Sall László: Hat liter rádió

1990 óta élek Svédországban.
Rendszeres rádióhallgató vagyok.
Reggelente a Kossuth Rádióval kezdek.
Napközben a Svéd Rádió ennek nagyjából megfelelő P1 műsorát hallgatom.
Délután pedig a Klubrádiót és/vagy a Lánchídrádiót.
Most Vízkeresztkor a megfelelő télies körülményeknek engedve itthon ülve -állva- aludva 3 napon át a Marosvásárhelyi Rádiót hallgattam.
Úgy kell nektek!

Mottó:
nincs
(de jobb a lottó mindennél, ami ezután itt következik)

Eddig sem voltak székely barátaim, most itt az esélyük vízkereszt van, essünk át a tűzkeresztségen: ezen a hétvégén csak a marosvásárhelyi rádiót hallgatom az okostelefon applikációjában.
A világról összesen majd annyit fogok megtudni, amit a svéd tv-ben elmondanak -mert azt ugye egy állampolgári kötelességnek is lehetne nevezni, hogy az ember tudja, mi történik az országban, ahol él! – , magyarán nem hallgatok majd magyar rádiókat, amit szívből nektek is kívánok!

Péntek, január 6.
A nap folyamán (ne bántsatok, vannak ilyen nehéz szavak az adásban is!) többször elhangzik: Szeretjük Székelyföldet!
Szeressük hát Székelyföldet, igyunk naponta 2 liter -s ha lehet- ásványvízet: sajnos az már nem hangzik el, hogy hogyan fogyasszuk ezt a vizet. Palackozottan igyuk-e? Milyen ökológiai lábnyomot hagyunk magunk mögött ebben az esetben? Vagy vannak Székelyföld-szerte kialakított állomások, ahol isszuk a vizet? És ugyanitt óránként hangzik el a műsor támogatója a Csíki sör, az igazi. A vízből készült, gondolom, a kétliteresből. Keresem, de sehol nem találom nyomát sem, mennyibe kerülhet ez a hirdetés. Itt lehetne, (http://marosvasarhelyiradio.ro/upload/marketing/OFERTA_DE_PUBLICITATE_RTM_mag.pdf), de nincs.
És ki nem apadó ötletességgel folytatódnak a társadalmi célú hirdetések (szeretjük Székelyföldet, ezért) nem dobjuk a szemetet a patakokba (de hogy hova kellene lerakni?), és nem öntjük a használt olajat a csapba (de hogy mit kellene vele csinálni?)!
Ha egy gyermeknek egyfolytában csak azt mondjuk, mit ne tegyen, attól még nem fogja tudni, mi a helyes cselekvés!
És mert még mindig szeretjük, nem írtjuk ki az erdőket!
De mit csináljunk akkor az erdővel? Mi lesz így a székely népművészettel? Fafaragással! Építészettel! Benő minket az erdő?
Első este elmondhatom, sem arról, mi történik a világban sem arról, mi történik az anyaországban, nincs hír. Ezzel átadjátok a helyet és az értemezést a 600+/-1 más elérhető rádiónak? Amelyek majd megmondják helyettetek (act local) meg Lennon helyett (think global) ?
Egyetlen, az USA-ban történt lövöldözésről esik szó, de azt is egy MTI hír alapján közlik.
Az egész Székelyföldről meg azt lehet hinni, hogy egy összefüggő síparadicsom. Óráról órára bemondják, hol mekkora a hóréteg, de hol, hányan fáznak, netalán fagyoskodnak, arról egy szót sem.
Ugyanakkor barátom kürtöskalácsról posztol, Puerto de Mogán-ból küldi a fényképet. Ez még Casablancanál is messzebb, ne is gondoljatok rá és ott áll angolul, hogy ez egy székely kalács. A világ egy kürtöskalácsban. Ők is szeretik Székelyföldet és láthatóan tudják is hogyan tegyenek érte!

Szombat, január 7.
A Jó reggelt, Erdély!-re ébredek. Beleébredek, mondjuk. Ráébredek.
Molnár/Ila Ildikó beszélget Csiszér Erikával, a nyárádszeredai Tiger autóiskola alapítójával, elméleti és gyakorlati oktatójával. Mindent értek, de oly távol van tőlem, amit hallok, el sem hiszem, ez a két nő magyarul beszél itt és ma és élőben! Az a megkülönböztetés és nem is titkolt elutasítás, amivel a női oktató rátermettségét és hozzáértését megkérdőjelezik nagyon sok felé viszi el a gondolataimat. Székely Állam!
De erre már nem elég a szeretjük Székelyföldet! Bármennyi ásványvíz sem elég.
Napközben még számtalan kellemes meplepetés ér. Kitűnő hang szólal meg a Trendetlenség című műsorban, de megjegyezni nem tudom a nevét, a program honlapján pedig nincs aktuális információ a mai műsorról. Ez érvényes az általam most felkeresett összes oldalra: sehol egy aktuális információ arról, éppen mi szól a rádióban!

Vasárnap, január 8.
A Vasárnapra Válogattuk-ban, amely az elmúlt hét legérdekesebb anyagaiból ad egyórás összeállítást, nagyon helyesen, újra téma az Erdélyi Riport felfüggesztése és az ez ellen indított petíció. Ezzel mindössze csak annyi a gond, hogy azóta már több mint kétszer annyian írták alá (729), mint ahogy az a műsorban elhangzik.
A keresztyén piacgazdaság mekkájaként számon tartott Erdélyből feltétlenül figyelemre érdemesek voltak Csécs Márton Lőrinc unitárius lelkész szavai. A vallási műsor szerkesztőjét, Toth Bélát dícséret illeti e bátorságáért.
Sajnos a programokból (jó, ők ezt Műsorrendnek hívják), ma sem derül ki, melyik műsor megy konzervről s melyik az élő. Sőt, melyik műsort, ki vezeti!? A Gyermekműsor élőben megy, de ezt csak akkor értem meg, amikor a nagyon kedves (férfi) műsorvezető azt mondja, megmutatom (valamit) a kamerának. Akkor már csak alig néhány perc van hátra, de ez is pótolhatatlan: látjuk őt beinteni, együtt élni a betelefonáló gyerekekkel, mosolyogni, ami nem mindig jön át a hangon! Pedig hát az ő emberségükön múlik vagy gazdagszik e világ.

Sajnos a szerkesztőkről – nem csak a műsorokról úgy általában – úgyszintén nem tudhatunk meg semmit, hozzájuk sincs közvetlen elérhetőség. Az egész marosvásárhelyi rádiót mindösszesen egy office emilcímen lehet elérni. A felhasználó, a hallgató, ha kapcsolatba szeretne lépni a szerkesztővel, akinek ő – adólejein keresztül – gyakorlatilag is – de igazán csak közvetve – munkaadója is, mit tegyen. Mit tegyen ha dícsérni szeretne, elmarasztalni, helyesbítést kérni, akár leleplezni.

Még egy kis gyors összegzés!

Maradandó élményt adnak a Hangoskönyvek. (http://marosvasarhelyiradio.ro/hirek/emisiuni_cats/hangoskonyvek) ezt mindenkinek s de és főleg az anyaországiaknak nagy nagy szeretettel ajánlom, nagyon sok nagyon jó irodalom van benne. De olyan irodalom, amelyből azonban kis ráfigyeléssel kiderülhet, mennyire és hogyan mások a magyarság élmények, a magyarok.
A főoldalról érhető el a Portfólió is (http://marosvasarhelyiradio.ro/hirek/category/portfolio)
Sajnos nem egészen lehet érteni, hogy egyrészt ez mi s azt sem, mi a logikája. Az időrendisége sem egyértelmű.
Nagyritkán, de válaszolnak a szerkesztők a hozzászólásokra (http://marosvasarhelyiradio.ro/hozzaszolasok) . Azonban, sajnos, a facebook fiókkal nem is lehet belépni, tehát a felhasználó, többször is meggondolja, hogy regisztrál-e előbb.

A zenék listája nincs megadva, ami azt jelenti, hogy a tartalmak egy nagy részét egy fekete/töltelék anyagnak tekintentik. Az átlag, beszélgetős műsorokhoz képest ez azonban eltörpül az egyébként csodálatos zenéket szerkesztő Ila Gábor Sztereotipp nevű műsorában, ahol nincs egyetlen aktuális, de még régi lista sem. Képzeljük el, hogy például a legutóbbi Látóban csak Kányádi, KAF, Arany, Markó verseket olvashatnánk, de nevüknek sehol semmi nyoma nem lenne.

Persze most úgy tűnik, hogy nekem az ingyen sem drága, de nem!
Az elmúlt 3 nap alatt sok új barátot szereztem magamnak (még lehet hogy székely is van köztük). Olyan emberekkel ismerkedtem össze, akikről és még munkásságukról sem tudtam. Megérte!

Nem azzal a szándékkal ültem le, hogy zseniális javaslataimmal lepjem el a Marosvásárhelyi Rádiót – mert az pénzbe kerülne! – a három nap elteltével. Ha hangvételem néhol kritikussá vált, észrevételeim őszintéségét igazolja csak.

2017.01.08.
u.i. Abban a kulturkörben, amelyben élek, az a szokás, hogy megjelenés előtt én vagy a szerkesztő elküldjük a szöveget az adás felelős- vagy főszerkesztőjének, hogy legyen alkalma a megjelenéssel egyidőben reagálnia: ez meg is történt, a szövegemet elküldtem a közszolgálati Marosvásárhelyi Rádió honlapján található emilcímre, de válasz még ma sem érkezett.

2017. január 26.

1 hozzászólás érkezett

  1. Albert-Lőrincz Márton:

    Szomorkás valóság. Azonban külön is elszomorít a “székelyezés” globálisba vitele. M.

Szóljon hozzá!