Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (31)

2009. VIII. 8. szombat Munkás u. 32. – albérlet

Tegnap gyóntam – volna. 3-kor Kondor Ferenccel találkoztam, egészségmegőrző munka. Valami bioszekta lehet, fénymásolatokkal jöttem el. A Románnál egy sárga rózsa, ki a temetőbe, dáliák közé tűzöm, talán édesanyám helyezteti oda. Haza(?)jöttem, elaludtam. Sokáig. Frissen ébredtem. Márianosztrai kegykép. Kérlelés a tevékenyebb létezésre, az átlátásokra. Aztán marad minden tétlenül. Klári néni kopog az ablakon, hív zöldbabfőzeléket ebédelni magához, de – lehet, hogy udvariatlan, sértő -, nem megyek. Felolvasom az Erika II.-t. Tisztázzam le. Beszél aztán valaki bajiról, hogy a plébános nem oldozta fel, mert haragban van a testvérével. Szinonimának veszem a magam példájára, egész nap töprengek, heverek, beszélgetek plüss szamarammal, nézem, idézem életem emlékeit, átváltozások, kozmikus összefüggések nélkül. Lehet, hogy kiátkoztak az egyházból, kizártak a társadalomból, elromantikálódlanodtam? Nem fájdalmas, nem zúgolódás, inkább a lesz még rosszabb nézete, börtön, zárt intézet, ki tudja, mi? Talán szerencsétlen csillagzat alatt születtem. Anyám szemébe zártan? Sorscsapások. Feltárulkozások, önvesztések. Pangás. Jövőkilátásnak? „ha eltemet, ki eltemet”. Közbotrány, közbiztonság, közszemérem. „Ízleljétek meg az Eucharisztiát”. Istentagadás, ha nem értem a vallás szimbólumait? Szabolcs és Erika jöttek most 7 óra körül. Vízgömb, léggömb, egérkés papírsüveg. Erika elmegy mamához. Hoz főtt kukoricát és egy vékony negyeddinnyét. Mialatt távol van, Szabolcs vizezik, dönti sugárral az óriásszauruszokat és a lánglövő figurákat. Tócsa gyűlik. Utcán, fürdőben. Fejelget, rúgdalkozik a lufival. Elpukkad. Leszakadt a süveg gumija, a biciklin a vízgömb és a szakadt lufi. Erika nem örül. Holnapra lila függönyre zsinórt varr. Elmennek. Kávét iszom. Enter, Fesztivál a Veronikából. Wiener és félbarna kenyér (1 kg) a Döméből. Szép napos idő, elég meleg, sőt, forró, de még bírható.

(Folytatjuk)

2016. január 8.

Szóljon hozzá!