Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (15)

2009. V. 14. csütörtök – Szanatórium (zöld tintával)

Aludtam éjjel, aludtam délelőtt. Kevesebb kávé. Kommunikációs csoport. 2. ülés. Formáljanak kört: Van origója. Egyik szélén férfi (bal), másikon nő. Közöttük a polc, a bibliák előtt Veres Kata, a pszichológus. A főfalon fakereszt, van egy húsvéti gyertya. Minden ember életének lángja, míg mécsese kitart. És egy elfújt gyertya. Megérezte Isti halálát? Valami alvilági ügybe keveredett? Összetörték a kocsiját vagy már előre jelezte szándékát? Figyelem a pszichológusnőt. Ezt csinálja most valahol Renáta is? Egy gyermeket nevel? Kata tiszta, szép lény, kifinomult a gesztusnyelve, mint egy balett-táncos, oly pihe. Hangképzésében csendes, összefogott, megmunkált érzelmi és értelmi világa van. Mi, mindannyian tanúk vagyunk. Pletykahangos a beszélgetés. Hogy mikor helyes megszólalni ilyenkor, mikor leállítani az önösségeket, az szakmai tudás. A pszichológus bölcsész. A beteg – beteg, hogy mennyire van tudatában, műveltség-, és szituációfüggő. A pszichodinamikai folyamatban én „filozófiai” igénnyel szólaltam meg múltkor, így nekem ez a csoport túl heves, de érdekes. A gesztusnyelvezet, a metakommunativ funkcióban mindenkit be kell szólítani a körbe. Művésze a szakmájának Veres Kata. Ahogy Szénás dr. is. Kevés szóval sokat. Ezért nem illik kihagyni a viziteket. Az orvosi gárda több szem többet lát alapon előhozza a titkot. Régóta vagyok benn, ilyen hosszan még soha. És ilyen sok oldalról sem vizsgáltak meg még. Rövidlátó voltam-vagyok. „Neked mi a titkod?” – kérdezte egyszer Tádé. Nem tudom – feleltem. Fázom. Hideg idő van, Edit adott egy Corvinát, így nem kell kimenni a CBA-ba. Holnap befizetek 30.000 Ft-ot az Alfennek. Pedig biztos van lakásadó és villanyszámla is. Hétfőn megyünk Attilával az ingatlanirodára meg albérletet nézni. Munkaügy.
(Folytatjuk)

2015. december 23.

Szóljon hozzá!