‘Házimozi’

 

Házimozi: „Mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem”…

2018. október 31.

Babits Mihály fentebb idézett sorai Martin Scorsese legújabb alkotása, a 2016-ban készült Némaság (Silence) című film alatt jártak az eszemben. És mint az igazán fontos művek, később kezdett „dolgozni” bennem, nem hagyott nyugton, ideszegezett a számítógép elé, és arra kért, gondolkodjam róla.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Azok a szép, régi, békebeli gyilkosságok…

2018. szeptember 20.

Hát igen, így, egy enyhe oximoronnal kezdeném a gondolkodást Costa-Gavras bűnügyi filmjéről, amely 1965-ben készült, parádés szereposztásban. A rendező egyébként az egyik legelismertebb művelője a krimi műfajának, de inkább a politikai krimiének – sokan egyenesen a politikai thriller megteremtőjének tartják. Olyan filmekkel jegyzi magát e téren, mint az 1969-ben készült, a görög katonai diktatúrát bemutató […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Végre sírok… (Szólíts a neveden)

2018. május 15.

Eredetileg Milos Forman korai remekműve – Tűz van, babám!– kapcsán a nagy rendezőről terveztem megemlékezni. Megnéztem újra a filmet, és megint nagyon élveztem, de azt vettem észre magamon, hogy társadalomkritikájának élét valami retro nosztalgia tompítja, vagy talán a cseh filmeknek a hétköznapiban rejlő poézise, ki tudja. Furcsa, de nem volt benne számomra aktuális felháborodni való, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert Csilla: A hivatalnak packázásai és a szent őrület diadala

2018. február 20.

Gondolatok a házimoziban Az alcím felidéző erejében nem nagyon bízva, sietek tisztázni: szándékom az volt, hogy Vörösmarty híres versére utaljak ( Gondolatok a könyvtárban), mert miközben a 2000–ben készült Longitude (Hosszúsági fok) című két részes angol filmet néztem, állandóan a „Mi végre”, „Érdemes-e” dilemmái csengtek a fülembe, amelyekkel oly hosszasan harcolt a versben a szerző, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Anyám és más futóbolondok a családból

2017. december 12.

„Fekete Ibolya filmje, az Anyám és más futóbolondok a családból középiskolai tananyag kellene legyen” – kezdi cikkét az origo.hu kritikusa. A kijelentés tartalmát nem lehet tagadni, de tény, hogy Chico és Bolshe Vita rendezőjének 2015-ös filmje ennél jóval több, és bár felér egy huszadik századot bemutató történelemórával, nem érdemel meg egy ilyen skatulyát. A történésznek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Kolja, te keserédes

2017. szeptember 11.

Máshogy nézem ma a Kolját, Jan Sverák Oscar-díjas filmjét, mint régen tettem. Régen több volt a számban az édes, most több a keserű. Nem mintha nem lenne varázslatos, kedves és szerethető továbbra is, csak valahogy már messze tűnt, hiába van történelmi időszámítás szerint oly közel a rendszerváltás euforikus, „rendezzük végre közös dolgainkat” korszaka, amelyet a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Visszatérés

2017. augusztus 9.

Amikor a szerkesztő figyelmembe ajánlotta Andrej Zvjagincsev orosz rendező első filmjét, több okból is örültem. Egyrészt mert már nehezen találok magamtól olyasmit, amit érdemesnek tartok megnézni, másrészt orosztanár előéletem és az orosz kultúra iránti elfogultságom alapján plusz örömöket is megelőlegeztem magamnak. Több kicsinyítő képző a dialógusokban a szláv érzelmesség verbális „colour locale”-jaként, forrásban lévő víz […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Gyönyör (Mutluluk)

2017. július 19.

Megnéztem még egyszer, és újra csak azon tűnődtem: mért ez a címe Abdullah Oguz török rendező különleges hangulatú játékfilmjének. Amely igazából egy olyan világba kalauzol el minket, amiben nehéz gyönyörűséget lelni. Persze, ha különbséget próbálok tenni a gyönyörűség és gyönyör között, akkor… Az előbbi lehet akár az esztétikai öröm állapota, a másik inkább a testi […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Házimozi: „Ugyanúgy, mint mi, csak nem tudják”

2016. november 7.

Ezt a mondatot gyakran idézem fel, ha emlékeztetni akarom magamat arra, hogy a „fejlett civilizáció” kifejezésnek számomra nincs értelme. Civilizáltság van és brutalitás van – és ez ugyanúgy ott van az angol vécét hírből sem ismerő makedón falvak forró porában, mint egy angol étterem drága parfümöktől édes levegőjében. A mondat egyébiránt az egyik legkedvesebb filmemben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Katyusa arca (2)

2016. szeptember 18.

Mindenképpen említést érdemel a tárgyalóteremben a hercegbe hasító emlékezés bemutatása. Az időben visszaugorva, kétszer idéződik fel a fiatal herceg valamikori látogatása vidéki nénikéinél. Az első látogatás az ideáljait komolyan vevő, a világot megváltoztatni akaró lelkes és tapasztalatlan fiút mutatja- úgy is érkezik: napfényben, virágot tartva a kezében, gyalogosan, borotvált, fiatal arccal, nagy tervekkel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: Katyusa arca (1)

2016. szeptember 17.

Kevés klasszikus író van, akinek művei olyannyira kínálkoznának filmadaptációra, mint Lev Tolsztoj alkotásai. Hiszen soha másból nem merített, csak a lüktető, „történő” életből, amelyet olyan engesztelhetetlenül szigorú szerelemmel csodált és figyelt. Minden, amit leír – tapasztalás, a létezés szédítően sokszínű igazságai, mögöttük ott dereng a számára fontos egyetlen igazság állandó keresése: hogyan lehetne igazán helyesen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »