‘Házimozi’

 

Házimozi: Kolja, te keserédes

2017. szeptember 11.

Máshogy nézem ma a Kolját, Jan Sverák Oscar-díjas filmjét, mint régen tettem. Régen több volt a számban az édes, most több a keserű. Nem mintha nem lenne varázslatos, kedves és szerethető továbbra is, csak valahogy már messze tűnt, hiába van történelmi időszámítás szerint oly közel a rendszerváltás euforikus, „rendezzük végre közös dolgainkat” korszaka, amelyet a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Visszatérés

2017. augusztus 9.

Amikor a szerkesztő figyelmembe ajánlotta Andrej Zvjagincsev orosz rendező első filmjét, több okból is örültem. Egyrészt mert már nehezen találok magamtól olyasmit, amit érdemesnek tartok megnézni, másrészt orosztanár előéletem és az orosz kultúra iránti elfogultságom alapján plusz örömöket is megelőlegeztem magamnak. Több kicsinyítő képző a dialógusokban a szláv érzelmesség verbális „colour locale”-jaként, forrásban lévő víz […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Gyönyör (Mutluluk)

2017. július 19.

Megnéztem még egyszer, és újra csak azon tűnődtem: mért ez a címe Abdullah Oguz török rendező különleges hangulatú játékfilmjének. Amely igazából egy olyan világba kalauzol el minket, amiben nehéz gyönyörűséget lelni. Persze, ha különbséget próbálok tenni a gyönyörűség és gyönyör között, akkor… Az előbbi lehet akár az esztétikai öröm állapota, a másik inkább a testi […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Házimozi: „Ugyanúgy, mint mi, csak nem tudják”

2016. november 7.

Ezt a mondatot gyakran idézem fel, ha emlékeztetni akarom magamat arra, hogy a „fejlett civilizáció” kifejezésnek számomra nincs értelme. Civilizáltság van és brutalitás van – és ez ugyanúgy ott van az angol vécét hírből sem ismerő makedón falvak forró porában, mint egy angol étterem drága parfümöktől édes levegőjében. A mondat egyébiránt az egyik legkedvesebb filmemben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Katyusa arca (2)

2016. szeptember 18.

Mindenképpen említést érdemel a tárgyalóteremben a hercegbe hasító emlékezés bemutatása. Az időben visszaugorva, kétszer idéződik fel a fiatal herceg valamikori látogatása vidéki nénikéinél. Az első látogatás az ideáljait komolyan vevő, a világot megváltoztatni akaró lelkes és tapasztalatlan fiút mutatja- úgy is érkezik: napfényben, virágot tartva a kezében, gyalogosan, borotvált, fiatal arccal, nagy tervekkel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Katyusa arca (1)

2016. szeptember 17.

Kevés klasszikus író van, akinek művei olyannyira kínálkoznának filmadaptációra, mint Lev Tolsztoj alkotásai. Hiszen soha másból nem merített, csak a lüktető, „történő” életből, amelyet olyan engesztelhetetlenül szigorú szerelemmel csodált és figyelt. Minden, amit leír – tapasztalás, a létezés szédítően sokszínű igazságai, mögöttük ott dereng a számára fontos egyetlen igazság állandó keresése: hogyan lehetne igazán helyesen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »