‘Elbeszélés’

 

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (15)

2015. december 23.

2009. V. 14. csütörtök – Szanatórium (zöld tintával) Aludtam éjjel, aludtam délelőtt. Kevesebb kávé. Kommunikációs csoport. 2. ülés. Formáljanak kört: Van origója. Egyik szélén férfi (bal), másikon nő. Közöttük a polc, a bibliák előtt Veres Kata, a pszichológus. A főfalon fakereszt, van egy húsvéti gyertya. Minden ember életének lángja, míg mécsese kitart. És egy elfújt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (14)

2015. december 22.

2009. V. 13. szerda Buffalo étterem, Tatabánya (zöld tintával) Reggel rögtön 3 adag kávéval lelejmoltak. Hogy majd visszahívnak, csakhát… Írtam egy mesét, Béke Veletek! címmel, áttételesen az örökségünkről szól. Ha összefogunk. Ha nincs kísértés az sógorom autóhitelére. Ha nem adom ki albérletbe, s ha Cilu… Én vagyok a Nemtudom.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (13)

2015. december 21.

2009. V. 12. kedd – Szanatórium (zöld tintával) Átmásoltam az Alkoholszonda verset Szénás dr.-nak. Aztán írtam egy mesét. Nem célzatosan, de azt hiszem, a fiam számára. A kajszibarackfájáról, ami Ciluék kertjében lett elültetve, s Erika kedvenc gyümölcse. Elvakult vagyok. Ketten, kétféle sugallatot kapunk szüleinktől.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (12)

2015. december 20.

2009. V. 11. Ferenc napja, – Szanatórium Cilu szerinted felköszönt? Vagy unokahúgaim. Olvasom a naplóbejegyzéseket. Erika tegnap azt mondta, megbánta a kapcsolatot. Tehát: először szóval nem tagadta meg Szabolcs létét , másodjára, velem kapcsolatosan igen.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (11)

2015. december 19.

2009. V. 10. vasárnap – Szanatórium Isten szeret Téged, akár hiszed, akár nem. Mindezt Melinda mondta a kocsiban. Mentek gyülibe. Egy háromnegyed napos beszélgetés után Erikával. Felolvastam a Bútámasztót, a Hitvallást és a Koloncos monológ-ot.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (10)

2015. december 18.

2009. V. 9. szombat 16:21 Megint rendezni kell Istennel való kapcsolatomat. Bűnlajtstromot állítottam össze, hiszen ki-ki hagyással újra kell kezdeni a megtérést. A rendőrséggel kapcsolatosban megkérdeztem háziorvosom, de a plébános urat nem, hiszen néhanap elmentem misére, de nem gyóntam-áldoztam. Fej nélkül vágtam bele az ügyletekbe.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (9)

2015. december 17.

2009. V. 8. péntek – Szanatórium Viszontlátásra! Köszönöm – köszöntem el Hegedűs őrnagytól. Mit is? A sok pontatlanságot, a vissza tudni nem emlékezést, az elmaradt jegymegtérítést, hogy nem kapom vissza Vargától – valószínűleg – az ellopott pénzt, a félelmeket, a talajvesztettséget, a rákényszerült költekezést, hogy a csendes életvitel, a tervek dugába dőltek, s még bírósági […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

T. Ágoston László: Tűzpiros rózsák Áginak

2015. december 16.

Az ablak előtt ült a lakótelepi beépített konyhaasztalnál, és reggelizett. Vajas kenyér, tea, mint minden reggel. És egyedül, mint minden reggel. Az asszony korábban kel, mint ő. Korábban kezd, és messzebbre jár dolgozni. Eleinte ő is kiugrott az ágyból az óra csörgésére. Egymást kerülgették a falatnyi fürdőszobában, hogy együtt ülhessenek az asztalhoz. Ági ragaszkodott a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (8)

2015. december 16.

2009. V. 7. csütörtök – Szanatórium Holnap 8:56-kor indul a busz Komáromba. Vasutassztrájk lesz. A fordítóirodán a lakhatásra írt levél 2 munkanap alatt lesz meg. 3000 Ft áfával. Zoltán hétfőig adott 5000 Ft-ot. Lelkemre kötötte, pontosan fizetni az osztrák nőnek, és fontos a munka. Magyarázom a sorrendet, de elég konok és erdélyiként élelmes. Még az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Fejfájós hadsereg (7)

2015. december 15.

Éjjeli sakkozás Beleszólási távolságból néztem, amint két szovjet generális sakkozik, míg haladtunk Moszkva felé egy elegáns éjjeli vonaton. Mint nyáréjszakán az égen, annyi volt mellükön a csillag. Egyik fényesebb s nagyobb, a másik kisebb és haloványabb. Csatájukba nem szóltam bele, közel se mentem nagyon, gondolván, ők bizonyára lőtávolság gyanánt fognak föl minden távolságot, szakmájukból kifolyólag. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (7)

2015. december 15.

2009. V. 6. szerda – Szanatórium Kutyául össze vagyok zavarodva és kutyául is érzem magam. Törekszem a pontosságra, és, egyre nyilvánvalóbbak a kiszolgáltatottság adta helyzetek. Mátyás Attilának mintha odaadtam volna a kártyát, hogy vegyen le, és hozta is a bizonylatot, és meglepődtem? – vagy épp megbízhatóságról tett bizonyosságot? Az tudható, ha a kártya a kezükben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Fejfájós hadsereg (6)

2015. december 14.

Németül van becsavarva Feuergefahrlich. – Ez a szó volt fekete betűkkel reáírva egy benzines hordóra, amelyet a németek hagytak ott, egy hatalmas tank mellett, a reformátusok temploma előtt. A falumban. Ennek a hatalmas tanknak semmiféle motorbéli hibája nem volt, csak annyi, hogy az egyik lánctalpa leszakadt, s ha beindították, akkor ez a tank egy helyben forgott, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (6)

2015. december 14.

2009. V. 5. kedd –Szanatórium Éjszaka bevizeltem. Álmomban Cilu festette gyönyörű képet láttam, amit mama szekrényének erezetében visszatükröződik egy gyertya sárga lángja. Meg hogy családunk egy néger nőt fogott feleségnek nekem, utazunk sorülésen, aztán egy WC-szalon, ahol hatalmas tükörnek vizelek. Kávéztam, cigiztem, már akkor nappali ruhában. Aztán megint elaludtam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (5)

2015. december 13.

2009. V. 4. hétfő – Szanatórium Az egész napos semmittevés és kisfokú öngyötrés. Szépen felépítettem a Fényes-fürdői tartózkodást, de visszarettenek, hogy velem nem lehet élni-lakni, még dolgozni sem tudok folyamatosan. Hiszen a verseket is leállítottam. Sejlik, de gondolattá nem érik, így nincs mit kibontani. Unottság az olvasás igényében. Hogy’ fogok Klári néni könyvéről írni, ha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Fejfájós hadsereg (5)

2015. december 13.

Milyenek a német káromkodások? Ez a Marosi Miklós szép termetű legény volt. Egyszer láttam, amint egy menyecske a falu főutcáján menvén elhalad Marosi Miklós mellett, s néhány lépéssel odébb hirtelen a fejéhez kap, mintha otthon felejtett volna valamit. Ezt az otthonfelejtéses fejhezkapást csupán előrelátásból hajtotta végre ez a menyecske, arra az esetre számítva, ha valaki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (4)

2015. december 12.

2009. V. 3. vasárnap – Szanatórium 6:50-es busszal megyünk át Tatára. 7:30-as misén veszek részt. Áldozok is. Aztán veszek Mariannál 3 szál rózsát. Egyet Klári néninek adok, egyet fiam nevében Erikának, egyet édesanyámnak, és két íriszt az Almási u. 11-ből bérma-keresztanyám és nagyanyám sírjára. A pap dörgedelmes beszédet mondott az abortuszokról. A temető után találkozom […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (3)

2015. december 11.

2009. V. 2. szombat – Szanatórium Mária, a pünkösdista akart egy könyvet adni a Szentlélekről. Tegnap aláhúzott egy mondatot, elkezdtem neki elemezni, de nem volt idegzete. Elvakult. Erre született a Tízparancsolati napirend, afféle teológiai vázlat, inkább sejtetéssel, mint pontról pontra végigvíve a téziseket. Csak szakmabelinek mutasd, Klári néni a legértőbb olvasód.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Fejfájós hadsereg (4)

2015. december 11.

A harmadik hallgatás Érdekes ember maga apám, mondtam apámnak a hosszú esőzések után, míg mentünk ketten egy hajnalon, vállunkon kaszával, a szorosréti legelő felé, hogy idejében nekifogjunk annak a napnak. Voltak ennek az útnak meredek részei is, ahol pihenés végett meg-megállottunk, s elnéztünk Cserehát felé. Legtöbbször hallgatagon. Furcsa, suvadásos dűlő volt ez a Cserehát. Legjobban […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (2)

2015. december 10.

2009. IV. 30. csütörtök – Szanatórium 6 óra tájt ébredtem, a tegnapi nap „virrasztását” kitoldtam. Zoltán bátyámmal viccelődtünk, mérgelődtünk, állandóan lejmolnak. Nincs! – ennyi balsors után meg kell végre tanulnom. Megélénkült lelki életem. Zoltán bá-t nem érdekli, eltereli.

Tovább | Nincs hozzászólás »

T. Ágoston László: Jöttmentek

2015. december 9.

Szodoma kapujánál ült Lót egy kövön, és a lemenő Nap vörösen csillogó sugarait bámulta. Közben arra gondolt, hogy lassacskán az ő életének napjai is elfogynak, és számot kell adnia a cselekedeteiről. Végtére is elégedett lehet azzal, amit elért. Jelentős vagyont szerzett, mióta Ábrámmal, a nagybátyjával elindult Hárámból, a szülőföldjéről Kánaán felé.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Fejfájós hadsereg (3)

2015. december 9.

Úgyis esik az eső Álltunk a kicsi ház előtt egy esős, dologtalan napon, s a fákról beszélgettünk. Úgy, általában, mint amikor a férfiak a fehérnépek s az időjárás szeszélyes szokásairól váltanak örökérvényűnek tűnő megjegyzéseket. Apám szerint a fák soha nincsenek eléggé megbeszélve. Mert ahány féle fa, annyiféle annak természete. Az egyik járompálcának, a másik lőcsnek, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (1)

2015. december 8.

Előszó Van úgy, hogy összegyűlt lelki traumáinkat egy kétes helyen a számvetés igényével előcsalogatjuk. Ezt tettem én is egy szanatóriumban. Egy kötetnyi verset írtam, több honlapra, folyóiratba elhelyeztem,majd a kötelezően magamnak előírt penzumot, hogy naponta írok egy A/5-ös spirálfüzet lapjaira. Megtettem. Begépeltem, mert lett laptopom, szociális helyzetem rendeződni látszott. Prózát, lélektanit, nehéz olvasni. Főleg  ha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Fejfájós hadsereg (2)

2015. december 6.

Másnap, amikor láttam, hogy egy kicsit összeszedte magát, kérdem apámtól, tulajdonképpen miféle fejfájós hadseregről beszélgettek ők tegnap a kocsmában ezzel a Marosi Miklóssal, mert egy szót sem értettem az egészből. Azt mondja apám, persze, hogy nem értettem egy szót sem, ez egy érdekes megfogalmazása volt ennek a Marosi Miklósnak, ő sem értette az elején.

Tovább | 2 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Fejfájós hadsereg (1)

2015. december 4.

Másnapos állapot Egy napon azt kérdezte apám ettől a Marosi Miklóstól, te, Miklós, neked másnapos állapotodban szokott-e fájni a fejed? – Énnekem semmilyen állapotomban nem szokott fájni a fejem, mondta határozottan apámnak ez a Marosi Miklós. Az jó dolog, mondta apám ennek a Marosi Miklósnak. És ehhez a jó dologhoz még odatette apám, hogy ha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Gumicsizmás dicsőség*

2014. augusztus 19.

Hatvanhétben majdnem teljesen megsiketültem a bal fülemre. Vizsgázott a főhadnagyunk, kapitányi rangra, és én szolgáltam ki a tábori telefonnal az ágyúját; mondták ugyan, hogy mihelyest továbbítom a tűzparancsot, tátsam nagyra a számat, ehelyett csak eltátottam, miután eldurrant a világ -, és hát a találatról szóló jó hírt már felfogni sem bírtam, nemhogy kagylóba mondani.

Tovább | 1 hozzászólás »