1956-2016: Egy forradalom újrajátszása (95)

plakatok56

Bárkay Tamás: Valami, amit még nem is tudtunk az 1956-os forradalomról

’56-os röplapokból nyílt tárlat a forradalom 60. évfordulójára. A közönség még csak hasonló kiállítást sem láthatott eddig Magyarországon.
A Politikatörténeti Intézet hozzávetőleg 1800 /darab/ ’56-os röplapot és kisnyomtatvány őriz. Az anyagot jogelődje, a Párttörténeti Intézet azon frissiben létrehozott levéltári begyűjtő csoportja szedte össze 1957-ben azzal a szándékkal, hogy a leletegyüttest dokumentumkötetbe foglalja az utókor okulására. A könyv el is készült, de 1958-ban letiltották: a szövegét túlságosan távolságtartónak tartotta a politikai vezetés, másképp fogalmazva: a szerkesztőknek nem habzott a szájuk az elvárt intenzitással. A gyűjtemény azonban megmaradt, és a publikum most először meg is tekintheti.
Mint a kiállítás kurátorától, Horváth Juliannától megtudtuk, a gondosan – és komoly pénzügyi ráfordítással – restaurált röplapok legnagyobb erénye, hogy egy olyan időszak relikviái, amelyből roppant kevés írásos anyag maradt fenn – nemigen jelentek meg újságok, emellett az akkor gründolt vagy újjáalakult politikai szervezeteknek nem volt elég idejük, hogy beindítsák adminisztrációjukat, nem állt módjukban megfelelő mélységben és aktivitással kommunikálni a társadalommal. Ritka és becses történeti források, információhordozók és korlenyomatok tehát.
Ahány röplap, szinte annyiféle. Van köztük kézzel, géppel írt, rajzos és festett, sokszorosítóval vagy nyomdai úton előállított, kifejezetten humoros és kimondottan megrázó. Sok darabról nem tudjuk meg, kinek köszönhetjük, hol készült, de olykor, ha egyáltalán van, a dátum sem valódi támpont, hiszen az üzenetet bárki lemásolhatta és terjeszthette, akár hetekkel elkészülte után is. Tudható viszont, hogy a röplapokat az első napokban, de még novemberben is elsősorban az utcán terjesztették – leginkább a házfalakat tapétázták ki velük –, decemberben azonban már szokásba jött a postai továbbítás is. Az úgynevezett levélújság, levélröplap bevezető soraiban kérték a címzettet, hogy vagy több példányban gépelje le a szöveget, vagy az eredeti példányt küldje tovább, nehogy megszakadjon a lánc.
A tárlaton elsőként az október 23. és 27. közti termés legtanulságosabb darabjaival ismerkedhetnek, a gyűjtésből egy karikatúrát emelnénk ki, amelyen a szilánkosra törő hatalmas Sztálin darabjai a kicsiny Rákosi Mátyást ütik agyon éppen, hiába menekül, hiába fut.
A következő hét legmegejtőbb plakátja a Kilián laktanya, közelebbről Maléter Pál ezredes sk. közleménye, amelyben az oroszok kivonulása mellett naponkénti kimenőt, normális hajviseletet és a „gyakorlati tárgyak óraszámának csökkentését és két általános műveltségi tárgy kötelező oktatását” követeli a hadsereg tagjai számára. Még arrébb a kiállításnak címet adó vers, a Góliátok törpére című poéma eredetije látható; a fiatal szerző megrázó szavakkal emlékezik meg a forradalom bukásáról, post scriptumban, Diósgyőrvasgyárból, kézírással üzenve mindenkinek, hogy mindenre kész, még a halálra is – felkavaró sorok.
A látogató utóbb a munkástanácsok felhívásaival szembesülhet, később a korabeli cigarettamárkák nevei alapján kidolgozott remek pamflettel (pl. Terv – füstbe ment, Lánchíd – őrzik, Munkás – nem dolgozik, Budapest – romokban, Sport – Melbourne-ben, Honvéd – átállt stb.), végezetül pedig a győztes karhatalom sajátszerű humorával, ti. egy groteszk sztrájkolóval, aki éhesen, de mindhiába várja, hogy a Szabad Európa kacsái sült galambbá változzanak.

Forrás: nol.hu / 2016-09-29

2016. december 22.

Szóljon hozzá!