‘Regény’

 

Szente B. Levente: Tücsök, Zöld Manó és a többiek* (1)

2018. április 26.

Lent a patakpartot, alig hüvelyknyire a víztől, abban a mélységben ahol még csak kevesen jártak, keresztül-kasul fűzgyökerek szőtték át. Úgy fonódtak össze, egymásba csimpaszkodva, mint valami kígyók, akik éppen hangtalan és nesztelen, titkos táncukat ropják. Ám mégis, valahogyan különösen szép látvány volt ez: egyszerre volt szépséges, egyszerre ismeretlen és félelmetes. Első pillantásra maga Tücsök is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (37)

2018. március 11.

(Kultikus sci-fi regény) – Itt Antal Krisztián, a Terra 144 tulajdonosa. Először is üdvözlünk, nagy király, másodszor megkérdezhetem, honnan ismersz engem, méghozzá név szerint? – Ezt talán most mellőzzük, a lényeg az, hogy ismerlek. Téged is, meg a Terra 144 gépeit is erősségeivel és hibáival együtt természetesen.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (36)

2018. március 4.

(Kultikus sci-fi regény) A 3. Antikrisztus Hogy hány métert zuhanhattunk, sejtelmem sincs, viszont aránylag simán landoltunk. – Jól vagy? – segített talpra Egyeske. – Én jól, és a többiek? – Mindnyájan jól vannak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert Csilla Aranyősz-e a MEK-en

2018. március 2.

Első változatában a Káfé főnixen jelent meg Albert Csilla családregényének több tucatnyi fejezete, melyek azóta is olvashatók a portálon. Időközben a szerző jó néhány újabb fejezettel bővítette ki az olvasmányos családtörténetet, s az ekként kikerekedett regény most fölkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár polcára, ahonnan szabadon letölthető. Mellékeljük alább a regény interaktív tartalomjegyzékét, ahonnan az egyes […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (35)

2018. február 25.

(Kultikus sci-fi regény) Immár teljes egy hete bámulta ő is meg mi is a 3 D-s TV-k holografikus képeit, az egyetlen eszközt, mely összekötött bennünket a külvilággal. Már napok óta nem láttunk mást, mint földrengést, kiáradt folyókat és néhány mérgesen köpködő tűzhányót szépen szóló frázisokkal spékelve: kitartás, testvérek, nyugalom! Még néhány nap és helyreáll az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (34)

2018. február 18.

(Kultikus sci-fi regény) Körkapcsolás percről percre A közleményre Zsó férje hosszú, fájdalmas üvöltéssel reagált. – Gyilkos! Megöllek, te briganti! Nem elég, hogy elszalasztottuk a legutolsó esélyünket, még ezzel az égi borzalommal is szembe kell néznünk miattad. – Ne üvölts, hé, ne üvölts! – elégelte meg veje siránkozását apám is. – Ez az égi borzalom egy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (33)

2018. február 11.

(Kultikus sci-fi regény) – Békét! Egyenlőséget! Kenyeret! – ordították összeölelkezve a földfelszíni albínókkal. – Vesszen Hitler és Napóleon! Családom elhűlve meredt a felvillanó képsorokra. – Ez aztán a fordulat: megjelent a harmadik hadsereg! Hogy ebből mi lesz, meg sem merem saccolni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Kárász Nelli*

2018. február 8.

Jaj, ismét egy nő!, gondolta bánatosan Vajda Gergely, miután erőt vett magán, s belegondolt, hová fog bekopogni. Igen, Menyhárt Gizella egymaga lakik itt. Egyedülálló asszony, ötvenes, állítólag közel tíz éve annak, hogy elvált, s ideköltözött. Vajda Gergelynek átfutott az agyán, hogy ez a nő azóta egyedül alszik, és a hideg végigfutott a hátán.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (32.)

2018. február 4.

(Kultikus sci-fi regény) A harmadik hadsereg A robotok, pardon, kiborgjaim kitörő örömmel fogadtak. – Elképesztő! – ámult el édesanyám. – Már sok robotot láttam már, de a tieid mindegyiknél emberibbek. Jézusom, ezek a szörnyetegek is robotok? – rezzent össze, amikor Panthera meg a társai is előbukkantak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (31)

2018. január 28.

(Kultikus sci-fi regény) A zöld asztalnál A háború és béke kérdése tehát megoldódott, következett a második megoldandó feladat: az É–2 újjászervezése. Hitler titkáraként továbbra is betekintést nyerhettem az államügyekbe, így gyakran lehettem jelen egy-egy megbeszélésen, tárgyaláson. A problémák többsége arra fókuszált, osszák, vagy ne osszák fel az Édent egymás közt. Azzal hamarosan egyetértettek, hogy inkább […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (30)

2018. január 21.

(Kultikus sci-fi regény) A bemutató Alig telt el egy nap, közölték Hitlerrel, hogy elfogadták az ötletet, megtarthatják a főpróbát. A lakosság egy része fellélegzett, és őszintén gratulált egyfelől Hitlernek, másfelől Napóleonnak, amiért ilyen zseniális megoldást találtak. Az édeniek másik része azonban hallgatott, vagy éppenséggel szorgalmazta a háborút. Uram, Teremtőm, hogy változhat meg egy egész bolygó […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (29)

2018. január 14.

(Kultikus sci-fi regény) Dolfi Xanax, Éden legámulatba ejtőbb városa. Nem baki, tényleg ismét itt vagyok, méghozzá parlamenter minőségben, ugyanis most ennek nevezett ki a leendő Germánia elnöke. Hiába, ő már csak ilyen: az egyik pillanatban kinevez, a másikban lefokoz, felépít, lerombol…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRON (12)

2018. január 8.

Egy diáktüzér naplója XII. Egy vállsebbel, amitől megbénult a jobb karom, túléltem a segesvári csatát. Sokáig feküdtem seblázban. Éppúgy nem emlékeztem, mi történt, mint az első sebesülésem után sem emlékeztem. Nem is vettem észre, hogy közben vége lett a szabadságharcnak, vége lett a szabadságnak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (28)

2018. január 7.

(Kultikus sci-fi regény) A jelekből ítélve mostanában elég gyakran forgatja a bibliát. Tehát komolyan gondolja, hogy haldoklik, tudniillik ilyenkor jönnek rá általában az emberek, hogy biblia is van a könyvek közt. – Kérlek, tedd a kezed az Írásra, és mondd utánam: esküszöm az élő Istenre, ha most kigyó­gyulok a bajomból, életem végéig a szabadság, igazság […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRON (11)

2018. január 7.

Egy diáktüzér naplója XI. Ahogy Petőfi elment, mintha elromlott volna a hangulatunk. S dél lehetett, amikor elrepedt az ágyú. — Nem megmondtam – morgott az öreg a füstölgő pokrócokkal babrálva. A hadnagy meg úgy káromkodott, hogy a végén már azt hittem, elsírja magát. — Az anyád. . . most akár leülhetünk makkot sütni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (10)

2018. január 6.

Egy diáktüzér naplója X. — Úgy érzem itt magam — mondta Petőfi —, mintha látogatóba jöttem volna. Ahogy a gróf kisétál a mezőre, amikor a cselédeiről szakad az izzadság. Megáll előttük a homokfutójával, aztán biztatgatja: no, ez derék, emberek, csak így dolgozzatok tovább. . . Azzal visszaül a kocsiba, s megy. Mosolyogtunk s hallgattuk. Olyan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (9)

2018. január 4.

Egy diáktüzér naplója IX. Nagyon korán ébresztettek. Az előző nap és este élményei, a tervezgetések, amelyekkel lefeküdtem, s a hadsereg, tüzérség és az ügy, az újra naggyá, széppé vált ügy annyira kifárasztottak, hogy háromszor-négyszer is költögetni kellett. Azt hiszem, valami tapintattal lehettek irántam, hogy egyszer se rúgtak oldalba költögetéskor, pedig már majdnem mindenki rendben állt, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (8)

2018. január 2.

Egy diáktüzér naplója VIII. A beosztásom igen hamar megtörtént. Féltem pedig egy darabig, hogy majd a tüzérségnél is csak a fejüket vakarják az emberek, aztán elküldenek innen oda, onnan meg máshova… – de már az első percben láttam, hogy nem így lesz, nem úgy, mint az újoncozáskor Vásárhelyt. A tűzmester,, akinek átadtak, kikérdezett szolgálati helyeim […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (7)

2018. január 1.

Egy diáktüzér naplója VII. Hajnalban alig indultunk, láttuk, hogy jönnek mindenfelől a katonaszekerek. Jól ösz-szeszedhették a járőrök éjszaka a sok elcsellengett lovast, fogatost, szinte népvándorlásnak látszott, ahogy egyre sűrűsödött a látóhatáron a sok jármű. Negyvenet, ötvenet össze tudtam számolni hirtelen. S most, hogy nem egyedül baktattunk már, Páka is odasuhintott a lovak közé, versenyeztünk a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A 3. Antikrisztus (27)

2017. december 31.

(Kultikus sci-fi regény) – Majd mi odavezetünk – ajánlkozott Eino. – Viszonzásként volnál szíves közbenjárni Hitlernél, hogy szálljon már le a népünkről. – Megpróbálhatom, de hogy sikerül, az már más kérdés. Ahogy én ismerem, még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán megismer.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (6)

2017. december 31.

Egy diáktüzér naplója VI. Másnap délelőtt zeneszóra lettem figyelmes : az újoncok vonultak a városon keresztül a tábor felé. Lehettek vagy hatvanan, mindegyike annyira felszerelt, mint én: egy katonasapka a fején. A hátrább állóknak már az se jutott. Ezredesem éppen útra készülődött, engem ellátott utasításokkal. Ne menjek messze a háztól, ha megyek is valahová – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (5)

2017. december 29.

Egy diáktüzér naplója V. A harmadik pohár bor után megvidámodtam, kezdtem rózsásabb színben látni a világot. Mégsem jutottam olyan rossz helyre… A gróf úgy hozott be magával, mint titkárféléjét… aki cselédje ugyan, de hozzá tartozik, küldözgeti ide-oda, de leül vele egy asztalhoz. S nem is csinálta mindezt fölényesen, alig törődött velem, mintha ez volna a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (4)

2017. december 28.

Egy diáktüzér naplója IV. Dél lett, mire a gróf reggeli szállását megtaláltam. Nem volt ott senki a háziak közül, csak a legénye: nagydarab, lassú beszédű székely ember. Nem is fiatal már, lehetett vagy negyvenéves. Húzogatta a vállát, hogy elmondtam neki. — Hát ez nem volt jó? — Úgy látszik, nem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (3)

2017. december 27.

Egy diáktüzér naplója III. Dél lehetett, mire a református iskolánál rátaláltunk a toborzóirodára. Voltak ott katonák is, őgyelegtek szájtátók is sokan, ‘ egy-két legény úgy ment el már tizedszer a kapu előtt, hogy mégis be kellene menni, aztán továbbhaladtak tizenegyedszer is. Mátyás bácsi megszorongatta még egyszer a kezem, aztán bebocsátott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (2)

2017. december 25.

Egy diáktüzér naplója II. Egy hónap múlva már jól tudtam járni. Igaz, kicsit húztam a sebesült lábam, csakugyan merev volt térdben, ahogy az első orvos megjövendölte, de nem is ez volt már ekkor a legnagyobb baj. Itt laktam Mátyás bácsinál immár egy hónapja, alvóhelyem volt, kosztom volt, barátságban sem volt hiány, csak éppen azt nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »