‘Böngészde’

 

Hírét vettük: “Doi la pedale” – Ketten pedáloznak

2017. június 28.

Július 10-én szándékszik elindulni Curtea de Argeşről Andrei Haţegan, aki súlyos gyengénlátó. Útját tandem-kerékpáron tenné meg Andrei Niculescu nevű jó barátjával, méghozzá a Transzfogarason át, egészen Bonchidáig, ahol az Electric Castle fesztivál vendégei lesznek a Bánffy-kastély kertjében.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (12): Bérczy Károly – Napló csönddel, égzengéssel

2017. június 27.

“Hosszú ideig Bérczy Károly volt egyik legolvasottabb írónk – állítja bevezetőjében Lukácsy Sándor. –. Nem mondom, hogy beszélyeit, az Élet és ábránd meg a Világ folyása köteteit kapkodták szét az irodalomkedvelők; valószínű, hogy nagyobb közönséget vonzott Vadász- és Versenylapja, az első magyar sportújság, melyet ő alapított 1857-ben; nagy és tartós sikerre azonban egy fordítással tett szert: […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyóni Géza hazatérése

2017. június 25.

Az 1884-ben Gyónon született Gyóni /Áchim/ Géza a születésnapján, június 25-én halt meg – hazájától távol, a szibériai Krasznojárban. Költői és személyes hagyatékát bajtársai küldték-juttatták-hozták haza, amikor ő már nem tudott hazajönni. A sors fintora, hogy hadba indulása, a háború kitörése előtt a költő – akkoriban az újságírásból élt meg – lelkes antimilitarista volt. Békében […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (11): Decsy Sámuel – A szultán háreme

2017. június 22.

Lukácsy Sándor írja felvezetőjében: “Decsy Sámuelről a nagy akadémiai irodalomtörténetben mindössze öt sort találunk. Méltánytalanság ez, éppen az Akadémiától, hiszen Decsy Sámuel volt a tudós társaság alapításának egyik első szorgalmazója… Miután német és holland egyetemeken alapos műveltséget szerzett, korának szokása és szükségletei szerint sokrétű tevékenységbe fogott: írt – magyarul és latinul – természettudományi, mezőgazdasági és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

200 Arany

2017. június 21.

(szeszélyes napló / 31) “Édes barátom! Minapi leveled nagyon megijesztett volna, ha nem praeveniálsz, hogy örüljek, mert megszabadultál a bajtól. De igy is szívünkből sajnáltuk betegségedet, s elképzeltük az aggodalmat, melyet az okozott. Áldassék isten, hogy szerencsésen átestél rajta. A lélek-angina, melyről írsz, nálam sem szokatlan dolog, azon különbséggel, hogy én a világra soha sem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bajna György 70 éve

2017. június 20.

A Káfé főnix ritkán megszólaló, ám hűséges, Gyergyószentmiklóson élő munkatársa idén június 12-én töltötte be a 70 évet. Tekintélyes életkorát egykori lapja, a Hargita Népe oldalas interjúval (A lényeg a derű és a szeretet minden iránt. HN, 2017. június 19.) tisztelte meg: a kérdéseket Daczó Katalin tette fel, a válaszok Bajna Gyuri tollából származnak. A […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (10): Jászai Mari – Gyermekkori emlékeim

2017. június 16.

„A vörös hajú, tragikus nagyravágyás kilép a színre: Jászai Mari áll előttem teljes erejében, arannyal borítva, bársonyba burkolva, a Heródiás szerepében. Ő az a bibliai asszony, aki kívánni fogja a Keresztelő János szép szakállas fejét. Amint kilép a színre, az első pillanatban látszik a nemes homlokán, hogy pusztítani vágyik, megrezdül klasszikus orrának cimpája: hatalmas emberek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (9): Pálffy János – A hóhérinas

2017. június 13.

Székely primor család szülötte, az egyik legérdekesebb XIX. századi emlékirat szerzője, Pálffy János. 1804-ben született. Katonai pályára lépett, Kossuth Pesti Hírlapjába írt cikkei miatt nyugdíjaztatnia kellett magát. 1848-ban Erdély uniója mellett agitált, s amikor az egyesülés kimondatott, a törvény szövegét ő vihette – mintegy jutalmul – jóváhagyás végett a királyhoz. Az első népképviseleti országgyűlésben Erdély […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gál Elemér: Naplótöredék Egerről

2017. június 12.

Sok író és költő elment innen, hogy országos elismerésben részesüljenek. Egyedül Gárdonyi maradt itt és Kapor Elemér. Ők találtak itt valamit, amiért itt maradtak, és vállalták a sorsot. Egyikük sem itt született. Talán ezért? Vagy valami más tartotta itt őket? Az emberek semmiképpen sem. Itt mindenki a maga dolgával van elfoglalva.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Antikvár: Tolmács nélkül

2017. június 12.

Megjelenésekor elsiklottam fölötte – megszokott témának tűnt, amit tárgyalt -, most viszont egészen felvillanyozott. Nem a tény, hogy 1 lejért jutottam hozzá a könyvesbolt régiség-részlegén , hanem hogy az egykori mulasztást most könnyűszerrel pótolhatom.

Tovább | Nincs hozzászólás »

200 Arany

2017. június 11.

(szeszélyes napló / 30) “Édes Jánoskám! A bírálat feletti aggodalmadból két dolgot tanultam meg, s mind kettőnek szerfelett örülök. Első az, hogy te még nem vagy olyan vén, minőnek magadat mutatni akarod, s az ilyen dolgok élénkebb vérforgást sőt boszankodást bírnak nálad előidézni; második: hogy te engem ösmersz és szeretsz. Mondom mindkettőnek igen örülök. Nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

200 Arany

2017. június 10.

(szeszélyes napló / 29) Mindenesetre táplálnunk nem kell a csüggedést és levertséget! és te különösen vigasztalhatod magadat, mert ha megszűnnél is írni: nem fogsz elveszni oly könnyen az eddigiekért már, mint más ember. De meg mi az egész magyar irodalom? sőt maga e nemzet is? Mik egyes írók ? Bizony édes Jánoskám, mind ez egykor, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (8): Szekér Joachim – Magyar Robinson

2017. június 9.

“Régen szerették a hosszú címeket. Annak a kétkötetes könyvnek például, melyet Szekér Joachim cisztercita szerzetes adott ki 1808-ban és 1809-ben, ez volt a teljes címe: Magyar Robinson, vagyis Újvári és Miskei magyar vitézeknek viszontagságai és azoknak e világ külömbféle részeiben történt csodálatos esetei. Egy eredeti költeményes igazság, mely a gyönyörködtető történetnek előbeszéllése mellett külömbféle dolgoknak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

200 Arany

2017. június 6.

(szeszélyes napló / 28) “…Függőben vagyok, ne hagyjam-e itt ezt a drága Kőröst, minthogy meghíttak Szalontára, algymnasiumi tanárnak ugyan, de sokkal jobb fizetésre, mint itt van. Sajnálom, ha engem várva, talán egy vagy más útadat elhalasztád. Szalontai fizetésem lenne 300 pfrt, 60 köböl kétszeres, 25 köböl aljgabona ( = árpa, tengeri vagy zab) halotti beírás […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi N. József: Dal, a nagyszótár-készítő

2017. június 5.

Még az oroszosok se mind ismerik a nagy szótárkészítőt, Vlagyimir Ivanovics DAL-t, aki a XIX. század első háromnegyedét élte végig, és megalkotta a máig legteljesebb orosz értelmező szógyűjteményt – az orosz ’Czuczor-Fogarasit’… (élete 71 évéből 53 évet fordított erre).

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (1): Szabó T. Anna

2017. június 5.

Előhang: Négy-öt éve kezdtem gyűjteni a fotóval és fotózással kapcsolatos irodalmi munkákat: verset és prózát. Mind a magyar, mind a világirodalom terméséből. Szeszélyesen összeálló antológiám így nem is válogatás, annál inkább gyűjtögetés eredménye. Az állomány napról napra, hétről hétre gyarapszik, de úgy tűnik, a világon sokkal több írót ihlet meg a fotografálás, mint amennyit egyáltalán […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (7): Nagy Károly – Pest ötven év múlva

2017. június 4.

“1841-ben furcsa című könyv jelent meg Pozsonyban: Daguerreotyp. Bár a szerző nem tüntette föl a nevét, tudjuk, hogy ki írta: Nagy Károly. Jeles matematikus és csillagász volt; írókkal, Kölcseyvel, Vörösmartyékkal barátkozott, politizált is. Bölöni Farkas Sándort megelőzve járt Amerikában; nagy kár, hogy nem írta meg egyéves tengeren túli tartózkodásának tapasztalatait, melyek meggyőződéses republikánussá tették. 1849-ben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Antikvár: Holtak arca fölé

2017. június 3.

Bari Károly magyarországi cigányköltő első, két egymás utáni kiadást is megért verseskötetét kínálták a minap 1 lejért az antikváriumban. A csinos fekete, kötött és lakkozott borítójú, karcsú verseskönyv szerzője azóta gazdag életművet tett le az asztalra, amely nem csupán versekből, de tekintélyes fordítói tevékenységből, antológia-szerkesztésből és tudományos kutatásból tevődik össze. Számos kitüntetésben és díjban részesült […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (6). Szinnyei József – Jókai városa

2017. június 2.

“Van egy irodalmi mű, egy tizennégy kötetes, hatalmas opus, melyet bízvást számíthatunk a legolvasottabb vagy legalábbis a legtöbbet forgatott könyvek közé, hiszen alig múlik el nap, hogy-irodalmárok, historikusok s mindannyian, akik a magyar múlt feltárásával foglalkozunk – kézbe ne vennők, abban a reményben, hogy munkánkhoz egy-egy adatot, dátumot kaphatunk tőle, mintegy baráti segítségként, s várakozásunkban […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Mik régen valának…

2017. május 30.

Koncert Andalító volt nagyon. Tudja a csoda, elaludt. Előrebukott, és lezuhant. Nem tudták megmenteni. Belefulladt a zenekari árokba. (Tárcarészlet, 1934) Az eszkimók újsága Az eszkimók rájöttek a sajtó fontosságára, és újságot készítettek. Az újságot nem nyomtatják, hanem a betűket ráfércelik a fókabőrre. Az újságból természetesen csak egy példány van, és az kézről kézre jár. (Vidék […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (5): Justh Zsigmond – Álarcosbál Párizsban

2017. május 29.

Justh Zsigmond a XIX. század végi magyar irodalom szokatlan jelensége: az arisztokrácia tagja, külföldön szerez élettapasztalatot, de rendkívül kritikusan viszonyul osztályos társaihoz, ahhoz a réteghez, amelyből vétetett. Ebben segítik irodalmi ambíciói, illetve az az időszak, amit Párizsban töltött s ahol megismerkedett a kor haladó eszmerendszerével.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (4): Szép Ernő – Anzikszkártya

2017. május 28.

“Századunk / a 20. századról van szó – szerk. megj./ első évtizedében a könyvolvasó közönség nemigen tudta eltartani íróit, ezért azok hírlapi munkára szorultak. A kényszerűségből a magyar újságírás visszahozhatatlan fénykora állt elő: egy korszak, melyben szinte mindennap és szinte minden újságban olyan nevek jelentek meg cikkek, karcolatok, tárcaremeklések alatt, mint Adyé, Kosztolányié, Móricz Zsigmondé, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ráduly János dicsérete

2017. május 27.

„Bécsbe, Budapestre / csak a szívem vágyik, / az ottélést, lakást / nem bírná sokáig, / lélegezni – nagyot – / csak Kibéden lehet, / a cseperedő vágy / itt nagy útra kelhet; / testemnek e falu / megmarad alapnak, / hegyei nyergéből / felcsapok angyalnak.” (Dal Kibédről)

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Tibor: Magyarországiak sztereotípiái székelyekről, Székelyföldről

2017. május 25.

– elsősorban olyanokéi, akik csak tévében láttak székelyt – Minden székelyt Áronnak vagy Ábelnek hívnak. Minden székely Fidesz-szavazó, és Orbán Viktor a székelyek istene. Minden székely udvarán áll egy Wass Albert-szobor és egy Tamási-emlékmű. A székelyföldi tömbházlakásokban az ajtókat kicsi székelykapuk helyettesítik.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (3): Molnár János – Noé bárkája

2017. május 25.

“Volt egy magyar író, aki nem akart belenyugodni a bibliai tájékoztatás rövidségébe, s a világ okulása végett olyan részletes leírást szerkesztett Noé bárkájának építéséről, hányódásáról és a benne levő emberek-állatok megmeneküléséről, mintha a vízözön eseményeinél szemtanúként – mint kiküldött tudósító és szemfüles riporter – maga is jelen lett volna” – hívta fel Molnár Jánosra a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »