‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: Pantomim

2018. november 12.

Komája pantomimot játszott nekik aznap este. Hasbeszélő hangján bemondta, hogy a produkció, amelyik következik: ”Évezred hajnala, a Bükkben”. És elkezdett vadul csápolni, mintha merülne el, miben is, a szennyben, amit ott tapasztalt. Nota bene, mindketten, azaz Malackával együtt mindhárman onnan, a Bükkből származnak. Származtak el.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Harsány

2018. november 10.

Mutatóujját a hüvelykjéhez közelítette, s kezét arca elé vitte, de Komája nem értette meg. Akkor meg szólt: – Húzd le a hangot! Túl harsány vagy. A Koma viccre akarta venni: – Bocsánat, otthon felejtettem a hangfogómat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kinek a gyertya?

2018. november 9.

Előbb összeszámolták, hány a halottjuk. Tudták azt, tulajdonképpen csak megegyeztek. Hát a szüleik… Aztán megvásárolták a gyertyákat, beállították a tartóba, a mások gyertyája mellé. Mind ismeretlenek, egy idegen templomban hogyan is lehetne másként, ám közös bennük, hogy holtak. És hogy van, aki gondoljon rájuk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A harmadik fül

2018. november 8.

Reggel, ha kipattan a szemünk, máris a mindentudóhoz és -megoldóhoz fohászkodunk. Aztán napközben többször is nyaggatjuk, hogy hamarabb jöjjön a busz ,hogy a tolongásban ne kapjuk el a náthát, hogy kitartson fizetésig a családi büdzsé stb, stb. Este meg azért kunyerálunk neki, hogy reggel mindezt újrakezdhessük. Persze soha, de soha nem kapunk „érdemleges” választ ezekre […]

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Hallgatások

2018. november 7.

Kezdetben sokat hallgattam, mert nem ismertem a nyelvüket. Ők is hallgattak, amikor velem voltak, mert tudták, hogy úgy sem érteném szavukat. Aztán elkezdtem tanulni: minden nap egy-egy szót. Hosszú idő múltán összeállt a dal. Amikor először elénekeltem nekik, a saját nyelvükön, ők ismét csak hallgattak. De ez a hallgatás körbefonta egész lényemet, bársonyosan simította végig […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Táncot írni avagy egy plágium története

2018. november 6.

Addig néztem a lenge, fátylait úsztató táncosnőt, míg elindult tollam a lapon. Minden rezzenésnyi mozdulatát szóra „fordította le”. Egy-egy fergeteges piruettből hosszú pongyolamondat lett, a megtorpanásokat gondolatjellel, az őzikeugrásokat pedig felkiáltójelekkel ábrázolta. Amikor vége lett a táncnak és lehullt a függöny, egy sűrűn beírt lap hevert előttem. Egy hosszú-hosszú prózavers.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Könnycsepp

2018. október 30.

A könnycseppet akkor érezte meg, amikor az már az orra nyerge felé gördült. Két csepp volt különben, páros, az egyik veszélyben, hogy lefele az arcán keresztül a füle irányában tűnik el. Míg a másik megáll az orra és a pofacsontja közti gübüben.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Az érzés

2018. október 29.

Vadmalac nyugtalan szerzet. Egyszer csak fogta magát, és elkötözött Bükkbe, ősei földjére. Majd lélekkeseredés után Makkosba, vissza. Kérdezték is tőle, hogy ha elhagyta őket, miért tért hozzájuk vissza? De hát Vadmalacot az érzései vezették, s az érzés színtelen-szagtalan, Vadmalac hogyan fejezze ki magát? Inkább hagyta, hogy barátai csodálkozzanak. Ítélkezzenek, mert azt aztán tudtak. Otthon akart […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Másodszor

2018. október 28.

Komájuk feldúlt állapotban érkezett. – Hazudnak, harácsolnak, vetette ki magából a hozzá illő szelíd szitkokat, ám valami súlyosabb következett: – Én nem ezekért haltam meg hatvan évvel ezelőtt!

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Adj neki bombócot*

2018. október 23.

’31-ben, amikor anyám megszületett, már régen román világ volt a Barcaságon s ez még a második világháború idején sem lett másképp: tőle északabbra Kökös mellett vonták meg a határt. Igy aztán praktikus szemléletű nagyanyám román óvodába íratta anyámat, amikor az még a negyedik évét sem töltötte be. Úgy érvelt, hogy nem árt, ha a gyerek […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Gergely Tamás: Vulkán tör ki, víz elönt

2018. október 22.

A Koma arca gondterhelt volt: – Mi lesz, ha kitör a vulkán? – kérdezte a mentorától. Helytelenül fogalmazott, ugyanis nem volt a közelükben vulkán, ami kitörjön, hanem egy alagutat ástak a szigeten velük szemben, és a Koma attól rettegett, hogy leásnak a magmáig, s kitör a láva. Be egyenesen a szobájukba.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A gyilkos

2018. október 21.

Azon az augusztusi estén szokatlan forróság ömlött végig a kisvároson. M.N., az ügyeletes rendőr körbejárta a köztereket, meg a lassan elnéptelenedő utcákat, aztán komótosan letelepedett a központi park egyik padjára. Tőle alig pár lépésnyire ott sötétlett a város híres szülöttjének egész alakos szobra. Kinyújtott kőujja egyenesen M. N.-re mutatott, de őt ez egyáltalán nem zavarta. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Mi, a felsőrendűek

2018. október 20.

Valahol azt olvastam, hogy egy hegyi tanyán télvíz idején a gazdának meghalt a felesége. Mivel nagy volt a hó, nem tudta leszállítani a faluba, hogy eltemesse. Így tavaszig a csonttá fagyott holttest az istálló előtt rostokolt. Amikor este a gazda kiment az állataihoz, lámpását „felesége” nyitott állkapcsai közé szokta akasztani.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Zene szűrődött ki

2018. október 17.

Egyszer zene szűrődött ki Romániában. — Meg vannak nyírva? — Persze, hogy meg vannak nyírva. Budapest, 2018. X. 15.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Beakadt

2018. október 16.

Dusa Ödön* emlékére Vette le a kalapját, és akkor beakadt, úgy félig levett kalappal a jobb kezében. A színházban a ruhatár előtt. Azaz színház volt, amit produkált, színház a színházban, csak nem értékelték. A ruhatároslány telefonon hívta a vőlegényét, hogy érezze biztonságban magát. Elvégre az a munkahelye.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac és juharfa, meg Malacka

2018. október 14.

Napi sétáikon konstatálták, hogy ősz lett. Először a liget szélén álló juharfa kezdett el színeződni, előbb a teteje, sárgára festette a Természet, azután meg meleg sárgás-vörös köntössel ruházta fel. Elérkezett viszont az idő, amikor a szél lefújta éppen a felső, az elsőre színes leveleket, kopaszodott a juharfa, juharfácska.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A kiválasztott

2018. október 2.

Vadmalacék Komája feje búbját vakarva ugrott be a lakásukba. Előbb meglepődve figyelték, meg akarták tudni, hogy mi történt, de a titokra hamar fény derült, ugyanis a Koma kacagva mesélte, hogy egy makk az ő kopasz fejét találta el. – Nem jó megöregedni! – ezzel fejezte be a jelenetét, csakis a kopaszságra utalva.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ír kávé

2018. október 1.

Lipták-Handy Dezsőnek ”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?” ”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.” ”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.” Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…”

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Aki a végén kacag

2018. szeptember 27.

– He, he! – vihogott Belzebub, amikor fölényesen letelepedett a háztetőn ücsörgő angyal mellé. – Meglöktem az asszony könyökét, hogy ne tudja rendesen elzárni a gázt. Kb. tíz perc múlva jön majd a férj, hogy megigya a kávéját és rágyújtson. Lesz ott még ma hejehuja. – Hogy te milyen nyámnyilának nézel engem ! – válaszolt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A tanárnő

2018. szeptember 26.

Van egy ismerősöm, aki egyetlen alkalmat sem szalasztana el, hogy fel ne adja nekem a leckét, egy sor tanács, útmutató, bevált praktika és technika kíséretében. Valahányszor összefutunk utcán, patikában vagy buszmegállóban, akkora hévvel vesz kezelésbe, hogy soha nincs szívem felvilágosítani őt: már húsz éve a pedagógia doktora vagyok.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Görögtűz

2018. szeptember 25.

Amikor betoltad udvaromra a felcicomázott falovat, nagyon furcsán éreztem magam. Ismerős és ugyanakkor nyugtalanító is volt a látvány, nem tudtam mire vélni. Pár órai töprengés után felötlött bennem egy másik ókori trükk: a rézbika. Ez tűnt az egyetlen illő válasznak a begördített lóra. Amikor alkonyodni kezdett, tüzet raktam az ajándék alá (csak úgy pattogtak szanaszét […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szálazás kézállásból

2018. szeptember 24.

Néha elgondolom, milyen leküzdhetetlen erővel bír életünkben a megszokás. És erre te is rájöhetsz, ha gondolatban, pusztán csak fantázia-gyakorlatként néhány bevett szokásodat fonákjára fordítod. Például hazajön a feleséged tökrészegen a kocsmából, ahol épp elherdálta a család utolsó fityingjét is. Te gyöngéden megsimogatod eltorzult pofiját, ágyba dugod, aztán elrohansz valami plusz munka után nézni, hogy nejed […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac és az eső

2018. szeptember 23.

Esett. Azaz szemerkélt az eső. Vadmalac nem húzódott be az odújába, inkább hagyta, hogy ázzék kint a bundája. ”Úgyis el vagyunk kényeztetve. El vagyunk kényelmesedve, meleg víz, központi fűtés”, gondolta. Hűvös szél fújt, az sem zavarta. Az esőcseppeket meg lerázta a hegyes fülével. Akár egy macska. Vadmacska. Jött a Komája, kérdezte az: – Mit csinálsz?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Ismétlődő rémálom

2018. szeptember 23.

Megint a repülés és az ájulás. Hányszor álmodtam, hogy repülőn ülök és felszálláskor elájulok egy pillanatra. Most kisagyam tovább kombinált. Felszálláskor mindenki kap egy-egy intravénás altatót, mert felemelkedéskor ijesztően zötyög a gép és pánik törne ki, hogy zuhanunk. A személyzet nem kap injekciót: ők már ismerik a dörgést. Talán az a lefekvéskor bevett tabletta sugalmaz […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Angyalok

2018. szeptember 13.

A tó partján ültek egy padon. Egyszer csak hang érkezett az aszfaltozott sétány irányából. – Hupp! – mondta Malacka – Egy makk. ”Leesett – gondolta Vadmalac. – Gravitáció. Lefele húzta a súlya, ez a ‘leesett’.” Majd így folytatta: “Minden leesik valahonnan… Mi, vadmalacok vajon honnan?”

Tovább | 1 hozzászólás »