A Magyar Költészet Napjának ünnepére, 2018     A Káfé főnix felkérésére válaszoltak – a beérkezés sorrendjében – a következők: Cselényi Béla: Elszállt egy-egy vers… B. Tomos Hajnal: Nem értek egyet töredékeimmel Hadnagy József: Térképek és csillagképek Nászta Katalin: Majdnem mindenem töredék Jóna Dávid: Más írni és más szerkeszteni Cseke Gábor: Egy versem szertefoszlott Csata […]

összevonta hát persze hogy összevonta aztán kivonta aztán összeadta osztotta szorozta az ebugatta

cidrizik belül a lélek a szél fújt még előbb most szélcsend van

Szomorú ősz volt… Az ősz megrázta a fákat, s vörösre festé leveleiket. De vörös volt ott a föld is, a kis magyar tenger táján, a Balaton kies vidékén. Az egész parton nyüzsgött a temérdek szerezsán katona. A szegény nép Sümeg, Siófok ormairól nézte, mint lepi el az egész környéket a piros lebernyeges sereg, mint gázolja […]

A mi legfőbb, mit ki ne felejtsen senki, midőn a nemzeti hadseregről beszél: mi előtte és utána járt annak, mint Jehova, nappal ködnek, éjjel tűznek oszlopában: a nép! A nép, ki eszével, találékony furfangjával, jóakaratával, szellemével védi, sietteti, inti, buzdítja, őrzi imádott hadseregét, néha tízezrével melléje áll és megfélemlíti tömegével az ellent. J/ókai/. M/ór/. Forrás: Lapok […]

Éjszaka, a szabad ég alatt állva, a fegyverre támaszkodni, szó nélkül, dal nélkül, tűz nélkül, végig nézni a mezőn s aztán elgondolni, hogy ez itt nem virágzó rét, hanem temető; hogy azok a falvak ott a lőtávolban, fehér házaikkal, hajladozó jegenyéikkel, nem vendégszerető tanyák, hanem gyilkos vermek; hogy minden árok, minden bokor mellett a halál […]