‘Novella’

 

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (3)

2017. december 11.

Kacskaringós utak Ettől az időponttól kezdve csak igen kevés adat jutott birtokomba Ibrányi további pályafutásáról. Csak annyit tudok, hogy volt pápai diáktársai, Petrovics, Jókai és Orlai Petrics több ízben találkoztak vele az ország legkülönbözőbb pontjain, és mindjárt hozzá is tehetem: a legkülönbözőbb helyzetekben.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (2)

2017. december 10.

Ibrányi, a kalandor Voltak közöttük mindenfélék. Jurátusok, parasztok, felszabadult jobbágyok, polgárok és mesteremberek, katonák és papok, színészek és kóborló szegénylegények. Voltak köztük magyarok és székelyek, bácskai szerbek és bánáti svábok, meg bolgárok, meg bécsi diákok, a halálfejes légióból. Még olasz is akadt, a Don Miguel és Zanoni ezredekből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György

2017. december 9.

A HÁROM PETŐFI Felbukkan a főhős   A fogolytranszport bizony nagy utat tett meg. Ha az ember így messziről, száz év madártávlatából tekint le másfél ezer szerencsétlenre, mint vánszorog a forró erdélyi nyárból a kegyetlen szibériai télbe, hegyszorosokon, hágókon, roppant síkságokon, széles folyamokon, végtelenbe kanyargó országutakon át, olybá tűnik az egész, mint egy elkárhozott hangyamenet, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Wohl Stephanie: Az öreg ház öreg órája (8)

2017. december 8.

Nyolczadik este. Olyan sötét, csillagtalan éj volt; a szél süvöltött; tombolt a vihar. De benn a szobácskámban, szelíd fényt vetett a lámpa öreg órám barátságos külsejére s kis ágyam oly puha, oly meleg volt. «Elvégzed-e ma Flóra történetét?» kérdém búsan az órától.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Beton

2017. december 8.

Ülök a vonaton valahol Pest és Szolnok között. Purpárlé a velem szemben elhelyezkedő úrral. Mondja nekem: tetszik ám neki, ahogy beszélek, olyan érdekesen ejtem a szavakat. Születésemkor Magyarországnak mely táján írták be nevemet az anyakönyvbe? Mondom neki: nem Magyarországon, hanem Székelyföldön történt az eset. Homlokát ráncolja, töpreng, mondja nekem: mintha már hallott volna eme helyről, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Wohl Stephanie: Az öreg ház öreg órája (7)

2017. december 7.

Hetedik este. «Ma szép mesét fogsz hallani,» mondá az óra vasárnap este, «egy olyan mesét, melyet a nagymama beszélt el kis unokáinak. Magam is elmulattam rajta, a villiknek arra az édes dalaira emlékeztetett, melyet Boldogság utolsó látogatásakor énekeltek.» Tik-tak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Wohl Stephanie: Az öreg ház öreg órája (6)

2017. december 5.

Hatodik este. Úgy örültem, midőn az én kedves órám a hetet elütötte, mert akkor lefekhettem. Hála Istennek. Borcsának dolga volt, s nem untatott meséivel. Mihelyt ágyamban feküdtem, az óra elkezdett mesélni: «Midőn akkor felébredtem, körülöttem minden megváltozott. Körülnéztem a szobában; kis bölcső állt benne, a bölcsőn zöld függöny, piczi fehér párnák.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Wohl Stephanie: Az öreg ház öreg órája/5.

2017. december 3.

Ötödik este. Ma este egész nyolcz óráig mesélt nekem az öreg Borcsa. De én már úgy megúntam boszor­kányait, tündér Ilonáit s királyfiait. Az óra meséje sokkal szebb és azon felül igaz történet volt, milyet eddig még alig hallottam életemben. Hogy Borcsa elmenjen, úgy tettem, mintha aludnám, s miután betette maga után az ajtót, nagy kiváncsian […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Wohl Stephanie: Az öreg ház öreg órája/4.

2017. december 1.

Negyedik este. «Siess, én édes órám, már úgy szeretném tudni, mi lesz Flórából», mondám az órának csütörtökön este, midőn lefeküdtem. «Az a szép barna bácsi elveszi-e feleségül és férj és feleség lesz-e belőlük, mint az én mamám és atyácskám?» «Majd meglátod idővel, tik-tak, nem szabad kiváncsinak lenned, mert ez nem áll jól a kis lányoknak.»

Tovább | Nincs hozzászólás »

Wohl Stephanie: Az öreg ház öreg órája/3.

2017. november 30.

Harmadik este. «Jó estét óra, ma jó korán van az idő, sokat mesélhetsz.» Tik-tak, igen kis lánykám, csakhogy rosszul húztak fel s egy kicsit rekedt vagyok. Ha jobban nem vigyáznak rám, tüdővészbe esem és meghalok. De most hagyjuk ezt s hallgass rám inkább, érzem, hogy sietnem kell.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Házunk előtt az almafa

2017. november 30.

Ez a Sanyi, hát ez is mindenre emlékszik. Nem pesti kerítés, kiáltja a fülembe. Hanem testi fenyítés! Mintha nem hallanék rendesen. De aztán elmeséli, miért kaptunk ki. Mi igen, de ő azért valahogy mégsem. Nem ő, nem. Mert ő soha. Mindig valaki más. Pedig jól emlékszem, hogy egyszer őt is elkapta a gépszíj. Utólag könnyű […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hadnagy József: Zoli öcsém

2017. november 15.

Mostanában, de valószínűleg így történt ez a kezdetek óta, sokszor úgy reagálnak a kérdésekre, mint tó felszíne a reá hajított kőre. Elnyelik, és elkápráztatnak a semmibe gyűrűző hullámokkal. Melyiket lovagolja meg az ember? Kis idő múlva elfelejtődik a kérdés és a válaszok is, mint ahogy a tófelszín végül kisimul, és a kő ott marad a […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Szakonyi Károly: Esznek a színpadon

2017. november 4.

Esznek és isznak a színpadon. Rendben van, tudjuk, hogy nem mindig azt, amiről szó esik. Leves helyett például vizet kanalaznak. A pálinkát is a víz helyettesíti. A bort, más italt a tea. De van, ami mégis azonos önmagával. Az, ami. A habzó sör, az – habzó sör, nem pedig tea vagy színes víz. A szalonna […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Hans Christian Andersen

2017. november 4.

A CSINTALAN FIÚ Volt egyszer egy öreg költő, egy olyan igazán jó öreg költő. – Egy este, midőn otthon üldögélt, künn iszonyú rosz idő volt, csak ugy szakadt az eső; az öreg költő azonban kedélyesen üldögélt kandallója mellett, melyben élénk tűz lobogott, és rajta sült alma sistergett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hadnagy József: Szütyő-díjas nobalekok

2017. október 31.

Nyár volt. Az égen szál felhő sem tompította a nap ragyogását. Három férfi ült egy koronkai panzió félárnyékos teraszán. Egy író, egy festő és egy költő. A települést kettéhasító aszfaltúton járművek suhantak el mindkét irányban, de a kődobásnyi távolság, mutatós deszkakerítés és a bor a tűrhetőség határai közé szorították a decibeleket.

Tovább | 2 hozzászólás »

Múltszázadi történetek: Morvay Zoltán

2017. október 29.

LÁNGBA REPÜLŐ LEPKÉK A nyári este szép. Csöndes. És a szomszédban harmonikán játszanak a fésűs legények. A huzómuzsikából hiányzik egynéhány sip, némely hangot pedig egyáltalán nem lehetséges rajta kiadni. E zene tehát lapos és unalmas. Meleg van ez estén és én kinyitom szobám ajtaját. Az ablakokat is. Hadd szellőzzék az odú, ahol a szomorú mesék […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek: Tutsek Anna

2017. október 27.

KIS EMBEREK – 887. frt 11 kr. – 872. frt 11 kr. Hiába minden. Tizenöt forint hiányzik. Ismét előlkezdi. A rovatokban a hosszú számoszlopok már tánczolnak szemei előtt, az erős, intenziv villanyfénytől szemei kápráznak, s szegény öreg fejében még most is viszhangzik a vonatok zakatolása, éles fütyölése, az indóházak folytonos zaja, lármája, s a jegyet […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek: Örley István (II)

2017. október 24.

ANDRIS Becsuktam az ablakot, megnéztem ezt az egyetlen könyvet. Még ez sem volt valami túlságosan biztató, mérsékelt lelkesedéssel szemléltem, nem regény, útleírás… A Szaharáról szólt, tevék, arabok, sivatag, számum, oázis, idegenlégió, oroszlánok szerepeltek belül a képeken – amolyan ifjúság számára készült, tanulságos-szórakoztató olvasmány lehetett… De hát könyv, az könyv – más híján ez is jó… […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek: Örley István* (I)

2017. október 23.

ANDRIS 1 Andris osztálytársam volt az intézetben (abban a kővári internátusban, ahol középiskolás pályafutásom első négy esztendejét töltöttem, távol hazulról, s a vakációktól eltekintve, úgyszólván tökéletes elszigeteltségben mindennemű külvilágtól, még a környező apró várostól is). Már elsős korunkban hatalmasan összebarátkoztunk Andrissal, összehasonlíthatatlanul bizalmasabb viszonyban voltunk egymással, mint az osztályban a többiekkel, s ez a barátság […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek: Gulácsy Irén

2017. október 20.

ANYAGFELÜGYELET A dolog így történt. Sétálgatok a Dunaparton. Az alsó rakodópartnak tudvalevőleg nincs korlátja. A víz olyan Istenadta szabadsággal hatol célja felé, amiért néha megirigyelem. Ez igen! — mondom. Sóhajtok és továbbmegyek. De nem az úttest közepén, melyet éles szélű burkoló téglákkal raktak ki. A falmentét sem választom, mert az meg mindenféle hajórakománnyal és hevenyészett […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek: Molnár Ákos – A SZÖKÉS

2017. szeptember 22.

Óvatosan körülnézett. Hiába, meg kell kísérelni. Ervin három napja influenzás és ki tudja, mikor vetődik újra ide semleges hajó. Vigyázat… Egy teherautó közeledik, de nyomban elhalad mellette. Az egyik raktárház csukott kapuja előtt, hátát a falnak vetve bóbiskol egy csupaszképű, orosz legény. Két idősebb japán civil befordul a sarki teaházba.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tóth Margit: Kerti történet

2017. szeptember 15.

2. rész Tíz év múlva Azóta sok idő telt el. “Lelkem-maszkurámból, Vitéz Péter-Vitéz Pálból” nagyfiú lett. Nyolcadikos, felvételezik a kilencedikbe. Továbbra is az én egy szem fiú unokám maradt. Samu a neve, de én egyedül kivételesen becézhetem úgy ,ahogy nagymamai szívemnek jól esik. Hadd legyen a kettőnk titka. Bármikor jön, bármikor meglátogat, egy picike napfényt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tóth Margit: Kerti történet

2017. szeptember 14.

1. Rész Április hónapjában jártunk. Az autóval tata elvitt a kertbe veteményezni. Velünk volt a négy- öt éves fiú unokánk is. Ő a mesébe illő “tündérkertből” csak annyit látott: araszos a zöld fű, amiben nem gurul könnyen a labda, botladozik a roller, a pitykőnek sem lehet helyét látni. A rügyeket bontó fák közül hamar kiválasztotta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Ligeti Ernő

2017. szeptember 12.

DARDZSILING – Hát ön az? – hajolt közelebb feléje Campbell dr. és kíváncsian nézett körül a cellában. Földre teritett gyékény a sarokban, négy gyalulatlan szekrény a fal mellett, két láb magas, nyolc hüvelyk széles tekercsek bennük, szeszélyes összevisszaságban; ládák a bejárónál, európai könyvek, pecsételő ostyák, palatábla; az egyik láda tetején néhány ing, főzőedény, el nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom (41): Molnár Vilmos

2017. július 28.

Az ördög megint Csíkban „Valamelyik farsangon Csíkszentmihályon megbicskázták az ördögöt…” (Tamási Áron: Ördögváltozás Csíkban) – Baj van Köpecen – mondta az ördög kedvetlenül, majd felszedelőzködött és átment Csíkba. A csíkiakkal mindig is akadt ilyen-olyan osztanivalója. Rendezni régtől esedékes törlesztéseket, benyújtani hajdani figurázásokért a számlát. Legutóbb is ott bicskázták meg egyik cégtársát, erősen figurás népek laknak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »