Klasszikusok kézfogása: Nadányi Zoltán

EMLÉK

Egy kis alföldi faluban
egy kis család. Két kisgyerek,
még a szülők. Alig merek
gondolni rá, oly messze van.

Az ott én volnék csakugyan?
Az meg Kati a karomon?
Egy kiskutya követ nyomon,
a Mókus. Jaj de messze van!

Jázminbokor a kapuban,
arra milyen sok lepke száll.
Kati ott lappang, lesbe áll.
De messze van, de messze van.

A másik nem, az nem olyan,
ő a virágágynak örül,
ott szopja ujját akörül.
De messze van, de messze van.

Anyjuk elnézi boldogan
hol egyiket, hol másikat.
Csupa remény és áhitat.
De messze van, de messze van.

Nagy kertben, a kis faluban
virágok, lepkék, gyerekek,
kiskutya, béke, szeretet.
De messze van, de messze van.

Az a bokor a kapuban
mindig virít, milyen csoda!
Elmennék én megint oda,
de merre van? de merre van?

Forrás: Nadányi Zoltán összegyűjtött versei (MEK)

2017. június 2.

Szóljon hozzá!