‘Egyperces’

 

B. Tomos Hajnal: Régi-új divat

2017. június 9.

– Szép a kalapja, uram! Látszik, hogy a legjobb acélból készült. Nem az a mai, elfuserált gyártmány, melyben több a szén, mint az érc. Itt, a széleken, ahogy a nap rásüt, a figyelmes szemlélő azért észreveheti, hogy újrahasznosított anyag. De istenem !

Tovább | 1 hozzászólás »

7 + 5

2017. június 8.

Olvasom a mai (tegnapi? – manapság nem lehet tudni!) hírekben: “A texasi Houstonban, a NASA központjában szerdán ünnepélyes ceremóniával mutatták be azt a hét férfit és öt nőt, akik közül a nagyon kemény és évekig tartó kiképzés után várhatóan kikerülnek a Marsra lépő első űrhajósok is. Több mint 18 ezren – köztük orvosok, mérnökök, geológusok […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Gergely Tamás: Az Idő partján

2017. június 7.

Kiültek a dombtetőre, előttük hömpölygött a folyam. Malacka meg Vadmalac, ritka csendes pillanatok egyike. Enyhén sütött a nap, nem tűzött, Vadmalac társa vállát átölelte.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Árnyékfénykép

2017. június 5.

Vadmalac valami furcsát látott. Meglepte a dolog, mert úgy hitte, mindent látott, megélt, tapasztalt korábban. Szóval a képen egy fekete kamera, japán fényképezőgép látszott (”Hogy a japcsik ebben mindig a legjobbak!”), s annak a folytatásaként sötétség, de legalábbis árnyék látszott, Vadmalac úgy érzékelte. – Hát ilyen is van?, futott ki a száján.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Nedvzöld

2017. június 4.

Születésnapi ajándék Muhi Sándornak Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a Komája. – Figyeled – mondta Vadmalac, – ma olyan ”nedvzöld” a színe. A koma egyre csak mormolta: ”Nedvzöld, nedvzöld.” Majd Vadmalachoz fordulva ezt mondta: ennek a folyónak ezer színe van. Mert te adsz nevet nekik.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kérdés…

2017. június 1.

…Bari Károly: Holtak arca fölé című kötetének éléről: Az leszek aki öl Vagy az akit ölnek?          Paul Eluard

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kettejükről szól

2017. május 25.

– Gyere csak! – mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója. Az is. – Álmomban színdarabot írtunk. Írtunk, illetve benne is voltunk. Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kíváncsiságtól. – Azaz kettőnkről szólt a darab, nem volt készen, folyamatosan írtuk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kedei Zoltán: Apróságok variációi

2017. május 24.

A több évtizedes életem tevékenységeit, egy kis humorral fűszerezve, apróságoknak tekintem. Ezek hol ismétlődnek, hol variálódnak. Remélni vélem, hogy megúszom büntetlenül. Mivel hangulatból élek, köt az érzelmi állapot. Kiszállhatnék belőle, de annyira telítődtem romantikával, hogy annak elhagyása béklyót jelentene számomra. Viszont odafigyelek a belső hangra: „Légy résen!” (2017. május 22.) Forrás: Vár-Lak

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kinek neve, kinek feladata

2017. május 23.

– Vadmalac – vetette oda, tulajdonképpen foghegyről, bár megalázni dehogyis akarta. Azt akarta elkerülni, hogy a fa őt modorosnak találja. Erre vigyázott. Az úgy is vette. Vagyis semmiképpen sem rossz néven, sőt megpróbálta maga is: – Zselnice – mutatkozott be, de aztán kijavította magát, mert úgy volt szoktatva: – Zselnicemegy.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin. Reggel

2017. május 21.

Egyesek érdeme abból áll, hogy sokáig élnek. A színész mindenkiben benne van. Egyeseknek pódium jut, másoknak deszka. Ha valakinek sok ideje van, többet vétkezhet.

Tovább | 2 hozzászólás »

Cselényi Béla: Asztali halva

2017. május 20.

Vörös, arany, fekete mintás pléhdobozban árulták a halvát. Rá volt írva bolgárul, hogy “TAHAN HALVA”. Mit jelenthet az, hogy “TAHAN HALVA”? — merült fel bennünk. — Biztosan azt jelenti — véltem gyermekfejjel –, hogy “asztali halva”. — Nincs annak értelme, hogy “asztali halva” — mondta édesanyám. Igaza volt. Budapest, 2017. V. 13.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ott benn

2017. május 18.

”Te, ott benn!” – mondta újra Vadmalac. Kissé zavarban volt a megszólítással, hiszen önmagát szólította volna, vagy meg is tette? ”Mert mit látok? – fogalmazott magában. – Egy sörtét. Élénk, de kicsi szemet, közepesen fejlett agyart, ha a tükörbe nézek, de téged, soha!” Hiszen a tükör előtt állt.

Tovább | 1 hozzászólás »

Cselényi Béla: Karalábia

2017. május 18.

A nyulak tőzsdéjén a fordítva nyomott karalábiai szürke ötkrajcáros címletű bélyeg a legértékesebb. Karalábia szigete önálló fejedelemség volt, míg a nyúlbélyegek akkoriban csak ökörfejjel jelenhettek meg. Karalábiában ma egyaránt élnek mezei nyulak, házi nyulak, üregi nyulak egy kis lélekszámú malacság aktív részvétele mellett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Hajnali gondolatok

2017. május 17.

Ha az embert sokan dicsérik, egy idő után maga is hajlandó csodálattal viszonyulni magához. Ha megismerkednénk az ellenségünkkel, kiderülne, hogy szeretjük. Ő az egyetlen, aki józanságban tart minket.

Tovább | 3 hozzászólás »

Cselényi Béla: Bimetál érem

2017. május 17.

Termőföldszínű arc. Homlokán az a császármetszés. Töpörödötten ücsörög. Könyörgőre fogott tekintettel kéri, emeljem fel. Ne ott! Bal karja eltört. A másik oldalon. Bal nadrágszárának bal fele sötétebb. Odaeresztett. Hívjam a mentőt — esdekel –, de annyi részeg ember pisilt ma oda… Később utánam szalad. Inzulinra kell. Élelemre kell, nagyon éhes — mutatja. (Bimetál érem.) Budapest, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Öl a szó

2017. május 16.

Kismalac a vízipisztolyával játszott. Majd Poszeidónra tért át, egy nagy szigonnyal hadonászott. Vadmalac komája igen elmés pillanatában leledzett, talán az istentisztelet ihlette meg, rábök a gyerek szigonyára, s azt mondja, kissé hajlottan vagyis felfele sandítva mentorára: – A szó is meg tud vágni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Újabban

2017. május 13.

– Én újabban… – kezdte el a mondókáját Vadmalac. Malacka, sőt a gyakran náluk tartózkodó haver, ”koma”, ahogyan egymás között nevezték, szóval kissé meglepődtek, megérezték a pillanat emelkedett voltát. Hát ha Vadmalacnak kinyilatkoztatása következik… Szóval csend lett, Malacka megállt a vasalásban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: (Ál)színész

2017. május 12.

Nagyon sok szerepet játszottam már el. Voltam víz-és gázszerelő, diplomata, orvoskutató, sírásó, pap és munkanélküli, azaz közönséges háziasszony. Persze nem úgy, mint színész, nem vettem magamra jelmezeket, nem bújtam jellemekbe és nem szajkóztam előregyártott szövegeket. Mindből csak lényegeket válogattam, mint ahogy ritka virágokból nyerik ki az értékes párlatokat egy-egy márkás illatszerhez. Mindez aztán a papíron […]

Tovább | 2 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Esős idő

2017. május 11.

Ott állt a fiú hatalmas, fekete esernyője alatt, mintha csak a buszra várna. Vagy arra, hogy elálljon az eső és ráérősen visszahajtogassa ernyőjét a fekete tokba. A lány a túloldalról nézte, de nem moccant. Láthatóan jobb volt neki ott ácsorogni az esőben.

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: Beporoz

2017. május 10.

Bámulta az eget, figyelte, hogyan szállnak a sirályok. Egy kis katicabogarat is észrevett, az egy ideig a beüvegezett terasz egyik üveglapján araszolgatott, majd feladta, s elrepült. Vadmalac félve nézett utána, ”nehogy egy sirály elkapja!” Azután észrevette a húsvéti nárciszt. Húsvét ugyan már régen elmúlt, ám ez a tő csak most ébredt fel, virága teljében leledzett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Pezsgő

2017. május 8.

Malacka a pezsgőt szereti, úgyhogy Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, s hogy pezseg. Mitől? A buborékokat bele ki dugta? Két kortyolás közben a felhőket is figyeli, olyan a mutatványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Helikopter

2017. május 7.

Helikopter keringett a feje fölött. Nagyváros – a fejük fölött. ”Mennyi? Kérdezte magától a sugarában vagyunk legalább százezren.” Arra gondolt, betörőket keresnek. Hogy mennyire effektív… ”Mindegy”, legyintett. Előjött sajnos egy régi emléke Bükkből, amikor a helikoptert a lakosság ellen használták. Elnémították a pap szavát, amikor az egy ellenállót temetett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kapavágás

2017. május 6.

A koma már évek óta eljárt hozzájuk, de csak aznap vette észre, hogy Vadmalacnak van egy mély ránc a homlokán. A közepén, s lefele tart a két szemöldök közötti szabad nyereg irányába. ”Kapavágás?” – tette fel a kérdést. Amit Vadmalac nem tudott hogyan értelmezni: vegye úgy, hogy komája azt hiszi, munkahelyi balesetet szenvedett? Vagy hogy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Nyugtalan

2017. április 26.

Vadmalacnak újabban apró villanások zavarták a látását. Egészen pontosan olyanok voltak ezek, mint egy-egy hullócsillag. Mind a két szemén, szemhéján, belül. Amikor komája jött, hogy valamiféle nyugtalanság van a levegőben, ő, ugye, a város központján áthaladt, Vadmalac fejében világosság támadt: akkor azt az ő agya ezekben a belső hullócsillagokban reagálta le.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Mese a fej vagy írásról

2017. április 26.

Volt egy­szer egy pénzérme. Egyik ol­dalán fej. Mási­kon írás. Recés pe­rem a kettő közt körben. Gizi néni azt mond­ta: a halál nem az élet el­lentéte, ha­nem a születésé. Ma­nyi néni azt mond­ta: születés és halál recéz pe­re­met. Gu­rul a pénzérme, ki tud­ja, hogy áll meg, írás vagy fej lesz fenn, kit ho­gyan talál meg?

Tovább | Nincs hozzászólás »