‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: A kenguru erszénye

2018. június 6.

”Hogy ki ne látszódjék a köldöke.” Vadmalac komájának volt három kérdése. Az első: ”Melyik birodalom volt nagyobb – az oszmán, vagy a móroké?” Vadmalac nem tudta, mert nem mérte. ”Benne sincs egyik sem a Bibliában.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Bocsánatot?

2018. június 3.

A Koma mondta – lélekszakadva, bár rég történt: – Azt állították, két órára viszik el, de évekbe tellett, míg az elsők hazajöttek. Mások odapusztultak. Nem tudták róluk a hozzátartozók, hol vannak, hogy vannak, élnek-e? S aki hazajött, már nem volt ember, sokan röviddel azután meghaltak. Vadmalac lehajtja a fejét, mit csinálna.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Párbeszéd a konyhában

2018. június 3.

– Drágám, hogy nevezik magyarul ezt a tárgyat? – Az asztal. – És ezt? – A szék.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kinő

2018. május 27.

Vadmalac három almaevési periódust különböztetett meg a saját életében. Az elsőben anyja hámozta, vágta fel szeletekre, majdhogynem dugta a szájába az almát. A másodikban Malackától tanulta el a szárat kivéve elmajszolni az egészet, attól a gondolattól indíttatva, hogy mindent a Jóisten teremtett, s hogy a mag evése külön élvezetet jelent. Viszont most a harmadikban kételye […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kánikula májusban

2018. május 26.

A Koma óbégatott, hogy kánikula van már májusban. Hallgatták, közben csöpögött a homlokukról az izzadtság. Egy idő után Vadmalac megunta az egyoldalú melegfrontot, hát odaszólt: – Hideg van, meleg van… Idézte a Komáját. – Hideg van, mondod, majd meleg van, sehogyan sem jó neked.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Vésők

2018. május 24.

Megriadok néha szavaimtól, amikor elém sorakoznak, versben vagy prózában. Engem is bántanak, másokat is. Bár nem akarom. De a szavak nem tágítanak. Kijelentenek, megszólítanak, rávilágítanak, nem hagynak úgy, ahogy vagy. Alakítanak rajtunk. 2018-05-19

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Svájc legyőzte önmagát

2018. május 22.

Van egy amerikai haverem (Connecticut), aki időnként fölcseréli Svájcot Svédországgal. Mikor még papíron leveleztünk, gyakran Svájcot írt a borítékra, aztán egy-egy értelmesebb postás néha áthúzta az országnevet, amikor meglátta, hogy Stockholmról van szó.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Szófordulat

2018. május 15.

A magas, vékony Zoli szerette gyámbászni a göndör, szőke Jenőt. — Tíz percet kell ülni a vécén? Tíz percet kell ülni a vécén? — nyomorgatta Jenőt a szünetben. * Kolozson nyaraltunk. Megtetszett ott nekem egy arasznyi felfújható krokodilus. Apám bement a boltba, hogy megvegye, de még sokáig nem jött ki. — Mit gondolsz, Kemá — […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Felnéz: meleg

2018. május 14.

Éppen nem vacogott, de fázósan húzta össze e kabátját. Nyaknál főleg – hiába volt még a tarkója is szőrös – érezte a hideget. Viszont ha felnézett, nem az az egyhangú téli szürke és alacsony kupola kurtította meg a látóhatárát, egészen meglepődött, vastag pamaccsal festett valaki oda dinamikus formákat. És ami meglepte, hogy nem szürke, hanem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: A Merkúr hatalma

2018. május 13.

Vannak az életben nehéz helyzetek, amelyekből a legegyszerűbben lehet csak kikerülni. Bohumil Hrabal születése előtt fél évvel történt a következő eset, amit Jaroslav Kladiva jegyezett le: „Egyik vasárnap Maria hazament és bejelentette a szüleinek, hogy gyereket vár, az udvarlója viszont nem akarja feleségül venni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Fakanál

2018. május 13.

Kitett egy fakanalat maga elé, hogy az a kamera. Fényképezőgép. És akkor próbálgatta, hogy milyen kép felelne meg a helyzetének. Az ő privát állapotának, de vonatkoztatva ugyanakkor a világ állásához. Mert azt úgy kell.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Norvég–magyar képes szótár

2018. május 11.

Haikut szerettem volna írni arról, hogy valami hiányzik a norvég fedélzeten: éspedig a por. Természetesen sosem voltam Norvégiában, de elképzeltem, mitől érezném furcsán magam egy norvég hajón. Ez a furcsaság nem feltétlenül rossz, mégis eszembe juttatja, hogy a desztillált víz ihatatlan. S amíg ezen gondolkoztam, hazai teasütemény után nyúltam a habszivacstálca és az átlátszó fólia […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Óvatos

2018. május 11.

Belátta, igazuk van azoknak, akik óvatosságra intik. – Húzd meg magad! – szólt a szomszédja. – Olyan időkent élünk? – Lesz még cifrább is!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Klemátisz

2018. május 10.

Bámulta a virágot. Csodálta az aláhajló szelíd kék harangokat. – Világszépe vagy – mondta neki – de miért hajtod le a fejed? Válasz nem érkezett. – Valami ősi bánat?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Felnéz: meleg

2018. április 29.

Éppen nem vacogott, de fázósan húzta össze e kabátját. Nyaknál főleg – hiába volt még a tarkója is szőrös – érezte a hideget. Viszont ha felnézett, nem az az egyhangú téli szürke és alacsony kupola kurtította meg a látóhatárát, egészen meglepődött, vastag pamaccsal festett valaki oda dinamikus formákat. És ami meglepte, hogy nem szürke, hanem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Feljelentés

2018. április 25.

Alulírott Sepsi Karolina, tizennyolc éves alsóverebesi lakos, tisztelettel kérem Pőre Emil felsőverebesi polgár őrizetbe vételét és ügyében a legszigorúbb büntetés kiróvását, a következő okok miatt:

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Fagylalt meg forradalom

2018. április 25.

Kismalac örökkön a szülők nyakán lógott, hallgatta még azok politikai elemzéseit is. – Apu, HÁBORÚ lesz? – kérdezte meg az egyik szünetben. Vadmalac meg sem lepődött a kérdésen, nem volt ahhoz lélekjelenléte, kijavította kisfiát kapásból: – FORRADALOM, kisfiam, ha valami. Majd, hogy az jobban megértse az összefüggéseket, megtoldotta ennyivel: – Amikor nem árusítanak az utcán […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A hír

2018. április 22.

A Koma jött a hírrel, hogy már kétezres a lista. S hogy nem lehet tudni, megállnak-e itt, a kétezernél. A lista szóra Malacka kijött a konyhából. Nyugtalanul nézett Vadmalacra, az is elég sápadt volt. Megvárták, amíg bekapják a vacsorát, és a Koma elbúcsúzott, s akkor, hogy magukra maradtak, megkérdezte Malacka a társától: – Belelőnek minket […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Borsodi L. László: Éjszakányi csend

2018. április 21.

A reggeli madárdal vagy szőnyegporolás nem baj, ha elmarad. Van valami rendkívüli a reggeli zajok hatásában. A csend szövetét akaratosan feltépve, a korán kelők öntudatával kérnek helyet maguknak abban a közegben, amely térként, időként egyaránt meghatározható. Szálljanak magasan, vagy az utca kövezetének szélén egyensúlyozzanak, cserébe nem nyújthatnának semmit azért az eredendő létezésért, amelyet az éjszaka […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Rosszra rossz

2018. április 20.

Vadmalac Komája tapintott rá lényegre. Kérdés formájában, de mégis: – Miért van az – kérdezte -, hogy a rossz után rossz jön? Ezen már Vadmalac is gondolkozott. Mégse tudott mást válaszolni, mint hogy: – Ez nem ugyanaz a rossz.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Április 16.

2018. április 18.

Salkaházi Sára emlékére Vadmalac az eget nézte, az volt az ő szentélye. Emlékezett. “Azt mondta, fegyver által fog meghalni. Megsejtette. Olyan időket éltek. Azt kérte, ehessen valamit. Az időt arra használta, hogy átadja az otthon pénzét. Tudta, hogy vissza már sohasem engedik.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Radíroz

2018. április 14.

Frissen ébredve nyúlt ki a paplan alól. Azaz éppen csak hogy magához térve, az álom akár fátyolfelhő az égen, ingadozott a fejében. Friss tehát nem volt. De igyekezett… Igen… hát azt akarta, hogy vegye elő a nagy radírt, és radírozzon ki valamit a múltjából. Amiről álmodott. Amikor a Komáját megsértette. Mert gőgös fiatal volt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Csak növények

2018. április 12.

Vadmalac Komája áradozott már kora reggel: hogy milyen szép a természet, hogy tó meg harmat, meztélláb haladt át a mezőn. Jó, hát akkor Vadmalac meg merte kockáztatni a kérdést. Előbb ugyan leültette a komáját: – Teee, komám, ahhoz mit szólnál, ha mi, emberek hagynánk a természetet magára? Komáját mintha fejbe kólintották volna.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Rövid találka

2018. április 9.

Még csak pitymallott, amikor megérkezett a tóhoz. Teljesen egyedül volt a környéken s ez megnyugtatta. Sietett bedobni a horgot. Aztán várt. Kilenc óra körül megreggelizett. Konzervhalat evett hagymával.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Huszadik születésnapomon

2018. április 8.

A vé(le)tlen velejárók. Igen: a véletlen és vétlen velejárók… Huszadik születésnapomra gondolva, beugrik egy jelenet: amikor lakótelepi lakásunk konyhájában összecsuktuk a szétnyitható ágyat, eszembe jutott, hogy már legfeljebb csak ötször annyit élhetek, mint amennyi eltelt, míg — emlékeztem — tíz éves koromban még tíz volt a szorzó. De az egészből csak a kinyitható ágy az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »