Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (27)

2009. V. 26. kedd – Szanatórium

Egy Zsófi nevű egynapos beteg (a Nyírőből) ránézett a bögrémre: Milyen szép macskák vannak rajta. Rosszul bánt veled a feleséged? – Igen. – Hmmm… – Ennyiből. Piroska nénivel beszélgettem. Osszam be a pénzt itt, a kórházban, mert kint vagy lesz munka, vagy nem. A füzitői história nem a betegségem tünete? – Nem. Terápián a gyász és válások. Sok minden bevillant nálam a kommunikáció értelmezhetősége és a saját élmény katarzis-képző elemei kapcsán. Ketten rosszul lettek. Ülök a padon és a Gyógyulás kertjét értelmezem. Minden illetékbélyeggel el kell számolni. A kötetem most okirat lett? Apu állami kitüntetést kapott. Megköszöntem az érintetteknek, akik segítették a könyvet vagy olvasták. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A síromig elkísér. Hogy lesz-e folytatás? Mert föld-, és égrengés közepette vagyok, nem tudok érdemi döntéseket hozni. Zsigeri szégyen van bennem. Paródiába csap már át, ahogy itt bánnak velem. Olyan, mintha semmi bajom nem lenne. Lehet, hogy csak kezedbe kellene venni a sorsod irányítását, és a telet pedig átvészelni valahogy. Depresszióra hajlamos vagy és öngyötrő. Tehát a valós és a vélt szeretetet nem tudod gyakorlatba átvinni. Elkülönülsz, leválsz. Természetgyógyászok is próbáltak rajtad segíteni az erejüket, akár mint egy orvosi lovon. Erikának nem Senecát, hanem Platont kellett volna ajándékoznia nekem. Menj, ha tudsz – játék. Kincsed és érved a fiad, mégse jutsz vele előbbre. Neki írom, vagy önkéntes napi penzum ez a napló. Ma nem írtam verset, fejben egy lerobbant zongoráról, aminek elszakadt 7 húrja, s ráadásul hamis. Ildikó és Klári néni javaslatokat adtak a Kajszi-meséhez. Női szemmel többet tudnak. Mi lesz, ha Erikának komoly baja kezd lenni pszichikailag. Olyan méregzsák néha. Kezd üldözési mániám kialakulni. Meg nem felelés már a pszichiátrián se. Csendes, napos, meleg idő. Editnek a tyutyu hangú madár tetszik. Nem tudom, mi a neve.

(Folytatjuk)

2016. január 4.

Szóljon hozzá!