Kerekes Tamás: A legdrágább sushi

Mark Hollingsworth, Stewart Lansley Londongrád című könyvéről (Partvonal Kiadó)

Egy orosz milliárdos halálos ágyán fekve magához kéreti feleségét. Olga, ha meghalok, megígéred, hogy megteszel valamit? Ígérd meg, hogy a Harrodsban temetsz el. A könnyeivel küszködő asszony könyörögve kéri, fontolja meg döntését és győzködi, hogy elég gazdag ahhoz, hogy Moszkvában saját mauzóleumot építsen. “Nem. Nem. Nem – szakítja félbe a férje. – Nem érted, ha a Harrodsban temetnek el, legalább tudom, hogy minimum hetente egyszer meglátogatsz.”

A könyv második oldalán hal meg az egyik angol ügyvéd, aki az oroszoknak dolgozott Londonban, s úgy gondolni rá, mint aki Szent Péternek tűzpiros Ferrarit, az angyalkáknak pedig Playstationt ad ajándékba. A kötetből kiderül, hogy az oligarchák és a KGB-sek által kimenekített, Angliában, majd offshore cégeknél landoló százmilliárdok megfosztották New Yorkot a világ pénzügyi fővárosa címtől, mert London vált azzá. Mindez javarészt a hazájukat -részben-elhagyó oligarchák műve volt.

Minden arroganciájuk és erőszakosságuk ellenére Oroszországban ők teremtették meg az ország autópiacát. Később a londoni oroszok vásárolták meg az új kiadású Mercedesek 40%-át.

“Vlagyimir hat éve vár autójára, amikor váratlanul a helyi tanács irodájába szólítják.

– Jó hírem van az Ön számára – mondja a hivatalnok.- Az autóját pontosan öt év múlva, ezen a napon átveheti.

– Csodálatos – reagál Vlagyimir.- Reggel érkezik, vagy délben – érdeklődi.

– Mit számít az magának?

– Nos, válaszol Vlagyimir-, aznap reggelre már hívtam egy vízvezetékszerelőt.”

London nemzetközi piactérré vált. Az ok az angol adórendszer, mely megengedi, hogy a külföldön realizált profit Londonban adómentes maradjon. Noha a világban ekkor olyan mérvű tőkecentralizáció, mint Oroszországban történt, előtte csak az álmokban volt. Londonban pedig a 16 millió font fölötti ingatlanok felét oroszok vásárolták fel. Nem számított az oroszoknak a londoni 30 ezer fontra rúgó tandíj sem, s az egyik szülő engedélyt kért, hogy helikopterével leszállhasson az iskola krikettpályáján, amikor látogatóba jön gyermekéhez. Na, ja, John Major befektetői vízuma szerint az, aki egy millió fontot fektet be az országba, öt év elteltével angol állampolgárrá válhat. Az orosz fényűzés szép példája: beülni a Claridgebe és elkölteni 300 000 forintot óportóira. Az orosz nők számára London luxusházai tették ellenállhatatlanul vonzóvá a várost, s mindenekelőtt a kedvencet: Harrodst. Sok orosz feleség kétségkívül szerette volna, ha férje megveszi a boltot.

Abramovics Bakuban egyszer egy japán étteremből rendelt szushit, amit repülőgépen szállítottak neki. Tizenhárom millió forintnyi költségével bizonyára ez volt a Föld legdrágább elvitelre készült élete.

Az oligarchák nyugati kultúrája: pénz, politika, fegyver

Az oligarchák köszönik szépen, jól vannak. A Szovjetunió széthullása utáni privatizáció során sok milliárd dolláros vagyonra tettek szert, és ha az óhaza talaja túl forró lett a talpuk alatt, hát Londonba menekültek. Most, a világot sújtó nehéz gazdasági helyzetben úgy tűnik, ismét nagy szükség van rájuk Oroszországban, így a Kremllel és Putyinnal ápolt kapcsolatuk ha nem is rendeződni, de normalizálódni látszik. Az idáig vezető út azonban intrikákkal, cselszövésekkel és merényletekkel volt kikövezve, amelyekről a két ismert brit szakújságíró igényes munkája részletesen és rendkívül érdekfeszítően mesél

“1966-ban, Halloween estéjén egy partira voltam hivatalos, az Orosz Külügyminisztérium szomszédságában lévő színházba. Bent több száz, többnyire mulatozó ember egy Two Airplanes nevű orosz zenekar harsogó koncertjét hallgatta. A levegőben marihuánafüst terjengett. Egy másik helyiségben tolongó emberek tömege azt jelezte, hogy ott lehet inni. A két megrohamozott pincér német dobozos sört és nagy műanyag poharakban vodkát osztogatott. Egy hullarészeg ember belegabalyodott az ajtóban terjeszkedő pókhálókba. Patyomkin herceg, nyomában Dzsingisz kánnal és Heidivel, a havasi lánnyal, egyszerre préselték át magukat rajta. A szomszédban, egy kisebb szobában, egy pár csókolózott.

Moszkvában mindig is hatalmas, vég nélküli, őrült és fantasztikus partik voltak. Oroszországban nem voltak törvények és nem volt társadalmi rend. Az ott élő százezres amerikai és európai közösség kitombolhatta magát. A veszélyek, az aktív szexuális élet és a hatalmas pénzek lehetősége vonzotta ide őket. A huszonnégy éves New York-i kölykök, akik különben valami unalmas munkát végeznek valamelyik Wall Street-i bankban, azon vették észre magukat, hogy néhány moszkvai vállalat sztárügynökeként az orosz értékpiac aranybányájában dolgoznak.” (Paul Klebnyikov: Keresztapa a Kremlben, Borisz Berezovszkij és Oroszország kifosztása)

Noha a könyvet bármelyik oligarchiáról írhatták volna, hosszú ideig közgazdaságtani és politológiai kuriózum marad, hogy mi történt e tizenöt év alatt Oroszországban.

kerekes_londongrad

A szerzők:

MARK HOLLINGSWORTH, STEWART LANSLEY
Mark Hollingsworth neves brit újságíró, nyolc korábbi gazdasági-politikai témájú kötet szerzője. A legnevesebb lapok közlik az írásait, többek között a Sunday Times, a Guardian és a Financial Times. Stewart Lansley televíziós és rádiós munkásságáért díjazott újságíró, producer.

2013. október 14.

Szóljon hozzá!