‘Egyperces’

 

Demény Péter: Mosakodós-mese

2017. december 16.

Gizi egyszer kimosta a verseket. A kádba állította őket, kisikálta a körmóket, belenézett a fülükbe, letörülte a csipájukat, semmijük sem maradt szárazon. Aztán kifésülte a hajukat, tiszta inget adott rájuk, szoknyácskát, nadrágocskát, tükörfényes cipőt. Szép sorban maga elé állította őket, csak úgy csillogtak-villogtak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A vers

2017. december 13.

Pedig a komája jött az elképzelésével. Az ötlettel, minek is nevezze. A félelmetessel. Hogy összeomlik egyszer minden. Még az atomok is átváltoznak. Vadmalac régóta gondolkozott valami magán összeomláson, ő a verset nevezte meg a világ szerkezetének.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Kezdetben vala a Szempont

2017. december 9.

Maholnap az lesz a legnagyobb szégyen, ha valaki nem akadémikusnak születik, hanem csak úgy, egyszerűen, mint általában az ember: véresen, mocskosan, sírva.

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: Lakosságcsere

2017. december 9.

Tekintve, hogy az anyaországi magyarok kisebbség-empátiája közel esik a nullához, tisztelet a kivételnek, idejét látnám egy lakosság-cserének. Így nézne ki: Aki ma Magyarországon él, magyar állampolgár, és nem érti, hogy az erdélyi, felvidéki, stb. kisebbségi magyar miért panaszkodik szomorú helyzetére, anyagi és szellemi romlására a diaszpórának, kisebbségnek, a szüntelen beolvasztási kísérletekre, az cseréljen hazát azokkal, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Harács ellen

2017. december 6.

Megvan a harácsolás elleni hormon, azaz harácsolás elleni módszer. Látja mindenki: akinek jól megy dolga, nagy a hasa, s hát jó dolga többnyire azoknak van manapság, akik harácsolnak. Príma szimatuk van arra, felfedezzék, hol a pénz, legtöbbjük zseniálisan politizál, a lényeg: nem aggódni, nem problematizálni, kerülni az etikát, mindent, ami a moralitással összefügg. Csakis a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Két mese

2017. december 6.

MESE A FEJ VAGY ÍRÁSRÓL Volt egyszer egy pénzérme. Egyik oldalán fej. Másikon írás. A kettő között recés perem körben. Gizi néni azt mondta: a halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé. Manyi néni azt mondta: születés és halál recéz peremet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Miért félsz a sztetoszkóptól

2017. december 4.

— Miért félsz a sztetoszkóptól? — kérdezte anyám a kikövezett utcán, amely a vastag falú, kékre festett klinikától vezetett a piac felé. — Mert hideg — mondtam. Valamit mondanom kellett. — De hát meg lehet melegíteni… … és elszomorodtam, milyen meddő munka lenne a sztetoszkóp megmelegítése. Budapest, 2017. XI. 30

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Acholi

2017. december 1.

A stockholmi könyvtár honoldalának a főnöke megkért, készítenék az itteni évekről öninterjút. Elkészítettem, megjelent. A végére biggyesztettem egy anekdotát, ideírom magyarul: Készültünk a könyvtár megnyitására.

Tovább | 1 hozzászólás »

Hírét vettük: Ma este nyílik Mátyás király kolozsvári korcsolyapályája

2017. november 24.

Igaz, nem így fogják hívni, de azért reméljük, az igazságos király sasszeme rajta lesz az alant történteken. A szobor körül építendő karácsonyi korcsolyapálya ötletét hetekkel előtte vegyes érzelmekkel fogadták a Kincses Városban, de úgy látszik, a tiltakozások ellenére, a karaván tovább haladt a maga útján.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kerek egész

2017. november 23.

Szürke volt az ég, még annál is lehangolóbb, félelmetesen kékes. Vadmalac maga is érezte, hogy ellaposodik a kedve, Malacka sem énekelt, mint szokta rendezés közben, Kismalac meg még nem volt abban a korban, hogy az időjárás befolyásolja. Hanem a koma délben benézett, s elkeskenyedve mondta, hogy ez már az egész napját meghatározza.

Tovább | 1 hozzászólás »

Kedei Zoltán: Nyugvópont

2017. november 20.

Nincs hozzám szabva a jó fogás… A nyugvóponton függőviszonyba kerülök a saját függőségemmel. Irányt változtatok, nem festek, nem rajzolok, pillanatilag őrölöm a semmit, leltározom gondolataimat. Tehetetlenül állok a saját elvárásaimmal szemben. Harcba szállok a láthatatlan ellenséggel, hiszen a szélhámosok földjén meddő próbálkozás az igazam érvényesítése. Revánsot keresek. Útnak indulok féltve őrzött témámmal. Nehéz a kihívás, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Könny végigpereg

2017. november 19.

Vadmalac csak mosolygott komája szavait hallgatván. Komája vádolta a maga jellemző stílusában: „Mosolyogsz, mint mindig.” „Egész életedet átmosolyogtad!”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Gyöngytyúk

2017. november 17.

* A Tátinak * ”Most akkor elmesélem neked” – mondta Vadmalac patás komájának. A koma csak nézett széjjel, próbálta külső jelekből megérteni, mi következik. De csak finom sült illata terjengett, volt benne valami egyedi, amit eddig ízlelő szemölcsei nem próbáltak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: A gyanúsított

2017. november 16.

— Írt-e valaha mézes szavúan? Mikor írt mézes szavúan? Hol tartja mézes szavú írásait? Kikkel beszélt arról, hogy az írás “mint ajkadon a méz”, olyan kell legyen? — Nem vagyok mézes szavú író. Ez nem az én stílusom. — Nézze, eddig ön jó benyomást tett rám, de most azt kell mondanom, hogy hazudik. — Egyszer […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Virág

2017. november 13.

Vadmalac valami különöst érzett a lábában, csülök magasságban. Nem fájdalom volt, legnagyobb meglepetésére azt az érzést egy látványhoz, az enyhén rothadó vágott virágok szárának a végéhez tudta hasonlítani. Ahogy azok felszakadnak, néha még fel is kunkorodnak. Szóval mintha menne tönkre a szervezete, bokától lefele már nem is érezte magát. Meglepődve kérdezte: ”Mi az, virág voltam?” […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Várja Malackát

2017. november 2.

Várta Malackát. Félrehúzta a függönyt a nappaliban, onnan belátta az egész metrómegállót. Túl korán ült le, hát bámulta a fák sárgáját, hogy ősz van, telik az idő, ott van a a bizonyíték. A peronon két tizenéves lány várt, az egyik nem fért a bőrébe, táncolt a másiknak, Vadmalacnak, ugye, nem, ő onnan a várakozót nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kinek a gyertya?

2017. november 1.

Előbb összeszámolták, hány a halottjuk. Tudták azt, tulajdonképpen csak megegyeztek. Hát a szüleik… Aztán megvásárolták a gyertyákat, beállították a tartóba, a mások gyertyája mellé. Mind ismeretlenek, egy idegen templomban hogyan is lehetne másként, ám közös bennük, hogy holtak. És hogy van, aki gondoljon rájuk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Az eretnek töklámpás

2017. november 1.

SMS Forró Ágnesnek Satnya Nyuszi református, mint az apja, a Leány Nyuszik katolikusok, mint az anyjuk. Kicsi Leány Nyuszik összeteszik mellső lábukat és forgatják Nyúl-szemüket, hogy Isten bocsásson meg Satnya Nyuszinak, mer’ eretnek, azér’.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vad

2017. október 30.

Kapdosott a feje körül, mint akit a méhek megtámadtak. Vadméhek, darazsak. Vadméhek Vadmalacot. De nem darazsak voltak, s még csak nem is vadméhek, mindössze vad gondolatok. Vadmalac meg abban a periódusában nem akart kitűnni a többiek közül. Sőt, elvegyülni szeretett volna. Ám azok a fránya gondolatok!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ám

2017. október 27.

* Dusa Ödön emlékére * Bakanccsal feküdt be az ágyba, ő már így gondolkozott. Ha serkentette magát, hát borral, vörössel, erős színűvel. Borszín volt a szobája is, maga festette. Borszín, de csak félig, attól felfele fekete, maga sem tudja, miért.

Tovább | 2 hozzászólás »

Nászta Katalin: Egyszerű

2017. október 27.

szocialistának születtem. az igazságérzetem, hogy minden ember egyenlő, belém kódolt. mikor rájöttem, hogy nem vagyunk egyformák, akkor sem változott ez a meggyőződésem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ősz

2017. október 26.

Keresték azt, ami ”rimmelne” ahogy ők mondták, az őszre. A szóra, a jelenségre. Kismalac volt az első, de az ő javaslata, az “őz” valahogy túl “sutának” hangzott. “Suta”- mosolygott Vadmalac – ’őzsuta’, világos: meg kellene innom a kávém.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Október

2017. október 25.

Két kezét egymás mellé rakta, mintha attól tartana, hogy a puliszka a fövő vízben robban. Vagy más, például szurok. Mármint hogy hirtelen kitör. Szinte a semmiből, bár az csak úgy tűnik. ”Na, olyan volt. Engem a járdáról szólítottak be, haverok. Mentem, persze, tele voltam lendülettel.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Dóm

2017. október 23.

Nem is tudta, honnan nézze. “Milyen kicsi vagyok mellette.” Hátrált hát, hogy a tető oszlopait is lássa. Meg hogy érezzen egy kis… szimmetriát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Tömlő szíve

2017. október 10.

Már egy hete nyomta az ágyat, de a fáradtsága szívéből továbbra is áradt. „Tisztul a szívem!”, örvendezett az elején. Úgy képzelte el, a szívét, akár egy tömlőt, a fáradtság pedig foszlányokban távozott. Bal kéz felől feküdt a szíve, akár egy oldalára dőlt duda, abból, mintha szél fújta volna, jobbra indázott az a fekete porra hasonlító.

Tovább | 1 hozzászólás »