‘Rövidpróza’

 

Para Olga: Három szék

2018. május 10.

Hol volt, hol nem volt, volt egy szegény ember, és volt neki három fia. Csendben, békességben éldegéltek egy aprócska faluban. A szegény ember asztalos volt, nagyon szerette a csemetéit, készített is nekik három széket, s hogy meg is tudják különböztetni a lurkók, mindegyiket méretre készítette, a legnagyobbé a legnagyobb persze, a középsőé kicsit kisebb, a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Gyűrődés

2018. május 8.

Megyek valamit kifizetni, mert ugye, mindent ki kell fizetni, jól van, benyúlok a zsebembe, kiveszek egy marék gyűrött papírpénzt, ahogyan szoktam, a pénztáros asszony nagyot nyel, látom rajta, ideges, egyszer megszólal, s azt mondja, maga így tartja a pénzét a zsebében, összegyűrve, miért nem vesz egy szép tárcát magának, s tartaná abban a pénzét, kisimítva, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Mi volt a neve?

2018. április 27.

Jó másfél évvel ezelőtt azt álmodtam, hogy tenyérből jósolt nekem egy toprongyos s kellőképp bűzlő hajléktalan. Egy ortodox templom előtti pázsiton ült szutykos rongyaiba burkolózva és koldult. Ahogy meglátott engem elhaladni a járdán, vérmes szemét rám függesztette s begörbített mutatóujjával intett, hogy menjek közelebb.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Éjszakai vándor

2018. április 24.

Csóváltad a fejed, amikor Budapesten élő öcséd mondta, hogy rohamosan vénül, hajnali négykor ébred, s nem tud visszaaludni. A szobájában kutyagol, aztán elindul sétálni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Somorčík Szombath Rozália: Diák

2018. április 14.

Már második napja vagyunk együtt: én hordom neki a kávékat, ő dolgozik nekem; fekete cserepeket hord a tetőre. Siet, hogy elkészüljön vele, míg megérkezik az eső. Sohasem érkezik úgy, ahogy a rádió jelenti, és ebben most sem hiszek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: A mutáns

2018. április 14.

Látod, látod, remeg a kezem, kihullik belőle az erő. Az ajkam is remeg. A térdem feslett gyolcs, az ereimben bűzös folyadék kering. Génállományom plusz kromoszómákkal rendelkezik. Micsoda kín! Én más vagyok, én EGY vagyok, de te nem érted ezt. Te azt hiszed, hogy nekem minden megadatott, ami neked! Te azt hiszed, hogy nem vagyok sebezhető! […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Végtelen szeánsz

2018. április 13.

Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik, túl sok kuncsaftot programált arra a napra, és nem tudott tőlük időben szabadulni. Mi, a négy szomszédasszony –nagyjából egykorúak – unatkozva hatvanhatoztunk és ropogtattuk a házilag sütött sósperecet. Végre csöngettek. Ő jött meg, a kártyavetőnő. Köszönés nélkül lépett be a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Felemás kézre tevő

2018. április 12.

Szabad a kezét?, nyafogja a hölgy, miután részletesen kifejti, hogy a kesztyű tulajdonképpen ’kézre tevő’, mai alakja így keletkezett: ’kéz teő’, ’kezteő’, ’keszteő’, ’kesztyű’…Mindezt úgy adja elő, tudósi kényességgel, kényesi tudóssággal, oly szuggesztív, hogy kéken villódzik a légben a sok egyvesszős idézőjel, tíz pompás nyelvészeti aposztróf. Mennyi mindenre jó odafigyelni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: A gyűrű

2018. április 10.

Nem is hinné az ember, hogy mik megesnek ezen a világon! De, bizony mégis megesnek. Mint a pinty, úgy megesnek dolgok, hogy egyszer csak azt látod, hogy né, itt valami megesett. Azonban szó, ami szó, ne higgyük el magunkat, mert vannak megesett dolgok, amelyek nem csak itt, hanem mondjuk máshol, szóval, ott is megesnek. Hogy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Az ázó világban

2018. április 10.

A kék hegyek sem látszottak, olyan homály telepedett a táj vállaira. Vaskos szürkeség, és eső- eső, már sokadik napja zuhog. Türelmesen nézem innen bentről, s úgy érzem, nem csak a természet szenvedi el a nyomasztó színjátékot, de valahol én is. Mintha rám nehezedne ez a köd, mintha összegyűrődnék alatta, akár egy rongydarab. Igen… igen… már […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Azok a szép, hosszú sorok

2018. április 8.

Szemüveges, hetven körüli nénike mustrálja a pláza polcait. Megtapogat minden dobozt, forgatja a befőttesüvegeket, idegesítően recsegteti a celofánzacskókat. Fiatalember közeleg a polchoz, szinte vaktában leemel két ikrás dobozt és egy csomag kekszet, s máris rohanna tovább, de az idős asszony utánakap a hangjával: – Mit vett le onnan, uram? Csak nem heringikrát? Hiszen az a […]

Tovább | 3 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A kritika

2018. április 7.

Azt mondja szomszédom a minap, látta a nevem az újságban. Nocsak ! De elég nemszeretem „kontextusban” (ezek az ő szavai) , merthogy a nevezett havilap istenigazából leszedi rólam a keresztvizet egy karcolatom kapcsán. Nosza, megindítom a hajtóvadászatot, hátha ráakadok a lapra s az inkriminált kritikára.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Bütü Feri elgondolkodik

2018. április 7.

Bütü Feri egyszerű volt. Talán túlságosan is egyszerű. Olyan igazi emberforma. És olyan, aki keveset beszél, de ha szól, netalántán elgondolkodik, bizony nagyokat tud mondani. Mesélte, hogy egyik álmában például térképész akart lenni. Bizonyára azért, mert kalandozásai során, amint itt-ott a föld kerekén bóklászgatott, véletlenül egy másik emberi lény álmában találta magát. Hát, úgy eltévedtem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Kitörés

2018. március 31.

A feszültség kitörni készülő lárva. Szunnyadó kisemmizettség, megalázottság dagad hatalommá. Emberméretű, utálatos szörnnyé fejlődik ki. Nem maradt más, mint várni. – Ízed keserű, ha beléd harapok, és gyász ölel körül fogaim nyomában. Gólemmé formáz az élet. Mit gondolsz? Meg foglak védeni? Lenne rá módom. De nem azért vagyok.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Sárkánymese

2018. március 29.

Volt egyszer nem is oly régen, egy hatalmas erdőrengeteg. Annak közepén egy akkora nagy hegy meredt az ég felé, hogy teteje már a csillagokat szurkálta. A hegyoldalban volt barlang is, abban pedig lakott egy öreg sárkány.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: A kicsi piros sapka

2018. március 27.

Volt egyszer egy erdei kicsi házikó. Egyik este esőcseppek koppantak az ablakpárkányon. A kopogás felerősödött, s közben fütyült a szél. Így dalolt az ősz, teli torokkal zengve furcsán félelmetes, mégis oly szép dalát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Utolsó kívánság

2018. március 26.

Drága egyetlenem! (Hattest Fred –az utolsó kívánság jogán megírt – búcsúlevele élettársához, melyben senkitől sem búcsúzik) Az a megtiszteltetés ért, hogy én legyek T. állam utolsó kivégzettje. Mert hogy a parlament,-amint azt már bizonyosan te is tudod – úgy döntött, hogy folyó év március elsejétől, azaz holnaputántól , eltörli a halálos büntetést. Ezt a mázlit ! Képzelheted, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Lapozás, alapozás

2018. március 26.

Édesanyád ebéd után bejött a szobádba. Azt mondta: Fiam, beszélgetnünk kell. Hirtelen végiggondoltad az elmúlt hetet, nem találtál semmi gyanúsat, de a zabszem nem fért volna fel a fenekedbe.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Pala és Csinta

2018. március 25.

Van nekem egy kismacskám. Okos is, szép is, játékos is, hát bizony nagyra becsülöm az én kis macskám. Nagyrabecsülésem jeléül, egyik felének azt a nevet adtam, hogy Pala, míg a másik fele Csinta lett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Egyből kettő, az kettő

2018. március 24.

(a keresztúri halastó igaz története) Ez is úgy esett, hogy megesett! – mondta egykor egyik barátom, aki elmondta, ha érdekelne, hát szíves-örömest bevezet engem a mai legendák születése egy igen jelentős fordulatának részletébe. Már ha akarom! – mert tudjam meg, azt mondja, ez a mese, akarom mondani történet, nemrég született. Ő maga sem hinné el, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Mint cső végén a lyuk

2018. március 23.

Volt egyszer, úgy két héttel ezelőtt itt egy ház, annak legbelsőbb szobájának legfélreesőbb sarkában pedig egy lyukas zokni. Finom, puha gyapjúból készült, – áldassék mindkét keze annak, aki kötötte!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Öt nap

2018. március 22.

A holnap üzenete újra megérintette arcát, akárcsak a tavaszi szél lebbenése. Újra elemében érezte magát, és fellélegzett, mintha az üdeségnek helyet kellene szorítania, az elavult bent rekedtséget kilehelve.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: Malek Zoltán

2018. március 22.

Malek Zoltán szabadúszó író volt. Műfordításból tartotta fenn magát. Sikerült egy albérletet kibérelnie. A szomszédok közönyösek voltak iránta, mint ahogy ebben a házban mindenki egymás iránt. Egyszer Zoli megy a boltba s Jani bácsi, a legöregebb lakó megszólítja: – Jó reggelt! Hogy van író úr? – Köszönöm! Egész jól!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Zeyk Domokost megviccelték

2018. március 21.

A székelyudvarhelyi származású S. Róza néni gyermekkorában Betfalván szolgált, ott hallotta egy szakácsnétól aki az uradalomban főszakács volt, hogy amikor Petőfi Keresztúron járt, itt tartózkodott Zeyk Domokos is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Somorčík Szombath Rozália: Rozsdás angyal (részlet)

2018. március 19.

A mozgólépcső visz felfelé, nagyot lépek, lendülök a világosság felé. Ez a két japán nő megint itt van – a Szelkalmanter hol? – ő a legmagyarabb akcentussal magyarázza nekik angolul, hogy hol is. Rögtön kérkedve megjegyzem, nálunk jobb az angol kiejtés. Mosolyog, félénk, én bátrabb vagyok.

Tovább | Nincs hozzászólás »