Ezüst híd – Srebrni most: Enes Halilović verse

Fehér Illés műfordításaiból

Szén / Ugalj

Fennsík. A tó a fennsíkon a miocén elején keletkezett,
huszonhárom millió évvel ezelőtt. Kamerák és közismert
meghívottak jelenlétében, egyetlen miniszter sem avatta fel.

És keletkezése előtt is nagy tervei voltak.
Kitartott és várt. A tó.

A vízben szárazföldi növényi szövetek halmozódtak fel.
Minden, ami medrébe került, leülepedett, és ebben a homok segített.
Megkezdődött az elszenesedés. Tőzeggé alakult
a növényi anyag, azután lignitté, majd barnaszénné.

És a növényi anyag hét fázisban tárolt.
És hét réteg szén képződött. A rétegek között ma is foszilok pihennek.

A pliocén végén kiürült a tó: Ma
reggelig kettőmillió ötszáznyolcvannyolc ezer év
telt el. Nem véletlenül ürült ki.

A kiszáradt mederben seregek és seregek vonultak.
És a meder apáról fiúra maradt,
apáról fiúra… midaddig, míg a szenet, talpuk alatt meg nem érezték:
Százötven millió tonna feket csönd
szunnyad
és nyugodtan várja, hogy hamuvá váljon.

December van. Dermesztő hideg.
És mindezek után,
te – hálátlan – fogsz egy darab szenet és a kazánba dobod,
csak hogy felmelegítsd a falakat,
amelyekről írsz.

 

Visoravan. Na visoravni je nastalo jezero početkom Miocena,
prije dvadeset tri miliona godina. Nijedan ministar nije svečano
otvorio jezero u prisustvu kamera i uglednih zvanica.

I prije svog nastanka, imalo je veliku ideju.
Trajalo je i čekalo. Jezero.

U vodi je sabiran biljni materijal sa kopna.
Sve što je leglo na dno, taloženo je, a pijesak je pripomagao.
Nastupio je proces karbonizacije. Biljna materija
pretvorila se u treset, potom u lignit, potom u mrkolignit.

I bi sedam faza deponovanja biljne materije.
I ostalo je sedam slojeva uglja. Između slojeva i danas spavaju fosili.

Krajem Pliocena, jezero se ispraznilo: Otišlo je
dva miliona pet stotina osamdeset osam hiljada godina
prije današnjeg jutra. S razlogom se ispraznilo.

Isušenim kopnom prošle su vojske i vojske.
I kopno je ostajalo sinu od oca,
sinu od oca… sve dok pod tabanima ne osjetiše ugalj:
Sto pedeset miliona tona crne tišine
leži
i spokojno čeka da se pretvori u pepeo.

Decembar je. Ciča zima.
I nakon svega,
ti – nezahvalan – uzimaš grumen uglja i bacaš ga u kotao
samo da bi zagrijao zidove
o kojima pišeš.

Fordította: Fehér Illés

Enes Halilović (Novi Pazar, 1977)

Forrás: Ezüst híd – Srebrni most

 

2016. október 26.

Szóljon hozzá!