Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (21)

2009. V. 20. szerda – Szanatórium

Hány tollat használ el egy ember élete során? Hány gyóntatója van, barátja, ismerőse, családja, orvosa stb.? Hogyan terjeszkedik az élet, és hogyan lesz úr a halál. Az emlékezet útvesztőiben bolyongok, és ugyanazokba a falakba ütközöm. Fogalmilag tudok átcsoportosítani, igazat adni a másiknak, s erre ugyanúgy rejtegetik előlem a fiamat, mint régen, és már ő is részt vesz a „játékban” Ne Erikával foglalkozz, ott a fiad. A nagyapái vére. A nagyanyái lelke. A szülei teste és nevelésük tévedései által a jellem leendő terepe. Ha magam leértékelem, ő még kompenzálhat. A Felső Csaba osztályelit, ő a barátja, de őhozzá képest Szabolcsom ügyetlen és buta. Csalódni fog a felemás kapcsolattól. Egyke gyerek, elvált szülőké, talán problémái lesznek a társkapcsolataiban. Ha olyan vágyódó, mint én, mindig a legszebb, az elérhetetlen lányok vonzzák, az anyja meg odaadta magát mindenkinek és most engem gyűlöl, keménykedik, gonoszkodó, ál-szeret. Féltékeny az érzelmeimre, mert benne elzárultak a finom erek, s belém üríti minden mérgét, amit a férfiaktól kapott. Az arcán savanyodás látható. Múltkor a pettingnél viszolyogtam megérinteni a lába közét, éreztem, túl sáros. Bírósági szakaszban csalt meg! Hányszor? „Igen, jó, őszinték vagyunk egymáshoz, főként magunkhoz, az a legfontosabb, nem tudom a választ, azt tudom, hogy magányos vagyok és voltam melletted is”. 20:35:34 2009/05/19. Azt felelném: Ha tudod a választ, kérdezz. Ha magányos vagy, keress társat. Jobbat, megértőbbet. – Lehet, el is küldöm. Találkoztam Kálmán Szabolcs bá-val, dicsérte küllemem. Mocóék Svájcban próbálnak letelepedni. Klári néni legépeli a meséket. A kajszisra, azt mondta – anti-mese. Gyereknek jó, mert az felülvizsgálja apja „tettét”, megjelenésre nem tűnik alkalmasnak. A verseket nem vállalta, túl komorak. Azt hiszem, marad a kórház. Vagy a Fényes. Dolgozni, hogy’ fogok? Nagyon szép, napsütéses meleg volt. Edittől kaptam egy farmermellényt, abban jártam. Láttam Husz Katát. Cserjési R-től mit vártam. Gyönyörű, okos, öntudatos, társasági; – én meg mindezeknek az ellentéte. Ráadásul odaveszett az egész levelezésünk. Nagy kár!

(Folytatjuk)

2015. december 29.

Szóljon hozzá!