‘Regény’

 

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (8)

2017. augusztus 20.

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 507 Mikor kinyitottam a szememet, egy teljesen idegen szobában találtam magamat. Most me-gint hol vagyok – fürkésztem körül a cellaszerű, hófehér helyiségben. Jézusom, csak nem ravatal ez a dikó itt alattam? – Egyeske! 30-as! Van itt valaki? – Isten hozott az Édenben? – jelent meg az ajtóban… Na, ugyan ki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (7)

2017. augusztus 13.

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 278 Ide s tova 30 napja, hogy semmi érdemleges nem történt, így hát elő sem vettem a blogo¬mat. Mit mondjak bele? Hánykor keltem fel, hol jártam, kivel találkoztam, mit ittam? Ugye, nem gondolják komolyan, hogy ez bárkit is érdekel. Néha odalopóztam a pajzshoz, és megpróbáltam átlépni a tiltott zóna határát. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lőrincz György: Bécs fölött a Hargitát*

2017. augusztus 11.

– Apád ha­zavárt min­dig – mond­ta az any­ja, ahogy kiléptek a ve­ran­da­ajtón, s ket­ten ma­rad­tak. Nem vála­szolt rögtön. Úgy érez­te, elárulná magát, de az apja emlékét is, ha most megszólal­na. S mert nem vála­szolt azon­nal, az any­ja foly­tat­ta: – Nagy bánata voltál apádnak. Az bántot­ta min­dig, hogy nem mond­ta el ne­ked soha, hogy és miként […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus /6

2017. augusztus 6.

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 248 Unatkozom, jaj, de unatkozom. Pedig mindenem megvolt, amit elvárhattam az élettől: anyagi jólét, biztonság, szórakozási, művelődési lehetőség, mégis úgy éreztem magam, mint Ádám–Éva nélkül – a Paradicsomban. Csakhogy az én bordámból senkit sem alkotott a Teremtő, így, tetszett, nem tetszett, ezután is saját társaságommal kellett beérnem. Hacsak onnan felülről […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus / 5

2017. július 30.

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 33 A következő napokban inkább álmodoztam, mint cselekedtem annak érdekében, hogy felépítsük Krisztiánt. Hogy miért? Egyszerű: időközben rájöttem, minek törjük ezzel magunkat, amikor itt a Terra 144, ez a gigantikus, bármilyen szükségletet kielégítő űrhajó. Úszni, sportolni, kertészkedni akartam? Semmi zűr: itt mindenki mindent megtalált az úszómedencétől a rakétaüzemig.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus / 4

2017. július 23.

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 3 Tíz nap sikertelen próbálkozás után beláttuk, hogy olyan szekér után szaladunk, mely sehogy sem akar minket felvenni, ezért átmenetileg visszakullogtunk a tengerpartra. – A jelek szerint a bolygó teljes területét áthatolhatatlan zár őrzi – állapította meg Egyeske. – Nyilván veszélyes, több irányból fenyegetett zónába tévedtünk. Persze nem csoda, veszélyes […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Huszonnégy*

2017. július 22.

Vaj­da Ger­gely megállt a lépcsőházban, elővet­te ter­moszát, na­gyot húzott belőle. Eszébe ju­tott, va­la­hol látott egy olyan fel­ira­tot, hogy egy pohár tej, tisz­ta fej, s mo­so­lyog­nia kel­lett. Csak a har­ma­dik korty kávé után pil­lan­tott rá a szom­szédos ajtóra. Igen, ő követ­ke­zik. Hiába próbálná odázni, ha­lo­gat­ni. Ke­szeg Irma néni. Özvegy, egészsége eléggé meg­rok­kant már, de va­la­hogy még […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus / 3

2017. július 16.

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 2 Amint másnap reggel felébredtem, azonnal kinéztem az ablakon. Változatlan világosság fogadott. Csak a rét, a nyüzsgő sokaság és a mögötte magasodó város tűnt el nyomtalanul. – Egyeske! – hívtam magamhoz a robotot. – Nem megmondtam, hogy egyelőre nem térünk vissza a hajóhoz? – De hát nem tértünk. – Akkor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus / 2

2017. július 9.

(Kultikus sci-fi regény) Micsoda pusztaság! Egy-két fán, bokron kívül egyetlen élőlényt, települést sem észleltünk. És ez a csend! Szavamra, szinte a szívem dobogását is hallottam. – Biztos, hogy lakott bolygó ez az É-2? – Kettes – fordult Egyeske a 2-es számot viselő robothoz –, lakott bolygó az É-2? – Pozitív.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. július 3.

A pópa lelke (7.) S aki belépett, pontosan Vasile pópa volt. Befejezte aznapi munkáját a kompon. „Mit látnak szemeim?”, mondja, „ellenségek vagytok! S ugyan miért? Kérdezném.” Nem volt mit válaszolnunk, sem nekem, sem Octaviának olyan kérdésre, melybe eléggé indokolt megjegyzés szüremlett, de némileg provokatív íze volt. Octavia engedelmes és mindenkor bármilyen kifejezésre kész arcán megjelent […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus / 1

2017. július 2.

(Kultikus sci-fi regény)* 5 Mrd 1 Ma hajnalban landoltunk az É–2 bolygón. Még aludtam, amikor Egyeske gyöngéden megrázott. – Talpra, barátom, lakott bolygóhoz érkeztünk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. július 1.

A pópa lelke (6.) A szent viaszkereskedő… A nyár közepén tartunk. Látogatásom a fogadóban szokássá vált, amit nem is próbálok leküzdeni. Az Octavia által kívánt szó viszont nem születik meg közöttünk. Octavia néha szórakoztatni próbál, hátha akkor rászánom magam, hogy kimondjam. A szórakoztatás, melyhez folyamodik, abból áll, hogy „féltékennyé” tesz, közönyt éreztet vagy szimulál.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 28.

A pópa lelke (5) A kompos visszajött, homloka verítékes. Mindhárman leülünk beszélgetni azután, hogy a pópa előhúz egy asztalt a sötét folyosóról, mely egy másik szobába vezet. Szükségét érzem, hogy némi magyarázatot adjak mostani helyzetemről.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 26.

A pópa lelke (4) Négyszemközt a papnéval „Hogyan hangolja össze lelkeit a te Vasiléd, és milyen mértékben?”, kérdezem ötletszerűen, hogy beinduljon a beszélgetés.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 22.

A pópa lelke (3) Vasile pópában több lélek lakozott. S amit Octaviától már régebben megtudtam róla: ez az ember legalább három-négy lelket hordozott magában: a „paraszt” lelkét, a „szerzetes” lelkét, a „faun” lekét és a „kíméletlen” lelkét. A pillanatnyi szükségletnek megfelelően adagolja a pópa ezeket a lelkeket, színésznél is ügyesebben és bravúrosabban. Lényében e lelkek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 20.

A pópa lelke (2.) A nyílt mezőn a komp felé haladva, sok emlék szálát bontogatta lelkemben a földek zöldje. Rendkívül furcsának tűnt, hogy milyen hevesen vágyom találkozni Octaviával. Hónapokon, sőt éveken át emléke szinte fel sem keltette érdeklődésem. A térbeli távolodás lassan-lassan lelki távolodássá vált. Octavia számomra milyen egzisztenciális szinten élt?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 19.

A pópa lelke (1.) Május eleje. A növényzet robbanásszerűen növekszik, magába szív égen-földön minden zöldet. A tavaszi légtől és vágytól hajtva sétálni kívántam a mezőn. Miért is ne mennék el egyszer a Maros partjára, oda, ahol emberi település körvonalazódik? Mindig csábított, hogy oda menjek, de halogattam újra meg újra. Néhány ismerőstől véletlenül megtudtam, hogy ott […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székely Ervin: Ria, ria…*

2017. június 8.

Én fradista voltam. Hogy miért, azt nehéz lenne megmondani. Talán a barátom hatására, aki jobban értett a focihoz (is) mint én és ő azt mondta, hogy rendes ember a Fradival tart, mert az régi munkáscsapat. Jó még a Vasas is, de a Honvéd az már gyanús és az Újpesti Dózsával csak a szekusok meg az […]

Tovább | 5 hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Színe és visszája

2017. április 20.

A Huszonnégy című „blokkregény” (panel-, tömbház- stb.) keretes szerkezetű mű, melynek főszereplője, a helyi napilap újságírója elhatározza, hogy „magánriportot” készít lépcsőházának lakóiról. Huszonnégy egységből áll a tömbház (húsz lakrész, plusz pince, szárító, lépcsőház, padlás), legyen a riport huszonnégy órás – határozza el. Egyik lakó utal a másikra, újrameséli annak élettörténetét, a maga szempontjai szerint interpretálva […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dan Lungu: Tyúkok a mennyben (regényrészlet, 3)

2017. február 20.

El tudjátok ti képzelni egyáltalán, milyen csodálatos a tyúk élete? Fel-alá sétálgat naphosszat, sietség és gondok nélkül, néha felkap a csőrébe egy-egy hernyócskát vagy egy magocskát, ami addig egy forgács alatt rejtőzött, sandán nézelődik felfelé, amikor elhúz az égen a permetező repülőgép, megvan az étele reggel, délben és este, amikor hűvösebb lesz,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dan Lungu: Tyúkok a mennyben (regényrészlet, 2)

2017. február 19.

…A tengerparton voltam álmomban… Én, aki a reumám miatt egész életemben gyógyfürdőket és a hegyvidéket jártam, el tudjátok ezt képzelni!? De ebben úgy volt, hogy a tengerparton vagyok. Zúg a víz, olyan zajjal, mintha a gyárban, a kovácsműhelyben lennénk. A hullámok éppeg úgy csapódnak neki a partnak, mint valami légkalapácsok. Fsss-bumm! Fsss-bumm! Éppeg úgy félek, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dan Lungu: Tyúkok a mennyben (regényrészlet)

2017. február 17.

HETEDIK FEJEZET, amelyben Relu Covalciuc úr jelzésértékű álomról számol be haverjainak a Gyűrött Traktorban  Relu Covalciuc kimért figyelemmel húzza elő a paradicsomokat nadrágzsebéből, enyhén előrehajolva, legyen helyük kibújni anélkül, hogy szétnyomódnának. Ingujjával fényesre törülgeti aztán mindegyiket. Bicskájával kivágja a barnás részt belőlük, aztán felszeleteli a paradicsomokat, és elhelyezi a darabokat a léfacsaró gép tölcsérében.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Levinschi Szávuly Attila “feltámasztása” (25)

2017. január 5.

Levinschi Szávuly Attila: Regény VI. – Marie trottoir bonsoir Marie Marie bonsoir… Azon az éjszakán Kreuzal sarkán vérnyomokat találtak. A nyomok a nagy szökőkút mögé, majd tovább, egy raktárszerű épületbe vezettek. Odabent egy csúnyán összevagdalt lány holtteste hevert. Meztelen volt, és megerőszakolták. A reggeli lapokban olvastam az egészet, és majd kiesett az újság a kezemből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Álomidő avagy a Fa lények krónikája (4)

2017. január 4.

A történet hőse, egy különös álmokat látó kisfiú, egy napon különös üzenetet vesz észre egy eléje hulló falevélen: „Szerezd meg a fényképet! Most csak te segíthetsz rajtunk. Hamarosan érte megy Potya!” Aztán megjelent Potya, az üzenet pedig eltűnt. Potya kikacagta a kisfiút értetlenségéért, majd elmagyarázta,miért van szükségük a fényképre, amit a kisfiú apjától kellene megszerezni. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Álomidő avagy a Fa lények krónikája (3)

2017. január 2.

A történet hőse, egy különös álmokat látó kisfiú, egy napon különös üzenetet vesz észre egy eléje hulló falevélen: „Szerezd meg a fényképet! Most csak te segíthetsz rajtunk. Hamarosan érte megy Potya!” Aztán megjelent Potya, az üzenet pedig eltűnt. Potya kikacagta a kisfiút értetlenségéért, majd elmagyarázta,miért van szükségük a fényképre, amit a kisfiú apjától kellene megszerezni. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »