Kerekes Tamás: Örök visszatérés az élet

Ezt gondolta a korosodó prózaíró, amikor újra benyitott a röjtökmuzsalyi hajléktalanszálló ajtaján. Járt már itt, hisz február kilencedikén, amikor az Olgával közös itókfalvi ház leégett, a katasztrófavédelem ide utalta be. Háromágyas, dög meleg szobába került, mellettük fürdőszoba ontotta a falakon keresztül. A háromágyas szobát hívták betegszobának is, ott lakni megkülönböztetettség volt, szemben a nagy, másik két hodállyal, ahol pl. egy teremben legalább tíz ember is szorongott. Bourban eleve nem félt. Mikor a tűzoltók, a rendőrök és a katasztrófavédelem megérkeztek a lángoló házhoz, két fő kérdésük volt. Az egyik az, hogy az égéstérben található gázpalack, a másik pedig azt próbálta kikutatni, hogy az égő lakásból kikecmergő írót érte-e szénmonoxid, vagy széndioxid, magyarán füstgázmérgezés. Nos, kiderült, hogy nem. Olga részéről lebunkózásra várt, de a csinoska , töltöttgalamb odasúgta a katasztrófaturisták karéjában az írónak, hogy a feng shui szerint a konyha a szerelem jelképe, magyarázta a döbbent írónak. Csak kapcsolatuk elmérgesedésével vádolta meg később, hogy felgyújtotta a házat. Az oltás elvégeztével semmilyen szervezet semmilyen vizsgálatot nem végzett el. Kapcsolatuk elmérgesedvén Olga az író szemére hányta, hogy felgyújtotta a házat. Az író kétségbeesetten emlékeztette Olgát, hogy a náluk időző Dani Jani (falubeli mindenes), aki az egyetlen volt a katasztrófaturisták közt, aki részvétet nyilvánított. Nos, előttük mutatta meg, hogyha betüzelt a kazánba, akkor a konyha téglautánzatú falai közül, a téglarésekből ömlött a füst. Olga semmilyen intézkedést nem tett, ami azonos, hovatovább ekvivalens azzal, hogy gondatlanságból elkövetett gyilkossági kísérlet vádlottjaként szerepelhet ő még a vádlottak padján. Az írón persze mindez már nem segíthetett. A tűzben elpusztultak a könyvei, ruhái, cipői, mindaz, amit egy nyugodtabb korszakból át tudott menteni. A mentés is kalandos volt. Az író felajánlotta az ítókfalvi önkormányzatnak, hogy plazmatévéjét, dvd és video lejátszóját, világvevő rádióját, könyvtárát, modern kondi gépet az itókfalvi önkormányzatnak adományozza. Cserébe az önkormányzat segített elköltöztetni az írót Szolnokról. A költözés folyamatában már ellopták az itókfalvi hórukkemberek a felrakott holmi nyolcvan százalékát. Ekkora aljasságra az író nem is mert még gondolni sem. Nos, ez a maradék pusztult bele a lakástűzben. Az írót a hajléktalanszállón többször kirabolták, értékes és nevetségtelen értéktelen holmikból mindenki markolt, amit csak tudott. A legutóbbi alkalom a mai napra virradó reggel volt. Az író bőrmellényét, aminek zsebében egy pakli cigaretta képviselte a legnagyobb értéket, két ágypárnája aljára fektette a lepedőre, de a zsebét, amibe a dohányát rejtette, már üresen találta. Bourban ágy szomszédja Ricsi volt, egy pszichopata kanördög, aki több mentális zavara közt a kleptomániájára sem mondhatott nemet. Lopott, mint a gép. Eszébe jutott egy történet arról, hogy egy másik íróbarátja-Munkácsi Miklós- házába a II. világháború végén, amikor a Vörös Hadsereg elérte Pestet, a főtéren erőszakkal beköltöztek a Munkácsi család kétszobás lakásába. Jéghártya fedte akkor a Duna jegét, az orosz kiskatonák kézigránáttal halásztak a Dunán. A robbanástól lebénult halakat összefogdosták és hazavitték. Otthon, másra nem volt ötletük, a fürdőszoba lefolyójába öntötték a halat, amelyek hálásan azonnal elslisszoltak. Ekkor jegyezték meg az oroszok, a wc lefolyójára nézve, hogy zabratykaja masina, az az igazi tolvajló gép. Nos, a súlyosan terhelt Ricsi is lopott, értékhatártól függetlenül. Az író igyekezett mindent elzárni, de ennek ellenére olyan cuccai is eltűntek, amelyek másnak nem jelenthettek értéket, ezek közt szerepelt pl. a nyugdíjas igazolványa. Hogy azt miért lopta el, arról hótt lila gőzének sem lehetett az írónak, de nem is volt. Mert ezt az igazolványt csak a személyi igazolvány felmutatásával lehetett használni. A röjtökmuzsai reggelik kalandosak voltak főleg azért, mert reggelre derült ki, mi tűnt el az éjjel. Bourban nem vehetett részt a közmunkaprogramban, nem is bírta volna a dereka, ezért a fizetésnapi dáridókon sem igen vett részt. Ezeken a napokon estek meg a nagyobb lenyúlások és markecolások. Tombolt ilyenkor a hajléktalanszálló. Nem ismerték ugyan Jack Londont, de annál jobban betartották a „fütykös és agyar” törvényét. Na, szó, mi szó, Bourbant még a legelső napján, megérkezése után megütötte a férfiwécében egy dolgát ott végző pasas. Állítólag lefröcskölte vízzel. Bourban még ki sem józanodott a tűzvészből, mire a valóság fejbe kólintotta. Az ügyet az egyik gondozónő feljegyezte naplójában, majd a kissé véres prózaíró miatt kihívta a rendőröket. Az író már meg sem lepődött azon, hogy ugyanaz a csapat volt az, amely a háztűznél kivonult. Akiknek kocsmázásra még futotta, azok a piac Szandai nevű kocsmájába jártak, ahol a jószívű kocsmáros egy gondosan kiválogatott rétegnek még hitelt is adott. Ennél olcsóbb hely már nem is volt ott Röjtökmuzsajon. A hajléktalanszálló összes amputált páciense ott töltötte szabadidejét. Járt oda egy Peti nevű fószer is. Rendszeresen tarhált is. Mondandójának, meséjének, legendájának lényege egy hőn állított kötél volt, ami azt a célt szolgálta volna, hogyha összejön az ára, akkor Peti arra akasztja fel magát. A kocsma közönsége még fogadásokat is kötött erre. Kettő az öthöz adták Peti halálát. Peti azonban egyszer csak eltűnt a kocsmából. A mindent felületesen kiderítő röjtökmuzsaiak jó, vagy rossz arcot mutatva konstatálták, hogy Peti beváltotta az ígéretét. Összejött a kötél ára, s Peti azonmód felakasztotta magát, csak az esti szürkületet várta meg.

részege-Örökvisszatérés

2016. április 19.

Szóljon hozzá!