Ezüst híd – Srebrni most: Sreten Vujković 3 verse

Fehér Illés műfordításaiból

Mese az útról

Utam vezethet a földbe
vezethet a földön
minden irányba amerre a szem ellát,
de nem vezethet felfelé,
a fenti csak az isteneké.

Istenem, tudod-e nékem
az álmodozónak mennyi minden tilos.

Mágikus lámpád
megvilágíthatja-e kérdésem,
mert balsorson nem segít a küllem.

Itt nem lehet jobbra vagy balra térni,
és nincs se előre, se hátra,
ez az út a kórház, kaszárnya és temető
közötti háromszögbe vezet.

Egyetlen szerencsém hogy
még elszánt és szívós vagyok.

Megtanultam ütemesen kiejteni
a szavakat, mint ahogyan ütemesen
lépkedek, könnyedén, alázatosan.

Senkihez sem vezet utam,
önmagát elveszített utas vagyok,
mégis állhatatosan utazok.

Szemfényvesztésemet semmiféle
illedelmes kifejezés nem adja vissza –
trágár eredendően mindegyik.

Magam se értem honnan veszem
a bátorságot ahhoz hogy
teljes valóságban lássam önmagam.

Játszom a komédiást,
utamra így edződöm.

Priča o putu

Moj put može biti u zemlju,
i može biti po zemlji,
na sve strane kud oko gleda,
ali nikako ne može gore,
gore je put samo božanski.

Bože, znaš li ti koliko je
meni zanesenjaku uskraćeno.

Može li tvoja magična lampa
da osvijetli moje pitanje,
jer nesreći ljepota ne pomaže.

Nema ovdje lijevo i desno,
i nema naprijed i nazad,
ovaj je put između trougla
bolnice, kasarne i groblja.

Sva je moja sreća da sam još
dovoljno razborit i uporan.

Naučio sam ritmički riječi
izgovarati, kao što ritmički
korake činim, lako i pokorno.

Moj put mene vodi – nikome,
putnik sam koji je izgubio sebe,
a ipak toliko putuje uporno.

Moju prevaru ne mogu iskazati
nikakve pristojne riječi –
sve je po prirodi nepristojno.

Sam sebe ne mogu razumjeti
otuda meni tolika hrabrost
da se vidim onako kako jeste.

Moram se okretati na šalu,
za svoja putovanja tako se kalim.

Mese a levélről

Ezt a levelet
magamnak írtam,
a föld kapta meg.

Ez az én Betűm,
levelem ismérve,
az ég kapta meg.

Ez az én Levéllel
táplált Testem,
hangsúlytalan maradt.

Ez az én Lelkem,
Betűm drágaköve,
adósa vagyok.

Ez az én kívánságom,
mindig rám talál
ha nem vagyok magamnál.

Ez az én Imám,
sosem akart
imádkozni értem.

Semmim se maradt,
pedig mennyi mindenem volt
mikor a Levelet írtam.

Priča o pismu

Ovo je moje pismo,
koje napisah sebi,
zemlja ga dobila.

Ovo je moje Slovo,
znak moga pisma,
nebo ga dobilo.

Ovo je moje Tijelo,
nahranjeno Pismom,
osta mi nerečeno.

Ovo je moja Duša,
ures moga Slova,
kojoj još dugujem.

Ovo je moja želja,
koja me snalazi
kada nisam svoj.

Ovo je moja Molitva,
koja mene nikada
nije htela moliti.

Sada sam bez ičega,
a toliko sam imao
kad sam pisao Pismo.

Mese a megmaradásról

Magukkal viszik saját betűjüket
elmennek a halandók,
kérdőjellel őrizve a pontot
maradnak a megmaradók.

Megalkotott saját betűjükből
egy pont maradt ránk,
és mi nézve hogyan halad az idő
mellette maradunk.

Hatalmas Kérdőjelünkből
vizünk nem tűnik el,
a por sem tűnik el,
a levegő sem tűnik el.

Ha nem lenne vizünk, hogyan
mesélhetnénk vízözönről,
ha nem lenne föld, hogyan
mesélhetnénk létezésről,

ha nem lenne levegő, hogyan
mesélhetnénk szárnyalásról,
ha nem lenne Kérdőjel, hogyan
mesélhetnénk a pontról.

Pontunkba szúrjuk az Iránytűt
és könnyedén kört rajzolunk,
hegyét bordáink között érezzük,
zenét Árbochoz kötözve hallgatunk.

Priča o trajanju

Otići će oni koji će otići,
ponijeti svoje slovo sa sobom,
ostaće oni koji će ostati,
čuvati tačku sa Upitnikom.

Oni su stvorili svoje slovo,
iz kog je nama ostala tačka,
i mi ćemo stajati kod nje,
gledajući kako vrijeme teče.

Nikud neće otići naša voda,
ni prah zemni neće otići,
ni vazduh nikud otići neće
iz našeg velikog Upitnika.

Da nije naše vode, kako bismo
pričali našu priču o potopu,
da nije zemlje, kako bismo
pričali pričali o postojanju,

da nije vazduha, kako bismo
pričali svoju priču o letenju,
da nije Upitnika, kako bismo
pričali svoju priču o tački.

Zabodemo Šestar u svoju tačku,
i lagano šestarimo kružnicu,
pod rebrima bode nas šiljak,
vezani za Jarbol slušamo muziku.

Sreten Vujković, (sz. Marićka kod Prijedora, 1942)

Fordította: Fehér Illés

Forrás: Ezüst híd – Srebrni most

 

2015. szeptember 25.

1 hozzászólás érkezett

  1. Fehér Illés:

    Köszönöm a megosztás.

Szóljon hozzá!