Fülöp Kálmán: Rám könyökölt

Rám könyökölt
az arctalan sötét –
súlya alatt
elakad lélegzetem

vészesen morzsolódik
a kapaszkodó harag,
hogy átszegezze
imára kulcsolt kezem –

élettelen morzsák játéka
egy lélegzetvételnyi visszanézés
a várakozó maradékra

rám az elfelejtett emlékezés vár
s a kinyílt kapun senki sem lép be
csak az idő kapar nyomokat
a rozsdamarta feledésre

2017. június 19.

Szóljon hozzá!