1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (94)

Kónya Lajos: Évfordulóra

Tündéri hajnal, ó, megátkozott,
megtagadott s elárult őszi fény!
Emléked sincs, csak pernye és mocsok,
mely ott kavarog kútjaink vizén,
ételünk s italunkat mérgezi.
Csak a mélyről jött sóhajok, jajok!
Kialudtak tűzhányód fényei
s a hősök mind szajhák és tolvajok!
Háromszázhatvanötször megmerült
árnyékban és ragyogásban a Föld —
de ezerszer sötétebb lett egünk,
hogy reményünk ezerszer rombadőlt.
Az ember énje kétfelé hasadt,
homlokán hordja bíbor szégyenét
s már szebbik arcát belül óvja csak,
hol szelleme virrasztó mécse ég.

1957. október 23.

Forrás: Kónya Lajos: Válogatott versek. Hét Krajcár Kiadó, MEK

2016. december 1.

Szóljon hozzá!