Bigonya: Kolozsvári Sinkó Zoltán (1938–2002)

Úr ír

Az ember ír, és ez nem marad következmények nélkül, mert az embert olvassák. A törvénykönyvet is annyiféleképpen lehet értelmezni, ahányféleképpen akarjuk. És mennyi mindent kell értelmeznie az Alkotmánybíróságnak…!
Persze az embert nem az Alkotmánybíróság olvassa, hanem maga az Olvasó, akiért él, hal, ír és lóg az ember.
Minap is megismerkedtem egy úrral, aki kijelentette: annak ellenére, hogy a küllememben csalódott, kövérnek képzelt el, mosolygósnak és nem ilyennek, ahogy kinézek, szóval mindezek ellenére mindig szeretettel olvassa, amiket a Köhögőbe szoktam írni. Mit mondjak? Én nem a Köhögőbe írok, hanem Isten kegyelméből van rovatom, a Kotyogó, abba szoktam írni. Ő viszont a Köhögőt olvassa, amiből kitetszik, hogy az embert nem olvassák szó szerint.
De menyire hogy nem! Mártuska megölelt és megcsókolt, hogy az elmúlt hetek egyikén jól odamondogattam a szomszédjának, annak az agresszív disznónak. Nem teszi a kirakatba! Mártuska még egyszer megölelt és megcsókolt, és én azon gondolkodtam, ki lehet a szomszédja, akit megírtam?
Aztán találkoztam a kedélyes úrral, aki rávert a vállamra, aztán mellbe vert és azt mondta: – Na, amit a múlt héten írtál, hát öregem, az szenzációs, soha nem fogom elfelejteni.
– Mit írtam? – kérdi az ember.
– Na, tudod te, na azt az izét, amit írtál arról a hogyishívjákról. Na, mondd már!
Szóval én mondjam meg neki, hogy mi az, amit ő olvasott. Lehet, hogy nem is én írtam, hanem Tolsztoj Leó. És az ember azért sem mondja meg, hogy mit írt. Mondja ő! De ő nem tudja megmondani, nagyokat bök a melledbe és röhög.
– Nahát, az feledhetetlen volt. Csak sajnos, elfelejtettem.
Így van ez. Mindent nem lehet megjegyezni. Csak azt, ami le vagyon írva. Sőt, még azt is el lehet felejteni.
Mindez hagyján, mert az ember ír, és annak következtében, hogy olvassák, kiderül, hogy írhatna jobban is. Városunk legaktívabb személyisége, Ezüst Titi állított meg tegnap és elmondta, milyen kár, hogy amit legutóbb írtam, abból kifelejtettem azt, hogy megemlítsem, hogy vannak még, akik… Szóval hiányos volt az írás.
– A nemjóját neki! – mondtam szelíden. – Legközelebb jobban a körmükre nézek…Különben tudd meg, zseni vagyok én is, mint annyian, de nem tökéletes. Tudd meg: még a Himalája is lehetne magasabb hét centivel, és a Csendes-óceánba is lehetne önteni egy pohár olaszrizlinget, jobb lenne az íze. Mit tegyek?
– Rám hallgass. Ilyenkor kérd ki a véleményemet – mondta Ezüst Titi. – Én segítelek.
– Ugyan miért fáradj? – kérdeztem. – Miért nem írod meg te ezeket a remekeket?
– Ugyan – legyintett a –, nekem nincs idôm erre.
Nekem van. Ezért írok.
Íme, olvassák. Ezért érdemes írni.
De nem mindig értenek. Akkor meg minek?
Szóval van kinek, de nem tudom, minek?…

Szerkeszti: Bölöni Domokos

2016. április 26.

1 hozzászólás érkezett

  1. Albert-Lőrincz Márton:

    Én tudom, megmondta Szerkis Kati, hogy mestert keressen, aki ír, különben nem ír a semminél többet.

Szóljon hozzá!