Egy kis Káfé-történelem (9)

A TIFUSZ megkérdezte… Komlós Attilát

1. Önök konferenciát szerveznek Szatmárnémetiben*, olyat, melynek fő témája: „Az internetes magyar–magyar kapcsolattartás”. Kérem, mutassa be röviden a készülő konferenciát!

– Társaságunk egyik fontos feladata a Magyarország határain túl élő magyar kulturális egyesületekkel, szervezetekkel, könyvtárakkal, iskolákkal, szerkesztőségekkel, könyvkiadókkal történő kapcsolattartás azzal a céllal, hogy ily módon is hozzájáruljunk a magyar anyanyelv ápolásának, fejlesztésének ügyéhez és nem utolsó sorban a magyar nemzeti önazonosságnak a fenntartásához. E téren tevékenységünk három évtizede során nagyon sok tapasztalat halmozódott fel, sok eredményt elértünk és sok esetben láttuk tevékenységünk szubjektív és objektív korlátait is.Az egyik objektív korlát volt legalább is eddig: a nehézkes információcsere, amit nem kell ecsetelni a Kárpát-medence országaiban élő embereknek. A közlekedés, a postai levelezés, a “csigaposta” nagyon lassúnak bizonyul az egyébként igencsak felgyorsult élettempónk kommunikációs igényeihez képest. Ezért aztán az internetes kapcsolattartásra terelődött a figyelmünk. Ezért lett a tanácskozás főtémája: “Az internetes magyar–magyar kulturális kapcsolattartás”. A tanácskozáson a délelőtt folyamán előadások keretében körvonalaznánk az internetes magyar–magyar kulturális kapcsolattartás főbb jelenségeit, majd délután nyílt eszmecsere keretében tekintenénk át tapasztalatainkat. Tudomásom szerint a maga nemében ez lesz az első ilyen jellegű találkozás/tanácskozás a magyar–magyar internetes korszakban.

2. Miért olyan fontos az internetes magyar–magyar kapcsolattartás?

– Az információs technika robbanásszerű fejlődésével, jelesül az internet megjelenésével és futótűzszerű terjedésével olyan eszközrendszer fejlődött ki, amely a mi határokat átívelő kulturális kapcsolattartásunkat gyökereiben megváltoztathatja: felgyorsíthatja, intenzívebbé teheti, összességében merőben új távlatokat nyithat. Minderre – szervezetileg – ma még alig vagyunk felkészülve. Számos olyan kezdeményezést látunk azonban, amelyek arra utalnak, hogy ez az új eszközrendszer különböző magyar közösségekben vagy akár egyes emberek esetében is hihetetlen gazdag energiákat képes fölszabadítani. Így van ez a világ bármely tájékán élő magyarok és közösségeik körében. Elég csak elindulni egy internetes magyar honlapon, a változatosság színes tárháza bontakozik ki előttünk. Van úgy, hogy órákig bolyongok ezeken a honlapokon Ausztráliától Amerikán át a nyugati szórványban élő magyarok körében, el egészen a Kárpát-medencében élő internetes sorstársaink/kortársaink köréig. Csodálatos az a (valóságos) világ ami e mögött a virtuális világ mögött felsejlik. Azt is mondhatnám, hogy az internetet nekünk, szétszórtságban élő magyaroknak találták ki. De hát így van ezzel minden nép, akiknek a történelem hasonló sorsot adott. Így hát szeretnénk ennek az új korszaknak a hajnalán áttekinteni különböző országokban, földrészeken megszületett kezdeményezéseket a magyar–magyar kapcsolattartás terén. Ezért szervezünk minderről tanácskozást.

3. Ki vehet részt a konferencián, hol tartják, mikor?

– Mivel kezdeti lépésekről van szó, azokat hívtuk erre a tanácskozásra, akik maguk is magyar közösségi honlapokat, portálokat szerkesztenek, üzemeltetnek Magyarország határain kívül. Nehéz volt a válogatás, hiszen a magyar nyelvű honlapok száma szerencsére igen nagy. Ezért aztán az volt a válogatás szempontja, hogy ebben az első körben – ha ez sikerül, további találkozókat is szeretnénk rendezni – főként az általános kulturális honlapok vezetőit hívjuk egybe szakmai eszmecserére. Ezeket a honlapokat magunk böngésztük ki a nagy választékból, küldtünk nekik meghívót a honlapokon található elérhetőségeik alapján. Időpont: 2001. október 30., kedd, 9.00-18.00 óra között.. Helyszín: Szatmárnémeti, Scheffler János Lelkipásztori Központ.

4. Mutassa be, kérem, a Társaságot, mely a konferenciát tartja!

– A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságát (akkori nevén: Anyanyelvi Konferenciát) 1970-ben hozta létre Kodály Zoltán, Bárczi Géza nyelvész profeszor Illyés Gyula és még sok magyar értelmiségi már jóval korábban elindult kezdeményezésére. Célunk a Magyarország határain kívül élő magyarság segítése anyanyelvi és kulturális önazonossága megtartásában, ápolásában és fejlődésében. Szakmai tanácskozásokat szervezünk pedagógusoknak, könyvkiadóknak, lapkiadóknak és -szerkesztőknek, illetve az ő saját programjaikhoz nyújtunk szellemi, erkölcsi és anyagi támogatást, anyanyelvi és Magyarország-ismereti nyári táborokat szervezünk Magyarországon, határainkon túli magyar gyerekeknek, középiskolás fiataloknak; könyveket adunk ki és megjelentetünk egy kéthavi folyóiratot: Nyelvünk és Kultúránk címmel. És általában sokat vagyunk jelen személyesen is különböző rendezvényeken, mert még ebben az elektronikus világban is elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a személyes találkozást az emberekkel.

5. Ha már az internet áll a középpontban, miért nem a világhálón tartják a konferenciát?

– A konferencia azért nem az interneten zajlik, mert éppen hogy annak látjuk szükségességét, hogy egyszerre legyünk egy helyen személyesen, azaz “offline”, ahogy a szakzsargonban (angolul) mondjuk. Sajnos, az Interneten, “online” állapotban még nem tudjuk – talán soha nem is fogjuk – helyettesíteni ezt a nagyszerű állapotot: mások személyes társaságának, a legközvetlenebb eszmecserének a lehetőségét. Az Internet arra jó, amire jó: a gyors, pontos információcserére, rövid (listás) eszmecserékre. Az offline állapot ezek felett van. És bensőségesebb, emberibb. Mert hát emberek vagyunk és nem gépek. A gépet használjuk. S nem a gép (internet) használ minket.

6. Mikor fogják sikeresnek tartani?

– A konferencia már akkor sikeres lesz, ha néhányan (már eddig: több tucatnyian jelentkeztek vissza, tegyem mindjárt hozzá: nagy örömmel az offline lehetőség miatt), ha megtesszük az első lépést, s a tanácskozóteremben megismerhetjük egymást. Találkozhatunk, akik eddig “csak” a képernyő előtt nyomkodtuk a billentyűket, miként azt most én is teszem, az általam nagyra becsült Gergely Tamásnak írva e sorokat, akit soha életemben nem láttam, hangját nem hallottam, csak annyit tudok róla, hogy jó dolgokat csinál, olvastam több interjúját és most éppen Stockholmban ül, várva válaszaimat, mert a bukaresti Romániai Magyar Szónak készíti ezt az interjút… Nem érdekes mindez? Több mint érdekes: tettekre hív, cselekvésre késztet. Hát ezért megyünk Szatmárnémetibe.

*Az eseményre 2001 októberében került sor. (A tanácskozáson, többek mellett felszólalt néhai Debreczeni Éva is, a Káfé későbbi munkatársa, aki akkor a szatmári napilap internetes változatát szerkesztette.) Az interjú természetesen napvilágot látott az RMSZ-ben, de a Tifusz anyagait is szaporitotta a Káfén.

2017. január 8.

Szóljon hozzá!