Őszi PERFORÁL, 2013

A Káfé őszi “perforáljá”-ra készülünk. Kérdésünk: “Létezik szerinted/Létezik Ön szerint Mikulás?” Kezeld/kezelje szabadon a témát, sztori is jöhet. A válaszokat a beérkezés sorrendjében közöljük a kafe.hhrf.org honoldalon.

Az első “fecskét” SZABÓ CSABA küldte:

A Mikulások mindig voltak, az Emberek tűntek el.

Továbbá:

KEREKES TAMÁS

”Létezik, miként a fasizmus idejében is létezett, csak akkor zsidó nem lehetett Mikulás.”

GERGELY TAMÁS:

”Végül a fiam rájött, hogy se Angyal, se Mikulás, azt mondta: gyanús volt neki, hogy mindenkivel, a Nyuszival, az Angyallal, a Mikulással mi, a szülők találkozunk, sose ő…

De nem ezért írok – szerkesztőként sose válaszolom meg különben a saját kérdésem – most viszont tisztázni akarom, miközben a válaszokat várom, hogy nem ”lemegyünk bulvárba”, mint az egyik címzett írta, éppen ellenkezőleg: ”filozófiába” tartunk. Ha például nekem szegezték volna a kérdést, azt válaszolom, hogy a Mikulás az önámítás klasszikus példája. Arról van szó, ugye, hogy a jó gyereknek a Mikulás cukorkát hoz (csokoládét, játekot, stb.), a rossz gyereknek virgácsot. Vagyis jutalmaz, meg büntet. Elhitetik a gyerekekkel tehát, hogy ajánlatos jónak lenni, a felnőttek világában is jutalom jár a becsületes munkáért, szorgalomért, stb. Miközben a felnőtt világ nem ezek szerint a normák szerint működik, elég ehhez kinyitni egy újságot: ki ér el anyagi és erkölcsi sikereket? Aki lop, aki csal, aki magának megszerez, könyököl, fondorlatoskodik, stb. Ráadásul nyakon tudja önteni az egészet a becsületesség, az etika látszatának a mázával.

Persze nem ilyen fekete-fehér a világ, a jó és a rossz egymás mellett áll. A Kossuth-díjat már meg lehet venni, a Nobel-díjat még nem. Százalékban lehetne talán a legjobban kifejezni, hol mennyire könnyű törtetéssel előbbre jutni, hiszen vannak is statisztikák. Például, hogy melyik ország milyen százalékban nepotista, felvásárolható, elnyomja vagy éppen üldözi a kisebbségeket. Lehet követni, hogyan változik az arány évenként, hogy például Kelet-Európa mennyire sülled, süllyed, Magyarországnak hogyan gyengül a demokrácia-indexe és így tovább. Hát így…

S azóta a Mikulással sem találkoztam. Elkerül talán bennünket…”

CSELÉNYI BÉLA:

Van egy amerikai szekta, amely minden évben rituálisan eléget egy Mikulásnak megfelelő Karácsony Apót, így tiltakozva a fölösleges ajándékok, fölösleges költségek ellen. Az ilyen szekták számára nem létezik Mikulás. Finnországban december 6-a nemzeti ünnep, de amúgy sincs hagyománya az evangélikus többségű államban Szent Miklósnak; viszont az északi államokban, így Finnországban is(,) élénken él a kiskarácsony, a pikkujoulu, karácsony előtt két héttel, ezüstvasárnapkor. Ilyenkor hoz a finn “Mikulás” apróbb ajándékot a kicsiknek. Ezüstvasárnap, pikkujoulu alkalmával(,) kék mikulást rajzolok a naplómba ezüst virgáccsal és finn zászlóval.

Szerintem a Mikulás nem devalválja, hanem kiemeli az Angyal [magyarországi katolikusoknál a Jézuska] tekintélyét, lelki nagyságát; nélkülözhetetlen mellékszereplő, mintegy nagykövete a karácsonyi “államnak”. Van egy szempont, ami a mikulás mellett szól: a nagy, költséges ajándékok rizikófaktort hordoznak magukban: drága ajándékkal meg lehet sérteni valakit, irigységet lehet szítani a kevésbé szerencsés jelenlévőben; egy zacskó cukor, egy narancs nem üt mély sebet.

Egyéni életemben megtartom a Mikulást, megemlékezek róla; nem az elhalmozott kiskorú rokonaimat, hanem 86 éves édesanyámat igyekszem meglepni látogatásommal, édességgel.

Gyermekkoromban voltak felejthetetlen mikulások. Csak egyet említek: 1964. december 4-én hat színű Carpati ceruzakészletem minden darabjával felírtam egy A/5-ös papírlapra a következő szöveget: HOLNAP ESTE MIKU.

CSEKE GÁBOR:

Valamikor hívni se kellett, jött magától. S hozott, ami csak eszébe jutott. Most ha szólongatnám, se mozdítaná a füle botját. Én megértem: a jóságba is nagyon bele lehet fáradni. Néha kimondottan üdítő rossz fát tenni a tűzre… (Lehetne akár Firka is – a 87. a sorban – hát legyen!)

SZUHAY-HAVAS MARIANNA:

Létezni létezik Mikulás, de sajnos én már kinőttem.

Ha még perforálnak a kollégák, folytatjuk!!

2013. november 28.

Szóljon hozzá!