‘Novella’

 

Szente B. Levente: De szép az élet, de szép!

2018. március 22.

Gyönyörűséges szép fűzfa állt régen az út mentén. Csodájára jártak messze hetedhét határról is. Emberek, állatok sereglettek ide, egymaga sosem volt soha, ha mások nem, hát a madarak jöttek és mentek, költöztek, majd visszajöttek. Sokuk fészket is rakott ágkarjai között, annyira szerette őt mindenki. Egykor alatta esküdtek egymásnak örök időket jó barátok és szeretők, egymást […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: A kertlakó Szélkakas

2018. március 19.

Egy szép napon kilenc ágra sütött a nap. Kettővel többel, mint szokott.  De ezzel most senki nem foglalkozott. Pedig ez a kora reggeli órákban elég furcsa volt. Szellő is rebbent. De csak alig.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Lefagyott a lovak szarva

2018. február 26.

Pompázik a tél s a hideg. Vagy inkább: grasszál. Pedig csak: jogaiba lépett az elbuherált tél. 2018. február 26., hétfő, nyolc óra. Székelyudvarhelyen mínusz 11, Sepsiszentgyörgyön mínusz 11, Csíkszeredán mínusz 12, Gyergyószentmiklóson mínusz 14 fokot jeleznek a székelyhon.ro portál szerint. Kolozsvárott csupán mínusz 8 fok van, Marosvásárhelyen ugyanannyi. (Ezek mindenben versenyeznének.)

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Gyermekkor – felhők nélkül

2018. február 18.

Felsejlik előttem, mintha csak lenge fátyolon át, s ez a fátyol leheletfinom, és színes, csak csupa eleven piros, lila és rózsaszín, olyan elevenen lengeti e fátyolt most az emlékezet, mint amilyen elevenen mászkáltunk fel az istálló padlására szappanbuborékokat eregetni a legédesebb korban. Abban a korban, amelyben még a gyermeki lélek függetlenül attól, milyen társadalmi korban […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. február 5.

AZ ERDŐK LEÁNYA  (VII.) A leány egyedül maradt. Mintha a láz gyötörné, reszkettek tagjai, rázkódott, remegett, a hideg veriték gyöngyözött homlokán. Miért tanult emberi hangokat érteni? Miért kellett emberi sziv mélyébe látnia? Miért hagyta el erdejét, fenevad társait? Örülhetett volna tovább is a napsugárnak ott, lehetett volna nyugalmas állat, melynek nem fáj a lélek. Miért […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: A túlélési haláltánc két oldala

2018. február 4.

2. A GONDOLKODÁS NÉLKÜLI GONDOLAT Szidónia 35 éves volt, amikor az első jelzést megkapta: a barátnőjével sétáltak, pletyóztak, észrevette, többször meg kell állnia, hogy be tudja fejezni mondatát. Amikor ez többször megismétlődött, pont a szülinapi bulija vége felé, elmesélte Zoránnak, az élettársának, s jót nevettek rajta. Zorán szerint nem kell annyit pletyózni, s főként nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. február 4.

AZ ERDŐK LEÁNYA  (VI.) Darvai az idő óta nem látta többé a leányt. – Másnap rögtön elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, hirt sem hallatva magáról. A leány ez alatt ott maradt bezárva azon rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje számára eledelt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Helló, Kalibán!

2018. február 4.

Ioan Babo levelet kapott egy bizonyos dr. Dromos Hopplitontól, a feladó kultúrtörténészként mutatkozott be, és afelől érdeklődött, hogy volt-e a közelmúltban könyvégetés a városban. Ugyanis készül a környék művelődéstörténete, az első kötet már kész, a harmadikhoz kell a kért adat, ez foglalkozik a XX. századdal. Babó Janiban föl sem merült, hogy miért éppen őhozzá fordul […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. február 3.

AZ ERDŐK LEÁNYA (V.) Egy estve jókedvü czimborák gyültek Darvaihoz, köztük a medvevadász is. – Elvesztéd fogadásodat czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után a házi úr. Az erdei leány nálam van. – Tartok tőle, viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett valami nagyon is szelidet helyettesitél, egyébiránt rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: A túlélési haláltánc két oldala

2018. február 2.

1. ELNAPOLT TÚLÉLÉS Gondolkodó lény vagy. Magad, magaddal, s jó pár társaddal a nagy külön bejáratú vízszintes világodban. Bírod. Sokan jobban bírják, mint te, sokan rosszabbul. Betegek négyen vagytok a kórteremben, de sok fehér köpenyes sürög-forog. A nagyvizit lejárt, okosabb lettél valamivel. Száz százalékosan nem értesz mindent, de foszladozik a köd. Te megmenekültél, Tibike – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. február 2.

AZ ERDŐK LEÁNYA (IV.) Ez idő óta a vadleány gyakran kijárt erdejéből a kisded faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára s csak a gyermekeket hagyták otthon. Ilyenkor addig kiáltozott, mig a pórfiú meghallá s elébe ment az erdő széleig, ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka madarakat, piros erdei gyümölcsöt s csudálatos csigahéjat, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. február 1.

AZ ERDŐK LEÁNYA (III.) A holdnak nagy udvara volt az égen, egy nagy széles fényes gyűrű, mit a bűbájos égi vándor maga körűl vont az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok kifénylettek belőle rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, s gomolygó szürke gőz körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. január 31.

AZ ERDŐK LEÁNYA (II.) Még sötét van mindenütt, – a csillagok égnek, emberek alszanak, s már a Tátra legmagasabb csúcsán piroslik a hajnal fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt jár. A magas csúcs hófedett alakja rózsaszinűen jelen meg a múló éjszakában, a fekete-kék csillagzatos éggel csodás ellentétben.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

2018. január 30.

AZ ERDŐK LEÁNYA (I.) Három ifju lovag ült együtt a kastély erkélyén. Kettő közűlök közönséges alak, kikre nincs miért figyelmet forditani, a harmadik a kastély ura. Darvai Ernő szép szőke fiatal ember, ki az alatt, mig társai koczkáznak, mesélnek és kaczagnak, az erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szente B. Levente: A pech! – lakáshitel fiatal házasoknak

2018. január 24.

Ikszi és Ikszné öt éve voltak házasok. Négy éves fiuk van már. Fiatalok, tele energiával. Garzonlakásuk szűkebb, egyre szűkebb lett. Arra gondoltak, hogy eladják. Még jó, hogy van mit! Hát akik albérletben laknak többedmagukkal… Csak fizetik a lakbért a tulajnak, a számlákat, aztán enni is kell, élni is kéne, a gyermek nő, testvérkét hova mellé […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Elveszve

2018. január 9.

A mama már egy héttel az indulás előtt készül a nagy útra. El sem hiszi, hogy világot láthat, ő is, a gyerekeinek hála. Pár nap alatt, ha igaz, Bécsbe, Pozsonyba és Prágába utaznak, három fővárosba. Minden nap eszébe jut valami nagyon fontos, a múlt minden réme és szörnyűsége, hiába volt meg egy nagyon fontos rák […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bangha Mónika: 70 – 40 – 50

2017. december 25.

Szülinapi találkozás Salman Rushdie-val Sze­re­tek a számok bűvöletében for­golódni, ahogy a nyelvében is, bármennyi­re is csodálkoz­na ezen drága ma­tek­tanárnőm, Kati néni. Pe­dig ak­ko­ri­ban is élvez­tem, ha érez­tem az összefüggése­ket, a játékot, csodáltam Bar­but, aki­nek összejött a nagy találkoz(tat)ás a ma­te­ma­ti­ka és iro­da­lom között, majd Mérőt, elvégre ő is on­nan in­dul ki, eti­mológi­a­i­lag is, mér, mérleg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (10)

2017. december 23.

A szobor Görgey egykori segédtisztje, Reményi Éde összehegedülte hangversenykörútjain a szoborra való pénzt. A szobor, a bronzba öntött gondolat ott állott már a Duna-parton, nemzetiszín leple alatt. Égy ország készült a leleplezés ünnepségéire. És a szabadság költője, aki megjárta a poklot is, harmadnapra feltámadott halottaiból, mint a testet öltött Ige. Versei bronznál maradandóbban hirdették: Exegi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (9)

2017. december 22.

A harmadik Petőfi A birtokunkba került naplórészletek itt megszakadnak. Nem tudjuk, hány oldalt tépett ki az elnyűtt füzetből valaki, a lapok nincsenek megszámozva. Még kevésbé tudjuk, miért tépte ki az illető, és ki lett légyen a füzet megcsonkítója. Csak annyi bizonyos, hogy a feljegyzések öt év múlva folytatódnak. Szó szerint adjuk őket közre, és az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (8)

2017. december 20.

Ibrányi naplója Lapozgatunk Ibrányi Kázmér naplójegyzeteiben, amelyek sajnos, csak igen hiányos és megrongált állapotban jutottak kezünkbe. 1850. január 10. Felletár Józsi, úgy látszik, egészen jól fordít. Legalábbis a verseknek a foglyok közt igen szép sikere van, Józsinak több példányban kell lemásoltatni a verseket, mert elnyüvik őket. Egy örménynek támadt az a gyakorlati ötlete, hogy áruljuk […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demeter József: Újévi fáma

2017. december 19.

Magyardellő leggazdagabb hadiözvegye, Zelma asszony kérte őt meg minden óesztendő végén, férfiszolgálatra kérte. Így nevezték azt a cselekedetet, ami abból állt, hogy újév hajnalán elsőként kellett bekopognia a hadiözvegy csipkefüggönyös ajtaján, hisz a keringő fáma szerint, ha „az egyedül való nő” küszöbét újesztendő hajnalán férfi lépi át elsőként, a ház lakóját szerencse éri. A fehérnép-vendég […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (7)

2017. december 17.

Felbukkan Petőfi A fogolytábor tizenhat emeletes barakkot és egy kőházat ölek körül másfél ölnyi magas palánkkerítéssel. A kőházban a parancsnok lakott segédtisztjével és más három alárendeltjével. A hatalmas fenyőszálakból összerótt barakkokban a deportáltak, részben politikai száműzöttek, részben mindenféle gonosztevők, a hatalmas birodalom minden részéből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (6)

2017. december 15.

Katorga A deportáltak tábora közel volt a bányához és mintegy két óra járásnyira a várostól. Ide már szánokon érkeztek a fogoly magyarok és a kormányzó jóvoltából birkabőr subákban, halinacsizmásan, báránykucsmásan. A fogolytábor parancsnoka, egy kis köpcös őrnagy meg külön levelet kapott a kormányzótól, amelyben az meghagyta neki, hogy emberségesen bánjék a magyar hadifoglyokkal.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (5)

2017. december 13.

Manyilov tábornok A másfél ezres fogolytranszportból alig háromszázan jutottak el Tobolszkig. Sokan már az út elején kidőltek, de legtöbben a hidegben pusztultak el, mert amúgy is elnyűtt ruházatuk nem a szibériai tél számára készült. A transzport parancsnokai, a kozáktisztek nem sokat törődtek ezekkel az egyéni tragédiákkal. Amikor a legközelebbi helyőrségnek átadták a transzportot, röviden számolták […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (4)

2017. december 12.

A két Petrovics Ibrányit történetesen két testvérrel láncolják ősze. Az egyiket Petrovics Eleknek hívták, a másikat Arzénnak. Ha külsőre volt is köztük úgynevezett családi hasonlatosság, természetükre nézve meglehetősen különböztek egymástól. Elek szelíd volt és költői lelkületű, Arzén indulatos, szeszélyes és lobbanékony. Így persze ő viselte hármuk közt legnehezebben a rabság nehéz jármát, és Kázmér hasztalanul […]

Tovább | Nincs hozzászólás »