‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: Angyalok

2018. szeptember 13.

A tó partján ültek egy padon. Egyszer csak hang érkezett az aszfaltozott sétány irányából. – Hupp! – mondta Malacka – Egy makk. ”Leesett – gondolta Vadmalac. – Gravitáció. Lefele húzta a súlya, ez a ‘leesett’.” Majd így folytatta: “Minden leesik valahonnan… Mi, vadmalacok vajon honnan?”

Tovább | 1 hozzászólás »

Nászta Katalin: “Lakónia”

2018. szeptember 11.

Annyi kacattal töltjük meg a fejünk életünk során, hogy a vége felé természetes, hogy mindent elfelejtünk, mert a szelektálást nem tanultuk meg idejében, és a kacatok tulajdonsága a rothadás, ami a környezetükben levő dolgokat is kikezdi, így nem sok marad, ami megtartásra való.

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Tapintatlan álom

2018. szeptember 7.

Álmomban egy jó ismerősöm jövőjében jártam. Épp úgy, ahogyan a Fiú lépkedett mezítelen talppal a víz tükrén, csak hogy itt minden tejfehér volt. Nem lehetett tudni hol a fenn és hol a lenn. Nem haladtam, nem emelkedtem – süllyedtem, nem hallatszott semmi. De hát mit is vártam volna?

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A válasz

2018. szeptember 6.

Megállt az asztalom előtt és furcsa, röffentésszerű hangot hallatott: – Folyton csak körmölsz, éjjel-nappal, mint a megszállottak….kinek és miért, könyörgöm ? – Mert író vagyok, legalábbis…. Nem tudtam folytatni, mert szinte hisztériásan felröhögött és úgy nézett körül, mint aki gesztusával kérdi: ezt ti is hallottátok? De kívülünk senki sem volt az irodában. Így aztán folytatta […]

Tovább | 2 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Megszégyenülten

2018. szeptember 5.

Egy húsz éves vak lány sírva panaszolta: ő soha nem látta, hová rejtik a méhek az összegyűjtött virágport, hogyan bújik ki a lepke a bábjából, van-e árnyékuk az úszó halaknak, miként jön fel a hold a téli égen…. Letöröltem könnyeit én, a hatvan éves látó, és fülébe súgtam megszégyenülten: én sem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Dilemma

2018. szeptember 3.

Ő volt a legszerencsésebb ember. Hajnalban érkezett a fához, nem előzte meg és nem követte senki. Első és utolsó volt, mikor még az összes tiltott gyümölcs rajta volt a fán. Látta, hogy pont olyan kerek, pont olyan érett, pont olyan piros mindenik, mint a többi fa gyümölcsei. Mégis, csak erről evett. Az emberiség azóta sem […]

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Tudományos állítás

2018. szeptember 2.

A történelem pont éjfélkor távozott. Sötét volt, így aztán a kortársak csak lebbenő uszályát láthatták. Némelyek azt állították, hogy vérvörös volt, mások, hogy füstszínű vagy éppen aranyosan tündöklő. Az utókor bölcs történészei később összeültek és a tudományos elvárásoknak megfelelően lakonikusan feljegyezték : VOLT.

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A csillag

2018. augusztus 22.

Csak élete alkonyán vette észre, hogy egy távoli, sugárzó csillag mindig ott őrködött felette. Olyan távoli volt, hogy nem melegítette, és olyan sugárzó, hogy nem hagyta megfagyni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Légyölő galóca

2018. augusztus 21.

Kaméleonok szerteszét, százával, ezrével nyüzsögnek minden fán. Lépegetnek húsos talpaikon és mintha magukat ringatnák, ütemesen hajladoznak előre-hátra. Ha ősz van barna az egész ármádia, mert csupaszok az ágak. Tavaszra azonban kizöldülnek, mint a fák levél-fülei, hogy ne szúrja ki őket valami ragadozó. Csak egyetlen egy (hebehurgya kamasz) pirult vörösre az egyik reggelen, mint aki paradicsomra […]

Tovább | 2 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Emberfeletti forgatókönyv

2018. augusztus 20.

A fővárosi Operaház első emeletén minden délután kettőtől négyig gyakorolt a helyi kamarakórus. V. Z., a nyugdíjas csellós ilyenkor ki szokott ülni az Opera előtti ovális park egyik padjára és lehunyt szemmel szívja magába a jól ismert akkordokat. Azon a délutánon épp J. S. Bach egyházi kantátáit hallgatta, amikor a közeli főúton összeütközött a két […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Álom*

2018. augusztus 19.

Vadmalac nem tudta, ébren ábrándozik vagy álmodik. A szobában viszonylagos csönd volt, meg sötét. Abban a szobában, amelyikben feküdt vagy amelyikben álmodott. Nézte egy darabig a felhőjátékot, de aztán az eltűnt a szeme elől. Lehetett tehát bármelyik a kettő közül. Arra gondolt, ha jobb karjával kaszál egyet a feje fölött, akkor kiderül. Fel is emelte, […]

Tovább | 6 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A tömeg

2018. augusztus 19.

Időnként a tömeg eláraszt egy bizonyos teret és napokig skandál valami bevett szöveget, dobálja az épp előtte álló épület ablakait. Csak az a szerencse, hogy társadalmilag nem keverednek: amikor a bányász tüntet, nem áll melléje a pék s amikor a diák, akkor semmi keresnivalója ott a hallássérültnek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Külföld

2018. augusztus 13.

Álmomban többször megfordultam egy Duna nélküli Komáromban, ahol egy-egy sikátor képezte a határt, de talán egy-egy ajtó is. Bármikor átmehettem külföldre, ahol — álmomban — nagyobb tisztaság, példásabb rend és bővebb árukínálat volt. Olykor repülővel is át-átkeltem a határon; megváltottam az olcsó jegyet és felszálláskor mindig elájultam egy pillanatra. Ilyenkor rendszerint nem az elit idegenségben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac nyári dala

2018. augusztus 12.

Ha jön az atom, szorítsd a karom, Míg a hátam megvakarom. Kiskertünkben nő a barom, Rá se ráncs, Komámte, tarcs ki!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Egyensúly

2018. augusztus 5.

Kissé meglepődött, amikor tapasztalta, hogy amit nektárin néven tisztelt a Bükkben, azt Makkosban csupasz baracknak hívnak. Jó. Arra viszont előjött az emlékezetében a csupasz csiga, ami kezdi elönteni a kertjeinket, brrr! Lehet szépnek is találni őket, de Vadmalac viszolygott még a gondolatra is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Özvegyistápolás

2018. július 30.

Nagyon megsajnálták, amikor váratlanul megözvegyült és alányúltak, mert alapjában véve jóravaló ember volt, amolyan egyszerű feleséggyilkos. Ott állt ballonkabátban, párás szemekkel; kísérte egy fiatal leány egy külföldi nőhöz. A külföldi nő éppen Bachot hallgatott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Az amnéziás

2018. július 28.

Biztos, te is megfigyelted, hogy az anyai szeretet nagyon hasonlít egy kiskutyához. Abból a hűségesebb fajtából. Képes naphosszat koslatni a nyomodban (már ha gyereke vagy valakinek), ha megállsz a kirakat előtt nézelődni, ő is nézelődik, ha leülsz egy padra, melléd kuporodik s általában úgy néz a szemedbe, mintha folyton a parancsodat várná. Ha valamelyik (kutya)ösztönével […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Van ilyen?

2018. július 27.

– Aszongya hogy: agysorvadás, asztma, térdkopás, csonthártya-gyulladás, májdaganat, visszér, epekő, aritmia, köszvény .… szóval, melyikkel kezdjük? -Azzal a viccel, melyben Nyuszika elmegy Szűz Máriához, murkot kérni. -Van ilyen vicc? -Nincs. Van ilyen élet?

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Tévé-kerekasztal

2018. július 26.

Előadás után a cirkusz porondját átrendezik.Körfűrésszel levagdossák az asztalok sarkait és elrendelik a reflektorok stratégiai félállítását. A bohócok átöltöznek: sötét öltönybe bújnak és nyakkendőt kötnek (a továbbiakban lábuk közt egy-egy nejlonzacskóban szorongatják sipkájukat meg parókáikat.) Ki-ki szemügyre veszi, hogy mi és ki jött, aztán ki és mi megy, illetve marad.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Öregszik

2018. július 19.

Aznap egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát próbálkozott: – Az időjárás? – Szomorúság ért? – Megbántottalak?

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Welcome

2018. július 12.

Isten hozta Önöket a Nagy Rift Légitársaság vadonatúj gépének fedélzetére.Kifogástalanul bájos, üdvözlő mosolyunkat, kérjük szemrevételezni személyi képernyőjükön. Welcome Ladys and Gentlemans, herzliche willkommen meine Damen und Herren ! Reméljük, mindenki otthon hagyta szelídített pitonját meg az oly nyugtalanítóan ható gáz-és villanyszámlákat. Nálunk ugyanis garantált a totál kikapcs. Per pillanat emberközelből mutatjuk Önöknek a bárányfelhőket.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kiás

2018. július 12.

Vadmalac aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a Komájához, nem szokta. A Komát nagy munkában találta, éppen ásott. – Hát te? – kezdte a diskurálást. – Csak nem temetsz? Megállt a Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát, majd ezt mondta: – Kiások. Keresem az Igazságot.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Óvatos kegyelet

2018. július 5.

Egy távol-keleti város cseresznyefákkal beültetett parkjában két szobor áll. Az egyik egy nagy tiszteletnek örvendő, V. századbeli császárt ábrázol, a másik a tolvajt, aki meglopta a császárt. Évszázadokon át a császár szobrát virágkoszorúkkal árasztotta el az utókor, a tolvajét pedig leköpdöste, paradicsommal és záptojással dobálta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Lenni, vagy…

2018. június 30.

Folyton ez az átkozott dugó… épp most, mikor megkaptam életem szerepét. Van saját öltözőm, parókám, zsabóm, beszereztem Yorick koponyáját, pertut ittam a súgóval… de mi van, ha Ofélia is itt rekedt a dugóban, vagy berekedt a halott király szellem-hangja, áramszünet van a negyedben, nem gördül fel a függöny, vagy mit tudom én… világgá ment a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Chip-chirip

2018. június 29.

Vadmalac Komája valami olyat hallott a rádióban, hogy egy vadmalac agyát le lehet másolni egy chipre, egy ilyen kicsi bogyóra, amire a dokumentumokat is teszik. Elmentik. Már a szótól is megijed.

Tovább | Nincs hozzászólás »