‘Böngészde’

 

Bálint György breviárium (28.)

2017. augusztus 26.

Nagybetűs reklámtábla állítja meg a járókelőket a körúton. Egy borkereskedés újdonságait hirdetik a színes betűk. A főhelyen ez áll: „Furmint 80 fillér, Életkedv!” Utána más attrakciók következnek, többek között mosoly hetven fillérért és egészség hatvanért. Az életkedv tehát a legdrágább, amiben bölcs és célszerű kalkulációt látok, mert végtére mégis csak ez a legfontosabb, még az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (27)

2017. augusztus 25.

Mi a tanulság Tolsztoj halálából, gondoltam az asztapovói tragédia huszonötödik fordulóján, mi az, amit az úgynevezett szellemi embereknek meg kell jegyezniök belőle? A válasz nehéz volt. Azután újra elolvastam gyönyörű és szimbólikus novelláját Szergej atyáról, a nagy »sztarec«-ről, a szent remetéről, a lelkek szuggesztív oktatójáról, akinek cellájához ezers¬zámra zarándokoltak tanításért a hívők. Szergej atya néhány […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (26)

2017. augusztus 24.

Van köztetek, aki nem tud felháborodni – vagy aki mindenen egyformán háborodik fel. Van, aki elviselhetőnek találja, hogy az erős Péter fejbeüti a gyenge Pált – és van, akit az is felháborít, hogy Pál vissza meri ütni Pétert. Az előbbiekről, a rendíthetetlenekről, a »bölcsek«-ről most ne essék szó – ők azok a silány és hasznavehetetlen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (25)

2017. augusztus 23.

Egy ködös este végigmentünk a Dunaparton. A parlament alig látszott, pedig fontos tárgyalások folytak benne. Később a Várban jártunk, néma kis utcákban. Sejtettük, hogy nem messze tőlünk zajlik a város rendes élete. Körülhullámzott ez az élet, hallottuk távoli moraját. Lehet, hogy keresett minket, de túljártunk eszén, bevettük magunkat a ködbe, nem talált meg. Néha viszont […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György bereviárium (24)

2017. augusztus 22.

Azt hiszem, a sziklákat szerettem legjobban. Néha megmásztam őket, először bizonytalanul, városias és szemüveges félszegséggel, később bátrabban, bizakodóbban. A sziklák először símának és megmászhatatlannak tűnnek. Olyanok, mint valami bonyolult rajzú rejtvény, melynek nincs egyetlen ismerős eleme sem. Aztán a láb valahol támaszt talál: kis, kiugró darabot, mely fel sem tűnt az előbb. Az imént még […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (23)

2017. augusztus 21.

Bűnökből és büntetésekből áll az élet ebben a társadalomban. Melyik az igazi bűn, és melyik a hamis: ki ér rá, hogy ezt kutassa? És hogy melyik a nagyobb bűn és melyik a kisebb: ezt is kevesen kérdezik. A legtöbb bűnöző nem érzi magát bűnösnek abban, amivel a törvény, vagy az erkölcs vádolja – és talán […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (22)

2017. augusztus 19.

Kicsomagoltam a földgömböt, melyet kéz alatt vettem, jutányos áron. Régi vágyam teljesült ezzel, örömmel forgatom a glóbust acéltengelye körül. Kissé kopott már helyenként, de azért még elég jó karban van, akárcsak az eredeti. Európa a legmegviseltebb része; úgy látszik, ezt nagyon sokan használták. Különben is nyugtalanítóan hat: kicsiny, zsúfolt és centiméterenként új színek uralkodnak rajta. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (21)

2017. augusztus 18.

Kenyában, Anglia keletafrikai gyarmatán, tavaly azzal vádoltak egy angol nőt, hogy agyonverte egyik alkalmazottját. A kerületi orvosnő szakvéleményében ezt mondta a törvényszék előtt: »Nem hiszem, hogy az illető a pneumatik-belsőrésztől származó ütések következtében halt volna meg. Mi a környéken mindig ezzel verjük a négereinket, de még sohasem történt baj.«

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (20)

2017. augusztus 17.

Jávai utazásom, azt hiszem, az idén is elmarad. Kár, mert már régen számítok rá és az összeköttetés Budapest és Jáva között kitűnő. Az ember Mátyásföldön beül az amszterdam-jávai repülőgépbe és öt nap mulva Jávában van. Közvetlen kocsi repül, átszállás nincs. Már többízben elindultam erre az útra, de csak Mátyásföldig jutottam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hirét vettük: elhallgat a Big Ben?

2017. augusztus 16.

No, nem örökre, de négy esztendőre biztos. Méghozzá augusztus 21-én, délben. (Londoni idő szerint.) Ugyanis felújítják. Hogy a londoni parlament toronyórája tovább szolgálja az emberiséget. Minden órában. Ahogy eddig is. Meg a turista-forgalmat. Ugyanis az óratorony angliai fotósztár: szigetországi viszonylatban a 96 méteres építményt fényképezik a legnagyobb gyakorisággal.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (19)

2017. augusztus 16.

A művész négy óra után néhány perccel jelent meg az uccán, ablakom alatt. Megjelenésében nem volt semmi erőltetetten és elcsépelten »művészies«, nem viselt kihajtott nyakú inget és lobogó csokornyakkendőt. Valószínűleg hosszú fürtjei sem voltak, bár erről nem volt alkalmam meggyőződni. Fejét gyűrött és kissé zsíros puhakalap fedte. Öltönye is gyűrött volt – jóval túljutott már […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (18)

2017. augusztus 15.

Hogy az ember alaptermészete jó-e vagy rossz, efölött már sokan vitatkoztak. Ugy tudom, eddig még senkinek sem sikerült kielégítő módon megfelelnie a fogas kérdésre. Minden jel amellett szól, hogy az ember jó is meg rossz is. Ha szabad még egy hasonlattal élni: eredetileg mindkét kéz egyformán használható. Később a nevelés a jobbkéz ügyességét és erejét […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (50): Füst Milán

2017. augusztus 14.

A fotográfusok démonairól Egy kedves fotografusnál voltam a minap. Azt kérdezi tőlem, hogy mit szólok gyönyörű démonaihoz? Mondani se kell, hogy e démonok olyanok műterme falán, mintha azt akarnák mondani szegény nézőiknek s így nekem is: óh földi lény, áhitat előttem, mert én nem húsból-vérből való vagyok, én csupa hableány vagyok. S egyik az égre […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (17)

2017. augusztus 14.

Elfogódottan és szótlanul állnak az emberek Csontváry Tivadar képei előtt. Egyes vásznakról sokáig nem tudják levenni a pillantásukat: mintha valami rendkívüli, titokzatos és talán kétségbeejtő esemény játszódna le előttük. Csontváry képei szuggesztívek, mint az őrület.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (49): Csukás István

2017. augusztus 12.

Az utolsó szép kikötő Nézem ezt a régi, megsárgult fényképet. Mint egy falevelet az őszi szél, elém sodorta a véletlen. Mert ősz van, csakis ősz lehet, de még verőfényes! Szelíd fények csillannak, a háttér alakváltóan homályos: éppen születik, éppen elmúlik. Mint ami most nem igazán fontos. Csak a két alak éles, betöltik a képet, uralják […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (16)

2017. augusztus 12.

Ilyenkor tavasszal mindig menekülni szeretnék. Évek óta elfog ez az érzés a tél utolsó napjaiban, amikor nedves szagokat kezd hozni a szél. Az idén erősebb ez a vágy, mint máskor. Az előbb erkélyemről a Dunát láttam egészen mély távlatokkal és csillogóan. Szigeteket láttam és hegyeket. Tudom, hogy menekülnöm kellene, távolabbi szigetek és hegyek felé. A […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Bálint György breviárium (15)

2017. augusztus 11.

Jóindulattal vettem kezembe az angol bűnügyi regényt. Utóvégre ez is könyv, gondoltam és találomra felnyitottam. »Hány órakor hagyta el az épületet?« – kérdezte szigorúan Mulholland. Mulholland általában mindent szigorúan kérdez. Bágyadtan csuktam be a könyvet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kánikula!

2017. augusztus 11.

Ha Marosvásárhelyen tovább fokozódik a kánikula, akkor… + a polgármesteri hivatal ingyenvíz helyett ingyensört osztogat a virágóra kiszárad + esténként, miután 50 fok alá csökken a hőmérséklet, a marosvásárhelyi tanácsosok esőtáncot járnak a Maros-parti Sörpatikánál, a nemrég megválasztott magyar alpolgármester, Makkai Gergely meteorológus-sámán koreografálásával

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (14)

2017. augusztus 10.

Nagyon ritka az olyan amerikai színes hír, mely komolyan elgondolkoztatna. A napokban érkezett egy ilyen. Egy hölgyről szól, akit egy vidéki mozi elősírónak alkalmazott. Ez a hölgy kívánatra, bármilyen helyzetben oly kitűnően tud sírni, hogy megható filmeknél óriási hatása lehet a közönségre. Sok mozi tart már előnevetőt és most végre van elősíró is. A hölgyet […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Fotó és irodalom (47): Bodor Ádám

2017. augusztus 10.

Múló rosszullét Mielőtt négybe tépném, a képről letörlöm a port: Egy padon fiatal, mégis hervadt arcú asszony ül, jobb keze gyomra tájéka felé közelít, talán remeg. Mellette borotvált arcú, keménygalléros, nem túl rokonszenves férfi, lapos, ránctalan homloka alól felszínes érdeklődéssel kíséri a mozdulatot. Mögöttük, elég életlenül, de kivehetően hatalmas macska alakú fekete állat, egy semmiből […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Utassy József: Látok én egy nagy madarat

2017. augusztus 9.

Látok én egy nagy madarat a nap felé repülni, lángol, óriás magánya ûzi a nyárból, űzi, látok én egy nagy madarat a nap felé repülni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (13)

2017. augusztus 9.

Hatéves koromban láthattam az első filmet. Mielőtt útrakeltünk a mozi felé, szüleim elmagyarázták, hogy most olyan képeket fogok látni, melyek mozognak. Nem tudtam elképzelni a dolgot: azt hittem, falon függő, keretes képek mozognak a zene ritmusára. Kellemesen csalódtam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (12)

2017. augusztus 8.

Esténként tünődve sétálok a virágok között. Nézem őket és nézem vásárlóikat. A virágok nyugodtak és hidegek. Vevőik kezének szorongatását érzéketlenül tűrik és szagtalanul. Ősz van, ilyenkor még az ibolya is szagtalan. Nemrég a Belvárosban a sárba esett néhány csokor ibolya, mert rendőr tűnt fel a sarkon és a virágáruslánynak menekülnie kellett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Létay Lajos

2017. augusztus 8.

Elkaphat a legelső szél (Ne úgy magyarázd versemet, mert nem szivbéli ősz,. amiről most énekelek.)

Tovább | Nincs hozzászólás »

Simó Márton: Nagyregény négy percben*

2017. augusztus 8.

Rózsika néni kapál a kertben. Beköszönök. Visszaköszön, és egy pillanatra abbahagyja. „Most volt elsőáldozó a kis dédunokám. Torinóban. A drága kicsi angyal! – mondja, pedig nem is kérdeztem. Ő ilyen, egyébként Kotkot Rózsi a „mellékneve”. Hogy tartják a kapcsolatot? – kérdem, mert tudom, hogy a veje román ember, s a néni nem nagyon beszéli ezt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »