‘Rövidpróza’

 

B. Tomos Hajnal: Kecsketej

2017. június 28.

Miután apám harminckét éves korában félszegen maradt, számára kifordult sarkából a világ. Úgy tűnt, mindenkit gyűlöl, jelentéktelen dolgokon is hamar felpaprikázódott s ilyenkor veszettül ordított és káromkodott , semmivel sem lehetett kedvébe járni. Ráadásul elég gyakran nézett a pohár fenekére is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Bolondéria

2017. június 27.

Ül a bolond a járdaszegélyen és röhög. A járókelők épp csak nyugtázzák egy pillantással, hogy nincs ki az összes kereke, aztán sietnek útjukra. Az eszement már csak ilyen: roppant murisan fogja fel a dolgokat, azon is képes vihogni, hogy horgas a kisujja. De ez a bolond már úgy kacag, hogy csorog a könnye és csapkodja […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Apacsavar

2017. június 24.

Modern Európánk embere már nem az a Toldit, János Vitézt csemegéző türelmes irodalommoly, akinek az a valódi élmény, ha a költő érzékletes jelzőkkel körülírja szereplőit, tájait, sziporkázó nyelvezetével varázsolja elevenné az eseményeket. Egy ilyen szerzeményt ma undorral lökne félre a közolvasó: tudja ő, nem kell szájába rágni milyen az esti táj vagy egy női lábikra. […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Nagy László Mihály: Ébredés

2017. június 23.

Botos Botondot Bobonak hívták. Mindenki. Csak ő nem becézte így saját magát, mert sokáig tudomása sem volt erről. Süketnémaként született. Amíg a jelbeszédet meg nem tanulta, nem tudta a becenevét.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Két centis vicc

2017. június 22.

Régi munkatársammal futottam össze a minap, épp a patika előtt. Alig ismertem rá. Teljesen megőszült, botra támaszkodva járt, de még így is jócskán sántított a jobb lábára, bár ha jól emlékszem, négy-öt évvel is fiatalabb nálam. Kérdem, mi történt vele. – Gúnyt űzött belőlem a demokrácia – felelte keserűen.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Némafilm

2017. június 20.

Épp akkor állt ki az ajtaja elé, amikor én megérkeztem a bevásárlásból. Tudta mikor jövök, mert mindig ott motoszkál a nézőke mögött és engem spionál: mikor megyek el, mikor jövök, mit viselek aznap, voltam-e fodrásznál… .Szóval állt a rengő tokájával és csípőre tett kézzel várta, hogy felérjek a kettesre. Még le sem tettem a szatyraimat, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (14): Spiró György

2017. június 18.

Két fénykép – Találtunk két képet – mondja a burkoló segédje. Hetek óta dobálom ki a cuccokat a lakásból; az ágyneműtartókról eszerint megfeledkeztem. Nejlonlepedőbe vannak csomagolva a bekeretezett képek. A kisebbik képen színiakadémista anyám néz csábosan és fiatalon még az orrműtétje előtt. A nagyobbikon anyám és apám néz a jövőbe bizakodva. Kétéves voltam, amikor készült, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Majdnem-krimi

2017. június 18.

Langyos nyári éjszaka volt, az ég olyan tiszta, mintha frissen mosott abrosszal terítették volna le s rajta a hold nagy, párolgó puliszka lenne. B. éjféltájt szokott kiülni az erkélyre, hogy megírja az aznapi penzumot. Férje már javában hortyogott, a lakónegyed kezdett elcsendesedni. Teát főzött magának és kényelmesen elhelyezkedett a fonott karszékben.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A medve

2017. június 17.

Nagyanyám tévedhetetlen álomfejtő hírében állott. Ha például elmentél hozzá, mert szénaboglyát álmodtál, akkor komótosan elhelyezkedett karosszékében és szőréről szálára kifaggatott: „Aztán milyen volt az a széna? Még egészen nyers, mint a fű, vagy olyan száraz, zizegős?” Mert ettől függött, hogy jó hírt jelent az álmod, vagy egyenesen halált. Hetvenkettőben nagyapám nagybetegen feküdt a megyei kórházban. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (11): Karinthy Frigyes

2017. június 15.

Impresszionista fényképészet Ez egy új divat a műkedvelő és művészi fényképezés terén – több, mint divat, irány és iskola, új stílus, képe a korszellemnek, mint a valódi művészetekben. A nagy csoportképek, monumentális kompozíciók ideje lejárt. Ez az újfajta fényképezés – először német és francia képeslapokban bukkantak fel, ezek az ábrák, most már nálunk is látni […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Bólogató kalapács

2017. június 12.

A sörgyár kapott a németektől egy gépsort, a minőség emelése felcím alatt. Örvendtek neki, de rövid volt az örömük. Annak idején, amikor mindez történt, üvegcserével lehetett sört vásárolni, csakhogy a gyarló vásárló, nem mosta ki az üvegeket. Ezzel nem lett volna nagy baj, mert a gyár előkészítő részlegén kimosták-forma az üvegeket, töltés előtt. Igen ám, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (5): Szakonyi Károly

2017. június 9.

Vörösvári út Szempillantásnyi idő: amíg a Kodak lencséje mögött a zárlapocskák nyitódnak-csukódnak. A fénykép bal felső sarkán egy ló feje látszik, pofájára akasztott abrakostarisznyával; a zaboszsák a rúd hegyére akadt, a ló elesége fogytán. A szerszám – szemellenző, zabla, szíjból font szájkosár – a rúd mellett laffog, árnyéka s a ló árnyéka a naptól fehér […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szerencsés fickók

2017. június 8.

Az a nap is rendkívül forrónak ígérkezett. Már kora reggel elindultam a közeli domb felé, ne kelljen a déli hőségben mászkálnom a gyógyfüvek után. Minden évben innen szoktam begyűjteni –szezontól függően – a galagonyát, bodzavirágot, csipkebogyót s még egy rakás egyéb “burjánt”, hogy télire is eltehessek belőlük.

Tovább | 5 hozzászólás »

Fotó és irodalom (3): Bodor Ádám

2017. június 7.

Légifelvétel Egy repülőtéren álltam egy este, még egészen közel a géphez, amely nemrég ért földet. Álltam az odatolt lépcső alatt, a szeles kifutópályán, egy traktor vontatta, nyitott sárga pótkocsira várva, amely az érkező utasokat beszállítja a főépületbe.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Kultúrbelterj

2017. június 7.

Az emberekkel nem lehet büntetlenül jót tenni, sóhajtja Rodin. Mondd meg, mit véstél a fejedbe egy könyv olvasása közben, és megmondom, ki vagy. Vélekedik egy Henry de Montherlant nevű nemesúr. Az olvasó csak azokra a részekre összpontosít, amelyek őt ábrázolják. Faeuerbach szerint minél inkább növeljük jó könyvekkel ismereteink körét, annál inkább leszűkül azoknak az embereknek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Annuska, hová tűntél?

2017. június 5.

Kirándulásunk során mindössze két napot szánhattunk a tengerpartra. Az első napon fürdőztünk, leégtünk tűzpirosra, a másodikon végignéztük a látnivalókat, a kikötőt, a kaszinót, az akváriumokat, a delfináriumot, majd végigbuszoztunk a mamaiai strandon. Nem tartottunk attól, hogy valamelyik gyermek eltéved, abban az idényben annyi korondi árulta a portékáját ott, hogy lépten-nyomon a bódéikba botlottunk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Emlék madárnyelven

2017. június 2.

Hajnali fél hétkor felharsan a csatakiáltás: Réunion! Értekezlet. Mindenki a Főterembe siet. Felsorakoznak a rovatok, élükön a káplárokkal, izé, a rovatvezetőkkel. Jelentést tesznek a parancsnokságnak. Bemutatják szakterületük aznapi kínálatát. Elmondják, miről ír(ná)nak a holnapi újságba. Egy-két buzgalmárnak már ott lapul a kész szakcikk a laposlemezén.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Hazugság

2017. június 1.

– Hű, de meleg van! Elmegyek a folyóra, és úszom egyet. – Majd holnap, Jankó, előbb szedd le a nagyanyó meggyét úgy, ahogy megbeszéltük. – De… – Nem mész? – Megyek.

Tovább | 1 hozzászólás »

Bölöni Domokos: Heuréka

2017. június 1.

Ssssz! Gumi! kiáltja hirtelen. Mindketten leállnak, demedten nézik egymást. Mintha áramszünet. Elromlott valami. A nő ocsúdik elsőnek. Talán Irénkénél, suttogja, de nem mozdul. Lépj át, kéri. Én most képtelen volnék csak egyet is mozdulni. A férfi engedelmeskedik. Tényleg, Irénke. Talán. Kilép, csak úgy, köpenyben, papucsban. Csenget. Nagy későre kócos fej bukkan föl a nyílásban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Pókháló

2017. május 30.

G. négy éve ment ki nyugdíjba, de csak amolyan leszázalékolt jutalékot kapott, mert nem érte még el a kötelező korhatárt. Hatszáz valahány lejből nem lehetett élni, kutyát-macskát tartani, karbantartani a szülőktől örökölt ugyancsak lerobban gazdaságot.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Fagallér Pistu

2017. május 29.

Kósza Bandit ismeri a helység, Oly nagy benne az élhetetlenség, jutnak eszembe Arany János sorai. Csoda tudja, mostanában már rendes falubolondok sincsenek. Farkas Kálmán barátom a Küküllő mentén él, nyugdíjas ember, neki jutott eszébe, hogy az idős embereket megkérdezve összeírja faluja bolondjait, a huszadik század elejétől napjainkig. A település alig nyolcszáz lelkes, kevés benne a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Fekete Sam éjszakája

2017. május 27.

Fekete Samut nagy szerencse érte. Eredetileg úgy állt a dolog, hogy pontosan 2025. január 15-én, a marosvásárhelyi járóbeteg-rendelőintézet előtt, a Hosszú utca Domus megállójával szemben több lövéssel leteríti egy fiatalember. Fekete Samu ugyanis (szintén eredetileg) egyik közeli faluba készült, de mert oda busz csak háromnegyed óra múlva indult volna, valami alkalmi járműre számítva toporgott a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kádár Sára Hajnalka: Megette a kicsi testvérem

2017. május 21.

Ötödik osztályos korában találkoztam először Bécivel. Koránál kisebbnek látszott, ő volt az, akivel kiszúrtak a társai, és minden csínyt ráfogtak. Természetesen hamar rájöttem, hogy nem ő a rossz fiú, kedveltem és a védelmére keltem, amikor csak tehettem. Óráimon a legelső padban ült, csüngött rajtam tekintete. Rövid ideig, mert hamar elunta, más elfoglaltságot keresett. Nem zavarta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Utolsó kívánság

2017. május 20.

1985-ben Hitván Kupa Jánostól megkérdezte városon élő unokája: Kíván-e valamit, papó? Hitván Kupa János azt kívánta, hogy halála előtt még egyszer lakjék jól. Füstölt szalonnát, kolbászt lágykenyérrel, hagymával, paradicsommal, uborkával, paprikával. Emlékezett rá, gyermekkorában, nyár végén, kenderáztatáskor ez ízlett a legjobban. Aztán jó pohár küküllőmenti fehér bort.

Tovább | 1 hozzászólás »

Lőrincz György: Távlatok

2017. május 20.

A falu a hegy lábánál feküdt. A faluszéli házak északon a dombhajlat térdéig is fölkapaszkodtak, ahonnan már meredeken emelkedett a táj, egészen a Nagyhegy csúcsáig. Északról és keletről a Nagyhegy övezte a falut. Délen hatalmas fennsík terült el. Ott, a távolban kékes hegycsúcsok íve fénylett fel, s mert nyaranta, tiszta időben látni lehetett, hogy hó […]

Tovább | Nincs hozzászólás »