Kosztolányi Dezső a pesti utcán (103)

Mindenki szenved?

Feltűnően takaros, karcsú dáma, szorosan összefogott nemesszőrme bundában libeg végig egyik belvárosi mellékutcán. Hullámos szőke haján már divatos, csónak formájú szalmakalap ül. Első pillantásra olyan, mint a diadalmas szépség és gazdagság megelevenedett képe. Egyik boltból süldőlány szalad ki kurta szoknyában, kalap, kabát nélkül, s ámuló szemmel tekint föl a gyönyörű jelenségre. Most a hölgy a csaknem üres utcában egyedül érezvén magát, mélyet, fájdalmasan sóhajt:
– Jaj, édes Istenem, segíts – mondja.
A kislány álla csaknem leesik. Hogyan, hát lehetséges az, hogy ilyen szép és divatos nő szenved? Hát az is lehet ilyen szomorú, elégedetlen és kétségbeesett? Nem érti. A világ rendjét érzi folborulni ettől a sóhajtástól. Ezt mégse hitte volna. (Pesti Hírlap, 1935. február 27, szerda.)

2015. március 3.

Szóljon hozzá!