Petrozsényi Nagy Pál: Smekkerek (1)

Történelmi játék egy felvonásban, 11 részben

SZEREPLŐK
RUDI, állástalan nyomdász
AURICA, Rudi élettársa
Suciu, szekuritátés hadnagy
HELGA, Rudi barátnője
Ervin, Aurica kérője
BLAJ, társasházi adminisztrátor
Vágányi, Rudi bal oldali szomszédja
Szellő, Rudi jobb oldali szomszédja

Történik 1988 telén, Nagyváradon.

Szegényesen berendezett garzon a 11. emeleten. Kopott bútorok: egy ruhásszekrény, kétszemélyes rekamié ágyneműtartóval, melyen egy tévé- és kazettás rádiókészülék látható. A szoba közepén asztal négy székkel. A sarokban hintaszék. A falon tükör és Nicolae Ceauşescu elnök arcképe. A földön összevissza különböző tárgyak hevernek: zoknik ,könyvek, dobozok stb. A függönytelen ablak alatt feltűnően hosszú fűtőtest húzódik. Ennek ellenére szokatlanul hideg van a szobában. Vasárnap.

Smekkerek

Első jelenet

(Rudi, Aurica. Alszanak. Hirtelen felberreg az ébresztőóra a… parkettán.)
RUDI (kidugja fejét a paplan alól. Fején báránybőrkucsma). Ébredj, Rica! Takarítani kellene.
AURICA. Miért, hány óra? (Ásítva tapogatódzik az ágy mellett sorakozó üvegek közt.) Egészségedre és az övére! (Az elnökre emeli a palackot.)
RUDI. Kilenc óra.
AURICA. Hukk! Akkor ráérek, a cukrászod úgyis csak dél körül érkezik. Jaj, a fejem, a fejem! Mindjárt szétpattan.
RUDI. Miért piálsz, ha ennyire nem bírod?
AURICA. És te? Miért piálsz, ha még kajánk sincs?
RUDI. Jó, hogy mondod. Csinálnál nekem reggelire egy szalonnás rántottát úgy öt tojásból?
AURICA. Csak? Mást nem kívánnál még melléje, például kaviárt, kakaót… Vagy inkább kávét parancsolsz?
RUDI. Menj a víz alá!
AURICA. Te meg figyelj oda jobban, miről dumálok! Ismétlem: kifogytunk minden kajából, ezért éppen cánkra [éppen jókor – sz. m.] érkezik a tehénkéd.
RUDI. Kérlek, ne hívd folyton tehénnek! Igaz, hogy nem olyan karcsú, mint te, és a két kiugró szemfoga sem a legvonzóbb, de attól még lehet rendes, sőt, művelt asszony is. Utóvégre bécsi nő, ahol olyan tanultak az emberek, hogy még az utcaseprők is tudnak németül.
AURICA. Hahaha! Hogy te milyen szellemes vagy.
RUDI. Ja, hanem most már dologra fel! Tényleg nincs egy árva tojás sem a kamrában?
AURICA. Nincs. Épp az este ettem meg az utolsót, hiszen tudod, mennyire szeretem.
RUDI. Te a tojást, én meg téged. Hamm! Hamm! (Kezdi ölelgetni Auricat.) Hogy a mennykő ütne ebbe a rengeteg ruhába!
(Lehúzza a nő bundáját és nadrágját, Aurica pedig a férfiét. Szünet.)
AURICA. Na, mi lesz már?
RUDI. Nem megy. Fázom, és éhes vagyok.
AURICA. Csak ezért? (Csalódottan mered maga elé.) Értem.
RUDI. Hé, most mi bajod?
AURICA. Eláruljam?
RUDI. Nagyon leköteleznél.
AURICA. Már rég meg akartam kérdezni. Tulajdonképpen mióta nem szeretsz te engem?
RUDI. Uram, Teremtőm, hát nem épp az imént mondtam, hogy szeretlek? Á, nők! (Legyint, kipattan az ágyból, felöltözik.) Maradt még valami ebből a konyakból? Heil Hitler! (Ő is az elnökre emeli a palackot, majd a szeme közé röpíti.)
AURICA. Te tisztára megőrültél! Ennek most annyi. Megvakítottad a ház védangyalát.
RUDI. Ott dögöljön meg, ahol megszületett! Entschuldigung, Mutti [Bocsánat, anyu!]! (Keresztet vetve tekint a magasba.) Gyere, eins-zwei, tisztítsd meg az ablakokat, ha már úgyis felébredtél.
AURICA. Hideg vízzel? Lefagynak az ujjaim. Oké, megyek. (Gyorsan felöltözik, odabotorkál a radiátorhoz, megtapogatja.) Hideg. (Felkattintja a kapcsolót.) Gondoltam: még mindig vagy már megint nincs villany. Remélem, nemcsak kaját, hanem shillinget is hoz magával a cukrászod.
RUDI. Miért, máskor nem hozott?
AURICA. Eddig még hozott, de ki garantálja, hogy ezentúl sem feledkezik meg a lényegről? Hány hónapja is navetázik [ingázik] hozzánk a libuska?
RUDI. Három.
AURICA. Hát ez az! Én bizony egy csöppet sem lennék meglepve, ha éppen ma kérdezné meg tőled: széna vagy szalma, szépfiú? Ma vagy holnap esküszünk?
RUDI (megdöbbenve). Egy pillanat! Te azt akarod, hogy elvegyem?
AURICA. Akarja a drákú [ördög], de ez is benne van ám a pakliban, mi több, neki ez a terve különben miért zöcskölné magát havonta Bécstől Váradig?
RUDI. Neki igen, nekem nem, csak ő ezt még nem tudja.
AURICA. Na persze, de azért csak válaszolj!
RUDI. Ne aggódj, a nők sosem kérdeznek ilyesmit. Ha viszont mégis, pontosan azt tenném, amit elejétől fogva kifőztünk: visszaküldeném Bécsbe, és felszednék helyette egy másik libuskát, utána még egyet, amíg nálunk is helyre áll a gazdasági egyensúly.
AURICA. Biztos? Nem gondoltad meg magadat? (Csipkelődve.) Azért, ha úgy vesszük, mégiscsak jobban járnál, ha feleségül vennéd a cukrásznőt. Képzeld el, micsoda életed lehetne neked odaát! Mint tipográf, egyből kapnál munkát a szakmában, miközben itthon már kapusnak sem kellesz senkinek. Elfelejtheted ezt a garzont is. Szerintem legalább nyolc szobás villába fogsz költözni. Még inasod is lesz, szépfiú, a kertben piszcsina [úszómedence], partik, dolce vita [édes élet]. Az egyéb finomságokról már nem is beszélek, elvégre cukrásznő a tehénkéd.
RUDI. Ne cukkolj, kérlek, ne cukkolj! (Kissé teátrálisan.) Még ha nem is hiszed, esküszöm, én még mindig téged komállak. Másrészt bármennyire is utálom ezt az országot, mégsem tudnám máshol elképzelni az életem.
AURICA. Aha! Engem komál, mással dug, ami persze ugyancsak benne van a pakliban. Aztán mondd, nagyon jó vele? Mindenesetre többet foghatsz rajta, mint egy olyan girhes nőn, mint amilyen én vagyok.
RUDI. Ne légy már ilyen vulgáris. Egyébként ugyanezt kérdezhetem én is tetőled: eljutottatok-e már Ervinnel odáig?
AURICA. Mi? Azzal az impotens vén szivarral?
RUDI. Vénnek ugyan elég vén, de arról, hogy impotens, most hallok először. Hanem hallod-e, én még mindig nem értem, miért éppen magyarból halásztad ki a kérőid. Utóvégre Magyarország is szocialista állam, ráadásul még nálunknál is szegényebb. Igaz, ők még nem éheznek. Mondom: még, de nem adok egy évet, és Kádár elvtárs is éppúgy jégre viszi az országot, mint most ez a te, bocs, a mi suszterünk. Nem jártál volna jobban egy német, olasz, angol pasival, vagy ott van Amerika, a nagy lehetőségek országa. Onnan még több csurrant-cseppent volna, ebben biztos vagyok.
AURICA. Te könnyen beszélsz. Te tudsz legalább németül, de mit kezdhetnék én a magyar, román nyelvtudásommal?
RUDI. Nem sokat. (Gyanakodva.) De miért fontos ez, ha úgyis itt maradsz? Hacsak nem gondoltad meg te magad. Mondd csak ki bátran, végül is nem vagyunk még jegyesek sem… szerencsére.
AURICA. Hát… nem is tudom. (Megjátszott könnyedséggel.) Esetleg erre is sor kerül, és akkor még nagyon jól jöhet, ha tudok magyarul. Egyébként sem hiányzok én itt senkinek. Apám, anyám már gyerekkoromban elhagyott, így aztán nem is ismertem őket jóformán. Jó, állásom, kenyerem még van, de hogy mit akarnak a főnökeim ezért cserében…
RUDI. Mit?
AURICA (elképedve). Te tényleg ilyen naiv vagy, vagy egyszerűen csak froclizol? Mindegy, egy heccel több vagy kevesebb… Azt azért álmomban sem hittem volna, hogy akivel viszont reszelnék, annak én nem kellek.
RUDI (hosszabb hallgatás után). Megyek, kitakarítom a mosdónkat. (El.)
(Nem sokkal utána Aurica is eltűnik. Visszatérvén elkezdi törölgetni a falitükröt és az ablaküveget. A mosdóból nagy kopácsolás hallatszik, majd Rudi is visszatér a szobába, összeszedi a földön heverő tárgyakat, és messziről belehajítja őket az ágyneműtartóba. Egyikük sem szól semmit, hallgatnak. A csinos arcú, hosszú hajú fiatalember bekapcsolja a tévét, ahol éppen Ceauşescu elnök deklamál. Kisvártatva átdörömböl valaki a szomszédból. A nő idegesen kikapcsolja a készüléket, és hirtelen elhatározással visszabújik a paplan alá. Szünet. Szipogás a paplan alól. Rudi abbahagyja a rámolást, odaballag a karcsú, szőke leányhoz, és tétován megsimogatja.)
AURICA. Sipirc, innen, te fricc-bozgor [német-magyar ember, pejoratív]!
(Az exnyomdász odafekszik melléje, szeretkeznek, majd elszundítanak. Horkolás. Később halk, majd egyre erősödő kopogtatás hallatszik.)
RUDI (hirtelen felrezzen). A kutyafáját, már megint nem férnek tőlünk ezek a hülye szomszédok!
AURICA (fülel). Szomszédok? Szerintem az ajtón kopogtat valaki.
RUDI (megnézi, hány óra). Hűha, fél kettő múlt öt perccel! Megérkezett az özvegyem! Ugorj ki az ágyból, és ülj arra a hintaszékre ott a sarokban!
(Villámgyorsan felöltöznek. A nő valamit dug a szájába, begyűr egy párnát a blúza alá, a hátára, kikotor a szekrényből egy fekete parókát, majd elnyúlik a hintaszéken, miközben a férfi ajtót nyit.)

pnagypali

(Folytatjuk)

2013. január 25.

Szóljon hozzá!