‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: Tömlő szíve

2017. október 10.

Már egy hete nyomta az ágyat, de a fáradtsága szívéből továbbra is áradt. „Tisztul a szívem!”, örvendezett az elején. Úgy képzelte el, a szívét, akár egy tömlőt, a fáradtság pedig foszlányokban távozott. Bal kéz felől feküdt a szíve, akár egy oldalára dőlt duda, abból, mintha szél fújta volna, jobbra indázott az a fekete porra hasonlító.

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Noé

2017. október 9.

Lassan közeledett a gálya az egy szál, kopár sziklához. Tépett vitorláival, ködből kibukó sötét tatjával olyan volt, mint egy túlvilági tünemény, vagy inkább mint egy ókori roncs, melyet az Ördög-háromszöge most dobott felszínre. Előbb csak a két zsiráf nyaka tűnt elő, majd sorra az elefántpár, a nőstény meg a hím oroszlán.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Ember tervez

2017. október 8.

Az öreg Köblös fölött már kimondták a végítéletet. Fia leszögezte a diagnózist: tüdőrák, Felső Szomszéd határidőt tűzött ki: legfennebb két hét, plusz-mínusz egy nap, Alsó Szomszéd már siratja: pedig az utóbbi időben nem lopkodta a körtémet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Elnapolt apokalipszis

2017. október 7.

(Hajdú Mónikának ajánlom nagy-nagy bűntudattal) Csak gyanítom, hogy Belzebúb kért ismét haladékot, mivel még nem sikerült világméretűre bővítenie a poklot. Aztán hogy gyömöszölt volna be hétmilliárd bűnöst (mínusz néhány elhanyagolandó mennyországjelölt) egy – még a középkorban projektelt- sötét lyukba, rakétástól, atombombástól, ufóstól, hogy a rengeteg lebonthatatlan nájlonkacatot ne is említsem. Bizony főhetett a feje a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Október 6.

2017. október 6.

Vadmalac azon töprengett, hogy neki kötél vagy golyó járna… Félt mind a kettőtől. Egyrészt egy filozofikus félelem tartotta fogva, hogy valami véget ér. Valami, aminek nem szabad. Másrészt a fizikai fájdalomtól őrült meg. “Feládoznád az életed?”, kérdezte ekkor a Komája. “Hát ha muszáj.” Forrás: Lenolaj.hu

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demeter Mária: Ma reggel

2017. szeptember 26.

Az ég hangtalan jön, kibontva a reggelt, lélegzetem hullámain madár repül át. Aranykörtét kóstolok, betelek zamatával és kívánom tovább, túlcsordul bennem az elmúlás íze. Türkizmagosság világosul, a levegőben szárnyalás és védelem.Előrebben egy régi verssorom : ” irigylem a madarakot, mert szárnyalásuk temetője az ég”.  Nem irigylem, inkább csodálom őket – ezt érzem most. E gondolatfonálon […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Napfogyatkozás

2017. szeptember 23.

Vadmalac alig ismert rá a komájára, annak az arca teljesen fekete volt. Elröhintette magát, ”Kátrány?”, kérdezte. ”Ó, dehogy. Faszén.” Nem állta meg, hogy kissé ne nevelje a komát, közli hát vele, hogy: ”Hiszen nem az arcod kellett volna bekenni, hanem egy üveget, hogy azon keresztül lássad…”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Gusztusos

2017. szeptember 15.

A papír-, írószer- és nyomtatványboltban egy gyűrött bankjegyért egy tömb vadonatúj, azonos címletű bankjegyet lehet kapni. Csak úgy zizzen a köteg bal széle, amint egyet-egyet leválasztanak róla. Budapest, 2017. IX. 14.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Fordítsd meg a lapot!

2017. szeptember 10.

”Mik ezek?, kérdezte Vadmalac komája. – Rajzok?” A papírlapra bökött a kezében. ”Csupa nyolcas.” Vadmalac komolyan vette komája kérdését, így okította: ”Először is fordítsd meg a szöveget, mert fejjel lefele tartod. Azután meg fordítsd meg a lapot, mert éppen a végét fogod.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: A kétlyukú kalap

2017. szeptember 9.

— Egyik fülike… másik fülike… — adta rá Mama Nyuszi kölykére a kalapot. Budapest, 2017. IX. 7.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Bikamonológ

2017. augusztus 28.

Amíg mögöttem lezuhan mint nyaktiló, a vasrács, még átgondolhatom: mennyit érnek vállizmaim, meddig tarthat tüdőmben a forró gőz, hogyan időzítsem a homok kapálását és a vérmes szemforgatást. Mert ettől függ merre billen ki a mérleg : mirtuszkoszorú vagy vágóhíd.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szép halál

2017. augusztus 26.

Egész élete a munka és egy kis pihenés közé szorult.Azon az apró átjárón kellett neki töprengeni,szeretni, tervezni,emlékezni,tornászni, felhőket, virágnyilást nézni …Nem csoda, hogy a halál is csak álmában találta otthon. Igy aztán a temetésén csak egyetlen dolgot mondhattak róla az emberek: szép halála volt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Vásárfia

2017. augusztus 25.

Egész nap tolongtunk. Hosszan kanyargott a sor s alig vánszorogtunk elébb óránként egy-két lépésnyit. Fentről a nap heve, jobbról egy folyosó huzata macerált. Közben folyt az ordináré pletyka : ki kivel és mikor, kinek áll éppen fenn és kinek fennebb, mekkora a pontos vizállás valamely személyiség poharában. Most este van. Végre hazaértem, megszabadulhatok számtalan szatyromtól. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Reklám

2017. augusztus 24.

Egy hatalmas harisnyareklámot sodort magával a szél s ráakasztotta a villanypóznára. Most úgy néz ki mint egy hórihorgas detektiv inkognitóban, aki álarca mögül figyeli az utcát: ki mikor jár haza, hányszor fut át X-né a szomszédba, Y melyik keritést támogatta, mikor épp vizelni akart. Sőt, csak most látni igazán –kétszáz wattos megvilágitásban – mennyire elegáns, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Körtével beszélget

2017. augusztus 23.

Miközben a gyümölcsöt szeletelte, beszélt hozzá. Hogy milyen szép színe van, a piros árnyalataiban játszik a dolmánya, hogy érett. Az első falat után dicsérte az aromáját. Hogy azt a kis barna karikát a külsejéről levágjuk, és akkor mindenestől ehető.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Az alacsonyak tovább élnek

2017. augusztus 16.

Valahol olvastam, hogy az ikertestvérek közül az alacsonyabbak tovább élnek. Azt is olvastam, hogy az alacsonyak általában hosszabb életűek, mert a magassággal négyzetes arányban növekszik a bőr párologtató felülete: magasnak lenni nem gazdaságos befektetés. A gerincoszlopra is — mértani haladvány szerint –nagyobb teher esik. Ezek után figyeltem meg, hogy a hajléktalanok és a kéregetők milyen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Csuhás

2017. augusztus 11.

Komája szólt, hogy úgy érzi, mintha valaki követné. Valaki vagy valami. De ha hátranéz, nem lát senkit. Vadmalac mosolyogva akarta elintézni a dolgot, mondván, hogy ez paranoiája, ám azért megnézte, nem áll-e valaki az ő háta mögött is. Mert az igazság az, hogy hasonló érzése neki is volt. És nem látta, de elképzelte az illetőt, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Hideg-meleg

2017. augusztus 5.

Egy különös országban jártam, ahol minden fürdőszobában két csap van, az egyikből a hideg, a másikból a meleg víz jön, mit meleg, forró. Hát turista legyen a talpán, aki a mosakodást égési sebek nélkül megússza… Nézem második nap reggel a társakat, felének a kezéről a forró víz lemarta a bőrt. A másik fele ezek szerint […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Súrolt érzés

2017. augusztus 4.

”De hát az olyan fontos volt!”, mondja Vadmalac komája. Vadmalac pedig ”Pr-pr”, a tépelődés hangszerén furulyázott. Nem tudta, mit válaszoljon, mert nem volt válasza. Elfeledte azt, ami a komája számára oly fontos, hazudni meg nem akart. Hazudni nem volt képes. Leszakított egy fűszálat, azt szívta, de nem esett jól az sem. Megkeseredett számára a különben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Bezárul

2017. július 22.

Áll Vadmalac a mezőszélen, azaz az obszervatórium domboldalának alján. Olyan a domboldal, mint egy legelő, amit viszont nem is kaszálnak, vagy mint erdei tisztás – az Isten vetette el, ami ott terem, kinő a földből. Vadmalac közel megy, és hozzászól az immár sárguló fűszálakhoz. Egyhez, amelyik hozzá legközelebb áll: ”Most volt, hogy szürkéllt a föld, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Isten szívének polcai

2017. július 16.

Az öreg ember elővette a jegyzetfüzetét, amibe irkálni szokott. Mindent, ami eszébe jut, meg azt is, amit már rég le szeretett volna írni, de nem volt ideje. Eléje tolakodtak, akiket szeretett. Olyan sokan voltak, el se fértek a papíron. Pedig még csak a gondolataiban tolongtak, mind emlékezetének elsőbbségéért versenyezve. Rólam, rólam írjál! Az öreg ember […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Egy New York-i szerzetes Kolozsváron

2017. július 13.

R. B. H. emlékére Egy jámbor New York-i szerzetes megszállt a kietlen Kolozsváron. Lefekvéskor — átöltözés közben — kitekintett az emeleti ablakon. A ráknak nincs jó humorérzéke: állandóan hülyéskedik. A rák — soványan, olajozott izmokkal — a háta mögé settenkedett és megpöccintette a szerzetes egyik golyóját, aki pár napra rá megtért teremtőjéhez, s egy öreg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A koma bánata

2017. július 13.

Vadmalac ünnepelt: állt a tömegben, és már a tizedik golyót is kilőtte. Odakerül erre a komája. Lógó orral, kétnapos borostájával, amúgy sem felemelő látvány. ”Hadd el, komám, – vigasztalja – itt mindjárt seritalt osztanak.” De arra meg köp a komája.

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: Félnek mind

2017. július 10.

Hátráltak mindketten, azaz együtt. Vadmalac meg Malacka. Nem volt náluk fegyver, sem golyóállómellény, dehogy. Se konyhakés, még fakanál sem. Hátráltak. Gondolatban hátrálnak, vagyis a gondolataikban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Szenny

2017. július 3.

Furcsa látvány fogadta, amikor Vadmalacékhoz belépett. Mentora lábon, sőt egyre nyújtogatja a nyakát, mint aki felülről húznak, körülbelül. A koma nem szól, csak közelről megvizsgálja. Megkönnyebbülten nyugtázza, hogy: ”felkötve nincsen”.

Tovább | Nincs hozzászólás »