Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (32)

2009. VIII. 10. hétfő Almási u. 11.

Csak cicáznak velem. Fiam rajza ezt árulja el. Az egész családban senki nem vesz komolyan, eltűrik bolondériáidat, tiszta szándékot hamis emberektől ne számíts. Az egész környezeted a megrövidítéseden dolgozik. Az emberek előfeltételezik, s a maguk elképzelése hatására kísérleteket fejtenek ki, hogy önmagukat beigazolják. Te rágod magad, de az önemésztés elrejtőzködéssel jár, és Isten érti, haragvóid utánad mennek, s te már annak is örülsz, ha egy kicsit könnyebb a hangulat, ami rád telepszik. Egyébként összegörnyedve gunnyasztasz, kimozdíthatatlanul. Önmagad térképét olvasod, katonaosztályba jártál, de nincsen stratégiád. Offenzivitás-destruktivitás-szenzibilitás. Volt feleséged a halálodra dolgozik. Most jött. Apád bolond. Így viszonyulj hozzá. Megerőltető számára kapcsolatot fenntartani a világgal, s ha belső igazsága van is, ahogy bántunk vele, érvényesíteni nem tudja, így tulajdonképpen megmaradt pénzével tud hatást kifejteni. Istennek nem tetszően. Az imáknak – ha monotonok – közösségérintők, de a közösségi szintre nem emeli az egyént, vagyis engem. A személyiség átjárható, de nem kiegyenesíthető. Cselekvéstelenség. Szemet szúró. Elmebeteg, mert befolyásolható volt, és most keretromboló. Múltjában elszabadult a pusztító hajlam, s vagy viselkedésében vagy tudatában irritált. Párválasztása illúziótlanul szenvedésközpontú. Az emlékezet színezőképessége a ráció, a törvényszerűségek hatására ellaposodik. Kényszeresség. Az idő napos, eshetne az eső, de fülledtség inkább, így teljesen fölösleges az esőkabát. Félelem a fázástól, az elázástól, lakatlan sziget-érzet, ahová mindenki ítélettel figyel.

(Folytatjuk)

2016. január 9.

Szóljon hozzá!