‘Regény’

 

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 28.

A pópa lelke (5) A kompos visszajött, homloka verítékes. Mindhárman leülünk beszélgetni azután, hogy a pópa előhúz egy asztalt a sötét folyosóról, mely egy másik szobába vezet. Szükségét érzem, hogy némi magyarázatot adjak mostani helyzetemről.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 26.

A pópa lelke (4) Négyszemközt a papnéval „Hogyan hangolja össze lelkeit a te Vasiléd, és milyen mértékben?”, kérdezem ötletszerűen, hogy beinduljon a beszélgetés.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 22.

A pópa lelke (3) Vasile pópában több lélek lakozott. S amit Octaviától már régebben megtudtam róla: ez az ember legalább három-négy lelket hordozott magában: a „paraszt” lelkét, a „szerzetes” lelkét, a „faun” lekét és a „kíméletlen” lelkét. A pillanatnyi szükségletnek megfelelően adagolja a pópa ezeket a lelkeket, színésznél is ügyesebben és bravúrosabban. Lényében e lelkek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 20.

A pópa lelke (2.) A nyílt mezőn a komp felé haladva, sok emlék szálát bontogatta lelkemben a földek zöldje. Rendkívül furcsának tűnt, hogy milyen hevesen vágyom találkozni Octaviával. Hónapokon, sőt éveken át emléke szinte fel sem keltette érdeklődésem. A térbeli távolodás lassan-lassan lelki távolodássá vált. Octavia számomra milyen egzisztenciális szinten élt?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

2017. június 19.

A pópa lelke (1.) Május eleje. A növényzet robbanásszerűen növekszik, magába szív égen-földön minden zöldet. A tavaszi légtől és vágytól hajtva sétálni kívántam a mezőn. Miért is ne mennék el egyszer a Maros partjára, oda, ahol emberi település körvonalazódik? Mindig csábított, hogy oda menjek, de halogattam újra meg újra. Néhány ismerőstől véletlenül megtudtam, hogy ott […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székely Ervin: Ria, ria…*

2017. június 8.

Én fradista voltam. Hogy miért, azt nehéz lenne megmondani. Talán a barátom hatására, aki jobban értett a focihoz (is) mint én és ő azt mondta, hogy rendes ember a Fradival tart, mert az régi munkáscsapat. Jó még a Vasas is, de a Honvéd az már gyanús és az Újpesti Dózsával csak a szekusok meg az […]

Tovább | 5 hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Színe és visszája

2017. április 20.

A Huszonnégy című „blokkregény” (panel-, tömbház- stb.) keretes szerkezetű mű, melynek főszereplője, a helyi napilap újságírója elhatározza, hogy „magánriportot” készít lépcsőházának lakóiról. Huszonnégy egységből áll a tömbház (húsz lakrész, plusz pince, szárító, lépcsőház, padlás), legyen a riport huszonnégy órás – határozza el. Egyik lakó utal a másikra, újrameséli annak élettörténetét, a maga szempontjai szerint interpretálva […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dan Lungu: Tyúkok a mennyben (regényrészlet, 3)

2017. február 20.

El tudjátok ti képzelni egyáltalán, milyen csodálatos a tyúk élete? Fel-alá sétálgat naphosszat, sietség és gondok nélkül, néha felkap a csőrébe egy-egy hernyócskát vagy egy magocskát, ami addig egy forgács alatt rejtőzött, sandán nézelődik felfelé, amikor elhúz az égen a permetező repülőgép, megvan az étele reggel, délben és este, amikor hűvösebb lesz,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dan Lungu: Tyúkok a mennyben (regényrészlet, 2)

2017. február 19.

…A tengerparton voltam álmomban… Én, aki a reumám miatt egész életemben gyógyfürdőket és a hegyvidéket jártam, el tudjátok ezt képzelni!? De ebben úgy volt, hogy a tengerparton vagyok. Zúg a víz, olyan zajjal, mintha a gyárban, a kovácsműhelyben lennénk. A hullámok éppeg úgy csapódnak neki a partnak, mint valami légkalapácsok. Fsss-bumm! Fsss-bumm! Éppeg úgy félek, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dan Lungu: Tyúkok a mennyben (regényrészlet)

2017. február 17.

HETEDIK FEJEZET, amelyben Relu Covalciuc úr jelzésértékű álomról számol be haverjainak a Gyűrött Traktorban  Relu Covalciuc kimért figyelemmel húzza elő a paradicsomokat nadrágzsebéből, enyhén előrehajolva, legyen helyük kibújni anélkül, hogy szétnyomódnának. Ingujjával fényesre törülgeti aztán mindegyiket. Bicskájával kivágja a barnás részt belőlük, aztán felszeleteli a paradicsomokat, és elhelyezi a darabokat a léfacsaró gép tölcsérében.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Levinschi Szávuly Attila “feltámasztása” (25)

2017. január 5.

Levinschi Szávuly Attila: Regény VI. – Marie trottoir bonsoir Marie Marie bonsoir… Azon az éjszakán Kreuzal sarkán vérnyomokat találtak. A nyomok a nagy szökőkút mögé, majd tovább, egy raktárszerű épületbe vezettek. Odabent egy csúnyán összevagdalt lány holtteste hevert. Meztelen volt, és megerőszakolták. A reggeli lapokban olvastam az egészet, és majd kiesett az újság a kezemből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Álomidő avagy a Fa lények krónikája (4)

2017. január 4.

A történet hőse, egy különös álmokat látó kisfiú, egy napon különös üzenetet vesz észre egy eléje hulló falevélen: „Szerezd meg a fényképet! Most csak te segíthetsz rajtunk. Hamarosan érte megy Potya!” Aztán megjelent Potya, az üzenet pedig eltűnt. Potya kikacagta a kisfiút értetlenségéért, majd elmagyarázta,miért van szükségük a fényképre, amit a kisfiú apjától kellene megszerezni. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Álomidő avagy a Fa lények krónikája (3)

2017. január 2.

A történet hőse, egy különös álmokat látó kisfiú, egy napon különös üzenetet vesz észre egy eléje hulló falevélen: „Szerezd meg a fényképet! Most csak te segíthetsz rajtunk. Hamarosan érte megy Potya!” Aztán megjelent Potya, az üzenet pedig eltűnt. Potya kikacagta a kisfiút értetlenségéért, majd elmagyarázta,miért van szükségük a fényképre, amit a kisfiú apjától kellene megszerezni. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Álomidő avagy a Fa lények krónikája (2)

2016. december 31.

A történet hőse, egy különös álmokat látó kisfiú, egy napon különös üzenetet vesz észre egy eléje hulló falevélen: „Szerezd meg a fényképet! Most csak te segíthetsz rajtunk. Hamarosan érte megy Potya!” Aztán megjelent Potya, az üzenet pedig eltűnt. Potya kikacagta a kisfiút értetlenségéért… – Hogy nem tudod mi a fénykép? Hihihi! Hát amit a fényíró […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Levinschi Szávuly Attila “feltámasztása” (24)

2016. december 31.

Levinschi Szávuly Attila: Regény / V. A Kreuzal sarkán voltunk, a naplemente előtt egy pillanattal. Plátói szerelmemmel találkoztam, a lánnyal, aki hosszú ideig volt kizárólagos birtokosa tudatom élesedő tüskéinek. Napsugaras nevetése volt, amely sokáig megbabonázott, és mindig visszagörbítgette finoman hegyesedő karmait feléje repdeső kolibrivágyaimnak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Álomidő avagy a Fa lények krónikája* (1)

2016. december 30.

A helynök A kisfiút különös álmok gyötörték már jó ideje. Első ízben, úgy öt éves lehetett, amikor először megjelent neki Narti, a félig ember, félig tündér, aki történeteket mondott neki a Vén Fáról, a furcsa lényekről, akik a Végtelen Erdőben élnek, és arról a kőről, mely zöldes fényét kékre váltja, ha veszély közeleg.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert Csilla: Hol vannak az árnyak?

2016. november 20.

Ahol van fény, ott van árnyék is – de abból a messzeségből, ahonnan az én mindig derűs nagymamám idősödő arcából, egyenes derekú, de a romlás jeleit hordozó testéből vissza próbálom gyúrni azt a lányt, aki volt, abból a messzeségből csak TUDOM, de nem látom az árnyakat. Régi fénylépeket látok – redők, szalagok, hajtincsek tökéletes egyensúlya […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert Csilla: „Te vagy az, Csillukám?”

2016. november 18.

Tízéves voltam, amikor édesanyám váratlanul meghalt; számomra akkor ő „anyu”volt. A halála utáni évek törékeny szóhasználatában pedig: „anyuka”. Most ötvenéves vagyok, és ő az „édesanyám.” Nem értem, miért nem lehet másképp, de a lélek szemantikája csalhatatlan. Megdöbbent, milyen keveset tudok anyám gyermekkoráról.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert Csilla: Más is volt a táskában

2016. november 13.

November első vasárnapján utaztak le Zamárdiba. Az évszakhoz képest szokatlanul meleg, verőfényes nap volt- a vonat ablaka mellett elsuhanó táj a késő ősz színes, érett káprázatában ragyogott. Néztek ki az ablakon, és Szoyka Jolán érezte, hogy remeg a gyomra. Nem igazán értette, miért, de nem szerette volna elodázni a megérkezést. Amikor aztán leszálltak, és a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vári Attila: Szomorú hold / Siralom a szászokért

2016. november 13.

Nagy utazás a semmibe Egy pénte­ki na­pon üzent a nagy­be­teg nagyapád, hogy látni akar, s az ágy he­lyett ott találtad a kertjében a színpompás virágok között. Egész nyáron mel­let­te voltál, ágytálaz­ni kel­lett, mos­dat­ni, s most, mint­ha meggyógyult és meg­fi­a­ta­lo­dott vol­na, a városszéli kert­ben sétált.

Tovább | 1 hozzászólás »

Albert Csilla: Rabláncra vert királyok

2016. október 24.

A hortobágyi földek csataterén végül odahurcolt nagyszüleim nem estek el, habár gyakorlatlan civilekként sorozták be őket, hogy szolgálják a proletariátus osztályharcát – na, nem a közmunkájukkal, hiszen abban komolyabb népgazdasági hasznot nem igazán produkáltak. Az ő stratégiai szerepük az elégtétel szolgáltatása volt: megtört, alázatos, elbizonytalanodó alakjuk a repedezett hortobágyi föld felett görnyedve, s beszívva annak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert Csilla: Hamu a herendi vázában

2016. október 22.

Jamrich Zoltán, aki feleségét amúgy a tenyerén hordta, egyre gyakrabban jött haza komoran a bíróságról, és egyre rosszabbul aludt. Éjszaka az ügyiratokat tanulmányozta, telefüstölte a szobát, fel-alájárkált, sóhajtozott, és Panni nem tudott nyugodtan olvasni. A férfi egyre nyúzottabb és tűnődőbb lett az arca,alig tudott figyelni , ha vacsora közben beszélgettek. Aztán egy este csendesen leült, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert Csilla: Panni és a szerelem

2016. október 9.

Panni nem tudott sokkal többet a szerelemről, mint az öccse, aki gyakran ébredt nedves nadrággal reggelente. A fiúk, akik nagylelkűen még a zsebpénzükből is áldoztak, hogy közelebb férkőzzenek a lányhoz, nem nagyon érdekelték. Gyerekként egyetlen férfi volt az életében, akinek tetszeni akart – az apja –, és ez sem akkor, sem később nem bizonyult könnyű […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Egy lelkes laptudósító igaz története (II.)

2016. október 8.

…Eljött az ezredforduló, s 2002 táján Siklósi Nándor már nem bírta tovább, kikívánkozott belőle mindaz, amivel a dél-amerikai lét megajándékozta. Ismét kézbe vette a tudósítói tollat, s a régi Siklósi Nándor nevét leakasztva a szegről, egyik remek politikai elemzését küldte a másik után. Közülük is kiemelkedik egy pokolgépes robbantás hátterének a hiteles története.

Tovább | 1 hozzászólás »

Cseke Gábor: Egy lelkes laptudósító igaz története (1)

2016. október 7.

/1991/ December végén, a bukaresti Romániai Magyar Szó Szabad szombat című hétvégi mellékletében egy furcsa román–magyar focimeccsről számolt be bizonyos Nagy József diplomáciai különtudósító. Már a cím is vérfagyasztó volt: A magyarokat beleverték a betonba… (Ezek után vajon még mi következhet? Hiszen csak alig egy évvel a marosvásárhelyi márciusi események után voltunk. Szorongó szívvel folytatom […]

Tovább | 2 hozzászólás »