‘Jegyzet’

 

Zsehránszky István: 200 év Aradon

2018. június 21.

Igen, Aradon kétszáz éve létezik magyar színjátszás. Büszkén tartják számon azt, hogy 1818-ban Aradra látogatott egy hivatásos magyar színtársulat és előadást tartott ott. Azután más magyar színházak is felkeresték Aradot, mert volt ott kinek játszani. Majd megalakult a város saját színháza – az is magyar színház volt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Simó Márton: Páll Lajos utóélete

2018. június 16.

A közelmúltban volt Korond nevezetes művészének 80. születési évfordulója (április 2.). Ha nem is erre a jeles időpontra, de ehhez kapcsolódva szervezett munkáiból kiállítást a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum a Kossuth Lajos utcában levő képtárban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Mókuskerék

2018. június 4.

Be­megy az atya­fi például a tanácshoz (más hi­va­talt is mond­hatnék, egy­re megy), hogy azt mond­ja, szüksége len­ne egy irat­ra, mellyel iga­zol­hatná, hogy nem tar­to­zik a he­lyi adókkal/​il­letékek­kel a város­nak. Miután rövid­ke sor­ban állás után előadja óhaját, orra elé nyom­nak egy kérést, hogy azt töltse ki, s fárad­jon át a másik osztályra.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Maga süket, tata?

2018. június 3.

Gyermeknap. Nem rendes gyermeknap, hanem gépesített, kollektivizált, fesztiválos, agyonszervezett, követelőzős, szülőt sanyargató gyermeknap. Ilyenkor kínozzák a világot az orrukat piszkáló, kényes gyermekek, akiknek minden kell. De most, azonnal.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Babcsenko a négyzeten

2018. június 1.

Lelőtték volna. Babcsenkót. Ha az ukrán belügy meg nem játszodja a kivégzést. De megtette. Most már nem tudjuk, hogy mi történt. Ki akart meggyilkolni kit, ki kicsoda… Hogy például az a fickó, aki a sajtótájékoztatón Babcsenkónak adta ki magát, maga Babcsenko-e vagy valamelyik aliasa… Például az, akit felbéreltek állítólag negyvenezer dollárért. Vagy euróért, egyre megy, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: AZ ÉN KOREÁM/2018. május 14.

2018. május 14.

Napoleoni Olvasom Loretta Napoleoni könyvét Észak-Koreáról (North Korea. The country we love to hate. Én svéd fordításban veszem kézbe: Nordkorea. Landet vi älskar att hata; magyarra talán így fordítható: Az ország, amit gyűlölni imádunk.) Érdekes könyv, felmondja, amit száz könyvből összeolvasott, vannak számomra ismeretlen, főleg történelmi részletek.

Tovább | 5 hozzászólás »

Gergely Tamás: Az én Koreám

2018. május 8.

KIM EGYEZTET 2018. május 2. / Felgyorsultak, ugye, az események: Észak-Korea részt vett az olimpiai játékokon Dél-Korea mellett, azaz egy csapatban, hivatalos meghívás érkezett Moon elnök számára Északról, különböző szintű találkozók jöttek létre Észak és Dél között, sőt, titokban ugyan, de az USA is küldött magas rangú tisztviselőt előkészíteni a Kim-Trump találkozót, mert olyan is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Közönségből – közösséget!

2018. április 25.

Április 19 és 24 között zajlott Szatmárnémetiben a MAFESZT – a romániai magyar színházi szövetség, a MASZÍN által rendezett színházi találkozó, amelyen a szövetség tagjai: az aradi, a temesvári, a váradi, a szatmári és a székelyudvarhelyi színház jelentős előadásokkal vett részt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Free Camp Marosvásárhelyen

2018. április 23.

Érdekes képzőművészeti kiállítást nyitottam meg a tegnap este /április 19-én/ a marosvásárhelyi Bernády Házban. Csíkszeredából hozták el a Free Camp Nemzetközi Alkotótábor közel másfél évtizedének keresztmetszetét. Több tucatnyi alkotó több mint száz alkotását és olyan fotódokumentumokat, amelyek megpróbálják megállítani az időt, bemutatva azokat a performanszokat és a kortárs művészetben egyre divatosabbá váló installációkat, amelyek együtt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fülöp Lóránt: Cselédélet

2018. április 21.

– Reggel fél nyolc és nyolc között találkozunk, Róza néni – mondtam izgatottan, amikor elbúcsúztam tőle. Csomor (Kövecsi) Róza néni a falu legidősebbjei közé tartozik, kevesen vannak már, akik kilencvennel hetvenkednek. A későesti látogatásom után teljesen felpörögtem, alig vártam a reggelt. Hajnalban keltem, kávésbögrével a kezemben szotyogtam a házban, mint a hazajáró lélek, majd nyolc […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Málnási Ferenc: Egy költői üzenet “lekottázása”

2018. április 21.

A lírai költő írótársaival szemben közelebb áll a zeneszerzőkhöz, mert őt segíti varázslatában a leghatékonyabban mindaz, ami az irodalom nyersanyagában, a beszédben, eredendően zenei: a ritmus, a hangzás és a rímek csengése. Horváth Imrét (1906–1993), a méltatlanul elfeledett költőnket idézzük meg az alábbiakban. Válogatott versei című kötete 1954-ben jelent meg, e kötetet mottóként nyitja meg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szemkontaktus az Örvénnyel*

2018. április 15.

Nászta Katalin színházi beszélgető könyvéről A múlt század nyolcvanas éveinek elején, egy fiatal, alig pár éve végzett, roppant kíváncsi erdélyi színésznő úgy határozott: végigkérdezi idősebb és vele nagyjából egykorú pályatársait arról, hogy mit gondolnak a Színház felől.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Nem csak a hegyek

2018. április 7.

Hogyha időm engedi, mindig elmegyek azokra a tanácskozásokra, amelyek a székelyföldi turizmussal foglalkoznak. De azonnal hozzá is teszem: csupán azokra, amelyeket nem politikusok tartanak. Mert ha ez utóbbiak beszélnek, akár előre is el fel tudnám sorolni, hogy milyen mondatok következnek. Gyönyörű hegyeink vannak, nyáron minden zöld és télen minden fehér, ősszel pedig színpompa üli meg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Az írásról

2018. április 6.

Disztópikus társadalmakban minden helyzet kilátástalannak tűnik. Ilyenkor lehangoló dolgokat lehet írni, amelyekre semmi szüksége nincs az embernek, sem pedig a társadalomnak. Sokan öngyilkossággal kísérleteznek. Van, akinek ez sikerül, van, akinek ez se. Akinek nem sikerül, vonszolja magával a rossz hangulatait és másokat is megszomorít.

Tovább | 2 hozzászólás »

Antikvár: A vers szószólói – ingyen és bérmentve

2018. március 30.

A könyv 1989-ben jelent meg a Múzsák / Közművelődési Kiadó gondozásában, szövegválogatója, szerkesztője és bevezető szövegírója dr. Böhm Edit. Művét valószínűleg kézi(tan)könyvnek szánta, hiszen olyan sokoldalúan közelíti meg a versmondás-versolvasás-versértelmezés ellentmondásos és bonyolult világát, hogy olvasva csak ámul az ember: itt mindenkinek igaza van!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi Nagy József: Gólok az irodalomnak

2018. március 28.

A sportnyelv hatásáról a köznapi nyelvre itthon sok cikket olvastam; nálunk is a legnépszerűbb tömegsport nyelvezete furakodott be elsődlegesen a köznapi, sőt: az irodalmi nyelvbe. Ez azzal járt, hogy bizonyos szavak-kifejezések eredeti vagy más értelemben a mindennapi beszédben is polgárjogot nyertek – azokat mindenki értette és használta. Nem (csak) arra gondolok, hogy a – sokszor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Helyben vagyunk…

2018. március 23.

Vannak változatlan helyzetek ? Pedig hogy megváltozott a világ 48 év óta… A legelső trauma: igen, az volt: A hetedikes diák nem érti a frissen kinevezett román anyanyelvű történelem és földrajz szakos tanárnő szavait… Ő elvtárs, tanárelvtársnő. Ő jött, valahonnan messziről, szent ügyet teljesített. A diák nem teljesített, semmit sem értett, azt sem, miért nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az én Koreám, 2018. március

2018. március 13.

Gergely Tamás: AZ OLIMPIAI JÁTÉKOK UTÁN Szóval a Kim Dzsong Un ”nyitása” következtében Észak-Korea is részt vett a dél-koreai olimpiai játékokon. Együtt vonultak fel Déllel, sőt, egységes női hoki-csapatot alkottak. Sikert nem a pályán vagy az arénán, hanem a diplomáciában értek el: a diktátor húga egy levegőt szívott az amerikai külügyminiszterrel, meghívta magukhoz a dél-koreai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hogyan váltunk idegenné?

2018. március 1.

Hogyan váltunk idegenné – saját hazánkban, és saját erőnkből? Talán ez lenne a témája Vida Gábor regényének, melynek a címe: Ahol az ő lelke. Elég furcsa címe van ennek a regénynek – de el kell olvasnunk figyelmesen, hogy rájöjjünk: miről is van szó?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Hazabeszélve

2018. február 24.

Hadd beszéljek ma délután egy kissé haza, azaz hadd legyen szó a médiáról, mert több erdélyi magyar napilap ünnepli ezekben a napokban megjelenésének fél évszázados évfordulóját. Ötven esztendővel ezelőtt, a megyésítéssel egyidőben, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben, Nagyváradon és másutt több megyei napilapot is létrehozták – természetesen a román helyi lapokkal egyetemben – vagy átszerveztek olyan újságokat, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Nem illik…

2018. február 21.

A Lidlben egy kis lurkó játszik, szaladgál körbe-körbe, a szüleire pislant, akik azonban nagyon belemerültek a vásárlásba, így kissé még megpördül, figyel, nézik-e, nem, még nincsenek sokan, a bevásárló kocsik nem verik le egymást.Van hely itt most bőven bújócskázni is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

A férfiúság asszonyi mása

2018. február 9.

Áprilisban lett volna 83 éves VITÁLYOS ILDIKÓ. Ha életében nem, halálában üzeni most már örökké: a színésznek játszani kell! Egyszer csak elküldték nyugdíjba. Attól kezdve nem járt színházba. Otthonról figyelte vérző szívvel, mit művelnek imádott színházával.

Tovább | 4 hozzászólás »

Félpercesek margójára

2018. február 4.

Vannak emberek, akik – kezdeném a mondandómat, de lehanyatlik a tollam. Mindjárt mentséget, magyarázatot keresek annak, akiről-amiről írni szeretnék. Hogy abszurd világban az a normális, aki úgy gondolkozik, ahogy lehet. Abszurdisztánban normális az abszurd.

Tovább | 1 hozzászólás »

Fülöp Lóránt: Hatvan perc 100 esztendőből

2018. január 27.

Rengeteg gondolattal és kérdéssel a fejemben, hideg, napsütéses januári délutánon indultam Berta nénihez fotózni. A szomszédban lakó, állandóan felügyelő unokaöccse segítségét kértem, mert mégiscsak könnyebb dolga van egy fotósnak, ha ismerőssel és nem ajtóstól ront be egy száz éves nénihez: – Csókolom, fényképezni jöttem újra!

Tovább | 4 hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Sztárság

2018. január 26.

Az úgy kezdődött, hogy főállásban iro­da­lom­tanár va­gyok. Kez­det­nek elég rossz, ugye? Nos, nemrég meg­je­lent a Hu­szonnégy c. új regényem, s egyik cik­lus­kezdő (ki­len­ce­di­kes) diákom megkérdez­te: a tanár úr ak­kor immár sztár? Mielőtt kinyöghet­tem vol­na, hogy kikérem ma­gam­nak, sztár a fene, a többi­ek már le­hur­rogták: ugyan, de­hogy! És ki­fej­tették, hogy a sztárság nem egy írónál kezdődik, […]

Tovább | 1 hozzászólás »