október] 10-ikén nyitották meg szép ünnepélyességek közt Budapest hatodik dunai hidját, melyet boldogult királynénk emlékére Erzsébet-hid-nak neveztek el. Az új hid valóban nagyszerű alkotás s díszére válik nemcsak fővárosunknak, hanem a magyar műszaki tudománynak és iparnak is, mert magyar emberek tervezték s magyar munkások épitették fel csupa hazai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Legyen hát Cluj-Napoca”

2017. október 8.

Cluj és Napoca: egy névcsere története címmel az Erdélyi Krónika történelmi portálon T. Szabó Csaba utánajárt, hogy 1974-ben, amikor Kolozsvár városa fennállásának 1850 évfordulóját készült megünnepelni, a pártfőtitkár Nicolae Ceausescu javaslatára egyik napról a másikra fölvette a legmagasabb szinten ajándékul felkínált Cluj-Napoca / Kolozsvár-Napoca elnevezést.

Tovább | 1 hozzászólás »

Petőfi-fa a Tisza partján

2017. szeptember 8.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasárnapi Újság: Magyarok Afrikában

2017. augusztus 22.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (8): Szekér Joachim – Magyar Robinson

2017. június 9.

“Régen szerették a hosszú címeket. Annak a kétkötetes könyvnek például, melyet Szekér Joachim cisztercita szerzetes adott ki 1808-ban és 1809-ben, ez volt a teljes címe: Magyar Robinson, vagyis Újvári és Miskei magyar vitézeknek viszontagságai és azoknak e világ külömbféle részeiben történt csodálatos esetei. Egy eredeti költeményes igazság, mely a gyönyörködtető történetnek előbeszéllése mellett külömbféle dolgoknak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az anyanyelvhasználati küszöb 10 százalékra csökkentését kérik az erdélyi magyarok

2017. május 30.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 2017. május 23-án benyújtotta a román parlamentben a közigazgatási törvényt módosító javaslatát, mellyel az anyanyelvhasználati jogokat kívánja bővíteni. A javasolt törvénymódosítás a jelenlegi húsz százalékról tíz százalékra csökkentené azt a küszöbértéket, amely fölött egy kisebbség tagjait anyanyelvhasználati jog illeti meg a helyi közigazgatásban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (98)

2017. május 13.

1956-ban tankkal hozták a fizetést Részlet Tápi Ottóné Petercsák Mária újságírónő önéletírásából A Petercsák család 1939-ben költözött Sátoraljaújhelyről Dunakeszire. A családfő, Petercsák Gyula asztalosmester sokáig munkanélküli volt, ám végül állást kapott a Dunakeszi Járműjavítóban. A nagy távolság miatt döntöttek úgy, hogy odahagyják korábbi lakhelyüket. Kisebb kitérő után a Gyártelepen, a Köröndön kaptak lakást. A család […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

200 Arany

2017. április 12.

(szeszélyes napló / 21) “A modor nem segít semmit: a ki furulyán lelketlenül játszott, az a verklin is csak verklis fog lenni, uti figura docet. A nem-népiesen író verselők száma most is nagyobb, mint azoké, kik furulyáznak, ám számlálja fel valaki: s hol a Byron? hol a Hugó?

Tovább | Nincs hozzászólás »

József Attila: Születésnapomra

2017. április 11.

Tovább | 2 hozzászólás »

Távozott a marosvásárhelyi Aranyszalagtár napszámosa

2017. április 5.

Jászberényi Emese halálára (1940-2017) Alacsony, kemény asszonyka volt: született rádiós, bár volt idő, amikor ő úgy remélte, színpad lesz a végzete. Hát nem éppen úgy lett. Viszont a kultúra mindvégig megmaradt élete értelmének… A kolozsvári egyetem bölcsészkarán végzett 1962-ben s nyugalomba vonulása után is még sokáig rendszeresen bejátszották a marosvásárhelyi rádió Aranyszalagtárában őrzött, megismételhetetlen riportjait, […]

Tovább | 6 hozzászólás »

Bodor Pál: Maszk a kirakatban

2017. március 15.

• Valaki elégedetlen volt a maszkkal; túl sima volt az arc? Túl szomorú? Mintha csak egy halhatatlan mondatot javitott volna ki a fontoskodó szerkesztői toll; miért Vér és arany? Legyen Vér és bádog, Vér és mézespogácsa; minthacsak a villámot akarta volna egyenesszálúra fésülni;

Tovább | Nincs hozzászólás »

Mezei József: Visszaemlékezések a szabadságharczra*

2017. március 15.

Ide s tova tizennyolcz esztendeje lesz, hogy a végzet kicsavarta a kezemből az ecsetet, hogy lelkemnek minden reményét összetörte. A sötét éjszaka, mely szememre borult: hosszú tizennyolcz év éjszakája már. Életem semmivé lett; jelenem, jövőm nincs, lelkem már csak a múltban él. Jól esik el-eltünődnöm a multakon; semmivé lett életemnek ez egyetlen kincsén, mely a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (97)

2017. március 13.

Wiktor Woroszylski: Magyarországi napló, 1956 Kedd, 1956. október 30. A REPÜLŐGÉPEN Tehát – rengeteg hercehurca, protekció, rimánkodás után – végre itt vagyok, a repülőgép fedélzetén, mely újabb lengyel vér- és orvosságküldeményt szállít Budapestre. Szárnyaink alatt: a felhők végeláthatatlan Szibériája. Aztán kitisztul: rozsdaszín földek, mozdulatlan utak és sínek tűnnek elénk. Magyarország.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi N. József: Ugribugrik Moszkvában

2017. március 6.

Midőn Moszkvában vonatra szálltam én (a hatvanas évek elején), az antiimperialista propaganda éppen tetőfokára hágott, és fokozódott a kulturális osztályharc (meg a nemzetközi helyzet). A diplomataképző magyar rockerei Beatles-számokat játszottak az szovjet ifjúság összejövetelein, miközben a Komszomolszkaja Pravda megpróbálta elvenni az ifjúkommunisták kedvét a förtelmes nyugati hangzavartól.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Pusztai Péter 70

2017. január 20.

Születésnapi összeállítás: * Ádám Gyula: Földi nyomok * Bölöni Domokos: Ajzsén’a (novella) * B. Tomos Hajnal. Haikuckó (képes haiku) * Keszthelyi György: Mozgó vonalak (vers) * Gergely Tamás: Forrás-kötetem, Pusztai (jegyzet) * Elekes Ferenc: Fehér az én ingem (levél) * Cseke Gábor: Baglyok a fűzfákon (versciklus) * Debreczeni Éva (apokrif): Figyelem onnan… (vers) * Cseke […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Egy kis Káfé-történelem (8)

2016. december 23.

A TÍFUSZ megkérdezte…Böszörményi Zoltánt 1. A Nyugati Jelen /2001-es/ pályázatát – melynek díjnyertes szövegét a Café Stockholm-Toronto is közölte – Simándi Böszörményi Zoltán emlékének szentelték… nem a tehetséges fiatal tollak felkutatása volt a cél? – A Simándi Böszörményi Zoltán országos riportpályázat célja elősorban a fiatal, tehetséges riporterek felkutatása volt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

*** Ebéd az északi sark körül

2016. december 14.

Idén, december 14-én van 105 esztendeje annak, hogy Amundsen fölfedezte az emberiség számára a Déli Sarkot. Miután az Északi sark – kiöszöni szépen -, már föl volt fedezve. Nem szeretnénk fölmelegiteni azt a máig érő vitát, amely Amundsen és Scott tábora között folyik arról, hogy valójában kik az igazi felfedezők.

Tovább | 2 hozzászólás »

Egy kis Káfé-történelem (4)

2016. december 7.

Megkérdeztük Balla D. Károlyt: Mi egy virtuális könyv? (Részlet) A Vak a barátjával ül az étteremben. – Te, mit rendeljek? – kérdezi a Vak. – Hát rendelj tejet – így a barátja. – Tej? Mi az a tej? – Hát olyan fehér.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egy kis Káfé-történelem (3)

2016. december 6.

Biró Béla: Az éretlenség szindrómája Múlt hétfőn, /2000./ november 13-án a Kolozsvári Fellebbviteli bíróság betiltotta a Sabin Gherman által alapított Pro Transilvania Alapítványt. Az ítéletet azzal indokolták, hogy az alapítvány törekvései sértik a román állam – alkotmányban kimondott – egységes és nemzeti jellegét. Arról nem esett szó, hogy ez az Alkotmányban kimondott „egységes és nemzeti” […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egy kis Káfé-történelem (2)

2016. december 5.

Moshu / Horváth Sz. István: A skizofrén erdélyi emigráns esete a világhálóval Mindig mondom, hogy az abszurdot éljük, és nem irodalmi alkotásokból tanuljuk, miként a Nyugat. 1. Emigráns története Tizenvalahány éve az akkor még nem skizofrén erdélyi magyar emigráns “elmenekült” Erdélyből. Magyarországra. Na jó, ne dramatizáljunk: sima névházasság volt, a bosszantó csak az, hogy a […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Egy kis Káfé-történelem (1)

2016. december 4.

I. A Café Stockholm story Amikor első kötetem megjelent, a magam bemutató “fül”-ből elhagytam Brassó nevét, maradt az, hogy mikor születtem. Térben és időben távolodva szülővárosomtól, hiszen a Módosítás megjelenése óta húsz év telt el, s a Brassóhoz – térben legalábbis – közel eső Bukarestet “felváltottam” a svéd fővárossal, egyre inkább nőtt az igény a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faludy György: Attila temetése

2016. december 3.

/A szemtanú emlékezik/ Attila öngyilkossága után Cserépfalvi /Imre/ telefonált nékem, és megkérdezte: van-e elég merszem, hogy a temetésre lejöjjek vele Szárszóra? A lemenetelért nem tulajdonítottam magamnak semmiféle bátorságot, és nem értettem, Cserépfalvi mire gondol. Talán arra, hogy Attilára a kormány és a jobboldal ellenségesen nézett mindig, és a csendőrség esetleg megzavarja a temetést.

Tovább | 2 hozzászólás »

Temetések, újratemetések, zarándokok

2016. december 3.

„Dec. 3. Kedves Flóra! Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. „Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!” – ezt Kosztolányi írta. Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (91)

2016. november 23.

Marosán György: Ki kit vezet? A PB búcsúvacsorát ad Rákosinak, aki a Szovjetunióba utazik hosszabb időre, gyógykezelés céljából. A színhely a fényűzőén berendezett paloták egyike a hegyen. Most találkozom először ezzel a hellyel. A pletykák, a „rémhírek” meg sem közelítik a valóságot. A négy palota 1953-ban lett kész; Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Gerő Ernő és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »