‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: Három óra

2017. június 28.

”Most akkor…”, kezdte el mondókáját Vadmalac. Komája figyelt, meg akart felelni a kérdéseknek, úgy gondolta, mindent tud már. Kicsit büszke is volt Asperger-emlékezőképességére. Hogy azért mennyit csúfolták.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Pantomim

2017. június 27.

Fellépett egy nyári táborban, tulajdonképpen kötelezték – mi legyen, töprengett, mi fejez ki engem? Álmában pantomim művész volt, amatőr, illetve az alkalom szülte, jeleneteit korábban mindössze eltervezte.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Napéjegyenlő

2017. június 24.

Vadmalac komája nem értette – ezt az egészet. Illetve az egészet értette volna, hanem ez a fél-fél intim játéka idegen volt számára. Mert miért nem változatlan az arány? Miért nincs állandóan ugyanannyi fény, és ugyanannyi sötétség?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac zavara

2017. június 14.

Malacka filmet látott, s meghatódott tőle. Amikor mesélte, azt emelte ki, hogy igen emberi volt, mindenik szó nélkül vállalta, vitte a rá kiszabott batyut. Amit a sorstól kapott. ”Szépen fogalmaz” – gondolta Vadmalac. – S milyen igaz. Hogy mindenkinek van egy egyéni…” Felállt, körbenézett, de semmit nem látott maga körül, mármint a sajátját, egészen zavarba […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fifi a standon

2017. június 10.

Nemrégiben beharangoztuk Gergely Tamás megjelenés előtt álló meseregényét (Fifi), s keletkezésének története mellett kóstolót is közöltünk belőle. Most, hogy a könyv június 8-án a pultokra került (kiadta az Üveghegy, megvásárolható a Librinél és a Líránál. Az esemény alkalmából újabb részleteket közlünk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Régi-új divat

2017. június 9.

– Szép a kalapja, uram! Látszik, hogy a legjobb acélból készült. Nem az a mai, elfuserált gyártmány, melyben több a szén, mint az érc. Itt, a széleken, ahogy a nap rásüt, a figyelmes szemlélő azért észreveheti, hogy újrahasznosított anyag. De istenem !

Tovább | 1 hozzászólás »

7 + 5

2017. június 8.

Olvasom a mai (tegnapi? – manapság nem lehet tudni!) hírekben: “A texasi Houstonban, a NASA központjában szerdán ünnepélyes ceremóniával mutatták be azt a hét férfit és öt nőt, akik közül a nagyon kemény és évekig tartó kiképzés után várhatóan kikerülnek a Marsra lépő első űrhajósok is. Több mint 18 ezren – köztük orvosok, mérnökök, geológusok […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Gergely Tamás: Az Idő partján

2017. június 7.

Kiültek a dombtetőre, előttük hömpölygött a folyam. Malacka meg Vadmalac, ritka csendes pillanatok egyike. Enyhén sütött a nap, nem tűzött, Vadmalac társa vállát átölelte.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Árnyékfénykép

2017. június 5.

Vadmalac valami furcsát látott. Meglepte a dolog, mert úgy hitte, mindent látott, megélt, tapasztalt korábban. Szóval a képen egy fekete kamera, japán fényképezőgép látszott (”Hogy a japcsik ebben mindig a legjobbak!”), s annak a folytatásaként sötétség, de legalábbis árnyék látszott, Vadmalac úgy érzékelte. – Hát ilyen is van?, futott ki a száján.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Nedvzöld

2017. június 4.

Születésnapi ajándék Muhi Sándornak Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a Komája. – Figyeled – mondta Vadmalac, – ma olyan ”nedvzöld” a színe. A koma egyre csak mormolta: ”Nedvzöld, nedvzöld.” Majd Vadmalachoz fordulva ezt mondta: ennek a folyónak ezer színe van. Mert te adsz nevet nekik.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kérdés…

2017. június 1.

…Bari Károly: Holtak arca fölé című kötetének éléről: Az leszek aki öl Vagy az akit ölnek?          Paul Eluard

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kettejükről szól

2017. május 25.

– Gyere csak! – mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója. Az is. – Álmomban színdarabot írtunk. Írtunk, illetve benne is voltunk. Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kíváncsiságtól. – Azaz kettőnkről szólt a darab, nem volt készen, folyamatosan írtuk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kedei Zoltán: Apróságok variációi

2017. május 24.

A több évtizedes életem tevékenységeit, egy kis humorral fűszerezve, apróságoknak tekintem. Ezek hol ismétlődnek, hol variálódnak. Remélni vélem, hogy megúszom büntetlenül. Mivel hangulatból élek, köt az érzelmi állapot. Kiszállhatnék belőle, de annyira telítődtem romantikával, hogy annak elhagyása béklyót jelentene számomra. Viszont odafigyelek a belső hangra: „Légy résen!” (2017. május 22.) Forrás: Vár-Lak

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kinek neve, kinek feladata

2017. május 23.

– Vadmalac – vetette oda, tulajdonképpen foghegyről, bár megalázni dehogyis akarta. Azt akarta elkerülni, hogy a fa őt modorosnak találja. Erre vigyázott. Az úgy is vette. Vagyis semmiképpen sem rossz néven, sőt megpróbálta maga is: – Zselnice – mutatkozott be, de aztán kijavította magát, mert úgy volt szoktatva: – Zselnicemegy.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin. Reggel

2017. május 21.

Egyesek érdeme abból áll, hogy sokáig élnek. A színész mindenkiben benne van. Egyeseknek pódium jut, másoknak deszka. Ha valakinek sok ideje van, többet vétkezhet.

Tovább | 2 hozzászólás »

Cselényi Béla: Asztali halva

2017. május 20.

Vörös, arany, fekete mintás pléhdobozban árulták a halvát. Rá volt írva bolgárul, hogy “TAHAN HALVA”. Mit jelenthet az, hogy “TAHAN HALVA”? — merült fel bennünk. — Biztosan azt jelenti — véltem gyermekfejjel –, hogy “asztali halva”. — Nincs annak értelme, hogy “asztali halva” — mondta édesanyám. Igaza volt. Budapest, 2017. V. 13.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ott benn

2017. május 18.

”Te, ott benn!” – mondta újra Vadmalac. Kissé zavarban volt a megszólítással, hiszen önmagát szólította volna, vagy meg is tette? ”Mert mit látok? – fogalmazott magában. – Egy sörtét. Élénk, de kicsi szemet, közepesen fejlett agyart, ha a tükörbe nézek, de téged, soha!” Hiszen a tükör előtt állt.

Tovább | 1 hozzászólás »

Cselényi Béla: Karalábia

2017. május 18.

A nyulak tőzsdéjén a fordítva nyomott karalábiai szürke ötkrajcáros címletű bélyeg a legértékesebb. Karalábia szigete önálló fejedelemség volt, míg a nyúlbélyegek akkoriban csak ökörfejjel jelenhettek meg. Karalábiában ma egyaránt élnek mezei nyulak, házi nyulak, üregi nyulak egy kis lélekszámú malacság aktív részvétele mellett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Hajnali gondolatok

2017. május 17.

Ha az embert sokan dicsérik, egy idő után maga is hajlandó csodálattal viszonyulni magához. Ha megismerkednénk az ellenségünkkel, kiderülne, hogy szeretjük. Ő az egyetlen, aki józanságban tart minket.

Tovább | 3 hozzászólás »

Cselényi Béla: Bimetál érem

2017. május 17.

Termőföldszínű arc. Homlokán az a császármetszés. Töpörödötten ücsörög. Könyörgőre fogott tekintettel kéri, emeljem fel. Ne ott! Bal karja eltört. A másik oldalon. Bal nadrágszárának bal fele sötétebb. Odaeresztett. Hívjam a mentőt — esdekel –, de annyi részeg ember pisilt ma oda… Később utánam szalad. Inzulinra kell. Élelemre kell, nagyon éhes — mutatja. (Bimetál érem.) Budapest, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Öl a szó

2017. május 16.

Kismalac a vízipisztolyával játszott. Majd Poszeidónra tért át, egy nagy szigonnyal hadonászott. Vadmalac komája igen elmés pillanatában leledzett, talán az istentisztelet ihlette meg, rábök a gyerek szigonyára, s azt mondja, kissé hajlottan vagyis felfele sandítva mentorára: – A szó is meg tud vágni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Újabban

2017. május 13.

– Én újabban… – kezdte el a mondókáját Vadmalac. Malacka, sőt a gyakran náluk tartózkodó haver, ”koma”, ahogyan egymás között nevezték, szóval kissé meglepődtek, megérezték a pillanat emelkedett voltát. Hát ha Vadmalacnak kinyilatkoztatása következik… Szóval csend lett, Malacka megállt a vasalásban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: (Ál)színész

2017. május 12.

Nagyon sok szerepet játszottam már el. Voltam víz-és gázszerelő, diplomata, orvoskutató, sírásó, pap és munkanélküli, azaz közönséges háziasszony. Persze nem úgy, mint színész, nem vettem magamra jelmezeket, nem bújtam jellemekbe és nem szajkóztam előregyártott szövegeket. Mindből csak lényegeket válogattam, mint ahogy ritka virágokból nyerik ki az értékes párlatokat egy-egy márkás illatszerhez. Mindez aztán a papíron […]

Tovább | 2 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Esős idő

2017. május 11.

Ott állt a fiú hatalmas, fekete esernyője alatt, mintha csak a buszra várna. Vagy arra, hogy elálljon az eső és ráérősen visszahajtogassa ernyőjét a fekete tokba. A lány a túloldalról nézte, de nem moccant. Láthatóan jobb volt neki ott ácsorogni az esőben.

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: Beporoz

2017. május 10.

Bámulta az eget, figyelte, hogyan szállnak a sirályok. Egy kis katicabogarat is észrevett, az egy ideig a beüvegezett terasz egyik üveglapján araszolgatott, majd feladta, s elrepült. Vadmalac félve nézett utána, ”nehogy egy sirály elkapja!” Azután észrevette a húsvéti nárciszt. Húsvét ugyan már régen elmúlt, ám ez a tő csak most ébredt fel, virága teljében leledzett.

Tovább | Nincs hozzászólás »