‘Rövidpróza’

 

Faluvégi Anna: Oszlopkatonák

2018. július 15.

A beton szürkéje elvegyült az ég színével. Azonosíthatatlan tárgyak meredtek rám az út két oldalán. Talán házak… Végtelennek tűntek az elválaszthatatlan kőhalmazok. Kemény- ridegen, fagyos némasággal követték minden léptemet. Szinte kémleltek. Nem néztem a szürke tömböket, amelyek páncélként szorítottak közre, nem néztem konok vigyorgásukat… hisz minden forma belsejében rejtőzik valami…

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Lehetne az apám

2018. július 14.

Ott ült a téren egy pad szélén kuporogva, hogy másnak is legyen helye. Tegnap is ott volt, s ha nem tévedek,  kb. egy hete minden nap. Ma vittem neki egy pohár kávét az automatából. Megköszönte. Aztán nagyon halkan azt mondta, dolgozni szeretne. Vagy nyolcvan évesnek saccoltam, de lehet, csak elnyűtt ruhája, meg pár napos borostája […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Az év utolsó napján

2018. július 12.

Nem volt nekünk nagy gazdaságunk odahaza, de azért tartottunk állatot. Kellett, mert nehéz idők jártak. A boltban semmit nem lehetett kapni, s ha meg akartunk élni, dolgozni kellett. Dolgoztunk a mezőn, hogy legyen mit adni az állatoknak, s nekünk is legyen. Tartottunk disznót, nyulat, juhot, tyúkot, néha récét, s libát is. A székely természeti nép […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Egy manó látogatásai

2018. július 11.

Még zsenge, alig néhány éves gyermek lehettem, amikor egy reggel megjelent ágyam mellett az apró, fürge emberke. Hosszú, ősz szakálla volt, jobb kezében fehér botot tartott, mint a világtalanok. Rögtön felpattant a fejemre és tömni kezdte belé a nagy nyomtatott betűket. Másnap a tőszámokat hozta el egytől tízig és mindeniket bekalapálta a fejembe azzal a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Lóri kútja

2018. július 9.

Lajos és Lóri haverek voltak. Egy utcában laktak, pár házra egymástól. Lajos volt a falu ezermestere: kőműves, ács, asztalos. Értett mindenhez. Most épp kútmester volt. Lóri vett egy vályogházat, kipofozták, de egy dolog nem jött össze, a kút. Ki tudja, miket dobtak bele a régi gazdák, eldugult. Lajcsi gondolta, lemászik és körülnéz…

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A sztár

2018. július 9.

Gyermekkoromban volt egy koldus, aki úgyszólván összenőtt városunk imázsával. Román parasztgúnyába öltözve, naphosszat üldögélt az egyik romos várfal tövében s körülötte ott ugrált folyton a görénye. Tulajdonképpen nem is volt valódi koldus, mert nem kunyerált alamizsnáért, nem tette maga elé üres kalapját és nem takarta ki fekélyes, gennyező lábát, hogy kiváltsa a járókelők sajnálatát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szerepcsere

2018. július 8.

– Jó napot kívánok ! Farkas urat keresem. – Én lennék az. Kihez van szerencsém? – Hát ha maga kérdi, akkor a Hatósághoz. Tegnap értesítettek, hogy ezen cím alatt – Gomba utca 1 szám –lenne egy darab kiszabadítandó nagymama meg egy kis unoka. Valami piros főkötőről is hadováltak, de úgy vélem, számomra annak nincs jelentősége, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Tanóra, legyeknek

2018. július 6.

Beléptek a konyhámba. Ők, a legjobb barátaim, még lábat sem töröltek az ajtó előtt. Poharakat szedtek elő a kredencből, töltöttek maguknak és durván röhögtek. Többek közt azon is, hogy nem vagyok otthon s ők kirámolhatják a hűtőt, felemelhetik a fazakak fedelét, összepecsételhetik az abroszt és végre kedvükre kipletykálhatnak engem, a hiányzót. Amikor elmentek, sáros nyomokat, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: A bor

2018. július 4.

Székely asszony volt az anyám. Egyszerű, vendégszerető, nagylelkű. Mi Keresztúron laktunk, s apám miatt, aki nagysolymosi volt, igencsak sűrűn keresett fel a rokonság, a sok ismerős. Annak idején kevés volt a buszjárat, s amíg még nem halt ki ennyire a falu, elég sokan jöttek be Keresztúrra. Volt, aki bejárt dolgozni, volt, aki csak ügyes- bajos […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: A pajta

2018. július 1.

Csabai Frigyes állatorvos egy isten, a falu megváltója… Legalább is ezt mondták… Szamócásnak, évekig nem volt lódokija. Epresbe kellett lemenni ha beteg lett a jószág. Kocsival mentek, tíz kilométer oda, tíz vissza. De mióta létezik Csabai doktor, max negyed órán belül enyhített is a jószág fájdalmán.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Felemás kézre tevő

2018. július 1.

Szabad a kezét?, nyafogja a hölgy, miután részletesen kifejti, hogy a kesztyű tulajdonképpen ‘kézre tevő’, mai alakja így keletkezett: ‘kéz teő’, ‘kezteő’, ‘keszteő’, ‘kesztyű’… Mindezt úgy adja elő, tudósi kényességgel, kényesi tudóssággal, oly szuggesztív, hogy kéken villódzik a légben a sok egyvesszős idézőjel, tíz pompás nyelvészeti aposztróf. Mennyi mindenre jó odafigyelni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Zápor előtt

2018. július 1.

Megkerültem a mozit az órajárással ellentétes irányban. Rossz hangulatom volt és ez a mikrofárad(t)ság kissé csökkentette mélabúmat. Másnap is, hogy elkapott valami rossz emlékű csüggedés, elmentem a mozihoz és — némi kényszerességgel — ezúttal órajárás iránt kerültem meg a háztömböt, hogy megtett utam virtuális cérnája kibogozódjon. Vettem egy meséskönyvet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Katlan fenekén

2018. június 22.

Marosludason át , a Maros mellett, mely most is folyik, méghozzá „csendesen” akár a nótában, a vonatfütty síp, a múltba visszasíró, mert megérintett az elmúlt boldogság soha nem feledhető levegője.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Győzelem tangában

2018. június 18.

Csíki Eszter csinos, bájos, értelmes fiatal lány. Magas értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezett. A színire készült. A város legjobb, legelismertebb színésze készítette fel, szigorúan. Roppant szigorúan!

Tovább | 1 hozzászólás »

Cselényi Béla: A felvételi

2018. június 16.

Mintha a legnagyobb csapás mégis a fiatalság lenne, amely olyan, mint az öregség, de a beletörődés képessége nélkül. Boldog pillanataimnak holdudvara van: az előtte történt, s kissé az utána következő jelenetek, tárgyak, körülmények kinagyítódnak és évtizedekkel később is pontosan felidéződnek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Mikamura

2018. június 15.

(Nyekrológ) Megmorrant az óceán, de nem úgy, hanem senki sem tudná. Mikamura Nyikatúra, akit a fél telepen Bukla Mukla névvel illettek az egyesek, de a másik félen semmiképpen a barkacok, de azok sem tudták, hogy őneki a Szergej Nyekezolovics Nyekezolov totál névi nevezés setétlik a papírján. Néha műszereket kezel, sajnálja a technikát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Nyári emlék

2018. június 14.

A nyári vakáció nekünk nem a kirándulást, pihenést jelentette, hanem a munkát. Akkora se voltam, mint egy ütés tapló, már mentem nagyobb testvéreimmel ki, a mezőre. A kapa jobban elbírt volna engem, mint én azt, de hát mindenkinek magának kellett cipelni a szerszámot. Ügyesen, annak rendje és módja szerint, fel a vállra, elöl a nyelét […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Az ugrás

2018. június 12.

A szédületes magasság csak néhány percig akadályozta meg, s annak az időnek az átélése végzetes és maradandó nyomot hagyott agytekervényein. Állt meglepő biztonságérzettel a torony ablakában. Nem félt. Elhatározása oly vakmerővé tette, hogy senki és semmi nem állíthatta meg . Tudta, hogy tervét valóra fogja váltani. Máskor, már az első emeleti erkélyen szédült, ha lenézett […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Égtörő Mátyás a rengetegben

2018. június 11.

Mátyás a napközi csodagyereke volt, mindent tudni akart és sok mindent már tudott is. Azt mondták róla, még sokra viszi, nagyon éles eszű. Pedig inkább csodálkozó volt. Mindenen elámult, de ha felfogta, megértette, máris megvolt a véleménye, tovább akart lépni a témában, feljebb, feljebb; úgy is hívták Égtörő Mátyás.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Ázó világban

2018. június 11.

A kék hegyek sem látszottak, olyan homály telepedett a táj vállaira. Vaskos szürkeség, és eső-eső, már sokadik napja. Türelmesen nézem innen bentről, s úgy érzem, nem csak a természet szenvedi meg a nyomasztó színjátékot, de valahol én is. Mintha rám nehezedne ez a köd, mintha összegyűrődnék alatta, akár egy rongydarab. Igen… igen… már a gondolataim […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: A szemetes

2018. június 9.

Nyúzott, fáradt képű, mindig szomorúság rí le az arcáról. Fiatal még, tizenéves – de vajon mit jelent neki az élet? Nem tudja. Nem tudhatja, sajnos betegsége miatt sem beszéde, sem gondolata nem tiszta. Mindig ugyanabban a zakóban jár, ugyanabban a nadrágban, cipőben. Arca elárulja, hogy fogyatékos. Már egész korán elkezdi a negyed átfésülését. Szemetet keres.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Kivételes lélekszépülés

2018. június 5.

Épp a reggeli kávémat töltöttem ki kedvenc majolika-csészémbe, amikor csengettek. Kinyitottam az ajtót s egy gyönyörű fiatal nő állt előttem, földig érő ruhában, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy földig ér, mert csak az arcát meg a nyakát lehetett látni. Olyan volt mint egy tünemény s én hirtelen visszapillantottam a nyitott ajtón át a konyhába : […]

Tovább | 3 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Egérsztori

2018. június 4.

Az egérmamát Egérkének hívták. Egérországban ez lehet a legközönségesebb név, de ő szerette és büszke volt rá, amióta csak az eszét tudta. Igaz, abból nem sok szorult belé, aminek nagyjából tudatában is volt. Sohasem hasonlította magát össze például az unokanővérével, aki már egy hónapja kivándorolt Egérországból s azóta igazi nagyasszony lett belőle.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: A sor-kosztnál nem kell sorba állni

2018. május 29.

Végeztél. Megkaptad a kihelyezést, 10 kilométerre a szülővárosodtól. Jobbat álmodni sem lehet. Ágasfalva: nagy község, szinte mezőváros. Hű bele Balázs, hű bele Mihály Laci! Az iskola szép, nemrég épült, az igazgató, Ernő őszülő, de azért fiatalos. Aláírt minden papírt, odaadta a titkárnőnek, s mondta, mentetek a gyűlésterembe.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Szevasz, tavasz!

2018. május 13.

Nem tudom, máshol miként van, de a mi tömbházunknak van egy nem hivatalos KT-je. Nem kötött korhatárhoz, beosztáshoz, családi helyzethez. Egyedüli kötelező kitétele van: a pletyka; ugyanis a KT a Kukkolók Társasága, ami a pletyka nélkül értelmét veszíti.

Tovább | Nincs hozzászólás »