‘Egyperces’

 

B. Tomos Hajnal: Szép halál

2017. augusztus 26.

Egész élete a munka és egy kis pihenés közé szorult.Azon az apró átjárón kellett neki töprengeni,szeretni, tervezni,emlékezni,tornászni, felhőket, virágnyilást nézni …Nem csoda, hogy a halál is csak álmában találta otthon. Igy aztán a temetésén csak egyetlen dolgot mondhattak róla az emberek: szép halála volt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Vásárfia

2017. augusztus 25.

Egész nap tolongtunk. Hosszan kanyargott a sor s alig vánszorogtunk elébb óránként egy-két lépésnyit. Fentről a nap heve, jobbról egy folyosó huzata macerált. Közben folyt az ordináré pletyka : ki kivel és mikor, kinek áll éppen fenn és kinek fennebb, mekkora a pontos vizállás valamely személyiség poharában. Most este van. Végre hazaértem, megszabadulhatok számtalan szatyromtól. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Reklám

2017. augusztus 24.

Egy hatalmas harisnyareklámot sodort magával a szél s ráakasztotta a villanypóznára. Most úgy néz ki mint egy hórihorgas detektiv inkognitóban, aki álarca mögül figyeli az utcát: ki mikor jár haza, hányszor fut át X-né a szomszédba, Y melyik keritést támogatta, mikor épp vizelni akart. Sőt, csak most látni igazán –kétszáz wattos megvilágitásban – mennyire elegáns, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Körtével beszélget

2017. augusztus 23.

Miközben a gyümölcsöt szeletelte, beszélt hozzá. Hogy milyen szép színe van, a piros árnyalataiban játszik a dolmánya, hogy érett. Az első falat után dicsérte az aromáját. Hogy azt a kis barna karikát a külsejéről levágjuk, és akkor mindenestől ehető.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Az alacsonyak tovább élnek

2017. augusztus 16.

Valahol olvastam, hogy az ikertestvérek közül az alacsonyabbak tovább élnek. Azt is olvastam, hogy az alacsonyak általában hosszabb életűek, mert a magassággal négyzetes arányban növekszik a bőr párologtató felülete: magasnak lenni nem gazdaságos befektetés. A gerincoszlopra is — mértani haladvány szerint –nagyobb teher esik. Ezek után figyeltem meg, hogy a hajléktalanok és a kéregetők milyen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Csuhás

2017. augusztus 11.

Komája szólt, hogy úgy érzi, mintha valaki követné. Valaki vagy valami. De ha hátranéz, nem lát senkit. Vadmalac mosolyogva akarta elintézni a dolgot, mondván, hogy ez paranoiája, ám azért megnézte, nem áll-e valaki az ő háta mögött is. Mert az igazság az, hogy hasonló érzése neki is volt. És nem látta, de elképzelte az illetőt, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Hideg-meleg

2017. augusztus 5.

Egy különös országban jártam, ahol minden fürdőszobában két csap van, az egyikből a hideg, a másikból a meleg víz jön, mit meleg, forró. Hát turista legyen a talpán, aki a mosakodást égési sebek nélkül megússza… Nézem második nap reggel a társakat, felének a kezéről a forró víz lemarta a bőrt. A másik fele ezek szerint […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Súrolt érzés

2017. augusztus 4.

”De hát az olyan fontos volt!”, mondja Vadmalac komája. Vadmalac pedig ”Pr-pr”, a tépelődés hangszerén furulyázott. Nem tudta, mit válaszoljon, mert nem volt válasza. Elfeledte azt, ami a komája számára oly fontos, hazudni meg nem akart. Hazudni nem volt képes. Leszakított egy fűszálat, azt szívta, de nem esett jól az sem. Megkeseredett számára a különben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Bezárul

2017. július 22.

Áll Vadmalac a mezőszélen, azaz az obszervatórium domboldalának alján. Olyan a domboldal, mint egy legelő, amit viszont nem is kaszálnak, vagy mint erdei tisztás – az Isten vetette el, ami ott terem, kinő a földből. Vadmalac közel megy, és hozzászól az immár sárguló fűszálakhoz. Egyhez, amelyik hozzá legközelebb áll: ”Most volt, hogy szürkéllt a föld, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Isten szívének polcai

2017. július 16.

Az öreg ember elővette a jegyzetfüzetét, amibe irkálni szokott. Mindent, ami eszébe jut, meg azt is, amit már rég le szeretett volna írni, de nem volt ideje. Eléje tolakodtak, akiket szeretett. Olyan sokan voltak, el se fértek a papíron. Pedig még csak a gondolataiban tolongtak, mind emlékezetének elsőbbségéért versenyezve. Rólam, rólam írjál! Az öreg ember […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Egy New York-i szerzetes Kolozsváron

2017. július 13.

R. B. H. emlékére Egy jámbor New York-i szerzetes megszállt a kietlen Kolozsváron. Lefekvéskor — átöltözés közben — kitekintett az emeleti ablakon. A ráknak nincs jó humorérzéke: állandóan hülyéskedik. A rák — soványan, olajozott izmokkal — a háta mögé settenkedett és megpöccintette a szerzetes egyik golyóját, aki pár napra rá megtért teremtőjéhez, s egy öreg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A koma bánata

2017. július 13.

Vadmalac ünnepelt: állt a tömegben, és már a tizedik golyót is kilőtte. Odakerül erre a komája. Lógó orral, kétnapos borostájával, amúgy sem felemelő látvány. ”Hadd el, komám, – vigasztalja – itt mindjárt seritalt osztanak.” De arra meg köp a komája.

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: Félnek mind

2017. július 10.

Hátráltak mindketten, azaz együtt. Vadmalac meg Malacka. Nem volt náluk fegyver, sem golyóállómellény, dehogy. Se konyhakés, még fakanál sem. Hátráltak. Gondolatban hátrálnak, vagyis a gondolataikban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Szenny

2017. július 3.

Furcsa látvány fogadta, amikor Vadmalacékhoz belépett. Mentora lábon, sőt egyre nyújtogatja a nyakát, mint aki felülről húznak, körülbelül. A koma nem szól, csak közelről megvizsgálja. Megkönnyebbülten nyugtázza, hogy: ”felkötve nincsen”.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Tornádó

2017. július 3.

Fújt a szél, nem minden irányból, hanem hol innen, hol onnan, ám néha nem is szél volt, inkább vihar. El is vitt olykor vadmalacokat, egyiket-másikat úgy a falhoz csapta, hogy taknyuk-nyáluk összefolyt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Burkában

2017. július 1.

”Szerencsénk van ezzel a napfénnyel!”, mondta Vadmalac komája. Vadmalac csak nézett széjjel, várta, mi lenne a vége a litániának. ”Hogy ilyen, amilyen.”, folytatta a koma. ”Hogy tükröződik.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Három óra

2017. június 28.

”Most akkor…”, kezdte el mondókáját Vadmalac. Komája figyelt, meg akart felelni a kérdéseknek, úgy gondolta, mindent tud már. Kicsit büszke is volt Asperger-emlékezőképességére. Hogy azért mennyit csúfolták.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Pantomim

2017. június 27.

Fellépett egy nyári táborban, tulajdonképpen kötelezték – mi legyen, töprengett, mi fejez ki engem? Álmában pantomim művész volt, amatőr, illetve az alkalom szülte, jeleneteit korábban mindössze eltervezte.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Napéjegyenlő

2017. június 24.

Vadmalac komája nem értette – ezt az egészet. Illetve az egészet értette volna, hanem ez a fél-fél intim játéka idegen volt számára. Mert miért nem változatlan az arány? Miért nincs állandóan ugyanannyi fény, és ugyanannyi sötétség?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac zavara

2017. június 14.

Malacka filmet látott, s meghatódott tőle. Amikor mesélte, azt emelte ki, hogy igen emberi volt, mindenik szó nélkül vállalta, vitte a rá kiszabott batyut. Amit a sorstól kapott. ”Szépen fogalmaz” – gondolta Vadmalac. – S milyen igaz. Hogy mindenkinek van egy egyéni…” Felállt, körbenézett, de semmit nem látott maga körül, mármint a sajátját, egészen zavarba […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fifi a standon

2017. június 10.

Nemrégiben beharangoztuk Gergely Tamás megjelenés előtt álló meseregényét (Fifi), s keletkezésének története mellett kóstolót is közöltünk belőle. Most, hogy a könyv június 8-án a pultokra került (kiadta az Üveghegy, megvásárolható a Librinél és a Líránál. Az esemény alkalmából újabb részleteket közlünk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Régi-új divat

2017. június 9.

– Szép a kalapja, uram! Látszik, hogy a legjobb acélból készült. Nem az a mai, elfuserált gyártmány, melyben több a szén, mint az érc. Itt, a széleken, ahogy a nap rásüt, a figyelmes szemlélő azért észreveheti, hogy újrahasznosított anyag. De istenem !

Tovább | 1 hozzászólás »

7 + 5

2017. június 8.

Olvasom a mai (tegnapi? – manapság nem lehet tudni!) hírekben: “A texasi Houstonban, a NASA központjában szerdán ünnepélyes ceremóniával mutatták be azt a hét férfit és öt nőt, akik közül a nagyon kemény és évekig tartó kiképzés után várhatóan kikerülnek a Marsra lépő első űrhajósok is. Több mint 18 ezren – köztük orvosok, mérnökök, geológusok […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Gergely Tamás: Az Idő partján

2017. június 7.

Kiültek a dombtetőre, előttük hömpölygött a folyam. Malacka meg Vadmalac, ritka csendes pillanatok egyike. Enyhén sütött a nap, nem tűzött, Vadmalac társa vállát átölelte.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Árnyékfénykép

2017. június 5.

Vadmalac valami furcsát látott. Meglepte a dolog, mert úgy hitte, mindent látott, megélt, tapasztalt korábban. Szóval a képen egy fekete kamera, japán fényképezőgép látszott (”Hogy a japcsik ebben mindig a legjobbak!”), s annak a folytatásaként sötétség, de legalábbis árnyék látszott, Vadmalac úgy érzékelte. – Hát ilyen is van?, futott ki a száján.

Tovább | Nincs hozzászólás »