‘Rövidpróza’

 

Tóth Margit: Őszirózsák

2017. augusztus 29.

Astraea, az igazság görög istennője látván a földön az emberek kegyetlenségeit, a sok igazságtalanságot, nem bírta tovább nézni és felmenekült az égre. Belőle lett a Szűz csillagkép. Könnyeit földre hullatta és helyükön növekedett az őszirózsa. Az őszirózsa szentnek számított minden görög és római isten számára. Oltárukra virágjukból font koszorút helyeztek, hogy távol tartsák a gonosz […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Nagy László Mihály: Idegenként jönni haza

2017. augusztus 28.

Benedek mindent elintézett, édesapját befogadták az öregotthonba. Nem volt nagyon öreg, de egy infarktus után, deréktől lefelé lebénult, mozgásképtelen és ágyhoz kötött lett. Gondozásra szorult. Ezt eddig megoldották otthon, de Béni, a fia, az unoka, érettségi után az egyetem helyett Svédországba ment dolgozni. Jött is a pénz, de hiányzott az apja, aki nemcsak apa, de […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin. Megérkezett

2017. augusztus 27.

Elképesztően magas volt. Mint egy grizzly medve. Az udvaron ismeretlen fajú medvékkel, állatokkal is találkoztam, mintha ő hozta volna őket magával. Kérdeztem, milyen magas, két és fél méter? de nem válaszolt. Átutazóban volt, ideiglenes látogatást tett nálam. Rendkívüli jelenség volt. Félelmetes, de félelem nélkül. Otromba, megejtő esetlenséggel. Hatalmas, erő nélkül. Leheveredett az ágyra, nem tudom, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Tóth Margit: Az öreg ló meséje

2017. augusztus 24.

Valahol egy faluban, élt egyszer egy oktondi ember. Nem volt neki se neve, se más egyebe, mint észbeli gügyesége, no meg egy darabka földje. Faluvégi földje ott ült elhagyatottan, parlagon. Idővel belepte a dudva, a gyom. Évek múltán arra járván észrevette, hogy földje végén ott nő, ékeskedik egy mogyoróbokor. A Nevesincs ember együgyű eszének támadt […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Nagy László Mihály: Piros ribizli

2017. augusztus 21.

A napközi jó helyen volt, közel a főtérhez, de távol a civilizáció zajaitól. Egy csendes kis mellékutcában, tágas udvara volt, fürdőmedencével, kerítése mellett ribizli- és egresbokrokkal. A gyerkőcök élvezték és zabálták is a bigyuszokat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Uhá!

2017. augusztus 19.

Sokáig nem értettem, miért sikoltoznak a lányok olyan furcsán. Esterházynál láttam, hogy a szlovák nők a szerelmi csúcson azt sivítják: Joj! Nálunk a lányok, nemcsak lányok, asszonyok is, kijártak a Kisutcán lévő közkútra. Az sem viselt normális nevet, mert csak így emlegettük: Fickút.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Megkéselt tévé

2017. augusztus 17.

Gréti mindent bepakolt a kocsiba. Elege volt Németországból. Haza akart menni Székelyföldre. Azt is bánta, hogy kijött ide. Ervinnel összement minden, elváltak, kettéosztották a vagyont. Ő most elszakított mindent ami odakötötte.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kosztolányi Dezső: Ámulat

2017. augusztus 17.

Láttam egy betörőt. A törvényszék tárgyalótermében ült, a vádlottak padján. Rovottmultú alak volt, sokszorosan büntetett. Amikor a tanukihallgatások véget értek, az elnök felállította őt és – nem rosszindulatból, vagy illetlen kíváncsiságból – megkérdezte, mennyit volt büntetve eddig.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Szomorú ürességek

2017. augusztus 13.

Vizsgázunk, ha tetszik, ha nem. Nekem speciel kész utálat. Azt hiszem, a „tudás” 99,99 százalékát mára elfeledtem. Csak haszonélvezője vagyok a tudománynak, nem pedig továbbalkotója.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Kitépett szájú halak

2017. augusztus 11.

Virgács Gyuszi bácsi a falu egyik legjobb és legszigorúbb házigazdája volt. Kerttel, kiskerttel, tyúkkal, libával, récével, pulykával, tehénnel, ökörrel, lóval, szamárral, kecskével, báránnyal, mindennel ami egy jól menő gazdaságnak van. Meg is dolgozott velük, értük és magukért. Gyurikát, a végzős fiát is bevonta, becsületesen. A srác ipari licis végzős volt, de egy-két házibuliért hektárokat kellett […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Kosztolányi Dezső

2017. augusztus 11.

Kulipintyós, somogyi költő Jaj, mennyi költő rohan ezen a nap-vert országúton, a porban és csöndben, a kék mezőn, melyre ráborul a zöld ég. Akár a mezei patkányok szaladnak riadt szemmel, ismeretlen célok felé. Mióta itt vagyok, néggyel-öttel volt találkozásom. Mind háború-viselt rokkantak, szegény iparosok, parasztok, kik alkalmatlanná váltak a munkára. A többi költő lelkében, ki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (47): Bodor Ádám

2017. augusztus 10.

Múló rosszullét Mielőtt négybe tépném, a képről letörlöm a port: Egy padon fiatal, mégis hervadt arcú asszony ül, jobb keze gyomra tájéka felé közelít, talán remeg. Mellette borotvált arcú, keménygalléros, nem túl rokonszenves férfi, lapos, ránctalan homloka alól felszínes érdeklődéssel kíséri a mozdulatot. Mögöttük, elég életlenül, de kivehetően hatalmas macska alakú fekete állat, egy semmiből […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kádár Sára Hajnalka: Rejtély a Fekete-tenger partján

2017. augusztus 9.

Egyhangú duruzsolással szelte az utat Zsuzsi, a zöld Dacia. A hold tisztes távolból követte őket, a csillagok szaporán pislogtak. Néha egy- egy szemből jövő kocsi vakította el, mások sietősebbek húztak el mellettük. Gábor óvatosan vezetett. A Fekete-tengerhez igyekeztek. Nehezen, de sikerült üdülőjegyet kapniuk a rendszerváltás utáni évben. A gyerekek elcsendesedve békésen aludtak, Manyi, a felesége, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Simó Márton: Nagyregény négy percben*

2017. augusztus 8.

Rózsika néni kapál a kertben. Beköszönök. Visszaköszön, és egy pillanatra abbahagyja. „Most volt elsőáldozó a kis dédunokám. Torinóban. A drága kicsi angyal! – mondja, pedig nem is kérdeztem. Ő ilyen, egyébként Kotkot Rózsi a „mellékneve”. Hogy tartják a kapcsolatot? – kérdem, mert tudom, hogy a veje román ember, s a néni nem nagyon beszéli ezt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Hőgutás álmaim 2017. augusztus 4-én

2017. augusztus 6.

Színes, lidérces álmaim voltak, főleg piros-sárga-kékek, mint József Attilának. R., aki tetszett nekem, performance-okat ad elő Kolozsváron. Ájulás környékez. Látom R.t a levegőben, mellette az ő akttorzóját, amellett pedig ruhás felsőtestét idegenlégiós csákóval, amelynek porvédő lebernyegén tőlem idéz nagy betűkkel, megjelölve a forrást, aztán külföldre távozik; a repülőtéren is előadja a performance-át; ekkor is környékez […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: A csere – hőguta helyett

2017. augusztus 6.

37. 38. 39. 40. Ezek nem a nankingi mészárlás kezdete, az államalapító királyunk halála, a vitéz avatás, Aba Novák Vilmos halálának évfordulói. Nem, ezek az előrejelzett hőmérsékleti értékek. A sárga, citromsárga, narancssárga, vörös, nem színek, hanem kódok. Erről beszél mindenki. Sokan siránkoznak – oda a termés, robban szét az agyam…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (45). Bodor Ádám

2017. augusztus 3.

Barátok, fényképésznél „Dzsony, Bill és Mimi szoros barátsága.” Ezt a szöveget írták ezek a barátok meleg ujjukkal a vonatablak jégvirágába. Úton voltak, zötyögött velük a vonat a kicsi mezőváros felé. Mentek a fényképészhez. „Foto salon Cordial”, ez volt a műterem neve. Dzsony a tükör elé állt, s tincseit lassú, óvatos mozdulatokkal irányította a homlokába. Aztán […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály. A magyar csikó varázsa

2017. július 29.

Tihamér örökölt pénzével Mócvidékre ment, s megvásárolt egy nyaralót. Gyönyörű volt a hely, a hegyek között egy kis platón, friss volt a levegő, a csönd végtelen. Nem zavarta az sem, hogy körülötte szinte senki nem beszélt magyarul, de azért megértették egymást. Segítőkészek voltak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: A magányos lány

2017. július 28.

Melinda csinos volt, feszes, nagy mellekkel. Egy évvel az egyetem befejezése után még nem talált munkát. Otthon ült s írogatott vagy éppen rajzolgatott. Munkanélküli volt ugyan, de soha nem unatkozott. Valéria volt mérges amiatt hogy nem talált még munkát. A jogi egyetemet végezte el.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kioperálják az első második szívem

2017. július 27.

Cétén voltam ma, Cété, a szót ma tanultam, a té, az a tomográfiából származik s az is valami, sőt: összetett szó, a cé, a computerből, számítógép magyarul, egészen megnyugszik az idegrendszerem, amikor az ismert magyar szót leírom. Szóval benyomnak egy ”tepsibe”, majd ”tepsistől” betolnak egy alagútba, s közben fényképeznek, az én esetemben a csontvázamat. Szemem […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: Ná Práhu

2017. július 24.

Besötétedett Pozsonyban, mire a belőle kivezető utat keressük, és semmiféle eligazító táblát nem találunk. Járókelőktől kérdezzük, merre Prága, de egyrészt igen gyéren vannak, másrészt egy kukkot nem értenek angolul. “Ná Práhu”, úgy halljuk, ezt ismétlik egymás közt. Aztán bizonytalanul mutatnak valamilyen irányba, bizonytalanul, mintha mindannyian idegenek volnának.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (39): Sipos Domokos

2017. július 24.

Pillanatfelvételek LOLI Barátom, a kalandor eloltotta a lámpást s ledűlt a fülke plüsspamlagára. Cigarettája világított, mint egy tüzes skarabeus, ő pedig beszélni kezdett. Oh Loli! — sóhajtott. Mikor tizennégy éves volt, felvette mamája budoárjának kecses lábú asztalkájáról Faublas lovag memoárjait. Megsimogatta a gyönyörű könyvet és szent áhítattal bámulta a címlapján szerelemtől ájultan fekvő nő arcát. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Hanyagoljon, Cservenyák!

2017. július 17.

Nem tudod, hol szerezhetnék egy jó kis pisztolyt? Lelövöm. A Rózsák terén lövöm le, a virágóra mellett. Megyek az utcán, járókelő, lógatok cekkert, hátha valahol adnak valamit, hetvenes-nyolcvanas évek, sokoldalúan fejlett szocializmus.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Visszamenni egy sárga lapért

2017. július 16.

Hazatértem. Jobb mellényzsebemből kivettem a három golyóstollat, de nem találtam a négyrét hajtott sárga lapot, a “segédnaplólapot”, a “puskát”, a “törzslapot”, azaz az aznapi naplóm vázlatát. Nem először tettem meg visszafelé az utat. Egy alkalommal esőben ázva találtam rá a járdán, máskor meg visszautaztam érte, s hát ott volt a segédnaplólap az ellenőr háta mögött, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Guberáló mérnök

2017. július 13.

Ignác Iván hétköznapi ember volt, és mérnök. Ment a kettő együtt. A város egyik legnagyobb lakónegyedének a szélén lakott, ami jól is jött neki. Gyalog járhatott a melóba, ahol bár nem dicsérték, de sose szidták.

Tovább | Nincs hozzászólás »