Ezüst híd–Srebrni most: Nikola Vukolić 4 verse

Fehér Illés műfordításaiból

Szoba

Szobámból nézem a madarat
Akiről nem tudom
Mikor fog elszállni
Egy az utunk
Gondolatai szemében
Szépsége reptében
Szépsége csendjében
Egy járókelő sétált el
Szobámból nézem
A lebegő madarat
Akiről nem tudom
Mikor fog leszállni
Szűkös itt lenn a földön
Szeretnék emelkedni
Emelkedni
És menni
Menni
Menni

Soba

Gledam kroz prozor moje sobe
Pticu kojoj ne znam vrijeme
Kad će da poleti
Put nam je isti
Dok ptica očima misli
Ljepota joj u visini
Ljepota joj u tišini
Prolaznik je prošao
Gledam kroz prozor moje sobe
Pticu koja leti
Pticu kojoj ne znam vrijeme
Kad će da sleti
Meni je na zemlji odavno tijesno
Htio bih se dići
Htio bih se dići
I ići
Ići
Ići

A tükröt olvasó

Tükrön keresztül
kémlelem a maradék nyarat
tekintetében bölcsen hallgatok
a vágy mikéntjéről
a hosszú napokat magukkal cipelve
unott fiatalok haladnak
a megbetegedett térben
az idő csendjében
így egyedül
a tükörben
megtaláltam az agg gondolatot

Čitač ogledala

Kroz ogledalo
prebirem ostatke ljeta
filozofski ćutim u pogledu
o izgledu čežnje
u razboljelom prostoru
mladići s dosadom prolaze
noseći duge dane na nogama
u tišini vremena
tako sam
sâm u ogledalu
pronašao ostarjelu misao

Elhúzódó álom

Ébren ébredek
nehézkesen távozik belőlem
az elhúzódó álom
mint a bekeretezett éjből
kiragadott árny
itt
ragyog
ahol meglepődtem

Ismerős hangnak
nyitom az ablakot
gyengéd szavak suttogása
áramlik a csontokban
valaki
már álmában készül
a reggellel együtt
felkelni
énekelni
az utcán
lépteimhez hasonló léptekkel
átmenni

Izduženi san

Budim se budan
izduženi san iz mene
izvlači se teško
kao istrgnuta sjenka
noć uokvirena
sjaji
tu
gdje se iznenadim

Prepoznatljivom glasu
otvaram prozor
istanjeni zvuk riječi
struji u kosti
neko se
još u snu sprema
da ustane
da propjeva
s jutrom
što će preći
preko ulice
koracima sličnim meni

Galagonya

A kézből kinőtt galagonyába
apám
véste be magát
apám fülbe
rejtezett
anyát hívta hogy
együtt verjék az éjt

Glog

Iz ruku izrastao glog
u kog
otac se urezuje
otac se u uho
uvukao
i majku zove
noć da tuku

Nikola Vukolić (Dobrnja kod Banja Luke, 1950)

Forrás: Ezüst híd – Srebrni most

2015. augusztus 12.

Szóljon hozzá!