A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Erdélyi Tudományos Intézetének munkaterve 1945-re

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. kötetében, az Erdélyi Tudományos Intézet címszó alatt többek között ez olvasható:

„1940 őszén alakult Kolozsvárt a humán tudományok, elsősorban a történelem és népélet tanulmányozására. Tudományos erőit államilag fizetett ún. intézeti tanárok és az egyetemről meghívott külső tanárok alkották. 1945-ben Erdélyi Tudományos Intézet, 1946- ban újra eredeti nevét veszi föl, majd utolsó átszervezése után a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem – Erdélyi Tudományos Intézet nevet viselte. Első igazgatója Tamás Lajos, 1944-45-ben Szabó T. Attila, majd Venczel József, 1945-től 47-ig György Lajos, titkára Juhász István, végül elnöke Csőgör Lajos, igazgatója Gaál Gábor. Kiadványai tudományosságunk jelentős emlékei. Az Évkönyvei Tamás Lajos (1940-41, 1942, 1943 I.), utána Szabó T. Attila (1943 II. és 1944) szerkesztésében jelentek meg 1942 és 1945 között; ezek az intézet belső és külső munkatársainak történelmi, irodalom- és műtörténeti, néprajzi, nyelvészeti tárgyú tanulmányait közlik; egy részük különlenyomatban is hozzáférhető.”

Hadd tegyem hozzá nyomban, hogy az említett különlenyomatok javarésze, valamint az Intézet évkönyvei s egyéb eredeti kiadványai a nagyenyedi Bethlen Könyvtárban is a kutatók rendelkezésére állnak. Újabban pedig, Vita Zsigmond hagyatékának feldolgozásán munkálkodva, a címben feltüntetett, eredeti gépelt munkaterv vonta magára a figyelmem. Keltezése hiányzik, ellenben áttanulmányozása során arra a megállapításra jutottam, hogy az 1945-ös évre állították össze és sokszorosították. Így juthatott el egy példány annak idején Vita Zsigmondhoz is, aki az intézet elhivatott, szorgalmas kutatója, munkatársa volt, s akinek fontos szakdolgozatai láttak napvilágot az Intézet égisze alatt.

Fontosnak tartom tehát a mai erdélyi magyar tudományosság elé tárni a terjedelmes, 10 oldalas munkaterv legfontosabb vetületeit.

A szóban forgó munkaterv bevezető részében a tudományos kutatás irányadó szempontjai kerülnek tömör megfogalmazásra, majd az intézeti közös munka és a közös kiadványok megjelentetésének módozatai nyernek megállapítást. E kérdéskör keretében az erdélyi magyar társadalom múltjának feltárására és megismertetésére az alábbi intézeti tagok kaptak felkérést: régészet – László Gyula, magyar településtörténet és népiségtörténet – Jakó Zsigmond, magyar gazdaságtörténet – Jordáky Lajos, magyar művelődéstörténet – György Lajos, az erdélyi román társadalomtörténeti kutatás eredményei – Juhász István, az erdélyi szász társadalomtörténeti kutatás eredményei – Nagy Jenő, népnyelv és helynévkutatás – Szabó T. Attila, néprajz – Gunda Béla, a földrajzi tényezők vizsgálata – ifj. Xantus János, népesedési viszonyok – Venczel József, a társadalom szervezete – Markos András, a társadalom életét meghatározó jogszokások és jogszabályok – Bónis György, szellemi tényezők vizsgálata – Gaál Gábor, gazdasági tényezők vizsgálata – Imreh István. Mindezek mellett, a székely társadalom és művelődés alapvető kérdéseinek feldolgozására, újabb kutatások beindítására és az addigi eredmények összefoglalására Venczel József kapott megbízatást.

A Tudományos monográfiák, forráskiadványok fejezetben, a régészet kérdéskörben László Gyula két alapvető munkája, az avarok világképével, valamint a Szent László-legenda székelyföldi falfestményeivel foglalkozók feldolgozása került napirendre. A Történelem fejezet keretében Erdély középkori oklevéltára kidolgozását, valamint Erdély topográfiájának történeti kézikönyve tervezetét Jakó Zsigmond állította össze. A budapesti és bécsi magyar levéltári szakemberek az 1848-49-es erdélyi vonatkozású oklevelek tüzetes átvizsgálására, a kolozsvári és általában az erdélyi 1848-49-es levéltári anyagról szóló tájékoztató elkészítésére Kelemen Lajos kapott felkérést az Intézet részéről.

A Művelődéstörténet, irodalomtörténet, egyháztörténet, művészettörténet keretében az erdélyi magyar művelődésnek szánt kötet szerkesztésére György Lajost és Szabó T. Attilát kérték fel. Az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság iratainak összegyűjtésével és kiadásával már néhány éve dr. Jancsó Elemér foglalatoskodott, Teleki József utazásainak kéziratát Tolnai Gábor hozta javarészt már a kiadás állapotába. Továbbá Juhász István már 1942 óta foglalkozott a székelyföldi egyházmegyei levéltárak felkutatásával s a református egyházmegyékről és levéltáraikról szóló munkája már nyomdakész állapotban is volt. A munkaterv keretében arról is gondoskodtak, hogy Losteinernek az erdélyi római katolicizmusról szóló nagyértékű kéziratos története, valamint Uzoni Fosztónak az erdélyi unitárius felekezet történetét feldolgozó kézirata is megjelenhessék. Ugyanakkor Balogh Jolán Az erdélyi renaissance c. munkájának második kötete, valamint Entz Gézának az erdélyi középkor művészetét taglaló kétkötetes munkája is megjelenésre terveztetett.

A Társadalomtörténet, jogtörténet, gazdaságtörténet keretében Bónis György Hűbériség és rendiség középkori jogunkban című munkáját, mely az erdélyi kenészség, vajdaság, bojárság, gerébség, lófőség intézményét foglalta össze, 1946 májusára tervezték nyomdakész állapotba hozni. A XVIII. századi erdélyi bíráskodás feldolgozására Varga Endre budapesti országos levéltárnok, a XVIII. századi erdélyi bírósági és közigazgatási reformtörekvések bécsi levéltári anyagának feldolgozására ifj. Gyallay Papp Domokos kapott megbízatást. Nagy Zoltán az erdélyi szövetkezeti mozgalom történetének feldolgozását vállalta, eközben Markos András már két éve dolgozott az erdélyi román hitelszövetkezet 1914 elôtti történetének a megírásán, Imreh István pedig a székelyföldi közbirtokosságok történetének feldolgozása végett készített értékes előtanulmányokat; Venczel József az 1848-49-es eseményeknek az erdélyi földbirtokra gyakorolt hatásának korszerű feldolgozását tartotta fontosnak.

A Néprajz keretében az Intézet összefoglaló munkák és a részletkérdéseket feldolgozó monográfiák közzétételét tartotta fontosnak. E tekintetben Gunda Béla Az erdélyi magyarság néprajza kutatásának módszere c. munkája számított elsőrendű sürgősségnek, mellyel párhuzamban a szerző az erdélyi magyarság népművészetét feltáró összefoglaló munka megírását is napirendre tűzte. Továbbá az Intézet már három évvel korábban, Borsavölgyi Dolgozatok címmel kiadványsorozatot indított, melyben máris több néprajzi munka látott napvilágot, s Varga László A kidei népi építkezés c. nagyméretű munkája is nyomdakész állapotba került. A kalotaszegi magyarság néprajzának feltárására két irányból indul meg a kutatómunka. Bónis György munkatársaival együtt a kalotaszegi jogi néphagyományok gyűjtését indította el, ugyanakkor az egyetem Néprajzi Intézete keretében két érdemes kalotaszegi tárgyú munka készült el: Kalotaszegi népi földmûvelés (ifj. Kós Károly), valamint A kalotaszegi gyermek (Kresz Mária).

Székelyföldi néprajzi vonatkozásban pedig már akkor három munka (Vámszer Géza: A csíki juhászat, Gazda Ferenc: A haralyi kádármesterség, Faragó József: Uzoni betlehemes) várta a kiadást.

A Társadalomrajz című fejezet keretében az erdélyi magyar társadalomrajz tudományának megteremtése és a legfontosabb társadalmi monográfiák megírásának előkészítése volt az elsődleges feladat. E végett indult be a bálványosváraljai csoportos kutatómunka Venczel József vezetésével és Markos András, illetve Imreh István közreműködésével. S így kerülhetett napirendre az erdélyi magyar városok társadalomrajzának vizsgálata is a jelzett időszakban.

A Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika kérdéskörben Mikó Imre Nemzetiségi politika és nemzetiségi jog, valamint Nagy Lajos A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában c. munkáját tekintette irányadónak az elkészített munkaterv a további teendők kibontakoztatásában.

A munkaterv keretében a Tudománynépszerûsítés is fontos helyet kapott. E fejezet keretében állandó jellegű előadássorozatok rendezésére, valamint népszerű kiadványok megjelentetésére gondoltak. Ez utóbbiak tekintetében (az Erdélyi Kincsestár sorozat darabjai) az alábbi témákat írták össze: Az erdélyi magyarság története, Az erdélyi románság története, Az erdélyi szászság története, Az erdélyi renaissance, Az erdélyi barokk, A XIX. századi erdélyi művészet, A XX. századi erdélyi művészet, Erdélyi templomok, Erdélyi udvarházak, Az erdélyi ötvösművészet, Erdélyi címerek, Erdély magyar irodalma, Az erdélyi filozófia története, Erdély magyar egyeteme, Az Erdélyi Nemzeti Múzeum, Erdélyi könyvtárak, Az erdélyi magyar színház, Az erdélyi magyar műzene és zenei élet története, Az erdélyi római katolikus egyház, Az erdélyi református egyház, Az erdélyi unitárius egyház, A kolozsvári római katolikus fôgimnázium, A kolozsvári református kollégium, A kolozsvári unitárius kollégium, A nagyenyedi Bethlen Kollégium, A gyulafehérvári római katolikus főgimnázium, Csíksomlyó, A marosvásárhelyi református kollégium, Ház, telek és falu az erdélyi magyarságnál, Az erdélyi magyar népdal, Erdélyi magyar varrottasok, Erdélyi magyar népköltészet, Erdély földrajza, Erdély bányakincsei, Erdély ipara, Az erdélyi földművelés, Az erdélyi állattenyésztés, Az erdélyi földbirtoktörténet, Az erdélyi bankok, Az erdélyi szövetkezetek, Erdély népesedési viszonyai, Az erdélyi parasztság, Az erdélyi munkásság, Az erdélyi polgárság, Erdély az európai irodalomban, Erdély az európai politikai történetben, Az erdélyi nemzetiségi politika és nemzetiségi jog.

A munkaterv zárórésze a tudományos kapcsolatok kiépítésének módozatait foglalja össze. E vonatkozásban mindenekelőtt a magyar tudományos intézetekkel való kapcsolatrendszer kiépítését tartották elsődleges feladatnak, viszont a román, valamint a délkelet-európai s általában az egész európai tudományos világgal is szoros együttműködési kapcsolatot kívánták létesíteni. Mindezt a tudományos kiadványcsere, tudós előadók meghívása s külföldi tudósok részvételével lezajló kongresszusok rendezése által tervezték megvalósítani.

Győrfi Dénes

Forrás: Romániai Magyar Szó, Színkép melléklet, 2004. február 14.

2013. szeptember 18.

Szóljon hozzá!