Levinschi Szávuly Attila “feltámasztása” (13)

Levinschi Szávuly Attila verseiből / VI.

Baba Jaga

Hallottam
A testéhez simuló szirmok suhogását
Amint
A virágok mezején átszaladt
Vadrózsák illata kissé velem maradt
Aztán tovaszállt
Nyoma sem maradt
Csak egy tövist hagyott a bőrömben.
Helyzetkép

Fázósan összehúzódom a nyárban,
Terjeszkedő magány a lepedőn
Egyszemélyes sötétben várva
Kétszemélyes ágyam sarkát bérlem
Álmaimban megtölteném veled.

 

Úgy

Olyan üres és távoli lett
Egyszerre minden
Te
Amit mondasz
Ez a pillanat

Mert úgy akartam segíteni
Az már szinte fájt
Mint ama oktalan állat
Mely úgy nézz rád szemeivel
Szinte beszél
Annyira beszél
Már meg sem értenéd.

 

Panaszfal

Harangnyelv kondul
Mondja: nincs
Csend nyújtózik, elterül
Mondja: nincs
Nagy fal árnyékában
Kicsi kincs
Úgy kellett
Istenem
Elment
Nincs

 

Kelet-Nyugat

Pályaudvarszag és ragadó mocsok
Fekete szennycsík a nyakadon
Made in Czechoslovensko, Deutschland
És egyebek
Pénzed nincs, nem veszel kenyeret
Ablakon, vastagon lefolyó köpésnyom
Millió cigány üvölt a vonaton
Friedrichstrasse, aztán hirtelen Nyugat,
Brandenburgi kaput látsz és faldarabokat.

Szétpattanó szappanbuborék álom,
Pillanatra arcodat látom
Várom
Királyfi legyek fehér paripán,
Vagy csodás Mercedesen induljak hozzád.

Mégis maradok egy kereszt
Mi vagyok már
Csak egy kereszt
A Golgotán

/Közli Szente B. Levente/

2016. november 15.

Szóljon hozzá!