Farkas József György: „Magyar” karnevál – São Paulo

A riói karnevált időben rendre megelőzi a másik brazil nagyváros, São Paulo hasonlóan népszerű rendezvénye, amelyet 2012-ben részben Magyarországnak szenteltek a szervezők. A „Rosas de ouro” (Aranyrózsák) szambaiskola növendékei magyarra emlékeztető, stilizált kosztümökben vonultak végig a fesztiválon, az egyik kocsit pedig egy hatalmas magyar címer is ékesítette.
Összesen hat karneváljárművet öltöztettek magyar színekbe, amire a dél-amerikai országban még nem akadt példa. A produkció címe „”Hungría, o reino dos justus”, azaz „Magyarország, az igazak királysága”. Bár portugálul ez helyesen úgy hangzott volna, hogy “Hungría, o reino dos justos”, egy betűt megváltoztattak, mert a klubot egy magyar származású brazil televíziós mogul és reklámszakember, Roberto Justus támogatta, aki 36 éves feleségével, az ugyancsak médiasztár Ticiane Pinheiróval aktívan részt is vett a parádén. A látványos eseményt élőben közvetítette a legnagyobb brazil tévéadó, a Globo.
Az 1955-ben született Justus magyar bevándorlók gyermeke, ami nem ritkaság azon a környéken. „Csúcsidőben”, úgy hét évtizede ebben a régióban százezer magyar gyökerű migránsról tudtak.
Mára nagyjából húszezerre zsugorodott azok száma, akik még aktívan megélik magyarságukat, szervezeteik is működnek. Található itt egy Magyarország nevű utca is (Rua Hungría), sőt az állam kormányzója aláírta, hogy az egyik vasúti hídjuk a „Magyar Közösség hídja” nevet viselje a jövőben. A híd abban a kerületben található, amely a múlt században az ottani magyar közösség központja volt. São Paulo állam kormánya így fejezte ki köszönetét a magyar diaszpórának, a város és az állam építésében és fejlesztésben játszott érdemeiért. (São Paulo magyar vonatkozásairól már írtunk lapunkban.)
A karneváli menetben 150-en vettek részt a magyarok közül, emellett a nemzeti jelleget erősítendő magyar estet is rendeztek São Paulóban, ahol hazai borokat, palacsintát és más finomságokat kóstolhattak meg a helyiek. Köztük azok a brazil táncosok is, akik a felvonulók többségét adták, nem is akárhogyan… / Köszönöm barátaim, Kulcsár István és Nagy József segítségét. (A szerző)

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

2017. február 3.

Szóljon hozzá!