‘Egyperces’

 

Élő írók társasága: Jászberényi Sándor – Csuja Imre

2018. február 1.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Tovább | Nincs hozzászólás »

Élő írók társasága: Máthé Zsolt – Máthé Zsolt

2018. január 31.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Mit lát?

2018. január 30.

Behunyták a szemüket, Malackával. “Mit látsz?”, kérdezte Vadmalac. ”Anyámat látom.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Élő írók társasága: Háy János – Dóra Béla

2018. január 29.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Tovább | Nincs hozzászólás »

Balázs K. Attila: Két mondat…

2018. január 29.

…apáról Míg hir­te­len, min­denféle előze­tes fi­gyel­mez­tetés nélkül azért a fris­sen nyírt gye­pen he­verő gyer­mekjátékért ha­jolsz – ami le­het egy hiányzó ke­rekű autó, ha­jas­ba­ba, eset­leg zörgő, fogzást segítő rágóka, bármi –, észre sem ve­szed, vagy leg­jobb eset­ben is csupán le­gyezőszerű, si­mo­gató fu­valmát érzed egy hátulról jövő, a szíved ma­gasságában átsu­hogó, tel­jes erőből el­hajított csa­tabárd­nak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Élő írók társasága: Bán Zsófia – Takács Nóra Diána

2018. január 28.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Jeremiád

2018. január 28.

Az esti ima alatt Vadmalac száján kiszaladt: „Zsidó vagyok és cigány. Észak-amerikai indián, számi, azaz lapp, kisebbségben élő magyar, ruhinga, jemeni éhező csont és bőr, szíriai menekült, kambodzsai szemüveges Pol-Pot idejéből, a Don-kanyarnál elestem. A kommunizmus balekje, talibán áldozat, ujgur, szülőhazám Tibet.” Fájdalomdarabkák Vadmalac lelkéből.

Tovább | 1 hozzászólás »

Élő írók társasága: Parti Nagy Lajos – Patkós Márton

2018. január 27.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Pezsgőnyitás

2018. január 27.

„Pezsgőt az nyit – szónokolta Vadmalac komája – akinek van rá pénze. Továbbá akinek ünnepelni valója akad.” Csend volt a lakásban. Talán mert új dolog volt, hogy a koma monológba kezdjen, vagy inkább azért, mert meglepő volt az érvelése.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva

2018. január 23.

SZERELMES S.M.S. A minap SMS.-t kaptam Ifjúságomtól. Elég hányaveti fércmunka volt, nagybetűk, vesszők, gondolatjelek nélkül, mintha ‘90 után tanult volna helyesirást. Vagy talán abban a téveszmében ringatózott, hogy ez a szabályos stilusa manapság az efféle üzeneteknek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Törvény

2018. január 20.

A koma belesápadt Vadmalac igazába. Mert érezte, hogy úgy van, ahogy a mentora magyarázza. Ő még kikelve magából magyarázta, hol tértek el “azok” a törvénytől, mire Vadmalac nyugodtan, él nélkül közölte vele, hogy azok a törvények írva vannak, de a valóságban az íratlanok érvényesülnek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac olvas

2018. január 18.

Vadmalac komája új könyvvel a hóna alatt érkezett. Szeret olvasni, főként verseket. Meg meséket, ”mese az élet”, szokta mondani. Vadmalac szemében kigyúl ilyenkor valami különös fény: ”Olvasok én is”, mondja, majd amikor a komája tudakolni kezdi, hogy éppen mit, röffenti diadalittasan: “Reggelenként megolvasom a pénzem.” Veszi a koma a lapot, s utánakérdez: “Na és megszaporodik […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Fény

2018. január 17.

– Oltsd le azonnal!, sziszegte Vadmalac a komájának, mikor az beléptekor felgyújtotta a villanyt. A koma meg volt lepődve, mert igaz ugyan, hogy számára idegen lakásban járt, mégsem volt az teljesen idegen, hiszen a mentorához naponta benézett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vikszol

2018. január 15.

Mentorát furcsa pózban találta annak az otthonában: oldalára feküdve a padlón nyúlkált be az ágy alá. – Elgurult valami?, kérdezte tőle, hogy jelezze, hogy megérkezett. Vadmalac a kérdést viccnek vette, röhögött is egy sort ott helyben, azaz fekve, amit komája inkább röfögésnek vélt. De végül magyarázat is érkezett:

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Mi vicc, mi nem

2018. január 14.

Vadmalac idegesen járkált fel-alá az odújukban, az ágyban fekve maradni már nem volt képes. Sikerült persze felébresztenie Malackát. Füléből lógott ki a zsebrádió hallgatója, azon folytak belé a hírek. Malackának ezt mondta: – Hat vészlövést adtak ki, meglátták őket egy hajóról, de nem találják a bajba jutottakat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Len virága

2018. január 10.

Ha a len virágára gondolok, az a park jut eszembe Ockelbo közelében, egy parcella lenmaggal volt bevetve, mi pont a virágzásra értünk oda Évával meg a Kisfiúval, s hát amíg behatárolt horizontunk engedte, csak a lenvirág kékjét láttuk. Elöntött engem ott a béke. A lelkemet. Milyen kár, hogy egyes politikai pártok is a len virágát […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Átírják

2018. január 5.

Miután a kupaktanács eldöntötte, hogy a világ folyásával baj van, lekapták az asztalról a terítőt, rá egy rúdra akasztották zászlóként és elindultak Bükkös utcáin. Ezt skandálták: „Túl sok Putyin, túl sok Trámp, A nyavalyát hozzák ránk!”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Búvárszemüveg

2018. január 4.

Hogy ne maradjon Vadmalac adósa, a Koma megjátszotta, hogy az Angyal hozzá tett le néhány, a Vadmalac családnak szánt ajándékot. Kismalac egy zacskó mogyorót, Malacka egy móc fakanalat kapott, Vadmalac viszont… … szóval annak magyarázata van..

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Megállítja

2018. január 1.

Előbb megtárgyalták a családban, hogy túl gyorsan telnek az évek. Malacka sörénye is őszült, a Vadmalacé meg egyenesen hullni kezdett. Rákontrázott a koma is, aki szinte a családhoz tartozott. Ez utóbbi még vakarta is az agyarát, izgalmában nyilván.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Rászól a komára

2017. december 25.

”Te őrült!”, kiáltotta Vadmalac a komájának. Nem szokott ilyen brutális lenni, de most a félelem a hangját meghozta. Az történt ugyanis, hogy a komája előbb megkérdezte Vadmalacot, mit kívánt a Jézuskától az új évre. Mármint ajándékot.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Tíz

2017. december 22.

Mikor a komája belépett, Vadmalac éppen az ujjait számolta. Azaz a két patáján számolt, egy is elég lett volna. Arra próbált visszaemlékezni, melyek voltak életének igazán boldog évei. Eljutott ötig, Malacka segítségével a féltucat kilett, ám ott megakadtak. Komája is ajánlott, de azt hosszas elemzés után elvetették, ugyanis Vadmalac a világ állását is beszámolta a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Sörénye

2017. december 19.

Kiszólt a fürdőszobából: ”Azonnal. Éppen csak megfésülöm a sörényem.” ”Fésüli, akinek van”, válaszolt Vadmalac komája. S hát szomorúnak elég szomorú látvány volt a gyér sörény, amiből kis szigetek maradtak. Kopasz teljesen a feje búbján.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Rendetlen-mese

2017. december 19.

Gizi nagyon rendetlen volt. Az egyik verset ide dobta, a másikat oda, a harmadikat amoda. Nem akadt sarok, amelyikben ne lett volna vers. Mindig azzal áltatta magát, hogy megjegyzi, melyik hol van, mégsem emlékezett soha egyikre sem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Mosakodós-mese

2017. december 16.

Gizi egyszer kimosta a verseket. A kádba állította őket, kisikálta a körmóket, belenézett a fülükbe, letörülte a csipájukat, semmijük sem maradt szárazon. Aztán kifésülte a hajukat, tiszta inget adott rájuk, szoknyácskát, nadrágocskát, tükörfényes cipőt. Szép sorban maga elé állította őket, csak úgy csillogtak-villogtak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A vers

2017. december 13.

Pedig a komája jött az elképzelésével. Az ötlettel, minek is nevezze. A félelmetessel. Hogy összeomlik egyszer minden. Még az atomok is átváltoznak. Vadmalac régóta gondolkozott valami magán összeomláson, ő a verset nevezte meg a világ szerkezetének.

Tovább | Nincs hozzászólás »