‘Novella’

 

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. február 4.

AZ ERDŐK LEÁNYA  (VI.) Darvai az idő óta nem látta többé a leányt. – Másnap rögtön elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, hirt sem hallatva magáról. A leány ez alatt ott maradt bezárva azon rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje számára eledelt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Helló, Kalibán!

2018. február 4.

Ioan Babo levelet kapott egy bizonyos dr. Dromos Hopplitontól, a feladó kultúrtörténészként mutatkozott be, és afelől érdeklődött, hogy volt-e a közelmúltban könyvégetés a városban. Ugyanis készül a környék művelődéstörténete, az első kötet már kész, a harmadikhoz kell a kért adat, ez foglalkozik a XX. századdal. Babó Janiban föl sem merült, hogy miért éppen őhozzá fordul […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. február 3.

AZ ERDŐK LEÁNYA (V.) Egy estve jókedvü czimborák gyültek Darvaihoz, köztük a medvevadász is. – Elvesztéd fogadásodat czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után a házi úr. Az erdei leány nálam van. – Tartok tőle, viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett valami nagyon is szelidet helyettesitél, egyébiránt rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: A túlélési haláltánc két oldala

2018. február 2.

1. ELNAPOLT TÚLÉLÉS Gondolkodó lény vagy. Magad, magaddal, s jó pár társaddal a nagy külön bejáratú vízszintes világodban. Bírod. Sokan jobban bírják, mint te, sokan rosszabbul. Betegek négyen vagytok a kórteremben, de sok fehér köpenyes sürög-forog. A nagyvizit lejárt, okosabb lettél valamivel. Száz százalékosan nem értesz mindent, de foszladozik a köd. Te megmenekültél, Tibike – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. február 2.

AZ ERDŐK LEÁNYA (IV.) Ez idő óta a vadleány gyakran kijárt erdejéből a kisded faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára s csak a gyermekeket hagyták otthon. Ilyenkor addig kiáltozott, mig a pórfiú meghallá s elébe ment az erdő széleig, ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka madarakat, piros erdei gyümölcsöt s csudálatos csigahéjat, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. február 1.

AZ ERDŐK LEÁNYA (III.) A holdnak nagy udvara volt az égen, egy nagy széles fényes gyűrű, mit a bűbájos égi vándor maga körűl vont az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok kifénylettek belőle rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, s gomolygó szürke gőz körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. január 31.

AZ ERDŐK LEÁNYA (II.) Még sötét van mindenütt, – a csillagok égnek, emberek alszanak, s már a Tátra legmagasabb csúcsán piroslik a hajnal fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt jár. A magas csúcs hófedett alakja rózsaszinűen jelen meg a múló éjszakában, a fekete-kék csillagzatos éggel csodás ellentétben.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. január 30.

AZ ERDŐK LEÁNYA (I.) Három ifju lovag ült együtt a kastély erkélyén. Kettő közűlök közönséges alak, kikre nincs miért figyelmet forditani, a harmadik a kastély ura. Darvai Ernő szép szőke fiatal ember, ki az alatt, mig társai koczkáznak, mesélnek és kaczagnak, az erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: A pech! – lakáshitel fiatal házasoknak

2018. január 24.

Ikszi és Ikszné öt éve voltak házasok. Négy éves fiuk van már. Fiatalok, tele energiával. Garzonlakásuk szűkebb, egyre szűkebb lett. Arra gondoltak, hogy eladják. Még jó, hogy van mit! Hát akik albérletben laknak többedmagukkal… Csak fizetik a lakbért a tulajnak, a számlákat, aztán enni is kell, élni is kéne, a gyermek nő, testvérkét hova mellé […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Elveszve

2018. január 9.

A mama már egy héttel az indulás előtt készül a nagy útra. El sem hiszi, hogy világot láthat, ő is, a gyerekeinek hála. Pár nap alatt, ha igaz, Bécsbe, Pozsonyba és Prágába utaznak, három fővárosba. Minden nap eszébe jut valami nagyon fontos, a múlt minden réme és szörnyűsége, hiába volt meg egy nagyon fontos rák […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bangha Mónika: 70 – 40 – 50

2017. december 25.

Szülinapi találkozás Salman Rushdie-val Sze­re­tek a számok bűvöletében for­golódni, ahogy a nyelvében is, bármennyi­re is csodálkoz­na ezen drága ma­tek­tanárnőm, Kati néni. Pe­dig ak­ko­ri­ban is élvez­tem, ha érez­tem az összefüggése­ket, a játékot, csodáltam Bar­but, aki­nek összejött a nagy találkoz(tat)ás a ma­te­ma­ti­ka és iro­da­lom között, majd Mérőt, elvégre ő is on­nan in­dul ki, eti­mológi­a­i­lag is, mér, mérleg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (10)

2017. december 23.

A szobor Görgey egykori segédtisztje, Reményi Éde összehegedülte hangversenykörútjain a szoborra való pénzt. A szobor, a bronzba öntött gondolat ott állott már a Duna-parton, nemzetiszín leple alatt. Égy ország készült a leleplezés ünnepségéire. És a szabadság költője, aki megjárta a poklot is, harmadnapra feltámadott halottaiból, mint a testet öltött Ige. Versei bronznál maradandóbban hirdették: Exegi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (9)

2017. december 22.

A harmadik Petőfi A birtokunkba került naplórészletek itt megszakadnak. Nem tudjuk, hány oldalt tépett ki az elnyűtt füzetből valaki, a lapok nincsenek megszámozva. Még kevésbé tudjuk, miért tépte ki az illető, és ki lett légyen a füzet megcsonkítója. Csak annyi bizonyos, hogy a feljegyzések öt év múlva folytatódnak. Szó szerint adjuk őket közre, és az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (8)

2017. december 20.

Ibrányi naplója Lapozgatunk Ibrányi Kázmér naplójegyzeteiben, amelyek sajnos, csak igen hiányos és megrongált állapotban jutottak kezünkbe. 1850. január 10. Felletár Józsi, úgy látszik, egészen jól fordít. Legalábbis a verseknek a foglyok közt igen szép sikere van, Józsinak több példányban kell lemásoltatni a verseket, mert elnyüvik őket. Egy örménynek támadt az a gyakorlati ötlete, hogy áruljuk […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demeter József: Újévi fáma

2017. december 19.

Magyardellő leggazdagabb hadiözvegye, Zelma asszony kérte őt meg minden óesztendő végén, férfiszolgálatra kérte. Így nevezték azt a cselekedetet, ami abból állt, hogy újév hajnalán elsőként kellett bekopognia a hadiözvegy csipkefüggönyös ajtaján, hisz a keringő fáma szerint, ha „az egyedül való nő” küszöbét újesztendő hajnalán férfi lépi át elsőként, a ház lakóját szerencse éri. A fehérnép-vendég […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (7)

2017. december 17.

Felbukkan Petőfi A fogolytábor tizenhat emeletes barakkot és egy kőházat ölek körül másfél ölnyi magas palánkkerítéssel. A kőházban a parancsnok lakott segédtisztjével és más három alárendeltjével. A hatalmas fenyőszálakból összerótt barakkokban a deportáltak, részben politikai száműzöttek, részben mindenféle gonosztevők, a hatalmas birodalom minden részéből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (6)

2017. december 15.

Katorga A deportáltak tábora közel volt a bányához és mintegy két óra járásnyira a várostól. Ide már szánokon érkeztek a fogoly magyarok és a kormányzó jóvoltából birkabőr subákban, halinacsizmásan, báránykucsmásan. A fogolytábor parancsnoka, egy kis köpcös őrnagy meg külön levelet kapott a kormányzótól, amelyben az meghagyta neki, hogy emberségesen bánjék a magyar hadifoglyokkal.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (5)

2017. december 13.

Manyilov tábornok A másfél ezres fogolytranszportból alig háromszázan jutottak el Tobolszkig. Sokan már az út elején kidőltek, de legtöbben a hidegben pusztultak el, mert amúgy is elnyűtt ruházatuk nem a szibériai tél számára készült. A transzport parancsnokai, a kozáktisztek nem sokat törődtek ezekkel az egyéni tragédiákkal. Amikor a legközelebbi helyőrségnek átadták a transzportot, röviden számolták […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (4)

2017. december 12.

A két Petrovics Ibrányit történetesen két testvérrel láncolják ősze. Az egyiket Petrovics Eleknek hívták, a másikat Arzénnak. Ha külsőre volt is köztük úgynevezett családi hasonlatosság, természetükre nézve meglehetősen különböztek egymástól. Elek szelíd volt és költői lelkületű, Arzén indulatos, szeszélyes és lobbanékony. Így persze ő viselte hármuk közt legnehezebben a rabság nehéz jármát, és Kázmér hasztalanul […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (3)

2017. december 11.

Kacskaringós utak Ettől az időponttól kezdve csak igen kevés adat jutott birtokomba Ibrányi további pályafutásáról. Csak annyit tudok, hogy volt pápai diáktársai, Petrovics, Jókai és Orlai Petrics több ízben találkoztak vele az ország legkülönbözőbb pontjain, és mindjárt hozzá is tehetem: a legkülönbözőbb helyzetekben.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (2)

2017. december 10.

Ibrányi, a kalandor Voltak közöttük mindenfélék. Jurátusok, parasztok, felszabadult jobbágyok, polgárok és mesteremberek, katonák és papok, színészek és kóborló szegénylegények. Voltak köztük magyarok és székelyek, bácskai szerbek és bánáti svábok, meg bolgárok, meg bécsi diákok, a halálfejes légióból. Még olasz is akadt, a Don Miguel és Zanoni ezredekből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György

2017. december 9.

A HÁROM PETŐFI Felbukkan a főhős   A fogolytranszport bizony nagy utat tett meg. Ha az ember így messziről, száz év madártávlatából tekint le másfél ezer szerencsétlenre, mint vánszorog a forró erdélyi nyárból a kegyetlen szibériai télbe, hegyszorosokon, hágókon, roppant síkságokon, széles folyamokon, végtelenbe kanyargó országutakon át, olybá tűnik az egész, mint egy elkárhozott hangyamenet, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Wohl Stephanie: Az öreg ház öreg órája (8)

2017. december 8.

Nyolczadik este. Olyan sötét, csillagtalan éj volt; a szél süvöltött; tombolt a vihar. De benn a szobácskámban, szelíd fényt vetett a lámpa öreg órám barátságos külsejére s kis ágyam oly puha, oly meleg volt. «Elvégzed-e ma Flóra történetét?» kérdém búsan az órától.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Beton

2017. december 8.

Ülök a vonaton valahol Pest és Szolnok között. Purpárlé a velem szemben elhelyezkedő úrral. Mondja nekem: tetszik ám neki, ahogy beszélek, olyan érdekesen ejtem a szavakat. Születésemkor Magyarországnak mely táján írták be nevemet az anyakönyvbe? Mondom neki: nem Magyarországon, hanem Székelyföldön történt az eset. Homlokát ráncolja, töpreng, mondja nekem: mintha már hallott volna eme helyről, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Wohl Stephanie: Az öreg ház öreg órája (7)

2017. december 7.

Hetedik este. «Ma szép mesét fogsz hallani,» mondá az óra vasárnap este, «egy olyan mesét, melyet a nagymama beszélt el kis unokáinak. Magam is elmulattam rajta, a villiknek arra az édes dalaira emlékeztetett, melyet Boldogság utolsó látogatásakor énekeltek.» Tik-tak.

Tovább | Nincs hozzászólás »