Nem jár be senki a tisztás széli kies kunyhóba, ember, állat kirekesztve, tán a zene s hátán a huzat, a szellő, s az ős nyugtalan vágyak, Mendelssohn andalgó szerenádja kivételesen engedélyt kap a betolakodásra, úri meztelenség és űri csend terül szét a játékos mozdulatokban.

Caravaggio: Narcissus, 1594‐1596, olaj, vászon, 110 x 92 cm, Galleria Nazionale d’Arte Antica, Róma Ez így egy zárt világ, s nincsen kijárat belőle persze, mert ragyog tovább úgyis a víz, és annál ostobább mentséget később, mint Isten fiának

Caravaggio: Mária halála, 1601‐1606, olaj, vászon, 369 x 245 cm, Louvre, Párizs Egy rég elromlott test miért ne lenne az éppen romló testhez is modell, hiszen majd úgyis ugyanígy fogy el mindegyik, s ugyanaz fogan meg benne

Caravaggio: Bacchus, 1596‐1597, olaj, vászon, 95 x 85 cm, Galleria degli Uffizi, Firenze Ahogy megérik, elromlik hamar, sőt, akkor érett teljesen, h itt‐ott már foltos, és nem rejti el a titkot, hogy végre élni s halni is akar

Caravaggio: Izsák feláldozása, 1603, olaj, vászon, 104 x 135 cm, Galleria degli Uffizi, Firenze Akár egy rémült állatot, igen, hiába nézem, nem különbözik egyik a másiktól, s mind ördögibb a kérdés is, hogy még vajon miben

Aba-Novák Vilmos: Fény, 1926, olaj, vászon, 200,5×117,5 cm, magántulajdon Belül van minden, festékfoltos vászon körös-körül a táj, és színfalak a felhők, olykor még felizzanak, aztán kihunynak, mert a forró rácson

Csontváry: Az Olajfák hegye Jeruzsálemben, 1905, olaj, vászon, 118×115 cm, Pécs Galambok isznak a tükör hideg öbléből, mintha úgy érhetne véget minden, mi épült közben, hogy a képet eltüntetik, s ha nem ismétli meg

Csontváry: Kis Taormina, 1904, olaj, vászon, 71×99 cm, Pécs Az idő, mint egy láthatatlan tenger, teszi-veszi az alkatrészeket, és sorba rakja, amit szétszedett, hogy amikor majd színes kockát rendel