Száz év – nagy háború: Ádám Éva

HADAK ÚTJÁN / AZ OLT PARTJÁTÓL A PIAVÉIG (4)

(Részletek)
Tovább megyek a szomszéd faluba, Árapatakra. Lakossága nagyrészben oláh. Híresek az asszonyok varrottasai.
Damokos Béla kúriáján tizenkét szoba bútora összevágva, fűrészelve. A felhasogatott zongora és a hintó darabjai a könyvtárral együtt hirdetik a teljes pusztulást. A kripta fala is kibontva.
Rácz református lelkész háza, a kántor, a posta és Reményik kúria kifosztva.
Éppen a faluban tartózkodott Csulak Lajos, az erősdi ref. pap, akit elhurcoltak többed magával. A foglyokat egymáshoz kötötték, lóhátról űzték, bottal verték s mivel híd nem volt már az Olt folyón, nyakig érő vízben hajtották át őket. Csulak karját eltörték. Szörnyen elkínozták.
Brassó megyébe értem. Mi történt a botfalvi cukorgyárral, kérdezi mindenki. Meneküléskor száz vagon cukor maradt itt. Ebből hetven vagonnal elvittek az oláhok, ami megmaradt, abból egyharmadrész lefoglalva a magyar és egyharmad a német katonák részére. A többit a lakosság számára biztosították, de a botfalusi kereskedőnek előbb Budapestről kell engedélyt szereznie az eladáshoz.
Botfaluban már alaposan dolgozott a gránát. Itt már csaták nyomán járok.
Az evang. pap, író ember: Lienert János. Egy drámáját Csehországban adták elő. Nagyon éhes vagyok. A papnak sincs egyebe, mint amit egy hátizsákba pakoltak neki ott, ahonnan visszatért a menekülésből. Dideregve állunk a fűtetlen, hideg konyhán. Egy zug nincs, ahol pihenni lehetne.
A szép kaszinóból katonai raktár lett. Kardok, fegyverek, köpenyek, miket a csata helyén szedettek össze, a sok tölténnyel együtt tornyosulnak a teremben.
Az oláhok, mint szekereseket elvitték Rhein Andrást a 16. sz. házból, Mechel Györgyöt és Liess Jánost. A szász gazdák sorsát senki se tudja.
A katonák loptak itt is, de azt mondják, kemény büntetést kapott, akire rábizonyult. A tisztek még egy tányért se vettek igénybe a pap készletéből, pedig ott volt az étkezdéjük.
Az ellenség szept. 1-től, okt. 7-ig volt a faluban.
Kellner Pál tanító beszéli, milyen zeneszóval, vigassággal vonultak be.50
Gligor Györgyöt kinevezték bírónak.
A Vidombák patak felett a híd kigyulladt. Dinamitot sejtettek ott és az egész falu lakosságát lefogatták. Cherciu György nevű ottani lakos unokája tiszt volt az oláh hadseregben, ez mentette meg a falubeli szászokat a büntetéstől.
Reindt Rudolf főjegyzőt kémkedéssel gyanúsították, lezárták és kiéheztették.
Schuffert Katalinhoz 202. sz. házba Szászmagyaroson bekérezkedett éjjel egy katona: Beengedlek, de félek, hogy bántasz, előbb add ide a fegyveredet. Átadta. Az asszony most rázárta az ajtót és reggel kiszolgáltatta a foglyot a német katonáknak.
Liess Anna boltjában nem akartak fizetni. Az asszony ötletesen felelte: Mindenütt a ti zászlótok lobog, – ez már a ti országotok, ahol rend van és fizetni kell.
A faluból kétezer marhát vittek el. Elégett négy csűr és 30–40 gránát érte a házakat és szaggatta fel a földeket. A polgári lakosságból csak egy gyermek halt meg. Tontsch András gazdának pedig egy gránát leszakította a karját és elvérzett az utcán. Botfaluig ért le a brassói csata szárnya és a tüzelés 30 óra hosszat tartott. A vidéken 17 ágyút szedtek össze.
Kellner Pál fején látom a fejszehasítás nyomát. Háza kifosztása ellen védekezett, akkor ütötték le. Oláh orvos kötözte be.
Kimegyek a katonasírokhoz. Ott van egy berlini újságíró is.
A mi katonáinkat Kellner Pál temettette el az itteni szász vezető emberekkel. Mintegy száz oláh sír is van a határban.
Az új temetőben 1 tiszt, 2 altiszt, 19 közlegény alszik. 22 német katona a 333-ik ezredből. A sírok ott vannak, nem messze a falutól. Külön pihen egy derék német tiszt. Mellette külön két altiszt. Sírjukon még késői őszi virágok nyílnak. Aztán egy nagyon hosszú tömegsír, sápadt, lila virágokkal.
Sűrű, hideg, fekete felhők ereszkednek lefelé. Alkonyodik. Oly szépek ezek a szomorú katonasirok. Egy-egy vas sisak látszik az estében. A halott vitézek sírját reggelre behavazza a tél.
A szép Barczaságon járok. Brassó városával együtt 13 szász és 7 csángó község fekszik ezen a síkságon. Össze-vissza járom a vidéket. Roman Scholtysik német tiszt cikket írt Magyarországról. Arra kér, fordíttassam le magyar lapok részére.
Keresztényfalván 200 ház égett le. Ezek a lángok világítottak felénk, mikor elmenekültünk.
A hegyek között érdekes hivatalos emberrel találkozom. Székely Béla fogatja össze azokat az oláhokat, kikre valami hitványság rábizonyult. Rozsnyón 296 oláhot fogatott el.
Már itt van a tél. Fagyott utakon, havasok között kocog velünk a jámbor Rozalinda. Mit gondolhat, mikor az útszélen látja egy elhullott katona ló fagyott tetemét?
Gyönyörű havasi patak fut le Volkányban az utca közepén, A faluból – 2700 lakos – elvitte az ellenség Bosch Jánost, Gobel Jánost és Bartel Péter gazdákat.
Rozsnyón laktak valamikor a kettes huszárok. Csodaszép fekvése van a falunak. A háttérben a fenséges Bucsecs havas és a Schuller. A vár 1500-ból való. Rozsnyón 2000 szász, 3000 oláh és 10 magyar család lakik. A betörés napján itt már reggel ötkor megszólaltak az ágyúk. Hahn Frigyes nevű szász fiú kezdette a tüzelést a mi részünkről és még menekülése előtt eltemette Lander Gusztáv az első magyar honvédet, gyergyóditrói Gombos Györgyöt.
Az ellenség a kriptákat is feltörte Rozsnyón.
Tzigara Simulcas minden értéket elszállíttatott.
Visszavonuláskor az ellenség járőrt hagyott hátra, hogy a falut felgyújtsák és a népet legyilkolják. Katonáink gyorsasága akadályozta meg e szörnyűséget.
Barthelmie Györgyöt a Mühlen Grund nevű erdőben agyonlőtték. Marcel András bénakezű 30 éves gazda agyonvert tetemét felesége találta meg. Bartesch János 60 éves gazdát Fuhrmann kereskedésének védelmezése közben a bolt előtt verték agyon. Lierenz János 76 éves nagygazda, aki nagyot hallott, nem felelt a kérdésre, ezért agyonverték, orrát, fülét levágták. Goss Róza nevű özvegy tanárné félt és magához hivta Ziegler Ernő asztalos családját éjszakára. Éjjel az ajtón kopogtattak. Ziegler kinyitotta, magukkal vitték, testét megcsonkítva, holtan találták az erdőben. Lánczkor József magyar molnárt az utcán ölték meg. Wagner Tamás mészárost a mezőn verték agyon. A fiút az apja, ingéről ismerte fel, mely kilátszott a földből. Sadlers Márton gazda testét a fűrészmalomnál lelték meg. Schmiedt Márton csendőrt az utcán ölték meg. Kraft Mihályt az erdőben.
Hirtelenében ezeket a kegyetlen gyilkosságokat tudtam feljegyezni.
Pfaff Mihály jegyzőt, leányát és cselédjét éjszaka vitték el, hogy kivégezzék. Útközben valahonnan egy golyó süvített és megsebezte az egyik kísérő katonát. A zűrzavarban elmenekültek egy csűrbe, ahol reggel félig halálra válva akadtak rájuk.
Dr. Rosenauer orvos nem tudott elmenekülni. Lefogták és mint orvost alkalmazták. Adtak neki egy cédulát, hogy senki se bántalmazhatja őt. A nép hamarosan észrevette, hogy a katonák nem tudnak olvasni és mindenféle cédulákkal becsapták őket. Badjon Fritz bácsi, az öreg vendéglős se tudott elmenekülni és valamiért huszonöt botot kapott, most is sírni látom a kedves öreget, aki minden nap egy tál bablevest tesz elém. De nagyon hálás vagyok ezért is. A vendéglő udvarából egy barlang vezetett a várhegy oldalába. Oda is el-elbújt Badjon bácsi.
A községházán az 1916. évi iktatókönyvbe valamit írtak az oláhok. Lefordítva ezt jelenti, ha Ferencz József nem adja át az országot, elevenen megnyúzzák és rózsabokorba eltemetik.
Egyik faluban a német katonák dob helyett pléh fazekat kongatva hirdetnek valamit a népnek.
Oláh tábori lapokat találok. Rá van nyomtatva, a hadsereget ne nevezd meg, helység nevét ne írd, dátumot ne tégy.
Rozsnyón a községház előtt a ketrecben látom Falkenhaynnak egy rendeletét.
Bartalmie úrnő beszéli, nála egy oláh tiszt lakott, ő és nővére és a tiszt minden este együtt sírtak.
Rozsnyón a hivatalos könyveket tovább vezették az oláhok és leltárt vettek fel a falu értékeiről. Aláírás: George Brezean, szept. 20.
Szept. 19-én elrendelik, hogy az elmenekült szászok terményeit az oláhok leszedjék. Fele azé, aki leszedi, fele a katonaságé.
Amott a 45. ezred napiparancsa, hogy a gépfegyver osztag Zernyestre menjen.
A rozsnyói kórházban ütközet alatt 400 sebesült volt. Most százat találtam. De itt van egy másik kórház. A lengyel légionista diákoké. Ez a kórház a Somme-tól jött Kacáig vonaton, onnan Törcsvárig gyalog. 147 kedves ifjú beteget találok benne.
Megtudom azt is, hogy a frontra most katonáinknak naponta hatvan ökröt szállítanak ki.
A Ganzért gyárban és Papp posztógyárában is rengeteg kár esett. Elvitték a készletet. Ma Papp László gyáros vendége vagyok. Nincs se villa, se kanál, se kenyér, se abrosz. Egy kirabolt ház úri levegőjében jól esik a semmi is.
Esti szállást Lander Gusztáv evang. lelkész házánál kapok. Kedves asszony, hogy takargat minden lim-lommal. Nincs párna, se paplan. Az ajtónak csak féldeszkája van meg. Szobámba besüvít a havasok levegője és a padlót belepi a hó. Holnap tovább megyek.
*
Barczaszentpéteren tűzesetek voltak. A faluból magukkal vitték Kliemes Jánost és Brenndórfer Pétert. Bock Mihály lelkészt megmentette egy falubeli oláh asszony. Bock tiszteletes úr cselédleányát megtámadta egy tiszt. A pap a lány védelmére kelt, abból került a veszedelem.
Kloes Mihályt addig másztatták létrára, míg leesett és karját törte.
A Muntean üzletben selyem cafatok lógnak. A gránát ereje még a kukoricaszemeket is lemorzsolta a boltos udvarán.
Egy szál gyertyánál német tisztek ülnek egy házban és a Wacht am Rheint énekelik. Német tisztek gondoskodnak arról is, hogy a postámat továbbítsák.
Barczaszentpéteren 200 sír lehet a falu határában. A halottakat a mi katonáink temették el az oláh foglyokkal, de még nov. 16-án, ottlétemkor is találtak halott oláh katonát az erdőben.
Amíg a Barcaság útját járom, mindenütt hallom az ágyúzást. A nagy síkságon dörögve zúg tova. Kimegyek egy hegyoldalon. Beleállok a véres, piszkos lövészárokba. A vörös vércsíkokat megbarnította az őszi avar. Egy kereszten bús katona sapka leng. Hier ruht ein deutscher Soldat vom Regiment 187. Sorba jönnek a néma sírok.
Sűrű, fekete rajban repülnek fenn a varjak. Jaj, már sötétedik, de a méhkerti síroktól nem lehet elmenni.
Tovább olvasom: Hier ruhen in Gott tapfere Kameraden der 2 comp. I. R. 188 gef. am 8 f 16. A másik sírban 11. A harmadikban 5 katona alszik. A sírokon már nincs virág. Megdöbbentő komorságban fényes, magas sisakok nyugosznak a halmokon s leszáll reájuk a téli sötétség.
Bajor katonák két hatalmas, ágyúvontató lovat fognak egy sodronyáig nyúzott kocsiba, azzal megyek tovább.
Brassóban német tisztek hatalmas autót adnak rendelkezésemre, hiszen lábamról lecsavarodott a vékony kis cipő, ki-be folyik a hólé. De én már láttam három lakásunkat és tudtam, hogy nincs már hol megállanom.
Brassóba érkeztem. Mester u. 1. J. T. Menschendörfer evang. lelkész házánál kaptam szállást. De nem tudom, hogy kerültem oda.
Felkeresem gróf Mikes Zsigmond főispánékat. Régi ismerősök.
Brassóban a posta nov. 14-én nyílott meg. Távírda nincs, se telefon. Az első hatalmas hó 17-én hullott le.
Mikor az oláhok kivonultak, Weisz Ignác ügyvédet Derestyére vitték, falhoz állították, meglőtték, de nem halt meg. Reggel egy autó felvette. Meggyógyult.
Óbrassóban tíz asszonyt állítottak fához, hogy lelőjjék, de oda érkező tisztek megakadályozták.
Ugyancsak Óbrassóban Hermannét és leányát a gránát házukban megölte.
Gábos Dénes iparos leánya felkiáltott, bárcsak már visszajönnének a mi katonáink.
A leányt beárulták. Eltűnt. Brassóból elhurcolták Meisl József apátplébánost is. Az erdélyi egyházmegye papjai közül 30—40 végez tábori lel-készi szolgálatot a harctereken.
A zárdák sorsáról ezeket hallottam: ott maradtak a petrozsényiek, a kőröspatakiak, a sepsiszentgyörgyiek és a kedves nővérek a betegápolás szép kötelességét végezték.
Szebenből minden baj nélkül távoztak az apácák. Hallom, a petrozsényiek később mégis eljöttek.
No, de lássuk tovább a brassói eseményeket.
Pál János fogházőr udvarára egy sebesült oláh katona beesett. Azt hitték, hogy Pálék sebesítették meg. Fegyvert fogtak a családra. Szomszédok mentették meg.
A híres Korona szállodát srapnelezték. Kórház-u. 58. sz. a. Kovács Lajost megölte.
Unitárius egyház tábláján a feliratot befestették.
Brassó-Bertalan állomáson csata volt. Mindenki erről beszél. Falkenhayn IX. hadserege okt. 7-én érkezett Brassóba az 51. honvédhadosztály csapataival. A Méhkertek felől a 187. porosz hadosztály közeledett. Nem lehet feladatom a csaták menetének leírása. Csak neveket jegyzek össze, kiket a nép emleget.
De Petrán Sándor, ma vitéz Petrányi ezredes, a 305. h. gy. ezr. III. zlj. parancsnok hőstettéről hallok legtöbbet, a Bertalan vasút állomással kapcsolatban. Heves kézigránát, szurony, puska és géppuska harcokkal verte ki onnan az oláhokat, kik 250 halottat hagytak soraikból.
Ebben a harcban ugyancsak hősként emlegetik Cseh Lajos hadnagyot, aki egymaga géppuskázott le az állomás épületéből mintegy 100 oláh katonát. Holtak rajvonala feküdt a brassói csaták nyomán.
Vargha hadnagy nevét a hősök között emlegeti a nép. A Fellegvárból Petrán százados az állomásra zúdította a géppuska tüzelést. Csak egyes román vonatok tudtak elmenekülni, míg a többi az összes élő állatokkal, élelmiszerrel, ruházattal és a lakosságtól rabolt cikkekkel, katonáink kezébe került. 400 vasúti kocsit mentettek meg a híres géppuskások. A győztes honvédeket Fabritius polgármester üdvözölte a piacon és a nép ajkán felzengett a magyar himnusz.
*
Most arra kérlek itt közben, mondjátok meg nekem, mi ez, amit írok. Történelem? Talán annak apró morzsái. Mindenki hullatott el valamit, de senkinek se volt ideje összeseperni a hulló könnyeket, a hulló vért, a sodródó faleveleket. Talán regős vagyok. Könnyebb volna az írás, ha tudnám, mi vagyok. De egyet tudok. Az adatokat bírók, községi jegyzők, szolgabírók, alispánok, főispánok adták. A többit a falvak népe, azon frissen, melegében, ahogy történtek a dolgok.
Ha valaki úgy erezné, hogy túlságosan részletes, vagy unalmas ez az írás, arra kérem, az áldozatot, melyet idegei hoztak, ajánlja fel cserébe azokért a könnyekért, melyeket azok hullattak, akikkel a dolgok történtek.
Most pedig téli ködben, téli fagyban utazzunk tovább Sepsiszentgyörgyre.
A kis székely fővárost szept. 2-án d. e. 11 órakor szállottá meg az ellenség. Minden ellenállás nélkül, hiszen a lakosságnak katonai parancsra távoznia kellett. Csak öregek, betegek és azok maradtak ott, kiknek már a menekülésre se volt idejük. Lovascsapatok vonultak be Mirodescu százados vezetése alatt
A Ferencz József kórház megbízott orvosa, Barabás Sándor dr. és Kelemen Lajosné, Zathureczky Berta, mint a Vöröskereszt alelnöke, kórházi díszben fogadták a bevonuló katonákat. A betegek és a lakosság részére védelmet kértek.
Mirodescu kijelentette, hogy a kultúra nevében jöttek és a lakosságnak nem lesz bántódása, ha a katonai parancsnokság intézkedéseit betartja. Aki azonban a legcsekélyebb dologban szót mert emelni, azt véres kegyetlenkedéssel üldözték és csupa halálfélelem: volt az otthon rekedtek élete.
Az oláhok a vagyoni biztonság kezelésével Császár Lajost és Sikó Bélát bízták meg, A szabad járás-kelés tiltva volt a város területén is, aki este 9 órán túl járt, letartóztatták. Kovács Ferenc nyugalmazott városgazdát mint tolmácsot alkalmazták. A kórház betegeit és a menház öregeit is beleértve, mindössze 150 ember maradt a városban. A menekülés szörnyűségeiből, különböző okok miatt azonban többen visszavergődtek és így az oláh hadsereg bevonulása napján a 10 ezer lakosból 6—700 volt otthon.
A város polgármestere, Bálint Dénes, szintén a menekült lakossággal tartott. A város hivatalos kulcsait Szilágyi György adókezelőnek adta át.
A bevonult oláhok a keresztvári magyar iskola tanítóját, Aleman Ilariét nevezték ki polgármesternek. Rendőrkapitánynak pedig Nagyszebenből Guimán Györgyöt. Éjjeli őröket és városi szolgákat is neveztek ki eleget. Ennek dacára, pusztult ott minden. Azt lehet mondani, hogy csak az üres falakat találták a később visszatelepített menekültek. Orgiát ült minden gonosz szenvedély. Minden erkölcsöt megszégyenítő adataim vannak, de ezekre most nem térhetek ki. Magát a kórházat használták tivornya helyül, mihelyt nem éreztek közelükben magasabb rangú tiszteket. De maguk a tisztek törték fel a helybeli üzleteket is.
A kórházat meglátogatták Ghica herceg és Angelescu tábornok, kiket Kelemenné fogadott. A fiatalabb tisztek kezet is csókoltak az úrnőnek. Angelescu, dr. Bene István elmenekült ügyvéd házában lakott.
Zajzon Farkasné, ismert úriasszony vezette a kórházi főzést és udvariasságból esténként a tisztek a magyar himnuszt és a „Ritka buzát” játszották hegedűn.
Barabás doktoron kívül hét oláh orvos is működött a kórházban, hol sok volt a venereás oláh katona. Azonkívül 45 önsebesített oláh vitéz.
Dr. Celebrian és Graza Konstantin oláh orvosok a kórház főorvosánál, Fogolyán Kristófnál laktak.
Éjszakánként több ízben is fegyveres kutatást tartottak a betegszobákban. A zaklatások ellen Angelescuhoz fordultak, aki be is tiltotta azt, de a tábornok távozása után annál dühösebben folyt a kutatás.
Épületekben a városban nem volt károsodás. Csak két ház és egy csűr égett le. Asszonyokat, leányokat üldöztek és kínoztak. Klósz Józsefné nevű 70 éves nőt meg is gyilkoltak és a Kolcza üzletében egy kisasszonyra rálőttek, karja alatt sebesült.
Mint túszokat a kórházból vitték el hét rokkant, lábbadozó katonánkat. Mint hajcsárokat: Oláh Jánost, Daragits Illést és Csatlós Mihályt.
A számadásokat és a pénztárt, a hivatalos kilakoltatáskor magával vitte a városi tanács, mely Békéscsabán működött tovább. Az irattár ott maradt, nagyobb kárt nem tettek benne, csak térképek után kutattak. Az adóhivatal főbb könyvei elpusztultak. Az egyházi anyakönyveket is megmentette a városi tanács.
A szeszgyárak és likőrgyárak készletét utolsó cseppig megitták, az utcákon ezer számra hevertek az üres üvegek. A Kupferstich szeszgyárat alá is gyújtották, de nem robbant fel és megmenekült egy egész városrész.
A Klinger-féle híres szövőgyár meglevő készletét Brassóig elszállították, de ott a mi katonáink lefogták a kiadós zsákmányt.
A műmalmokat szétdúlták. A dohánygyárból hét vasúti kocsival tudtak elszállítani. Az iskolák berendezését elpusztították. Teljesen tönkretették az ide-oda átvonuló csapatok a város végén levő női ipariskolát, mely az ősrégi kedves Daczó kúriában volt.
A Székelyföld egyik legnagyobb kulturális értéke, a székely várstílusban épült Székely Nemzeti Múzeum. Cserey Jánosné székely nemes nagyasszony alapította 1875-ben. Tzigara Simulcas jelentést tett a múzeum értékeiről. Bukarestből egy bizottság jött ki és autókon több láda értéket elvittek és végigturkáltak a levéltár, könyvtár, régiségtár és néprajzi osztályokon. Ez volt a Székelyföld egyetlen múzeuma, melyre az állam is nagy gondot fordított és békében évi 28 ezer Kor. segélyt adott. Az oláhok elvitték a múzeum leltárát is. Csutak Vilmos és dr. László Ferenc, múzeumőrök, a Székely Mikó Kollégium tudós tanárai, megrendülve látták a rémes pusztulást, mely e kivételesen érdekes népnek, a székelységnek emlékeit semmisítette meg.
A magánházak a szó teljes értelmében kirabolva. A visszatért lakosságnak új életet kell kezdenie. De elhordták a város élelmiszerkészletét is, az évi gabonatermést is. Lovak, marhák nincsenek és az őszi vetést nem lehetett elvégezni. Menekülés előtt 700 ló és marha volt fogatokban, azt a menekültek részben magukkal hajtották és ott kallódtak el az állatok a vándorúton.
Az oláhok a városból okt. 5—7-én takarodtak el. 5-én már szedni kezdették az oláh zászlókat a házakról. 8-án német járőr érkezik és kitűzik a szövetséges zászlót. Ugyanakkor bevonult Solymossy Lajos százados, 46 huszárjával, továbbá Biró István és Temesváry János főhadnagyok. Később Bánffy báró érkezik nagyobb csapattal, de már nem akadt dolga.
Ugyanis a város mellett levő Olt vizén túl, egy oláh ezred volt még és járőröket küldöttek át, akik nem tudták, hogy csak az a 46 hős huszár van a város belsejében. Az Olt túlsó oldaláról gépfegyverrel lőttek a városra. Solymossy Lajos vitéz kis csapatával az Olt vizével átellenben, Őrkő – úgy-e be szép név? – hegyre vonult és megkezdődött az utcai harc, melyben elesett egy hős magyar huszár. Reggeltől délután 4 óráig tartott a csata. Sikó elrendelte, hogy a lakosság meneküljön az Őrkő melletti nagy erdőkbe. Az a néhány hős székely katona megvédte a várost és fejvesztetten menekültek az oláh katonák. Utoljára még kiadták parancsba, hogy gyújtani, rabolni, ölni kell mindent és mindenkit, akit útban találnak. Ekkor gyújtották fel az előbb említett két házat és egy csűrt.
Az oláh katonák 300 disznót öltek le és azt bepácolták télire, de nem vihették magukkal és a közeledő magyar vitézeket ezzel vendégelte meg a győzelem után a lakosság.
Kivonuláskor oláh részről 40 tiszt volt a városban. Elvittek 200 ágyút.
Azon a hétfői napon, mikor a székely nép hivatalos parancsra elmenekült: a 2-ik közös gy. ezred vette fel a védelmet 4 ágyúval. Az oláhok kivonulása után egy ágyú maradt a városban. A neve: Gyuri. Ez védte Sepsiszentgyörgyöt.
A magyar honvéd huszárok bevonulásakor meghúzták a régen elnémult magyar harangokat, amelyekben Gábor Áron lelke megszólalt.
Most a csendes városban elvezetlek a negyedik lakásba, melyhez életszálaim fűztek valaha. Megmutattam a kihalt szülei házat és két másik faluban nővéreim elpusztult otthonát.
Ebben a kis székely városban én magam laktam. A lakást lezártam kulccsal és nyaralni nővéremhez mentem. Onnan, tőle és vele menekültem. Emlékeztek a zsákokra?
Most visszahozott a sors, saját otthonomba. Kulcsra nincs szükségem már. Szépség, művészet, báj, kedvesség volt egykor ebben a kis otthonban. Európa minden országából összehordott értékeim, sajtó alá rendezett írásaim és vele együtt minden elveszett. Romokat, törmelékeket találtam. Ebbe a házba soha többé vissza nem mentem. Csak egy kép maradt elmúlt életemből, azt is évek múlva kértem el Gábos Győző tanártól, aki valamikor lefényképezte ezt a szép lakást. Ha ez a kép nem volna, azt hinném, csak álmodtam, hogy volt egyszer egy otthonom.
De nincs időm saját sorsomon könnyezni. Valahogy már szégyelném is. Lassanként megnő az ember.

(Folytatjuk)

Előzmények:  1. rész; 2. rész; 3. rész; 

2016. augusztus 10.

Szóljon hozzá!