Petrozsényi Nagy Pál: Smekkerek (5.)

Ötödik jelenet
(Vágányi és az előbbiek.)

VÁGÁNYI. Jó napot kívánok!
RUDI. Ni csak, a Vágányi úr! Jó napot adjon isten! Micsoda kellemes meglepetés. Már régóta nem láttam.
VÁGÁNYI (fojtott gyűlölettel). Mondja, magának tényleg az a szándéka, hogy megőrjítse a szomszédjait?
RUDI. Aurica, légy szíves, kísérd ki a vendéget, és máskor kérdezd meg, mit óhajt, mielőtt beengedsz valakit a lakásba.Smekkerek
AURICA. Kérdeztem, de ő mindenáron veled akart beszélni.
RUDI. Igazán? Micsoda megtiszteltetés. Fájdalom most nem érek rá, úgyhogy jöjjön vissza más alkalommal.
VÁGÁNYI. Ez az utolsó szava?
RUDI. A legeslegutolsó.
VÁGÁNYI. Rendben van. Majd meglátjuk, akkor is így válaszol, amikor beidézik csendháborításért a milíciára. Azért mégiscsak felháborító, hogy maga miatt egy egész emelet tűkön ül. Hát nincs magában semmi belátás? Miért nem rádióznak halkabban vagy fülhallgatóval, hogy ne kelljen nekünk is magát hallgatnunk?
RUDI. A zene csak hangosan élvezhető igazán.
VÁGÁNYI. Mit mondott?
RUDI (lehalkítja a rádiót). A zene csak hangosan élvezhető igazán.
VÁGÁNYI. Magának. Nekem halkan, miközben másokat kifejezetten a hangos zene irritál. Nem beszélve azokról, akik aludnának is, Ungvári úr.
RUDI. Nappal, mert hiszen még nappal van?
RUDI. Ugyan, ne tegyen úgy, mintha nem tudná, hogy mi, CFR-kontrollőrök [ellenőrök] egy-egy éjszakai műszak után nappal pihenünk.
AURICA. És ilyenkor járjunk lábujjhegyen? Beszéljünk suttogva, vagy hogy képzeli?
VÁGÁNYI. Nem suttogva, csak halkabban, no és a táncot is mellőzhetnék, ugyebár. Ennyit csak elvárhatunk egy jóérzésű szomszédtól.
ERVIN. Bocsánat, amiért közbeszólok, de ezzel azt akarja tudatni, hogy a mennyasszonyomban nincs jóérzés?
VÁGÁNYI. Ön kicsoda, és milyen mennyasszonyról szövegel?
ERVIN. Miután maga sem mutatkozott be, az első kérdést meg sem hallottam. A mennyasszonyom pedig itt áll ön előtt.
VÁGÁNYI. Aurica kisasszony? De hát ő Ungvári úr…
RUDI (Ervinhez). Hagyd a francba! Mit vitatkozol ezzel a kukacoskodó kalauzzal? Ha látnád, mit művel egy-egy ellenőrzéskor a vonaton. Én láttam, ezért nem is vártam tőle egyebet. Még szerencse, hogy csak egy blokkban és nem háztartásban élek ilyen alakkal.
ERVIN. Nem vitatkozom, csak elvárom, hogy tisztelettel bánjanak a társaságomban levő hölgyekkel, urakkal. Lehet, hogy Váradon nem ez a sikk, de nálunk odahaza még adnak az illemre.
VÁGÁNYI. Ne te ne! Aztán hol van az az odahaza, és egyáltalán, újra kérdezem: kicsoda maga, hogy ilyen pökhendin mer velem beszélni?
RUDI. A francba, még csak az hiányzik, hogy a vendégeimet is kifaggassa! Menjen inkább haza, és vallatgassa a b. nejét vagy a még becsesebb jányait, akik olyan cifrán kommunikálnak, hogy a legvagányabb srácok is elbújhatnak mögöttük.
VÁGÁNYI. Álljon meg a menet, fiatalember! A családomat hagyja ki a játékból, ha nem akarja, hogy szétverjem a kéglijét.
RUDI. Jaj, de begyulladtam! Tessék, kezdje ezzel! (Kezébe nyom egy virágvázát.) Vágja földhöz, utána, esküszöm, én töröm be a kobakját. Most mit bámul? Nem hiszi?
VÁGÁNYI. Magától minden kitelik. Valószínűleg ezért is rúgták ki a nyomdából.
RUDI. Ejha, még egy jól értesült polgártárs! Azt véletlenül nem tudja, bal vagy jobb lábbal keltem ki az ágyból ma reggel?
VÁGÁNYI. Én csak annyit tudok, amennyit egyik szomszéd a másikról.
RUDI. Igen? És mit tudnak a tisztelt szomszédok énrólam?
VÁGÁNYI. Azonkívül, hogy kirúgták? Elárulhatom, hiszen nyílt titok, hogy maga a legnagyobb smekker a környéken.
AURICA. Rudi. Ketyeg az óra, és ne felejtsd, milyen hideg van odakünn. (Figyelmeztetően mutat az erkély felé.)
RUDI. Hű, ez ki is ment a fejemből! De mégis! Én bizony szeretem tudni, mit pletykálnak rólam az emberek. Ergo smekker vagyok. És miért? Csak azért, mert kirúgtak a nyomdából?
VÁGÁNYI. Nem, nem azért. Eh, almás, engem elsősorban az érdekel, mikor vetnek véget ennek a folytonos ricsajnak.
RUDI. Tehát nem azért. Akkor miért, Vágányi úr?
VÁGÁNYI. Talán azért, mert maguk munka nélkül is megélnek, adnak-vesznek, seftelnek, és nap mint nap mindenféle gyanús alak somfordál magukhoz.
RUDI. Ki látta, és miből következtet arra, hogy gyanúsak?
VÁGÁNYI. Ne ijedjen meg, én nem láttam. (Sokatmondó hangsúllyal.) De még láthatom, ha engem is kihallgatnak a rendőrök, mert mint említettem, én igenis feljelentem magukat. Hacsak meg nem ígérik, hogy csendben, civilizáltan muriznak ezentúl.
RUDI. Murizunk?
VÁGÁNYI. Rádióznak, tévéznek, egyre megy, csak ne zavarjanak, mert, attól biz isten, begolyózok egy szép napon.
RUDI. Puff! (Maliciózusosan mosolyog.) Ügyes lövés, de ha úgy érzi, eltalált, ki kell ábrándítanom, kalauz, mert az én kezem ugyanolyan tiszta, mint a konstiincám [lelkiismeretem – románul]. Én, uram, vegye egyszer s mindenkorra tudomásul, hogy nem szoktam seftelni, tiszteletben tartom a törvényt, és mindenben szeretett Pártunk, Kormányunk és Nicolae Ceuşescu, bocsánat, fordítva: szeretett Nicolae Ceauşescu elvtárs, Pártunk és Kormányunk utasításait követem. Még akkor is, ha történetesen azt kéri, hogy sefteljek, vagy különböző gyanús elemekkel bratyizzak. Maga nem helyesli?
VÁGÁNYI (elhalványodik). Isten, akarom mondani a Kárpátok géniusza óvjon meg ettől!
AURICA (türelmetlenül). Jaj, nem halasztanád el ezt a lenyűgözően érdekes politikai konzultációt máskorra?
RUDI. Még egy perc és be is fejeztem. Csupán azt próbálom megértetni az elvtárssal, máskor nézze meg jobban, kit vádol, másfelől tanulja meg, mit jelent a szuverenitás és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás törvénye. Úgy ám, kalauz. Noha tény, hogy a szocialista rendszer és azon belül az új típusú szocialista etika mindenek felett áll, bizonyos mértékben tolerálnunk kell más államok, fajok, nemzetek stb. mienktől különböző értékrendjét is. Felfogta? Más értékrendeket. Méghozzá agresszió nélkül, amit a békés egymás mellett élésének vezérelve is előirányoz – hangsúlyozta mélyen tisztelt elnökünk, Nicolae Ceuşescu elvtárs az RKP XIII. kongresszusán. Remélem, vágja, hova akarok kilyukadni.

(Vágányi, de maga Ervin is tátott szájjal merednek a fiatalemberre. Megint csengetnek.)

AURICA. Kinyissam?
RUDI. Eszedbe ne jusson. Nem vagyunk itthon, és alászolgája.
(Csend, aztán ismét, ám ezúttal többször egymásután csengetnek.)
AURICA. Hátha Blaj úr jött vissza, vagy ajánlott levél, esetleg távirat érkezett.
RUDI. Nyomozd ki, ha viszont nem az jött, köszönj el minél hamarabb a komától.

pnagypali

(Folytatjuk)

2013. február 23.

Szóljon hozzá!