‘Novella’

 

Zsidó Ferenc: A halhatatlanság ára

2018. szeptember 7.

Ács Jenő a nagy háború utolsó évében vet­te meg a füze­tet, ami­kor min­den férfit behívtak a már nem egészen dicsőséges osztrák-ma­gyar had­se­reg­be, az olya­no­kat is, aki­ket két-három éve még al­kal­mat­lan­nak nyilvánítot­tak. Mint őt is. Nem érte várat­la­nul a behívó, volt ide­je felkészülni – ha egyáltalán fel le­het készülni az ilyes­mi­re. A füzet­re is azért volt […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Cinka Hanna levelei

2018. szeptember 1.

1990. okt. 1. Tisztelt igazgató úr Nevem Cinka Hanna. Negyvenéves vagyok, négy gyermek annya az ötödik most van útba. Azal a kérésel fordulok magáho vegyen visza az üzembe. Tudom hogy csak nyoc osztájom van másnak tizenketö mégis az uccára teccet hányni őket is. Igen ám, de nekik nincs gyerekük osztán az uruk is keres valamit […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: A halhatatlanság ára

2018. augusztus 21.

Ács Jenő a nagy háború utolsó évében vet­te meg a füze­tet, ami­kor min­den férfit behívtak a már nem egészen dicsőséges osztrák-ma­gyar had­se­reg­be, az olya­no­kat is, aki­ket két-három éve még al­kal­mat­lan­nak nyilvánítot­tak. Mint őt is. Nem érte várat­la­nul a behívó, volt ide­je felkészülni – ha egyáltalán fel le­het készülni az ilyes­mi­re. A füzet­re is azért volt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: A zuhanás

2018. augusztus 12.

Az első találkozásod a fura érzéssel évekkel ezelőtt történt, az erkélyen, az ötödik emeleten. Rossz passzban voltál. Feleséged lelépett egy orvossal. Elvitte az ékszereit, a ruhái egy részét és az összes tangáit… Itthon hagyta két gyerekét és a szobája vetetlen ágyát. Az ágyat bevetetted. A bizsukra nem tartottál igényt, a cuccaira sem, hogy a tangákról […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Riport a kereszt gazdájával

2018. augusztus 11.

– Fantasztikus! Ha nem tudnám biztosan, hogy… Szóval, hogy halottnak tetszik lenni, hát kitör a frász… A halott kiegyenesedett. Érdeklődve nézett a riporterre és kísérőjére. – A… a keresztet nézegettük… Nagyon érdekes és eredeti… Tetszik tudni, véletlenül léptünk be. De érdekel ez a téma… A fejfák, a keresztek… – Egyre ritkábbak – szólalt meg a […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Bolond Irén

2018. augusztus 2.

Régi közhely, miszerint a pénz, a jólét ritkán boldogít. Bizonyíték erre az a háborút követő néhány év, amit kisfiúként éltem át egy romániai faluban. Helyesebben most romániai, mert akkor, a második bécsi döntés révén, Magyarországhoz tartozott. Kajántót ugyanaz jellemezte, mint a többi falut akkoriban: düledező kunyhók, elhanyagolt szántóföldek, hiányzott a villany, út, pénz. A parasztok […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Kurvahé

2018. június 27.

Tökmagyar világhír: 2017 antiszava a plázaterepjáró lett. és hogy a Budapesten üzemeltetett közbringarendszer nevének mozaikszava, a Bubi lett a tavalyi év szava a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Manyszi) munkatársai és szakmai partnerei véleménye alapján.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Életed kastélya / Castelul vieții tale

2018. június 6.

(Ismeretlen szerző – Románból fordította Csata Ernő)     Élt egyszer egy úr, aki elhatározta, hogy európai kirándulásra megy. Nagy-Britanniába érve, a repülőtéren vásárolt egy útikönyvet, amelyik tartalmazta a látogatható kastélyokat, a látogatási napok és órák feltűntetésével, közülük sok, eléggé szűkre szabott programmal.  Egyik oldalon egy különleges ajánlatra bukkant: „Életed kastélya’’ címmel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: A vihar

2018. május 27.

Odafönt a csillagos ég úgy ragyogott, mint egy kisgyermek arca, amikor mosolyt lát szülei szemében. A hold sem tétlenkedett. Most is pompáját hozta, mint máskor, de nagy hirtelen, ezüstös-sárgás fénye azonban egyszer csak megváltozott. Talán a hajnal elől menekülő hűvös szellő miatt történt?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: Maggie

2018. május 17.

Választhatott volna. De nem tette. Kitartott a döntése mellett, amiről akkor még nem tudta, hogy jó vagy rossz. Most már késő. Magába zuhant Maggie. A fiatal lány hosszú, barna, csapzott haja rátapadt izzadt testére. Későre járt. Az ismeretlen barlang ijesztő és sötét volt, mégis menedéket nyújtott számára. Egész nap szaladt, sebei sajgása felerősödött, de pszichikai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bodor Ádám: A krétaszag eredete

2018. május 16.

Bundás Rekk, a magánzó lehunyt szemű házban lakik, utcára néző ablakát örökösen csukott zsalugáter takarja. Kapuja zárva, a bádogkerítés mögött udvara kicsi és kopár, nem terem meg benne se fű, se egyéb hitvány virágot hozó gyom, mert Bundás Rekk már a tavasz kezdetén különféle oldatokkal locsolja földjét; esőtlen nyári heteken, amikor csak a falak alatt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: A felfedezetlen

2018. május 15.

Átitatódott félelemízű nyállal a boríték ragasztója. Végérvényesen nyugtázta kilátástalan helyzetét. Öklével, hogy megtapadjon, pecsétet nyomott a levelére, és ez által befejezettnek tekintette semmiértelmű törekvéseit. Elvakult önfejűséggel tartott ki álláspontja mellett, miszerint ebben az országban nem segítik a tehetséges művészeket, inkább visszaszorítják, hogy ne teljesedhessenek ki…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: Két kislány

2018. május 14.

Két kislány játszott a parkban. Egyikük tizenkét éves, a másik már tizennégy. Jó tanulók voltak mindketten. Zsuzsa, a tizenkét éves nagyon szerette az irodalmat. Felícia pedig a történelmet. Ő már sokkal érettebb volt. – Miért szereted te annyira a történelmet? – kérdezte Zsuzsa. – Mert apám erre tanított.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: Imre és Zsuzsa

2018. május 11.

Imre éppen olvasott. Zsófia pedig mosott. Az idő borús volt, de mégis napos. Imre beteg ember volt. Anyja azt mondta neki: – Sétálj egyet! Imre nem gondolta rossz ötletnek. Fogta kabátját s lement a közeli parkba. Mikor megérkezett, kifújta magát. Súlyos beteg volt. A padon sütette magát, amikor egy szőke nő arra sétál és megkérdi: […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Kész Armageddon

2018. április 28.

Egy napon két egér ugyanabba a lyukba menekült, ami szerintem elég furcsa a mai konzumvilágban. Mármint az, hogy egy vadonatúj városi ház polisztirénnel agyontapétázott falán lyuk legyen. Ez esetben azonban épp kapóra jött, hiszen oltalma nélkül ki tudja mi lett volna a két szerencsétlen rágcsálóval. De lássuk mi szél fújta őket a lyukba.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Múltbéli árnyak jönnek a kertlakókra

2018. április 21.

Hajnalhasadás előtt a nagy tölgyfa egyik gyökerét amelyik, mint valami megkövült könyök, úgy állt ki a földből, egy igen furcsa és a Kertben eddig soha nem látott alak vizsgálgatta. Görbe és idomtalan árnyéka remegett bele, szemmel láthatólag olyan izgalomban volt amint hosszasan tapogatta a fa gyökerét, miközben mormogott hosszú és vastag orra alá. Egy pillanatra […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: Afterman (4)

2018. április 20.

Pingvin a közös szekrényből kidobatta Afterman ruháit, és azt a szekrénykét is feldarabolta, amin eddig Afterman a ruháit tartotta. Aftermannak maradt az ágya, s a földön egy szűk négyzetméter, ahol a ruháit és más holmijait tartotta. Volt a gondozónők közül olyan, aki elfogadta ezt, s volt, aki Afterman rendetlenségének tudta be ezt, noha rendet teremteni […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: Afterman (3)

2018. április 19.

(A kijózanodás) „Kieesett a csecs a szájábul” – mondogatta annak idején Afterman kvietált katonatiszt édesapja, ha valami váratlanul megszűnt, noha előtte jót jelentett birtokosának, csak éppen közbejött a pech. Vége szakadt Afterman eufóriájának, lehuppant a földre. Igaza volt a régi rómaiaknak, akik azt vallották, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra. Afterman Pingvin nevű, szintén […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Mi egyfolytában füttyögtettünk

2018. április 18.

Mi még úgy nőttünk fel, hogy egyfolytában füttyögtettünk. Nem volt maroktelefon, mint ma. Gombnyomkodás, miegymás, aztán, hogy né: „Háló! Ki az? Te vagy az, Jóska? Igen, én. Te vagyé Pétőr? Na, akkó’, jó.” Szóval, akkoriban nem így voltunk, hanem úgy, hogy mindenkinek volt egy valamirevaló füttyjele, s azt fújtuk amikor csak kellett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: Afterman (2)

2018. április 17.

Afterman a nyáron véletlenül álláshoz jutott. Mivel a szakorvosi vélemény szerint munkaképességének 90%-át elvesztette és betöltötte a hatvan évet is, ez felért egy kisebbfajta csodával. Mindenki csodabogárnak tartotta, de az öregedő prózaíró örült ennek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: Afterman

2018. április 16.

Gyógyult alkoholistaként érkezett a balassagyarmati Vöröskereszhez, hisz ide utalta be a katasztrófavédelem, háza leégése után. Nincs gyógyult alkoholista, mondta neki orvos édesapja, s mivel halálos ágyán is arra kérte a fiát, ezért Afterman évente háromszor nyúlt pohárhoz mindössze. A szállón mindezért csodabogárként tartották számon, de ő nem törődött vele. Rendszeresen eljárt könyvtárba, sokat olvasott és […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Bölöni Domokos: Cuki mulgara

2018. április 15.

Egyszer, még a hatvanas évek elején, látogatást tettem egy vidéki rokon családnál, amelynek háziasszonya igen kommunikatívnak bizonyult. Elhalmozott minden jóval, a tiszteletemre ízes palacsintát sütött, mindenről kikérdezett, ki vagyok, mi vagyok (mert kissé gyönge a memóriája), mikor érkeztem, maradok-e éjszakára, miért nem maradok? Hová sietek? Itt nem szokás sietni. Stb.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Szú, az időrágó

2018. április 14.

Szú egy fában lakott. Ő volt az időrágó. Úgy intézte dolgait, hogy szerre aztán minden fában ott legyen. Csak lassan. És idővel, persze. Kinek-kinek, elég odafigyelni, megszámolni hányat perceg a szú, s már tudni lehet, hogy mennyi az idő épp. – vélték a kertlakók. Gondok akkor keletkeztek, amikor több szú is együtt rágott az idővel. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: Iciri-piciri pöttyöcske

2018. április 13.

Volt egyszer egy iciri-piciri, irinyó-pirinyó, apróéknál is pincuribb, pontocskánál is kisebb pöttyöcske. Szépen elvolt ez a pöttyöcske. Egész nap pöttyöcskének látszott, és ez tetszett is neki. Hát elvolt, így elpöttyölgetett ez az iciri-piciri pöttyöcske, álló helyben csak ezt csinálta. Így élt, éldegélt, mígnem egy szép napon, hát mit gondolt, mit nem, azt gondolta magában, hogy: […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: A világ végén innen és túl

2018. április 8.

Mikor a régi emberek úgy hitték, hogy Keresztúr a világ tengelye, mert még a Nap is pont a városka feje fölött forog, a távolságokat ahajt és ehejt képpen méricskélték. Mondjuk, hogy Fiatfalva csak ahajt volt, de Énlaka, vagy Bözöd már ahajré esett.

Tovább | Nincs hozzászólás »