‘Rövidpróza’

 

Cselényi László: Egy ritka jó emberről

2017. október 17.

Tizenkét éve halt meg nagyszerű barátom, Hamburger Miska… Ha nem ismertétek, vagy nem hallottatok róla, az internet bőven foglalkozik vele. Emblematikus figurája volt a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzéknek. Filozófus volt, no meg a különböző világnézetű emberek fáradhatatlan összekötője egy-egy fontos, jó ügyben. Látszólag sebezhetetlen volt, s mindahányszor csak legyintve röcögött, ha tudomására jutott, hogy valaki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Kiültek a vénasszonyok…

2017. október 7.

Történet két helyszínre I. FALU A lágy szellő mezítláb rohangált végig az utcán. A frissítő fuvallat délről próbálkozott a felfrissítéssel, nem sok sikerrel. A hőség, ami a falura telepedett, uralkodni akart, délután is. Valódi uralma a déli harangszó után kezdődött, és kitartott az ötórai teáig. Bár a falu lakói nem teáztak. Mindenki végezte a napi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Menekülésben

2017. október 6.

Fekszik az ágyon. A rémület, mely dörömböl belül, megálljt parancsol, s most végigomolva a vetett ágyon, iszonyúan kalimpál a szíve, nem meri végiggondolni, ami történt, történhetett volna és történni fog. Mindez a három most így együtt: kavarog benne Múlt, Jelen, Jövő, egymásba érnek, torlódnak, elmosódnak, s csak ÉRZÉS -elő- és utóérzés az egész asszony.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tóth Margit: Elmúlás

2017. október 4.

Szeptember utolsó, ködös napján, a tegnap, egy nagyon szomorú eseménynek voltam a szemtanúja. A látvány annyira mélyen érintett, hogy azóta is hatása alatt vagyok. A kertben dolgoztam. Mivel a borongós idő sem ígért semmi jót, igyekeztem a munkámmal. Kiszedtem a zöldséget.

Tovább | 1 hozzászólás »

Múltszázadi történetek: Kosztolányi Dezső – ISMERETLENEK

2017. szeptember 28.

Siheder-írók békeidőn furcsa társas játékot játszottak, mely afféle emberismereti elmetorna volt. Abból állott, hogy a kávéház tükörablaka mellé települve találgatták, kik azok az ismeretlenek, kik elhaladtak előttük a járdán.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek: Szobotka Tibor – TORZÓ*

2017. szeptember 26.

Azt mondja a barátom: – Az egész történet a kínai-japán háború kapcsán jut eszembe. Vagy ha akarod, a spanyol események kapcsán. A lényeg Iván, aki műtörténész volt. Tulajdonképpen festő is lehetett volna belőle, vagy muzsikus, mert nagyszerűen festett és hegedült, de nem volt korszerű. Úgy értem ezt, valahogyan mindig a múltban élt, amit rajzolt, azt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Tolmácsi Péter, Tolmácsi Pál

2017. szeptember 19.

Péter Pál nem volt csodagyerek, mindenhez értett egy kicsit, mindennel foglalkozott, mindennel játszott, amíg kisgyerek volt. Aztán felnőtt. Még elemista korában elküldték szülei a tengerpartra nyári táborba, ahol egy olyan csoportba került, ahol mindenki román volt, a tengerparton tehát csak az ország nyelvén beszéltek. Egyedül Emma néni, a szakács volt magyar.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kádár Sára Hajnalka: Koppanás

2017. szeptember 18.

Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül a távoli autók surrogásával, szálló zümmögéssel, a kinyíló teraszajtó halk nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványkék a távol, s izzó korong lövell kíméletlenül a földre. Éget, perzsel, ahová ér, ugrana, menekülne előle, de kell ez a fény, a D-vitamin a csontjainak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kádár Sára Hajnalka: Honvágy

2017. szeptember 16.

Erdélyből érkezett Eszti Budapestre, és úgy érezte, az ígéret földjére lépett. A hatalmas pályaudvar, a zajos város elkápráztatta, rabul ejtette. Mohón itta be az épületekről, autókról kiáltó magyar szavakat, a járókelők felől röppenő édes szófoszlányokat. Földöntúli boldogság járta át egész lényét, csak állt, inkább lebegett a színes forgatagban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: A szemölcs

2017. szeptember 16.

Máté feltett a gázra egy kis galagonya teát. Ez kellett most Arinak, a beteg anyjának. Súlyos beteg volt és már nyugdíjas. Mátéra számíthatott egyedül. Ő munkanélküli volt, de legalább egészséges. Ari feküdt az ágyon, lihegett, sokat megélt már, de mióta nyugdíjas, sajnos ágyhoz van kötve. Azért vannak jó időszakai is a betegségének, van, amikor mos, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Születés

2017. szeptember 13.

A keze érintésétől mintha áram szaladna át a testén, attól félt, észreveszi Ő, de nem, szerencsére. Sikerült teljesen higgadtnak maradnia,  miközben tudta, igen: kinyílt benne valami, amitől azt hitte, már képtelen rá, nem tudna soha senkire úgy gondolni, ahogyan fiatalon, a „naiv lángolás” idején.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szakács Betty: Csillagösvény

2017. szeptember 8.

Hol volt, ott ne keresd, hol nem volt, ott keresd. Ne ott kutasd, hol virágok illatától bódult a rét, hol suhanó szellő cirógatja a fák levelét, hol napsugár élteti eleven, csacsogó madarak apró kis szívét, hol sebtében a folyam szerelmes csókokat tekint, ne ott hol kacaj hullámzik a házak oldalán, hanem ott hol fák ágai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Selma Lagerlöf

2017. szeptember 7.

A SZENT ÉJSZAKA* Mikor ötéves voltam, nagy bánat ért. Nem is hiszem, hogy volt azóta nagyobb bánatom. Úgy történt, hogy meghalt a nagyanyám. Azelőtt mindennap ott üldögélt a sarokdiványon és mesélt nekünk. Úgy emlékszem, mintha nagyanya mindig csak ott ült volna és mindig csak mesélt volna, reggeltől estig, mi gyermekek pedig körülötte ültünk és úgy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Páratlan páros

2017. szeptember 3.

Kiss Lázár Miklós otthagyta a kombinátot. A vezetőség legutolsó határozata annyira megalázó volt számára, hogy – felmondott. A Humán Erőforrás vezetője volt, ő győzködte az embereket, hogy itt érdemes dolgozni és megtenni mindent egy jobb, szebb jövőért. S akkor jött a főnökségi döntés, miszerint bejövetelkor és kimenetelkor mindenki kötelezően szondába fúj, s ha az megpirosodik, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Iker mesék – Volt egyszer egy fa…

2017. szeptember 2.

I. Volt egy­szer egy fa. Ott nőtt az erdőben, sok más fa között. Ha eső esett, bol­do­gan fürdött a törzsén le­folyó vízben. Ha szél fújt, ágai vidáman in­te­get­tek a légben. Ha nap sütött, le­ve­lei áhítat­tal itták a fényt. Sze­ret­te az éle­tet az erdőben, jól tel­tek nap­jai a többi fa között. Egy­szer egy em­ber járt arra, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Ászkon pirított szerelem

2017. szeptember 2.

Kedvesem! Nem is tudom, hogyan hozzam tudomásodra, mennyire szerettelek. Talán megteszi ez a ködbe burkolt kis emlékezés. Te minden bizonnyal felismersz, de lehet hogy másoknak is az eszükbe jutok. Erdélynek abban a részében „muszájtanárok” járták a falvakat, hogy magyar diákokat toborozzanak anyanyelvi iskoláikba. Úttalan utakon, elvadult tájon, „farkasfoggal marasztaló” hegyi ösvényeken jutottak el Hozzátok is, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tóth Margit: Őszirózsák

2017. augusztus 29.

Astraea, az igazság görög istennője látván a földön az emberek kegyetlenségeit, a sok igazságtalanságot, nem bírta tovább nézni és felmenekült az égre. Belőle lett a Szűz csillagkép. Könnyeit földre hullatta és helyükön növekedett az őszirózsa. Az őszirózsa szentnek számított minden görög és római isten számára. Oltárukra virágjukból font koszorút helyeztek, hogy távol tartsák a gonosz […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Nagy László Mihály: Idegenként jönni haza

2017. augusztus 28.

Benedek mindent elintézett, édesapját befogadták az öregotthonba. Nem volt nagyon öreg, de egy infarktus után, deréktől lefelé lebénult, mozgásképtelen és ágyhoz kötött lett. Gondozásra szorult. Ezt eddig megoldották otthon, de Béni, a fia, az unoka, érettségi után az egyetem helyett Svédországba ment dolgozni. Jött is a pénz, de hiányzott az apja, aki nemcsak apa, de […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin. Megérkezett

2017. augusztus 27.

Elképesztően magas volt. Mint egy grizzly medve. Az udvaron ismeretlen fajú medvékkel, állatokkal is találkoztam, mintha ő hozta volna őket magával. Kérdeztem, milyen magas, két és fél méter? de nem válaszolt. Átutazóban volt, ideiglenes látogatást tett nálam. Rendkívüli jelenség volt. Félelmetes, de félelem nélkül. Otromba, megejtő esetlenséggel. Hatalmas, erő nélkül. Leheveredett az ágyra, nem tudom, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Tóth Margit: Az öreg ló meséje

2017. augusztus 24.

Valahol egy faluban, élt egyszer egy oktondi ember. Nem volt neki se neve, se más egyebe, mint észbeli gügyesége, no meg egy darabka földje. Faluvégi földje ott ült elhagyatottan, parlagon. Idővel belepte a dudva, a gyom. Évek múltán arra járván észrevette, hogy földje végén ott nő, ékeskedik egy mogyoróbokor. A Nevesincs ember együgyű eszének támadt […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Nagy László Mihály: Piros ribizli

2017. augusztus 21.

A napközi jó helyen volt, közel a főtérhez, de távol a civilizáció zajaitól. Egy csendes kis mellékutcában, tágas udvara volt, fürdőmedencével, kerítése mellett ribizli- és egresbokrokkal. A gyerkőcök élvezték és zabálták is a bigyuszokat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Uhá!

2017. augusztus 19.

Sokáig nem értettem, miért sikoltoznak a lányok olyan furcsán. Esterházynál láttam, hogy a szlovák nők a szerelmi csúcson azt sivítják: Joj! Nálunk a lányok, nemcsak lányok, asszonyok is, kijártak a Kisutcán lévő közkútra. Az sem viselt normális nevet, mert csak így emlegettük: Fickút.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Megkéselt tévé

2017. augusztus 17.

Gréti mindent bepakolt a kocsiba. Elege volt Németországból. Haza akart menni Székelyföldre. Azt is bánta, hogy kijött ide. Ervinnel összement minden, elváltak, kettéosztották a vagyont. Ő most elszakított mindent ami odakötötte.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kosztolányi Dezső: Ámulat

2017. augusztus 17.

Láttam egy betörőt. A törvényszék tárgyalótermében ült, a vádlottak padján. Rovottmultú alak volt, sokszorosan büntetett. Amikor a tanukihallgatások véget értek, az elnök felállította őt és – nem rosszindulatból, vagy illetlen kíváncsiságból – megkérdezte, mennyit volt büntetve eddig.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Szomorú ürességek

2017. augusztus 13.

Vizsgázunk, ha tetszik, ha nem. Nekem speciel kész utálat. Azt hiszem, a „tudás” 99,99 százalékát mára elfeledtem. Csak haszonélvezője vagyok a tudománynak, nem pedig továbbalkotója.

Tovább | Nincs hozzászólás »